Az Igazi ELVIS 110. – Charro!

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 110. – Charro!

Március 13

A amerikai mozik bemutatják a National General Picture gondozásában készült Charro! vadnyugati filmdrámáját. Ez az egyetlen filmje, amiben nem énekel, a főcímdalt leszámítva.

Megjelenése is különös, szakállasan még soha nem láthatták a mozinézők. Ahogy Elvis a szakállát növeszti, ugyanezt teszik a Memphis Maffia tagja is, sőt többen a stábból, így a forgatás idején egymást érik a szakállas férfiak.

Parker ezredes nem bízza a véletlenre a sikert, ismét egyedi promóciót eszel ki, „Charro Girl” szépségversenyt rendez a déli államok városaiban. A helyi győztesek azután Dallasban és Austinban mérhetik össze az erejüket. Austinban, ahol elővetítésen mutatják be a filmet, a város kormányzója, Preston Smith a film hivatalos bemutatójának napját „Charro day”-nek kiáltja ki, akárcsak Oklahoma és Louisiana kormányzója. E két államban is elővetítéseket tartanak. A film szereplői számára Parker kötelezővé teszi a személyes jelenlétet ezeken az elővetítéseken, ahol amolyan közönségtalálkozók is lezajlanak.

A film története Harry Wittington regényén alapszik. Egyben ő a film producere is. A filmet Clint Eastwoodnak ajánlják először, neki azonban nem tetszik a forgatókönyv és visszautasítja a szerepet. Ennek a filmnek is több címe van a munkálatok alatt. Eleinte Jack Valentine, Johnny Hang címen fut, majd ezt változtatják Come hell, or come sundown (Jöjjön a pokol, vagy a naplemente) címre. Végül a Charro! cím mellett maradnak. Elvis lelkesen indul a forgatásnak, de már az első nap elmegy a kedve a filmtől, miután kiderül, hogy azt a forgatókönyvet, amit ő kézhez kapott a felismerhetetlenségig átírták. Például az első jelenetben az eredeti forgatókönyv szerint mezítelen nők is szerepeltek volna, ezt változtatták unalmas kocsmajelenetté.

Az eredeti forgatókönyv Frederick Louis Fox munkája. A szerző nem fukarkodik a kegyetlen és vad jelenetekkel. Az átdolgozott forgatókönyv, ami már a rendező, Charles Marquis Warren keze nyomát viseli, ezeket a jeleneteket sorra kihagyja. A regény szerzője, Harry Wittington, amikor meglátja, hogy neve fel van tüntetve a stáblistán, rettentő dühbe gurul, ugyanis a filmnek már semmi köze sincs ahhoz a regényhez, amit ő írt. A film egyetlen pozitívuma az eredeti helyszín, az arizonai Apache Junction város és környéke, amely csodás szikláival, háborítatlan vadnyugati tájával, ősi indián épületeivel hűen tükrözi a filmbeli hangulatot.

A film története:

Jess Wade (Elvis) egy banda kiugrott tagja. A törvényen kívüliek bandáját vezető Vince Hackett kelepcébe akarja csalni azzal, hogy egykori szerelme, Tracy Winters találkozni szeretne vele egy mexikói kocsmában. Jess besétál a csapdába, Hacket öccse, Billy Roy, és a banda többi tagja bemegy a kocsmába Jess után. Jess fegyverrel fogadja őket, miközben a vendégek elhagyják a helyiséget. A tűzpárbajból ő kerül ki győztesen, de a kocsmán kívül ismét kelepcébe esik. A banda arra kényszeríti, hogy ellovagoljon velük a hegyekbe, egy búvóhelyre, ahol Vince elmondja Jessnek, hogy birtokukban van egy aranyozott ágyú, amely egykor Maximilan császár tulajdonát képezte abban a harcban, amit a mexikói vezér, Benito Juarez elleni csatában használt.

Vince ezt azért meséli el, mert azt, aki eredetileg az ágyút ellopta, nyakon lövi az ágyú egyik őrzője. A mexikói kormány vérdíjat tűz ki a tolvaj fejére, aki a nyakán éktelenkedő sebről ismerhető fel. Vince azt a látszatot akarja kelteni, hogy Jess volt a tolvaj, ezért a banda tagjainak segítségével a földre kényszeríti, és egy forró vassal jelet éget Jess nyakába. Így már Jess lesz, akit üldözni fognak az ágyú ellopásáért. Ezt követően elkötik Jess lovát, és őt magára hagyva, ellovagolnak. Jess-nek sikerül befognia egy vadlovat, és a városba megy a banda után.

A kocsmában összefut Billy Roy-jal, aki lelövi a seriffet. Ekkor Jess elkapja és bezárja a seriff irodájában lévő fogdába. Billy Roy biztos benne, hogy a bátyja kimenekíti. Közben a katonaság is megérkezik a városba. Billy Roy bátyja bemegy a városba, hogy magával vigye az öccsét, de Jess, aki átveszi a seriff szerepét, nem adja ki. Közben a banda felállítja az ágyút a város feletti dombon. Mivel Jess nem adja ki Billy Roy-t, az ágyúval a banda tagjai belőnek a városba, hatalmas kárt és halált okzva. A városlakók már kiadnák Billy Roy-t de Jess nem engedi meg nekik.

Az éjszaka folyamán a városlakók fegyverrel jönnek Billy Roy kiszabadítására, de már elkésnek, Jess magával viszi, miközben fentről, a dombról a banda az ágyúval a várost lövi. Jess egy fához köti Billy Roy-t és elbújik. A banda tagjai megpróbálják megölni, de a tűzharcban az ágyú elszabadul és nekirohan a kikötözött Billy Roy-nak, agyonnyomva őt. Vince fájdalmában megadja magát. Jess az ágyúval, és a fogoly Vince-szel elhagyja a várost.

A film rendezője, aki egyben a film producere és a forgatókönyv írója Charles Marquis Warren, aki tapasztalt western filmrendező. Számos sikeres vadnyugati témájú filmet forgatott már.

Nevéhez fűződik a Streets of Loredo vagy az Oh, Susanna, amelyek igen sikeresek voltak a spagetti western területén. Nem tudhatjuk pontosan, csak gyaníthatjuk, hogy Parker keze van abban, hogy a drámaibb és véresebb, valamint a frivolabb jelenetek, amelyek igazán jellemzik az ilyen filmeket, kimaradnak ebből az alkotásból. Valószínű, hogy Parker ezredes Elvis imázsát védendő, ismét felvizeztette a történetet. Amúgy a cél kimondottan, kimondatlanul az volt, hogy az ebben az időben annyira népszerű Sergio Leone olasz western filmjeinek a mintájára készüljön. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ennek a célnak a film messze nem tud megfelelni.

A filmben a másik sztár ezúttal nem nő, hanem a Vince Hacket bandavezért alakító Victor French, aki számos televíziós sorozatban válik népszerűvé. Igazi sikereit azonban nem filmszínészként, hanem rendezőként éri el. Ő rendezi például a Dallas c. filmsorozatot. Egy dublőr fiaként születik, és a film világában nő fel, érthető, hogy vérében van a szakma. Ebben a filmben Elvisé mellett, az ő alakítása a legelfogadhatóbb és a leghitelesebb.

A női „főszereplő” Ina Balin, aki a Perry Como Show televíziós sorozat egyik sztárjaként válik népszerűvé. New Yorkban, a Broadway-n szerepel sikerrel, majd Sophia Loren és Anthony Quinn oldalán a The black orchid (A fekete orchidea) c. filmben 1958-ban. 1960-ban Golde Globe díjra terjesztik fel a From the terrace filmben Paul Newman partnereként nyújtott alakításáért. A The Commancheros (A komancsok) western filmben John Wayne partnere. Ebben a filmben nincs lehetősége mélyebb alakításra, inkább csak szépségével tündököl a vásznon.

A másik női szereplő, Barbara Werle alakítja a seriff feleségét. Werle már ismerős az Elvis filmek rajongói számára, hiszen szerepel a Tickle me és a Harum Scarum filmekben is.

Parker ezredes nagyon fél attól, hogy Elvis más megvilágításban kerül a közönség elé, szakállasan, koszosan, piszkosan, ezért minden erejét megfeszíti, hogy reklámot csináljon a dalok nélküli alkotásnak. Annyi sajtótájékoztatót szervez, amennyit még egyetlen filmjéhez sem. Parker rettegése alaptalan. A Variety 1969. március 12-i számában megjelenő kritika szerint

Elvis olyan erővel van jelen a vásznon, és olyan hitelességgel alakítja Jess Wade-et, hogy azzal bármilyen más színészt messze kenterbe ver. Annál nagyobb bűn, hogy a múltban nem adtak mellé olyan jó rendezőt, mint Charles Marquis Warren, ki Elvisből ezt a tehetséget így ki tudta volna hozni. Nagy kérdés, persze, hogy Jess Wade figurájának ilyen fajta tökéletes kidolgozása az ő érdeme e, vagy Elvisnek, magának a színésznek köszönhető. Különösen a fenyegető tekintet, amivel minden ellenfelét sakkban tartja. Az összeszorított szem, a koncentrált nézés a legprofibb színésznek sem menne, pláne nem ilyen erővel, ilyen hosszú ideig.

A The New York Times 1969. szeptember 4-i számában jelentet meg kritikát a filmről. Roger Greenspun, a lap kritikusa szerint:

Ajkát elrejti bozontos szakálla mögé, haja gondosan hátrafésülve, minden egyes szál a helyén. Léptei ruganyosak, megjelenése maga biztonságot áraszt. Elvist alaposan a helyére tették!

Majd kitér arra, hogy sajnálatos módon Warren forgatókönyve nem ad rá lehetőséget, hogy Elvis ezt a karaktert még jobban kibontakoztassa. A kritikus szerint Hugo Montenegro filmzenéje, amely végig kíséri a filmet, megadja a westernek elmaradhatatlan hangulatát és remekül szolgálja a feszültebb helyzetek drámaiságának kiemelését, valamint kitölti a dialógusok közötti űrt. Greenspun kiemeli a bandavezér Vince-et alakító French kitűnő színészi munkáját. A kritikus szerint ő a film igazi főhőse, aki a történetben a legtöbbet veszíti el, és a legnagyobb változáson megy keresztül.

A filmre Parker ezredes 1.5 millió dolláros költségkeretet szab meg. A film végül az USA-ban és Kanadában összesen 1,5 millió dollár profitot termel. Elvis ismét 850.000 dolláros gázsit kap, és a profit 50%-át.

(Folyt. köv.)