Az Igazi ELVIS 113. – From Elvis in Memphis

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 113. – From Elvis in Memphis

Június 17

Megjelenik 35. stúdió albuma From Elvis in Memphis címmel. Katalógusszáma: RCA LSP 4155.

Ez a nagylemeze jelzi visszatérését a stúdió albumokhoz. A felvételek immár Chips Moman irányításával az American Recording stúdióban készülnek, 1969. január 13, 14, 15, 23-án, valamint február 17,18,20-án. A zenekar tagjai Moman zenészei, nem hivatalosan The Memphis Boysnak hívják őket.

The Memphis Boys (827 Thomas Street Band)

Elvisnek elege lett a filmvállalatok stúdióiból, az ott dolgozók rossz szakmai munkájából, és keres egy olyan stúdiót, amely a kornak is, és neki is jobban megfelel, ahol kényelmesen, és olyan beosztásban tud dolgozni, ahogyan ő szokott. Éppen kapóra jön neki, hogy Moman nemrégiben nyitott stúdiója ott van tőle egy kéznyújtásnyira, Memphisben.

A stúdió „házi” zenekara, a The Memphis Boys country soul stílusa nagyon megfogja. Elhatározza, hogy ilyen stílus felé fog elmozdulni. Különösen a zenekar tagjai által használt, úgynevezett „Dobro” gitárok hangja tetszik neki. A hatvanas évek második felében az amerikai folk zenészek előszeretettel használják ezt a fajta gitár típust.

Így merész lépéssel hátat fordít addigi zenészeinek, valamint a hollywoodi Radio Recorders, és a Nashville-i RCA B stúdiónak, és átteszi székhelyét Moman stúdiójába, Memphisbe.

Az RCA kénytelen, kelletlen belemegy a váltásba, annak ellenére, hogy az RCA nem készít felvételeket külső stúdióban. Elvisszel azonban kivételt tesznek. Igaz, azzal a feltétellel, hogy Felton Jarvis megmarad másod producernek Elvis mellett és az RCA saját stúdió technikusait küldi az American Sound stúdióba.

Elvis a The Memphis Boys csapatával

A Moman-nal kötött szerződés alapján Elvisnek tíz nap áll rendelkezésére egy nagylemez elkészítéséhez, és ezért a stúdió 25.000 dollárt kap. Ebben az összegben az is benne foglaltatik, hogy Elvis dolgozhat a stúdió házi zenekarával, amelynek hivatalos neve 827 Thomas Street Band (nem hivatalosan The Memphis Boys) és a következő zenészekből áll: Reggie Young gitár, Tommy Cogbill és Mike Leech basszus, Gene Chrisman dobok, Bobby Wood zongora, Bobby Emmons orgona.

Az NBC televíziós show után Scotty Moore-nak és D.J. Fontanának is ajánlatot tesz, hogy dolgozzanak ismét együtt, ez azonban soha nem valósul meg.

Elvis 1969. január 13-án este érkezik első ízben az American Sound stúdióba, de nincs egyedül. Vele tart Freddy Bienstock, a Hill and Range kiadótól, Parker asszisztense, Tom Diskin, az RCA-beli producere, Felton Jarvis, ugyancsak az RCA-től Herry Jenkins, aki az igazgatóságot képviseli, valamint Al Pachuki hangmérnök, ugyancsak az RCA-től. Szeretnék biztonságban tudni Elvist.

Aggodalmuk alaptalan. Elvis reggel 5 óráig nagy lendülettel dolgozik. A stúdió technikusa szájharmonikán csatlakozik az együtteshez. Ezen az éjszakán készíti el a többi között a Long black limusine, Wearin’ that loved on look c. számok felvételeit. Moman elégedetlen a nagyszámú irodai személlyel, akik csak céltalanul lebzselnek a stúdióban, és megkéri őket, hogy miután megbizonyosodtak arról, hogy Elvis jó kezekben van, hagyják el a stúdiót, mert csak hátráltatják a munkát. Az RCA ettől kezdve kevesebb személlyel van jelen a felvételeken, de egyetlen alkalommal sem hagyják magára Elvist.

A Hill and Range kiadó emberei nem véletlenül forgolódnak a stúdió körül. Érzik, hogy Elvisnek elege lett a szerzőik által rendelkezésére bocsájtott filmdalokból, és szeretne új szerzőkkel dolgozni. Moman valóban közli is Bienstock-kal, hogy Elvis nem kívánja többé a Hill and Range szerzőinek a dalait lemezre venni, inkább dolgozna az American Sound saját szerzőivel. Bienstock azonban figyelmezteti Momant, hogy ebbe csak abban az esetben megy bele, ha Moman dalszerzői lemondanak a dalok jogairól, és átengedik neki azt. Erre a Moman dühösen azt válaszolja, fogja a felvételeket, és tűnjön el a stúdióból.

Elvis, amikor megtudja, mi folyik a szerzői jogok körül, kijelenti, inkább felhagy a lemezkészítéssel, de nem hagyja ott Momant. Parker is Bienstock oldalán áll, és arra kéri Elvist, hogy hagyja ott Momant, és térjen vissza a hollywoodi stúdióba. Elvis közli az ezredessel, hogy a kettőjük közötti szerződés értelmében, ebbe Parkernek nincs beleszólása, hiszen a szerződés egyértelműen rögzíti, hogy Elvis maga választhat stúdiót magának a felvételek készítésére.

Az ügyet kénytelen az RCA elnök vezérigazgató-helyettese, Harry Jenkins a kezébe venni. Moman nem hajlandó átadni a dalok szerzői jogait, ezért a további felvételek hosszú heteket késnek, ami nem tesz jót Elvisnek, aki kénytelen tehetetlenül várakozni, amikor végre tele van tenni akarással.

Csak február 17-én tudja folytatni a stúdióban a munkát. A megegyezés megszületik azzal a kikötéssel, hogy Elvis a Hill and Range kiadó dalszerzőinek a dalait is köteles rögzíteni az új lemezeire. Elvis nagyon megszűri, milyen dalokat válasszon a kiadótól. Ezek egyike a Kentucky Rain című szám, ami csak kislemezen jelenik meg.

Február 22-én Elvis befejezi a nagylemez felvételeit, ezt követően Mike Leech és Green Spreen vonósokkal és fúvósokkal játszat rá a felvételekre, a gazdagabb hangzás érdekében. A fúvósok a The Memphis Horns tagjai.

Elvis ezzel a lemezével zeneileg is teljesen új útra tér, elhagyja a pop hangzást, és az ebben az időben divatos, úgynevezett Stax Records hangzás követője lesz. Zeneileg az úgynevezett „Memphis sound”-ot követi, ami a soul, gospel, helyi és elektromos blues stílusok keveréke.

Elvis felvételein a ritmus szekción van a hangsúly, a vonósok és a fúvósok, csak színesítik a dalokat. Ugyanakkor ellenpontoznak is, a vonósok felerősödnek, amikor a ritmus elhalkul, és lehalkulnak, amikor a ritmus szekció belekezd. A mély hegedűsök ugyanazt játsszák, mint a kürtösök, ezzel is kiemelve a drámai mélységeket.

Leech és Spreen hangszerelők alaposan átrajzolják Elvis zenei stílusát, egy teljesen új előadót építenek fel. Pont olyant, amire Elvis mindig is vágyott a sok musical dal előadása után.

Elvis munkakedvére jellemző, hogy az egy lemez elkészítésére kapott stúdió idő alatt 31 dalt rögzít. Ezekből választ az RCA ki 12-őt erre a nagylemezére. Az első számban, melynek címe Wearin’ that loved on look, első ízben hallunk Elvis pályafutása során a dalban basszusgitár szólót. Az I hold you in my heart (Till I can hold you in my arms) dal érdekessége, hogy ebben a számban Elvis maga játszik zongorán. A Long black limousine számban trombitaszóló van, ugyancsak Elvis pályafutása során első ízben. Amikor Elvis ezt a dalt rögzíti, meg van fázva, rekedt, így rekedtes hangon énekli a dalt, ami éppen megfelel az akkori imázsának.

Az It keeps right on a-hurtin Johnny Tillotson nagy slágere, amit Elvis alaposan átdolgoz. Az I’m movin on pedig Hank Snow country énekes 1950-es listavezető slágere. A Gentle on my mind számot Glen Campbell 1967-ben Grammy díjat nyert változata inspirálja. Campbell dolgozott Elvisnek is, az 1960-ban kiadott Elvis is Back c. albumon ő játszik gitáron. Az After loving you szám Eddy Arnold 1962-es slágere. Az Any day now szám Chuck Jackson 1962-es slágere. A lemezt természetesen a nagy Elvis sláger, az In the ghetto dal zárja.

A lemez Nagy Britanniában a nagylemez lista élére kerül, No.1. lesz. Egy hét múlva Jethro Tull Stand up című albuma taszítja majd le az első helyről. Az Egyesült Államokban a Billboard nagylemez lista 13. helyét éri el, és No.17. az év legjobb country lemeze listán. 1970. január 28-án 500 000 eladott példány után, aranylemez lesz. 2003-ban a Rolling Stones magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 190.

Az AllMusic online újság kritikusa, Bruce Elder szerint

„ez egyike a legnagyszerűbb fehér soul albumnak (és egyáltalán egyike a legnagyszerűbb soul albumnak, ami valaha is készült). Egy művészi szempontból megfiatalodott Elvist hallunk, aki a lemezkiadás történelmének legjobb zenei kíséretét és ének együttesét kapja maga mellé.”

Az albumon hallható dalok listája:

A oldal

Wearin’ that loved on look Dallas Frazier, A.L. Owens
Only the strong survive Jerry Butler, Kenny Gable, Leon Huff
I’’ll hold you in my heart (till I can hold you in my arms) Eddy Arnold, Thomas Dilbeck, Vaughan Horton
Long black limousine Bobby George, Vern Stovall
It keeps right on a-hurtin’ Johhny Tillotson
I’m movin’ on Hank Snow

B oldal

Power of my love bernie Baum, Bill Giant, Florence Kaye
Gentle on my mind John Hartford
After loving you Johnny Lantz, Eddie Miller
True love travels on a gravel road Dallas Frazier, A.L. Owens
Any day now Burt Bacharach, Bob Hillard
In the ghetto Mac Davis

(Folyt. köv.)