Az Igazi ELVIS 112. – A TCB Band létrejötte

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 112. – A TCB Band létrejötte

Április 29

Elvis befejezi a Change Of Habit forgatását, és ezzel véget ér filmszínészi pályafutása.

Május 4

Elvis családjával és kíséretével, a Maffia néhány tagjával három hétre Hawaiira megy pihenni.

Május 20

Elvis eladja a Memphis-i „Circle G ranch”-et, ahol lovagolni szokott Priscillával. Valamennyi lovat és a teljes lovas felszerelést. Az eladást igen érdekesen végzi. Hajnali három órakor becsönget azokba a villákba, ahol úgy gondolja szívesen vennének lovat. A lakók sokszor dühösen nyitnak ajtót, és meglepődve látják, hogy maga Elvis áll az ajtóban és árulja a lovait.

Május 28

Az ezredes kifejezett kérésére Elvis délutánonként kisétál Graceland bejárati kapujához, hogy autogramot osztogasson a szerencsés arra járóknak.

Június 10

Elvis Las Vegasban megkezdi a koncertsorozatának, a Vegas shownak az előkészületeit, személyesen figyeli az International hotel színháztermének elkészültét, a színpad berendezésének felszerelését, a terem hangosítását.

Június 17

Az RCA piacra dobja Clean up your own backyard/Fair’s moving on. kislemezét. Katalógusszáma: RCA 47-9747.

Az A oldali dal felvétele 1968. október 23-án, Hollywoodban, a United Artists Recorders stúdióban történik, a B oldali dalé pedig 1969 február 21-én, Memphisben, az American Studiosban.

Az A oldali dal, egy közmondásra épül, ami magyarul annyit jelent, hogy „söpörj a magad portája előtt”, vagyis törődj a magad dolgával. Mac Davis és Billy Strange szerzeménye. Valójában a Trouble with girls filmjéhez készül, elhangzik a filmben és rajta van a dal a film zenei anyagából készült nagylemezen is. Később felkerül az Almost in love Camden, azaz olcsó válogatás kiadványára is. A felvétel No.35. lesz a Billboard 100-as kislemez listán az USA-ban, és No.21. Nagy Britanniában, a UK Single Chart kislemez listán. 1992-ben aranylemez lesz.

A B oldali dal egy ballada, szerzői Doug Flett és Guy Fletcher. A novemberben boltokba kerülő új albumának, a From Memphis to Vegas/ From Vegas to Memphis nagylemezének egyik dala. Ezzel a kislemezzel ezt a nagylemezt, és a Trouble with girls filmet is hirdeti az RCA. Ez a dal nem kerül fel a hitlistákra.

Július 7

Elvis megkezdi a koncertsorozat próbáit, folyamatosan cserélgetve a dalok listáját.

Július 10

Az otthona mellett fekvő Graceland Christian Churchhöz összeköttetést épített ki. A templom, amelynek útvonala a miséken kívül egyáltalán nem látogatott, így lehetőséget nyújt Elvis számára, hogy erre térjen haza, ha nem akar rajongóival találkozni a főkapunál.

Július 14

Elvis összeállítja Vegasban tartott koncertjeinek zenekarát, mindenekelőtt legfontosabb zenészével köt szerződést, Ricky Nelson egykori gitárosával, a stúdiózenész James Burtonnel.

Elvis megkéri Burtont, hogy ő válasszon maga mellé zenészeket, akikkel szívesen játszana együtt. Burton Larry Muhoberacot választja zongoristának, John Wilkinsont ritmus gitárosnak, Jerry Scheffet basszusgitárosnak és Ronnie Tuttot dobosnak. Ők lesznek Elvis ritmus szekciója, a TCB Band.

A TCB Band tagjai:

James Burton (szólógitár, a TCB Band vezetője)

James Edward Burton 1939. augusztus 21-én születik a Louisiana állambeli Dubberly-ben. Egészen apró gyerekkorában autodidakta módon tanul meg gitározni. Mindössze 13 éves, amikor már szerződéssel, pénzért gitározik. Egy évvel később a Louisiana Hayride élő show és rádióműsor szervezői kötnek vele szerződést. Feladata, hogy az ott fellépő énekeseket gitárjátékával kísérje. Még nincs 18 éves, amikor hátat fordít a Hayride showknak és Los Angelesbe megy szerencsét próbálni.

A szerencse rá is talál, Ricky Nelson zenekarának lesz a tagja. E mellett stúdiózenészként számos énekes lemezfelvételénél működik közre, így ő játssza a gitár szólót Dale Hawkins 1957-es sikerszámában, a Susie Q -ban.

Burton 1957. november 18-tól, attól a perctől kezdve, hogy Ricky Nelson lemezre veszi élete első két demó felvételét, a Stood up/Waitin in school dalokat , karrierjének első 11 évében minden felvételénél közreműködik. Ezt követően a Shindig c. televíziós showba kap szerződést, így többé nem turnézik Nelsonnal, de a lemezfelvételeinél továbbra is közreműködik, egészen 1968. áprilisáig.
Az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években előbb Nelson, majd Elvis mellett, mint stúdiózenész Bob Luman, The Everly Brothers, Johnny Cash, Merle Haggard, Glen Campbell, John Denver, Gram Parsons, Emmylou Harris, Juddy Collins, Jerry Lee Lewis, Claude King, Elvis Costello, Joe Osborn, Roy Orbison, Buffalo Springfield, Joni Mitchell, Steve Young, Vince Gill, Suzi Quatro, Allen „Puddler” Harris lemezfelvételein is közreműködik. Éppen Boby Dylan turné zenekarával dolgozik, amikor megérkezik Elvis felkérése, ezt követően 1969-től Elvis 1977-es haláláig együtt dolgoznak.

Mark Demming kritikus szerint:

Burton méltán szerzett hírnevet magának, mint „finger pickin” (ujjal játszó) country és rock gitáros. Burton ugyanis azon zenészek közül, akik valaha is gitárt vettek a kezükbe, a világ egyik legjobbja.

2001-ben beválasztják a Rock and roll Hall of Fame, a rock&roll halhatatlanjai sorába. A beiktató beszédet Keith Richards, a Rolling Stones szólógitárosa mondja. Ugyancsak ott szerepel a Rockabilly Hall Of Fame, és a Musicians Hall of Fame halhatatlanjai sorában. Magyarországon is többször megfordul. Először 1989-ban, Jerry Lee Lewis együttesének tagjaként, majd 2011-ben a TCB Band vezetőjeként.
Burton és Elvis megegyeznek abban, hogy a TCB Band minden korábban rögzített dalt, amit Elvis kedvel megtanulnak, és eljátszanak, természetesen az új dalokkal együtt.

Jerry Obern Scheff ( A TCB Band basszusgitárosa)

Jerry Obern Scheff osztrák szülők gyermeke. Szülei az előretörő fasizmus elől menekülve mennek az Egyesült Államokba. Scheff már a kaliforniai Vallejoban születik 1941. január 31-én. Katonai idejét az amerikai tengerészetnél tölti le,, majd ezt követően Los Angelesben telepedik le, ahol először a Sands éjszakai lokálba kap szerződést. Itt olyan zenészekkel játszik, mint a 16 éves Billy Preston, Merry Clayton vagy Don „Sugarcane” Harris, majd stúdiózenészként keresi a kenyerét.

Olyan előadók lemezfelvételein működik közre, mint Bobby Sherman, Johnny Mathis, Johnny Rivers, Neil Diamond, Nancy Sinatra, Pat Boone, Sammy Davis Jr., Bobby Vinton, The Everly Brothers, The Monkees, vagy a Nitty Gritty Dirt Band. 1971-ben ő basszusgitározik a The Doors utolsó albumán, az L.A. woman c. nagylemezen.

Scheff 1969-ben csatlakozik a TCB zenekarhoz és előbb 1973 februárjáig, majd visszatérve a zenekarhoz 1975 áprilisától napjainkig az együttessel dolgozik. Elvis halála után, a TCB Band mellett Bob Dylannel, John Denverrel, Elvis Costelloval dolgozik. Ő basszusgitározik Roy Orbison Black and white nights 1987-es televíziós koncertjén. 2009-ben a hollandiai Bredaban ad telt házas koncertet. 2010-ben otthagyja Kaliforniát, áttelepedik Európába, egy kis angliai faluban, Northumberland-ban telepedik le feleségével Natalie-val, és szabad idejében állatokat tenyészt. 2011-ben ő is Budapestre látogat, és fellép a Papp László sportcsarnokban a TCB Band tagjaként.

Lawrence Gordon Muhoberac Jr. (A TCB Band eredeti billentyűse)

Lawrence Gordon Muhoberac Jr., aki Elvis filmdalainak felvételénél működik közre, majd Elvis TCB Bandjének tagja lesz, 1969.július 31-én, Las Vegasban, a Hilton International Hotelben induló koncertsorozat nyitó előadásától néhány éven át az együttes tagja. Ötéves korában kezd zongorázni, húszévesen Woody Herban jazz klarinétos zenekarának a tagja, majd 1959-ben Memphisben telepedik le. Számos televíziós sorozatnak ő komponálja a zenéjét, Larry Owens álnév alatt. Saját zenekarával két alkalommal is fellép Memphisben, Elvis jótékony célú koncertjein. Miután egyéb elfoglaltsága miatt kénytelen otthagyni a TCB Bandet, olyan előadókkal dolgozik, mint Neil Diamond, Tina Turner, Ray Charles, Tanya Tucker, Ray Coniff, és Barbra Streisand.

Glen D. Hardin (A TCB Band következő zongoristája)

Muhoberac helyét a TCB Band-ben Glen D. Hardin zongorista veszi át. Hardin 1939. április 18-án születik a Texas állambeli Wellingtonban. Buddy Holly két zenészével, a Crickets tagjaival, Jerry Allison dobossal és Joe B. Mauldinnal nő fel, és Holly halála után együtt dolgozik velük, ezúttal Sonny Curtis együttesének tagjaként. A Crickets együttes tiszteletbeli tagja, hosszú éveken keresztül szerepel velük alkalmanként.

Hardin is az amerikai haditengerészetnél tölti le katonaidejét, majd a kaliforniai Long Beachen kezdi zenészi karrierjét. Észak-Hollywoodban, a Palamino Clubban zenél, főleg countryt játszik. Olyan előadókkal lép fel, mint Buck Owens, Johnny Cash, Patsy Cline, Linda Ronstadt, Willie Nelson, Merle Haggard vagy Jerry Lee Lewis. Nem sokkal ezt követően tagja lesz a James Burton vezette Shindogs zenekarnak, amely a Shinding! varieté show-nak, az ABC televízió által közvetített élő műsornak a házi zenekara. A zenekar tagja még James Burton, Glen Campbell, Billy Preston, Delaney Bramlett, Joey Cooper és Leon Russel. Egyik showjukban elő zenekarként a még szinte ismeretlen Beatles lép fel. De szerepel a showban a The Rolling Stones és a The Who együttes is. Ebben az időben ugyanis Londonban készülnek a show műsorok.

Dalszerzőként is nevet szerez magának az 1965-ös Count me in c. számmal, amit a Gary Lewis and the Playboys visz sikerre. Ugyanakkor folytatja stúdiózenészi munkáját is, a legnagyobbakkal dolgozik, így Bing Crosby-val, Nancy Sinatraval, Dean Martinnal, Ricky Nelsonnal, Buck Owensszel, Linda Ronstadttal, Kenny Rogersszel, Johnny Riversszel, Merle Haggarddal, Wylon Jenningsszel, és Dwight Yoakammal. 1970-ben csatlakozik a TCB Bandhez, amikor Larry Muhoberac zongoristát kell felváltani. 1976-ig marad a TCB Band tagja. Elvis zenészeként olyan dalok hangszerelője, mint a The wonder of you, a Let it be, vagy az I just can’t help believin’ .

Talán kevésbé ismert, hogy a TCB Band nemcsak Elvisszel dolgozik, hanem alkalmanként, amikor lehetősége mutatkozik rá, más előadókkal is, így 1972-ben Gram Parson-nak, a GP c. albumán ők működnek közre. Hardin Parson második lemezén, a Grievous angel c. albumon nemcsak zongorázik, hanem ő hangszereli a dalokat. Hardin a TCB Band tagjaként közreműködik Roy Orbison Black and white nights televíziós koncertjén. 2011-ben ő is fellép Budapesten a TCB Banddel.

John Wilkinson (A TCB Band ritmus gitárosa)

John Wilkinson 1945. július 3-án születik a Missouri állambeli Springfieldben. Egy történet szerint éppen tíz éves, amikor Springfieldbe látogat Elvis, ahol koncertet ad a Shrine Mosque-ban. A koncert után bemegy Elvis öltözőjébe és a következőket mondja neki:

A gitárjátékod nem ér egy fabatkát sem!

Elvis elcsodálkozik a fiú kijelentésén, és megjósolja, hogy még találkozni fognak az életben. A jóslat beteljesedik.
Wilkonson már a középiskolában zenekart alakít The Coachmen néven, majd az érettségit követően számos country és folk énekes gitárosa lesz. Játszik a The Kingston Trioval, a The Goodtime Singersszel, a Greenwood Country Singersszel, és a The New Christy Minstrelsszel.
Elvis és Wilkinson 1968-ban találkozik újra, miután meghívja újonnan alakuló zenekarába. Wilkinson nem kevesebb, mint 1 200 koncerten kíséri Elvist, aki mellett egészen Elvis 1977-es haláláig kitart. A koncertek mellett az 1972 és 1975 közötti RCA stúdióbeli lemezfelvételeken, valamint 1976-ban, a Gracelandben lévő mobil stúdióban történő lemezfelvételeken is ő ritmusgitározik. Az Early morning rain c. számban ő játssza a gitárszólót. Láthatjuk a That’s the way it is, az Elvis on tours dokumentumfilmekben, az Aloha from Hawaii műholdas televíziós műsorban, és az Elvis in Concert tv showban. Hosszan tartó rákbetegség után, 2013. január 11-én éri a halál.

Ron Tutt (A TCB Band dobosa)

Ron Tutt 1938. március12-én születik Dallasban. Háromévesen már ritmusokat tapsol ki, nyolcévesen már dobolni tanul, csodagyerekként lép föl helyi műsorokban. Már általános iskolás korában az iskola zenekarában trombitán játszik. 11 évesen az első Dallasból közvetített élő televíziós műsorban ritmust tapsolva táncol. Első fellépése a híres Swing Banddel van, velük trombitán játszik. Tutt gimnazista, amikor a trombitát dobra cseréli fel. Fellép a The Northside Jamboree műsorban, ahol Scotty Moore-ral és Bill Blackkel találkozik.

A középiskola levégzése után Dentonban a North Texas egyetemre jár, de két és fél év után otthagyja tanulmányait, professzionális dobos lesz. Dallasban és Memphisben dolgozik különféle zenekarokkal, illetve stúdiózenészként. E mellett remek énekes, és szólókarrierje is van. Legtöbbet Neil Diamonddal dolgozik, de dobol a Carpentersnek, a The Flying Burrito Bros.-nek, Emmylou Harrisnek, Billy Joelnek, Linda Ronstadtnak, Little Richardnak, a Los Lobosnak, Henry Mancininek, Roy Orbisonnak, Bill Blacknek, Gram Parsonsnak, Ringo Starrnak, Johnny Riversnek, Barbra Streisandnak, Tony Sheridannak, Jackie deShanonnak, Elvis Costellonak, Frank Sinatranak, Johnny Cashnek, Alex Harveynek, Kenny Rogersnek, Bonny Raittnek, Stevie Nicksnek, Michael McDonaldnak, és még ki tudja ki mindenkinek.

Los Angelesben él, amikor 1969-ben megkapja a telefonhívást Elvistől, aki felkéri, hogy legyen a turnézenekarának a dobosa, amit örömmel elfogad. A TCB Band dobosa marad Elvis haláláig. A koncertek mellett, számos Elvis lemezen működik közre.

Elvis eközben, mint mindig, maga választja ki háttérénekeseit. Választása ezúttal kedvenc gospel kvartettjére, a The Imperialsra esik, valamint a Sweet Inspirations elnevezésű női trióra, amely Aretha Franklin háttér énekegyütteseként válik híressé.

The Imperials (Elvis háttér énekesei)

A The Imperials fehér férfi énekesekből álló, eredetileg déli gospel együttes, amely a hatvanas évek elején a kortárs amerikai keresztény zene képviselője lett, és az is, immár több mint 50 éve. Fennállása alatt számos tagcsere ment végbe tagjai sorában. Az együttes alapítója a Statesmen Quartetből 1963-ban kiváló Jake Hess, akit követ a kvartett másik tagja, a The Stamps Quartetből kilépő Terry Blackwood is. Ők maguk mellé veszik Roger Wilest és Jim Murray-t. Ebben a felállásban kortárs zenét kezdenek énekelni, ami jól érzékelhető 1967-ben kiadott New Dimensions c. albumukon. Ezzel elnyerik az év legjobb férfi kvartettjének díját.

Elvis kamaszkora óta rajongója a The Stamps Quartetnek, különösen a Blackwood testvéreknek, és Jake Hess-t is igen kedveli. Nem véletlen, hogy a The Imperialst kéri fel gospel albumain való közreműködésre. A The Imperials hallható Elvis két Grammy-díjas albumán, a How great thou art és a He touched me gospel nagylemezeken. A How great thou art gospel albumon Elvis duettet énekel Jake Hess-szel a If the Lord wasn’t walking by my side című számban.

A He touched me albumon sok olyan dal hallható, amit a The Imperials korábban már lemezre vett, és sikert aratott vele.

Elvis első ízben 1966 és 1971 között dolgozik a kvartettel, majd miután a The Jordanaires egyéb elfoglaltsága miatt visszautasítja Elvis felkérését, hogy koncertjeinek háttér együttese legyen, Elvisnek ismét a The Imperialsra esik a választása. Csakhogy a kvartett Jimmy Deannel is koncertezik, így konfliktus alakul ki, amit a The Imperials úgy old meg, hogy 1971 novemberében felmondanak Elvis-nek, és Jimmy Deannel dolgoznak tovább.

The Sweet Inspirations női háttér énekes trió

A fekete énekesekből álló női gospel kvartettet Whitney Houston édesanyja, „Cissy” Houston alapította testvérével, Lee Warrickkal, aki viszont Dee Dee és Dionne Warwick édesanyja.

Eredetileg The Gospelaires névre hallgattak, és a templomi szolgálat mellett számos énekes háttér együtteseként is működtek, igen nagy sikerrel, olyannyira, hogy a producerek, dalszerzők, és az énekesek kapkodtak utánuk. Az eredeti felállásban Dionne és Dee Dee Warwick mellett, Doris Troy és Judy Guinos az együttes tagja. A két testvér, Dionne és Dee Dee hamar szólókarrierbe kezd, Judy Guinos is kilép az együttesből, így a kvartett 1963-ban átalakul, Judy Clay, és húga, Sylvia Shemwell, valamint maga Cissy Houston lép a helyükre. Ebben az időben Wison Pickett, Solomon Burke, Esther Phillips és Aretha Franklin háttérénekeseiként működnek. 1965-ben ismét átalakul a kvartett, Myrna Smith és Estelle Brown lesznek az új tagok.

1967 áprilisában már saját lemezt is készítenek az Atlantic Records-nál. A kvartett leismertebb és legkedveltebb dalának címe a Sweet inspiration (Édes mennyei sugallat). A dal No.5. a RandB listán, és felkerül a pop listára is, a legjobb 20 dal közé.

Ez az a dal, amire Elvis is felfigyel. Elvis a ’68 Come back special televíziós showban a gospel egyveleget a The Blossoms fekete női ének trióval készíti, és őket is kéri fel, hogy a Las Vegas-beli koncertjein legyenek háttér énekesei. A The Blossoms triónak azonban annyi előre lekötött felvétele van, hogy a felkérést nem tudják elvállalni. Ekkor Elvis választása azonnal a The Sweet Inspirationsre esik, és leköti őket, anélkül, hogy meghallgatásra sor kerülne. A női kvartett tagjai így első ízben akkor találkoznak Elvisszel, amikor 1969-ben megérkezik az első próbára.

Elvis igen jól választ a „Sweets”, ahogy becézik őket, ettől kezdve ott van minden koncerten, turnén, és lemezfelvételnél, egészen Elvis 1977-ben bekövetkező haláláig. Myrna Smith még külön is dolgozik Elvisszel, Gracelandben, az 1976-os nagylemez felvételeken, amelyek a dzsungel szobában, a mozgó stúdióban készülnek októberben és novemberben.

Elvis választása abban az időben igen bátor kiállás a rasszizmus ellen. Texasban ugyanis lenézik a feketéket, és csak alantas munka végzésére képesnek tartják őket. Amikor országos sportcsarnok turnéja elején megérkezik Texasba, az Astrodomba, a szervezők azzal fogadják, hogy

Hagyja csak otthon a fekete lányokat. Ne hozza ide magával őket!

Ekkor Myrna Smith szerint Elvis a következőket válaszolja:

Nos, ha ők nem jöhetnek, akkor én se jövök!

Ezt rettenetesen dühösen mondja a szervező szemébe. Elvis vásárol egy lenyitható tetejű autót, és ráparancsol a szervezőre, kérje meg a lányát, hogy autón vigye körbe a városban a „Sweet” lányokat. A szervező meghunyászkodva engedelmeskedik.

Kathy Westmoreland, szoprán énekes

Kathleen Westmoreland, aki 1970 és 1977 között Elvis szopránénekese, és akit apró termete miatt Elvis csak „Miniegérnek” becéz, 1945. augusztus 10-én születik az Arkansas állambeli Texarkanaban. Távoli rokona William Westmoreland tábornoknak, aki a vietnami háború felső felében a Vietnamban állomásozó katonai csapatok főparancsnoka, majd az amerikai hadsereg vezérkari főnöke. Édesapja hivatásos énekes, édesanyja táncosnő.

1962-ben Kaliforniába költöznek, ahol már nővéreivel, Melody-val és Christie-vel, valamint Brent bátyjával, valamint a Graden Grove gimnázium diákjával, Steve Martinnal énekegyüttest alapít, és helyi kávézókban lépnek fel. Kathy tehetsége hamar kitűnik, 18 évesen a Metropolitan Opera National Company veszi fel tagjai sorába, majd miután a könnyűzene jobban érdekli, néhány év után visszatér Kaliforniába, ahol a The Sandpipers énekegyüttes tagja lesz. Az együttes igen szép sikert ér el a Guantanamera c. dallal. Ezt követően stúdió énekes lesz, számos televíziós show műsorban szerepel Bobby Darinnal és Tim Conway-vel.

Énekel Ray Conniff kórusában, Johnny Mann-nel, és több száz lemezfelvételen vesz részt számos művésszel. Elvis 1970-ben kéri meg, hogy legyen a háttér énekese turnén és lemezfelvételein egyaránt. Elvis és Kathy között szoros emberi barátság alakul ki, Elvis, ha gondja van, Kathy-t hívja fel telefonon, aki örömmel áll Elvis rendelkezésére, érkezzen a hívás a nap vagy az éjszaka bármely szakában. Elvis mindig kedvesen, és szeretettel mutatja be Kathy-t a koncerteken, így:

Az én gyönyörű magas hangú kislányom.

Kathy a haláláig marad Elvis mellett, sőt kérésére ő énekel Elvis temetésén. Kathy Westmoreland karrierje Elvis halála után is töretlen, telt házas koncerteket ad, filmekben és televíziós show műsorokban szerepel, lemezfelvételeket készít. Emlékeit 1987-ben írja meg az Elvis és Kathy című könyvében.

Joseph Guercio, Elvis nagyzenekarának zeneigazgatója, hangszerelője, karmestere.

Joseph Guercio 1927. július 16-án születik a New York állambeli Buffaloban. A Lafayette gimnáziumban való érettségi után a városi kaszinóban zongorázik esténként. Itt fedezi fel őt Patti Page menedzsere, aki szerződést köt vele. Ettől kezdve ő zongorázik Page lemezfelvételein. New Yorkba költözik és ráébred, hogy a város tele van tehetséges zongoristákkal, így rátér a a hangszerelésre, a vezénylésre, az zeneoktatásra. 1967-ben Las Vegasba, a Bonanza kaszinóba kap szerződést. Itt olyan előadókat kísér, mint Steve Lawrenece, Eydie Gormé, Diahann Carroll, és később Gladys Knight. Ugyancsak itt, Las Vegasban ismerkedik meg Barbra Streisand-dal, akinek Sweet Inspiration/Where You Lead 1972-es sikerszámait ő hangszereli.

Ugyancsak az ő ötletére énekel a technika segítségével duettet Natalie Cole, rég elhunyt édesapjával, Nat King Cole-lal.

Guercio 1970-ben, pont akkor, amikor Elvis koncertsorozatát kezdi, a Las Vegas-i Hilton International zeneigazgatója lesz, így a találkozás elkerülhetetlen. Elvis végtelenül elégedett Guercio munkájával, nemcsak a Las Vegas-beli koncertjein, de turné fellépésein is ő kíséri zenekarával, egészen 1977 augusztusáig. Ez idő alatt évi 160 koncerten kíséri nagyzenekarával Elvist. Bár a „régi iskolához” tartozik és irtózik a rock and rolltól, és eleinte húzódozik attól, hogy Elvisszel dolgozzon, így Elvis első Hilton-beli koncertsorozatán nem is vesz részt. Guercio azonban megnézi egyik koncertjét, és teljesen le van nyűgözve attól amit lát. Így a nyári koncertsorozaton már Guercio nagyzenekara kíséri.

Guercio így nyilatkozik róla:

„ Elvis hihetetlenül spontán énekes volt. Levegőt sem vett, és hopp, máris belekezdett egy dalba. Persze a ritmusszekciója ismerte őt kívülről, belülről, azonnal kapcsoltak, és már kísérték is. De én mit tegyek egy 26 tagú zenekarral? Mikor intsek be nekik, ha már a dal megy? Honnan tudjam, jó e amit csinálok, vagy sem? Nos, Elvis szeméből tudtam kiolvasni a választ. Egy idő után már a pillantásából tudtam, mit kell tennem, mert Elvis a nézésével vezényelt, miközben énekelte a dalt. Egészen különleges, egyedülálló jelenség volt, olyan előadó, mint ő nem lesz többé soha! Szinte kézzel foghatóan lehetett érezni azt a vibráló hatást, amit a hallgatóságából képes volt kiváltani. Nem azt mondom, hogy zeneileg a világon a legjobb volt, de a karizmája…Sokan azt állítják, hogy a szakértelem teszi az énekest igazi sztárrá. A fenét! A karizma alkotja a sztárt, és ebben Elvis utolérhetetlen volt.”

Guercionak köszönhető Richard Strauss Imigyen szólott Zarathustra c. művének átdolgozása, aminek az ötletét Stanley Kubrick 2001: A Space Odyssey 1968-as filmjéből veszi. Pontosabban felesége hívja fel rá a figyelmet.

Feleségemmel éppen moziban voltunk, amikor a Strauss részlet felhangzott a filmben. Odahajol hozzám a feleségem és azt mondja: „Nincs olyan érzésed, hogy ez lehetne Elvis színpadi belépője?” Átdolgoztam az anyagot és megmutattam Elvisnek, aki rajongott érte. Sok harsonát raktam az elejére, és hosszas dobszólót, amíg be nem ér a színpadra. Mindig azt szerettem volna, ha Elvis nemcsak bejön és elkezdi a koncertet, de úgy jön be, ami méltó hozzá, úgy jön be, mint egy fenséges isten.

Elvis halála után Guercio Diana Ross-sal turnézik, és a Golden Nugget kaszinóban fellépő művészek dalait hangszereli egészen 1984-ig, majd az Arizona Charlie kaszinó rendezvényszervező igazgatója lesz. Amikor az Elvis: The Concert sorozat megindul, ahol a videóról hatalmas kivetítőről bejátszott Elvist élő zenekar kíséri, éveken át ott van zenekarával. 2001-ben beiktatják a Buffalo Music Hall of Fame halhatatlanjai sorába. Utolsó éveit Nashville-ben tölti, és a TCB zenekarral turnézik. Jo Espositoval elevenítik fel Elvisszel kapcsolatos emlékeiket a színpadon. Akárcsak 2011-ben Budapesten. Itt az Első Magyar Elvis Klub vendége, a koncert előtti estén közös vacsorán vesz részt a klub tagjaival, másnap városnézésre indul velük. A Városligeti Vajdahunyad várban magyaros emlékeket vásárol, matyó babát, fakanlat, hímzett blúzt. Kedves, közvetlen személyiség. 2014. december 4-én, 87 éves korában Nashville-i otthonában éri a halál.

(Folyt. köv.)