Can’t Help Falling In Love – Az első felvételtől a mesterig

Can’t Help Falling In Love – Az első felvételtől a mesterig

Bárki bármit is gondoljon Elvis filmes karrierjéről, különösen a hatvanas években, időnként – az Elvisnek bemutatott forgatókönyvek minősége ellenére – a véget nem érő soundtrack-felvételekből néha előkerült egy-egy olyan dal, amely nemcsak sláger lett, hanem azonnal Elvis szinonimájává vált.

Az egyik ilyen dal a „Can’t Help Falling In Love” című mestermű, és mivel ez volt a 70-es évek élő koncertjeinek szokásos záró száma, ez lett az a dal, amelyet minden más dalnál többet adott elő, és az a szerencsétlen megtiszteltetés is érte, hogy ez volt az utolsó dal, amelyet Elvis elénekelt, amikor 1977. június 26-án Indianapolisban befejezte utolsó élő koncertjét.

A „Blue Hawaii” c. film népszerűségét, és a benne szereplő dalok minőségét hűen tanúsítja az a tény, hogy Elvis még az utolsó turnéja alatt is előadott belőle két dalt.  A Cant’ Help Falling in Love-ot,  valamint a filmet záró „Hawaiian Wedding Song-ot”.

A filmzene felvételére három alkalommal került sor 1961. március 21. és 28. között a hollywoodi Radio Recorders stúdióban. A „Can’t Help Falling In Love” két, különböző master verzióját rögzítették, az egyiket a filmbe szánták, míg a másikat a kislemez / album kiadásához.

Elvis és a zenészek a dalból huszonkilenc változatot rögzítettek. Az első huszonhatot a film stílusában készítették el, melyből végül a huszonharmadik felvételt használták fel a filmben.  Ezzel szemben a lemezváltozatból, csak három variáció készült el, amelyből az egyetlen teljes felvétel, a huszonkilencedik került fel az RCA lemezeire .

A két változat között nagyon kevés különbség van, kivéve a bevezetőt, amelyben a filmváltozatban a zenedobozként működő celeste hallható, míg a lemezváltozatban zongorás bevezető szólal meg. A két változat hossza is különbözik, a filmváltozat egy perc ötvenhárom másodperces, de a lemezváltozat pontosan három perces, mivel Elvis megismételte a „…Like a river flows” című részt.

A Hugo Peretti, Luigi Creatore és George David Weiss által írt dal, amelynek dallama Jean-Paul-Égide Martini 1784-es „Plaisir d’amour” című népszerű romantikus melódiáján alapul.

A felvétel Elvis csodálatos énekhangjával és a gyönyörű dallamával, nem meglepő módon hatalmas világsiker lett. Elvis eredetijének sikere számos művészt késztetett arra, hogy kiadja saját feldolgozását. A legsikeresebbek közülük kiemelhető Andy Williams 1970-es, valamint a UB40 reggae együttes 1993-as változata.

Mint minden ilyen videónál, az újravágott hanganyag maximális élvezete miatt erősen ajánlom, hogy használjon fül- / fejhallgatót, és hangosítsa fel a hangerőt, amennyire csak meri!

Forrás: The Ultimate Elvis Channel by Leon (YouTube)