BOBBY LEE TRAMMELL

BOBBY LEE TRAMMELL

Trammell az arkansasi Jonesboro közelében egy gyapotfarmon született Wiley és Mae Trammell gyermekeként, akik gyapottermesztők voltak. Wiley hegedült, Mae pedig orgonista volt egy helyi templomban; e hatások mellett Trammell a Grand Ole Opryt is hallgatta, és részt vett a helyi pünkösdi templom istentiszteletein, ahol gospelzenét énekeltek.

Középiskolásként Trammell countryzenét játszott. Amikor Carl Perkins és Johnny Cash az 1950-es évek közepén Jonesboro környékén turnézott, Carl Perkins meghívta, hogy énekeljen el egy dalt a koncertjén. Perkins arra biztatta, hogy beszéljen Sam Phillipsszel, a Sun Records tulajdonosával. A találkozóból nem lett semmi, de Trammell nem sokkal később a kaliforniai Long Beachre költözött egy lemezszerződés reményében. Míg Kaliforniában volt, munkát vállalt egy Ford gyárban. Látta Bobby Bare-t játszani egy karneválon, és meggyőzte Bare-t, hogy engedje fel a színpadra néhány dal erejéig. Lefty Frizzell, aki éppen a vásáron volt, felkérte, hogy legyen az előzenekara a kaliforniai Baldwin Parkban található Jubilee Ballroomban, ahol Trammell hamarosan rendszeresen fellépett, és hírnevet szerzett magának, Elvis Presley-szerű színpadi vadságával, ami időnként vitákat váltott ki.

Trammell azt mondta:

„Sokkal vadabb voltam, mint Jerry Lee Lewis vagy Little Richard”.

Fabor Robison menedzser/lemezkiadó tulajdonos szerződést kötött Trammell-lel, és kiadta első kislemezét, amely a „Shirley Lee” és az „I Sure Do Love You, Baby” című saját szerzeményeket tartalmazta.


A felvételeken közreműködött James Burton gitáros és James Kirkland basszusgitáros. A kislemez jól fogyott, és az ABC/Paramount felvette országos terjesztésre. A dal soha nem került fel az országos slágerlistákra, de talán 250 000 példányban kelt el. Ricky Nelson nem sokkal később feldolgozta a „Shirley Lee„-t.

Trammell karrierje ezután szerencsétlenségek sorozatán ment keresztül. Meghallgatásra jelentkezett az „Ozzie és Harriet kalandjai” c. TV Show-hoz, de nem kapott szerepet. Ricky Nelson érdeklődést mutatott az újabb dalai iránt, de Trammell nem vette komolyan az ajánlatot. Második kislemezének, a „You’re the Mostest Girl„-nek a felvétele során zenekar és kórus is kísérte, ám a nehézkes felvételi procedúra miatt majdnem felmondta a szerződését.

Mind ez a kislemez, mind az azt követő „My Susie J – My Susie Jane” nem került fel a listákra.

Az 1950-es évek végére Trammell már csak helyi fellépéseket tartott Kaliforniában. Los Angelesben egy adótorony tetején tiltakozott az ellen, hogy egy rádióállomás nem volt hajlandó lejátszani a lemezét, de amikor a szerkezet összeomlott, a helyi hatóságoknak kellett kimenteniük, és eltiltották az államban való fellépéstől.

Miután visszatért Arkansasba, Trammell egy koncert előtt összeveszett Jerry Lee Lewisszal, és tönkretette Lewis zongoráját. Miután Trammell rossz viselkedéséről szóló történetek elterjedtek a promóterek körében, gyakorlatilag mindenhol kitiltották a nyilvános fellépésekről.

Trammell kis helyi kiadóknál folytatta a stúdiózást, de a hírneve megakadályozta, hogy elegendő rádiós sugárzást kapjon. Az 1960-as években saját maga terjesztette a lemezeit az autójából. Licencszerződéseket ajánlottak neki a Warner Bros. Recordsnál, és más kiadóknál, de visszautasította őket. A Sims Recordsnak készített felvételeket az 1960-as évek végéig. Az 1970-es években countryzenét játszott, az 1980-as években pedig a rockabilly újjáéledése idején Európában is sikereket ért el. A hollandiai Eindhovenben megrendezett Rockhouse fesztiválon azonban megpróbált felugrani a zongorára, de elesett, és közben eltörte a csuklóját.

1997-ben Trammellt beválasztották az arkansasi képviselőházba, ahol 2002-ig szolgált. 2002-ben sikertelenül pályázott egy állami szenátusi mandátumra, de Jerry Bookout ellenében alulmaradt. 2008. február 20-án halt meg szülőhelyén, Jonesboróban.

Forrás: Wikipédia