BOB LUMAN
Written by Horváth Ede on 2023.05.24.
BOB LUMAN
ROBERT GLYNN LUMAN
SZÜLETETT: 1937. ÁPRILIS 15, BLACKJACK, TEXAS
MEGHALT: 1978. DECEMBER 27, NASHVILLE, TENNESSEE
Bob Luman a Texas állambeli Blackjack-ben született. Gyermekkorát Nacogdochesben, töltötte. Zenei ambícióit apjától örökölte, aki amatőr hegedűs volt egy helyi country zenekarban. Apja emellett gitározott és szájharmonikázni is tudott.
Luman Kilgore-ban járt középiskolába, ahová a család az öccse, Bob születése után költözött. Itt alapította meg első zenekarát.
Luman a középiskolájában baseball-sztár volt, és kipróbálta magát a „Major League Baseball Pittsburgh Pirates„-ben, de amikor nem sikerült szerződést kapnia a profi baseballban, úgy döntött, hogy a zenére koncentrál.
Bob első gitárját 13 évesen kapta apjától. Tinédzserkorában főként a country zene iránt érdeklődött. A korabeli sztárok közül Lefty Frizzell-t kedvelte leginkább. Később Elvis Presley által ismerte meg a Rockabilly zenét, és ezt követően már kizárólag ezt a stílust követte. Ez annyira jól ment neki, hogy az iskolai évei vége felé a környéken hírnevet szerzett magának.
1956-ban megnyert egy tehetségkutató versenyt, amelyet az Amerikai Jövő Farmerei (Future Farmers of America) hirdetett. Ennek köszönhetően felléphetett a Louisiana Hayride-on.
A Hayride-ra Luman megalakította a Shadows nevű kísérőzenekart, amelyben James Burton gitározott, James Kirkland basszusgitározott és Butch White dobolt.
1957-ben a zenekar leszerződött az Imperial Recordshoz, ahol felvették az „All Night Long” „Red Cadillac, and a Black Mustache„) és az „Amarillo Blues” című dalokat. Egyik kislemeze sem került fel a slágerlistákra.
Ugyanebben az évben a zenekar fellépett a Los Angeles-i Town Hall Partyban, és szerepelt a Carnival Rock című filmben, ahol David Houston kísérőzenekaraként játszottak.
A következő évben, miután az Imperial Records dobta, Luman a Capitol Recordshoz szerződött, ahol kiadta a „Try Me” és az „I Know My Baby Cares” című dalokat.
A Capitol Records azt akarta, hogy Luman változtassa meg a nevét, amit ő nem volt hajlandó megtenni, ezért elhagyta a lemezkiadót és a Warner Bros. Recordshoz, ahol a „Class of ’59” és a „Loretta” című dalokat rögzítette.
1960-ban Luman belépett az Egyesült Államok hadseregébe. Még a hadseregben szolgálva a Warner Bros. Records kiadta Luman legismertebb „crossover” slágerét, a „Let’s Think About Living„-t. Ez az újdonságnak számító dal a Billboard Hot 100 listán a 7., a Billboard country zenei listán pedig a 9. helyig jutott, és a brit kislemezlistán is a Top 10-be került.
Miután 1962-ben kilépett a hadseregből, Luman Nashville-be költözött.
1964. augusztus 12-én feleségül vette Barbarát a coloradói Yumában.
Luman az 1960-as és az 1970-es években gyakran turnézott, és Las Vegasban vált népszerűvé, ahol a country és a rockabilly ötvözte a zenéjétt. 1965-ben csatlakozott a Grand Ole Opryhoz. 1968-ban leszerződött az Epic Recordshoz, és több sláger is született, köztük a „Lonely Women Make Good Lovers” és a „Still Loving You.”
A „Lonely Women Make Good Lovers” lett a legnagyobb country slágere, a country listán a 4. helyig jutott. (Steve Wariner, aki korábban Luman zenekarának tagja volt, később 1984-ben feldolgozta a dalt, és ő is a country lista 4. helyére vitte).
Luman további country slágerei közé tartozott az „Ain’t Got Time to Be Unhappy” (1968), a „Ballad of Two Brothers” (Autry Inman-nel, 1968), a „When You Say Love” (1972), a „Neither One Of Us (Wants To Be The First To Say Goodbye)” (1973), a „Proud Of You Baby” (1975) és a „The Pay Phone” (1977). Talán legkülönlegesebb száma Johnny Cash dalának, az „I Still Miss Someone-nak” lassú, soulos előadása volt.
Luman 1978 decemberének végén tüdőgyulladásban halt meg Nashville-ben. 41 éves volt. Halála után a Bear Family Records több válogatáslemezt is kiadott a dalaiból, köztük a More of the Rocker, a Still Rockin’ és a Carnival Rock.
Luman tagja a Rockabilly Hall of Fame-nek és a Texas Country Music Hall of Fame-nek is.
A „Lonely Women Make Good Lovers” című dala szerepelt az 1988-as Rain Man című filmben.
Forrás: Ed Beres, Melbourne, Ausztrália