Az Igazi ELVIS 100. – Clambake

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 100. – Clambake

Október 1

Nashvilleben, az RCA B stúdiójában folytatja a Stay away, Joe filmjének a felvételeit. E napon kerülnek sorra a címadó dal mellett, az All I needed was the rain és a Dominic című dalok felvételére. Elvis annyira gyűlöli a Dominic című dalt, amit a filmben egy bikának kell énekelnie, hogy megígérteti Felton Jarvis producerrel, hogy ez a felvétel soha életben nem kerül lemezre.

Mivel így csak három dal marad, így a Wild in the country film óta első ízben fordul elő, hogy egy nagy játékfilmjéből nemhogy nagylemez, de még négyszámos középlemez sem készül. Elvis kikönyörgi Parker ezredesnél, hogy intézze el, legyen más a főcímdal. Az MGM beleegyezik, így lesz a Stay away és a Stay away, Joe két külön szám. A Lovely Mami számmal ugyanez a helyzet. Ezt sem engedi Elvis megjelentetni, nem is adja ki az RCA egészen 1993-ig.

Október 9

Elvis elutazik az arizonai Cottonwoodba, ahol megkezdődnek a Stay away, Joe felvételének előkészületei. Több jelenetet ebben a városban forgatnak le.

Október 10

Megjelenik 30 nagylemeze, a Clambacke című albuma. Katalógusszáma: LPM/LSP 3893.

Elvis egyetlen lemeze sem készült ilyen hosszan és körülményesen, mint ez. A lemez felvételei 1967. február 21-én Nashville-ben az RCA B stúdiójában, valamint 1967. szeptember 10,11-én ugyanitt. A pótlólagos felvételekre azért van szükség, mert csak hét használható dal áll rendelkezésre a nagylemezhez. A februári felvétel ugyanis olyan rosszul megy, hogy Elvis csak nyolc felvételt rögzít, de ebből kettőt nyomban ki is zár a filmből, ehhez azonban hozzárakják a How Can You Lose What You Never Had című számot bónuszként, így csak hét dal marad.

Ezen a lemezen található az a Tepper/Bennett szerzemény, amelynek címe Confidence. Ezt a számot tartja a kritika Elvis pályafutása során felvett számai közül a legrosszabbnak. A filmzenei változat valamiféle musical, ami talán a Sound of music (A Muzsika hangja) c. 1965-ben bemutatott, és nagy nemzetközi sikert elérő film inspirálhatott. A musicalnek ez a világa azonban teljes mértékben idegen Elvis zenei világától.

Ez a nagylemez fordulópont Elvis karrierjében. Annyi gyönge “soundtrack” nagylemez és felejthető film után érzi, ha nem lép azonnal és gyorsan, akkor végleg elnyeli Hollywood és akkor lassan végleg búcsút mondhat karrierjének. Valami újjal és korszerűvel kell előállnia, ha azt akarja, hogy még komolyan számba vegyék.

Elvis tudatában van ennek, és életében első ízben nemet mond a számára felajánlott filmdalokra. Nem hajlandó elfogadni, és ezért az augusztusra tervezett pótfelvételt is elhalasztja azzal, hogy ettől kezdve ő keres magának használható dalokat. Talál is. Az egyik Eddy Arnold 1956-os country sikere, a You don’t know me,

míg a másik Jimmy Reed 1960-as RandB sikere, a Big Boss man.

Szeptemberben ezeket veszi fel a pótfelvételen, és mindkét szám fel is kerül a nagylemezre. Igaz, ezeknek a sikerében bízva az RCA még a hónap elején gyorsan piacra dobja mindkét dalt kislemezen, mintegy a nagylemez beharangozójaként.

A harmadik szám, amit Elvis ajánl a filmhez egy dal, amit a rádióban hall első ízben. Ez pedig Jerry Reed saját szerzeménye, a Guitar man. Elvis felveszi a kapcsolatot Reeddel és megkéri, hogy ő maga játssza fel duplán a gitárszólót a lemezre. Freddy Bienctock természetesen ezek után meg kívánja venni a dal jogát Elvis számára Reed-től, aki nagy meglepetésre visszautasítja azt.

Még egy különlegesség. A Who needs money című számban Elvisszel a duettet, amelyet a filmben Will Hutchins “ad elő”, valójában Ray Walker, a The Jordanaires tagja énekli, Hutchins csak playbackkel.

A lemez végül a Billboard lista No. 40. helyére kerül. Mindössze 200 000 példány kel el belőle. Ez lesz Elvis pályafutásának leggyengébben sikerült albuma. Ilyen kevés példányt soha Elvis nagylemezből nem adtak el.
Mivel Elvis és Priscilla nem sokkal a film befejezése után házasodik össze, a lemez eredeti kiadásának borítójában található egy színes fénykép, ami az esküvőről készült.

Az albumon hallható dalok:


A oldal

Rögtön egy bónusz dal:
Guitar man (Jerry Reed)
A filmben szereplő dalok:
Clambake (Ben Weisman, Sid Wayne)
Who needs money (Randy Starr)
A house that has everything (Roy C. Bennett, Sid Tepper)
Confidence (Roy C.Bennett, Sid Tepper)
Hey, hey, hey (Joy Byers)

B oldal

You don’t know me (Cindy Walker, Eddy Arnold)
Te girl I never loved (Randy Starr)
további bónusz dalok:
How can you loose what you never had (Ben Weisman, Sid Wayne)
Big boss man (Luther Dixon, Al Smith)
Singing tree (A.L. Owens, A.C. Solberg)
Just call me lonesome (Rex Griffin)

Október 26

Elvis Priscillá-val, a Memphis Maffia tagjaival és azok feleségével elindul az arizonai Sedona városába a Stay away, Joe című film forgatásának folytatására. Ritka alkalmak egyike, hogy az MGM filmvállalat igazgatósága hozzájárul ahhoz, hogy Elvis és baráti köre, feleségeikkel együtt hosszabb ideig jelen lehessenek a forgatáson. Elvisnek kifejezetten jót tesz Priscilla jelenléte, ami megnyugtatóan és serkentően hat rá.

November 4

Elvis és Priscilla hazatér az arizonai Sedona városából, ahol továbbra is folyik a Stay away, Joe forgatása. Elvis később még visszatér Sedona városába, ahol egészen november 22-ig dolgozik a filmen.

November 22

A United Artists produkciójában a mozikba kerül 25. filmje, a Clambake ( Micsoda buli). A film eredeti címe Too big for Texas (Túl nagy Texas számára). A film csak igen nehezen tud megszületni, ugyanis Elvis beleszeret a lovaglásba és nem szívesen hagyja ott a farmot, amit Gracelandhez közel, a Mississippibeli Wallsban vásárol.

Több alkalommal lemondja a forgatás kezdését, és Parker ezredesnek minden erejét latba kell vennie, hogy Elvist a szerződésben foglaltak betartására kötelezze. Ez csak akkor sikerül, amikor a forgatókönyvet átíratja a szokásos tengerparti bikinis lányok, éjszakai lokál énekes sablonról egy olyan formulára, amely Elvisnek jobban megfelel. Ez nem igen sikerül, a film végtelenül sablonos, és bikinis lányok is maradnak bőven. Elvis végre nekikezd a munkának, de a forgatás egyik szünetében hazaugrik lovagolni, ám a nyereg annyira feltöri az ülepét, hogy ismét késedelmet szenved a további munka.

A kritika szerint a film ötlete Mark Twain Koldus és királyfi című regényének ötlete alapján született. Ugyanis a filmben Elvis a fiatal, és dúsgazdag Scott Heywardot alakítja, aki helyet cserél a szegény, de boldog Tom Wilsonnal ( Will Hutchins alakítja). Scott arra kíváncsi, milyen ember is ő valójában a pénze nélkül, míg Tom pedig élvezni szeretné azt az életstílust, amit a gazdagság biztosít.

A film Florida napsütötte és homokos tengerpartján játszódik, és az Orange Bowl International Power Boat Regatta motorcsónak versenyben csúcsosodik ki. A filmen a januári valóságos verseny felvételeit használják. Az igazi versenyen a Scarlet Lady motorcsónakot tulajdonosa, a floridai Jim Stough vezeti, míg a Raw Hide-ot a kaliforniai Lou Brummett. Maga a verseny Miamiban, a direkt erre a célra épített tengeri stadionban zajlik. A stadiont 1992-ben bezárják, mert az Andrew hurrikán helyrehozhatatlan károkat tesz benne.
Elvis egy méternyit sem vezeti a motorcsónakot, amikor a csónakban ül és versenyez, az mind stúdió felvétel, a motorcsónakot Jim David kaszkadőr vezeti, aki más jelenetekben is helyettesíti Elvist.

A film története:

Scott Heyward (Elvis), a multimilliomos olajmágnás, Duster Heyward fia, megelégeli, hogy apja határozzon mindenben az élete felől, úgy határoz, hogy ellóg otthonról. Floridába megy vörös 1959-as típusú Chevrolet Corvette Stingray Racer kocsiján. Amikor megáll egy benzinkútnál, találkozik Tom Wilsonnal (Hutchins), aki éppen útban van Miamiba, hogy munkába álljon, mint vízisí oktató.

Egy elejtett megjegyzésből az lesz, hogy Scott felajánlja, cseréljenek helyet. Scott ugyanis kíváncsi rá, hogy viselkednek az emberek vele, az egyszerű emberrel, nem a milliomossal. Tom ugyanabban a hotelben száll meg, és élvezi a milliomosok életét. Az egyik vendég, Dianne (Fabares) szeretne vízisí leckét venni. Amikor kint vannak a vízen, kiderül, hogy Dianne remekül vízisízik. Csupán azért trükközik a vízen, hogy elragadtassa a gazdag playboy, James J. Jamisont.
Később Dianne elárulja Scottnak, hogy ő igazából aranyásó. Scott azt mondja, ő is. Scott megígéri, hogy segít Dianne-nak abban, hogy megkaparintsa Jamison szívét, de e helyett ő maga esik szerelembe a lánnyal. Scott megbízza a hajóépítő Sam Burtont, hogy hozza helyre Rawhide verseny csónakját, hogy azt vezethesse az évente megrendezésre kerülő Orange Bowl Race versenyen, amit az elmúlt három évben Jamison nyert meg.

Scott nappal munkáját végzi, éjjel segít a csónak javításán. A csónak elkészül időre, de már nincs idő próbaútra menni vele a verseny előtt. Közben a milliárdos Duster rájön, hová lett a fia, és eljön, hogy hazavigye. Amikor meglátja versenyezni, Scott legnagyobb meglepetésére, apja büszke lesz rá.
Eközben Jamison megkéri Dianne kezét. Scott éppen akkor érkezik meg a szalonba, amikor Dianne válaszolni akar. Jamison még Scott után kiáltja, ne legyenek reményei, Dianne-val rögtön a verseny után összeházasodnak.

A versenyen sokáig Jamison vezet Scarlet Lady nevű hajóján, de Scottnak sikerül megelőznie éppen a cél előtt, és megnyeri a versenyt. Dianne úgy dönt, hogy feladja kalandos életét és hazatér. Scott felajánlja, hogy hazakíséri. Útközben átadja neki azt a jegygyűrűt, amit a versenyen aratott győzelme után járó összegből vásárolt. Dianne arra kéri Scottot, hogy vegye vissza a gyűrűt, de megígéri neki, hogy hozzá fog menni feleségül. Ekkor Scott bevallja a lánynak, hogy ki is ő valójában. A lány előbb nem hisz neki, de amikor Scott megmutatja a jogosítványát a lány hisz neki.

A film forgatókönyvét Arthur Browne, Jr. írja, a film rendezője Arthur H. Nadel és Ladislav Smocek. A film zenei rendezője: Jeff Alexander.
A film producerei: Arthur Gardner, Arnold Laven, és Jules Levy. A három producer még 1943-ban, a háború idején találkozik össze, katonai gyakorlatokat bemutató filmeket készítenek. Egyik filmjükben Ronald Reagan kapitány, a későbbi amerikai elnök mutat be katonai gyakorlatokat. A háború után a három producer saját vállalatot alapít.

A filmet egy teljesen új csapat jegyzi, ami ennek ellenére semmiben sem tér el a korábbiaktól. Sőt, a Confidence című dal, amit Elvisnek egy játszótér homokozójában felállított mászókán, óvodás gyerekekkel körülvéve kell elénekelnie, az abszolút mélypontja Elvis filmes karrierjének.
Ezen kívül a filmben több hiba is akad. Példának okáért, a főszereplő milliomos fiú neve a filmben Heyward Scott, de amikor a film fő jelenetében felfedi igazi kilétét, és felmutatja jogosítványát, Haywardnak van írva.

A film Floridában játszódik, de Kaliforniában forgatják. Amikor Scott és Dianna élvezi a gyönyörű naplemenetét, akkor látszanak a kaliforniai hegyek, amelyek nem lehetnének ott Floridában, mint ahogy a hegyek látszanak a benzinkútnál is, valamint az olajkutaknál. Floridában egyáltalán nincsenek hegyek, és a naplemenete az Atlanti óceánon más, mint a Csendes óceánon.

Az a káosz, ami a film megszületését jellemezte, azonban nem látszik meg az alkotáson. Elvis keményen fogyókúrázik, hogy megfelelően nézzen ki a mozivásznon. Mivel Elvis rettenetesen unja ezt a filmet, a Memphis Maffia tagjaival egyre őrültebb, és őrültebb játékokat eszelnek ki. Tortacsatákat vívnak egymással, tűzijátékkal lövik egymást, vagy éppen vízbombával bombázzák egymást. Az MGM igazgatósága szigorú magatartási kódexet ír elő Elvisnek következő filmje, a Stay away, Joe forgatásának idejére. Ebben kemény összegű büntetéseket is kikötnek bárminemű rendzavarás esetére.

Ennek a filmnek a forgatása alatt a két rendező úgy kívánja fenntartani a rendet, hogy a Memphis Maffia tagjainak is szerepet ad a filmben, hogy ne unatkozzanak. Joe Esposito garázsmestert játszik, Charlie Hodge fodrászt alakít, Red West pedig fagylaltost. Richard Davis a csapos.

A film női főszereplője ezúttal ismét Shelley Fabares, aki egyike azon színésznőknek, akikkel Elvis szeret dolgozni. Ez már a harmadik filmjük, amelyen együtt szerepelnek. Az előző kettő: Girl Happy és Spinout. Fabaresnek a The Donna Reed Show hozza meg a sikert. Énekesnőként sem utolsó, két száma is szerepel a Billborad listán, sőt a Johnny Angel című lemeze listavezető No.1. lesz 1962-ben az USA-ban.

A film másik férfi főszereplője, Will Hutchins ugyancsak a Spinout című filmből lehet ismerős. Érdekes, hogy éveken át cirkuszi bohócként dolgozik, mielőtt színész lesz. Később felhagy a filmezéssel és az NBC társaságnál a televíziós stúdióban dolgozik.

A filmbeli ellenfelet, a milliomos motorcsónak versenyző Jamisont Bill Bixby alakítja. Az egyetemen jogot tanul, de tanulmányai végeztével Hollywoodba megy, ahol eleinte modellkedéssel és reklámokban való szerepléssel keresi a kenyerét. Ezt követően televíziós sorozatokban kap szerepet, ami meghozza népszerűségét. 1993-ban rendezni fog egy televíziós filmet The woman who loved Elvis (A nő, aki szerette Elvist) címmel. Még ugyanebben az évben, tehát 1993-ban, rákban hal meg.

A filmről a Variety film magazin még jóval a bemutató előtt, 1967. október 18-án közöl igen méltató kritikát.

„Elvis végig a filmen teljes színészi eszköztárát mozgósítja ebben a színes, mozgalmas musicalben. Ez a Jules Levy- Arthur Gardner- Arnold Leven produkció egyike a legjobbnak, amely napjainkban Elvistől a rendelkezésünkre áll, remekül megírt történettel, melodikus dalokkal, elfogadható színészi alakításokkal, és egy igen látványos motorcsónak versennyel. Ez a film hozza majd meg Elvisnek a legtöbb bevételt.”

A New York Times, amelyik ügyet sem vet Elvis ezt megelőző néhány filmjére, ezt a filmjét kritikára méltónak találja. A lap 1967. december 14-i számában a kritikát az a Howard Thompson írja, aki nem rajong az Elvis filmekért egyáltalán.

„Elvis Presley egy jó nagy karácsonyi maflással lepi meg nézőit a Clambake c. teljesen őrült, unalmas, és kissé mókás filmjével, amiben néhány kagyló is terítékre kerül. Még Presley legodaadóbb rajongói is – és magam is ezek közé számítom magamat, mikor olyan filmjeit látom, mint a Fun in Acapulco vagy a Viva Las Vegas – csak nagy kínnal tudták elfogadni ezt a filmjét. A bikinis rock and roll jelenet nem rossz, akárcsak a dalok, Jeff Alexander dalszerző eléggé kitesz magáért. A napsütötte tengerpart viszont, szemben az előző két filmjével, itt igencsak fakó.”

A filmet a Variety igen magasra, a No. 15. helyre helyezi. Ez Elvis utolsó filmje, amiért egymillió dollárt kap.

A filmben a következő dalok hangzanak el:

(Folyt. köv.)