Kris Kristofferson

Kris Kristofferson

Kristoffer Kristofferson (született 1936. június 22-én) amerikai countryénekes (2021-ben visszavonult), dalszerző és színész. Dalszerzői érdemei közé tartozik a „Me and Bobby McGee„, a „For the Good Times„, a „Sunday Mornin’ Comin’ Down” és a „Help Me Make It Through the Night„, amelyek mindegyike más előadók slágerei voltak.

1985-ben Kristofferson csatlakozott country előadótársaihoz, Waylon Jenningshez, Willie Nelsonhoz és Johnny Cashhez a The Highwaymen nevű countryzenei szupergroupban, amely az outlaw country zenei mozgalom egyik fő alkotóereje volt, amely a hagyományos nashville-i countryzenei gépezetet elkerülte a független dalszerzés és produceri munka javára.

Színészként Kristofferson a Pat Garrett és Billy, a kölyök (1973), a Blume in Love (1973), az Alice már nem él itt (1974), az Egy csillag születik (1976) (amelyért a legjobb színésznek járó Golden Globe-díjat kapta), a Convoy (1978), a Mennyország kapuja (1980), a Magányos csillag (1996), a Postakocsi (1986) és a Penge filmtrilógia (1998-2004) szerepeiről ismert.

2004-ben Kristoffersont felvették a Country Music Hall of Fame-be.

Apja svéd származású volt és katonaként szolgált, ezért sokat utazott fiatalkorában, és végül családjával a kaliforniai San Mateo városában telepedett le, ahol elvégezte a helyi középiskolát. A San Mateo középiskolában érettségizett 1954-ben. Édesanyja egy elég vegyes összetételű családból származott, amely angol, ír, német, skót, svájci és holland gyökerekkel rendelkezik. Édesapja tábornok volt az Amerikai Légierőnél és szándékában állt Krist is katonai pályára küldeni. Hírnévre akkor tett szert, amikor kiváló sporteredményei miatt a fényképe megjelent a Sports Illustrated című lapban.

Kristofferson elnyerte a Rhodes-ösztöndíjat, és az oxfordi Merton College-ban kezdte meg tanulmányait. Mialatt Angliában tanult, elkezdett dalokat írni, és keresett magának egy menedzsert is, Larry Parnest. Több dalt vett fel akkoriban a Top Rank Records előadójaként Kris Carson álnéven, de nem aratott sikert. 1960-ban angol irodalomból szerzett MA fokozatot.

Kristofferson végül belépett a hadseregbe, és századosi rendfokozatot ért el. Az alabamai támaszponton kapott kiképzést, helikopterpilóta lett. Az 1960-as évek elején Nyugat-Németországban állomásozott. Innen visszatérve az Amerikai Egyesült Államokba megalapította első zenekarát. 1965-ben éppen akkor lépett ki a seregből, hogy dalszövegeket írhasson, amikor a West Point Akadémia irodalom-professzori állást ajánlott neki.

Nashville-be költözött, miután leszerelt 1965-ben. Alkalmi munkákat végzett, mialatt azért küzdött, hogy elismerjék a zenész szakmában. Padlót söpört a Columbia Stúdióban. Ott találkozott June Carterrel, és megkérte, hogy egy, a dalait tartalmazó kazettát adja oda Johnny Cashnek. A nő megtette, de Cash a kazettát csak oda dobta a hasonló demó felvételeket tartalmazó kazettákkal teli asztalra..

Akkoriban helikopterpilótaként is dolgozott egy déli cégnek, Petroleum Helicopters Internationalnak. Kris így emlékezett azokra az időkre:

„Ez még három évvel azelőtt volt, hogy énekes lettem volna és az emberek elkezdték feldolgozni a dalaimat. Egy hetet dolgoztam pilótaként, aztán visszamentem Nashville-be, hogy eladjam a dalaimat, aztán megint visszamentem délre pilótának. Így teltek a hónapok. Sok dalt írtam akkoriban, hogy csak kettőt említsek: a Help Me Make It Through The Night-ot és a sokak által kedvelt Me and Bobby McGee -t.”

Hetekkel azután, hogy átadta Carternek a kazettákat, Kristofferson helikopterrel landolt Cash udvarán, elnyerve ezzel a teljes figyelmét. Egy történet szerint Kristofferson egyik kezében sörrel, a másikban pedig néhány dallal érkezett, de ezt már megcáfolták, Kristofferson azt mondta:

Ez még mindig a magánélet megsértése volt, amit nem ajánlanék. Hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy ott volt. Johnnak elég kreatív memóriája volt.

De miután meghallotta a „Sunday Mornin’ Comin’ Down„-t, Cash úgy döntött, hogy felveszi, és 1970-ben Kristofferson elnyerte az év dalszerzője díjat a dalért a Country Music Association Awards-on.

1966-ban Dave Dudley kiadott egy Kristofferson dalból készített kislemezt, a „Viet Nam Blues„-t. A dal sikeres lett. A következő évben Kristofferson az Epic Records lemezkiadóhoz szerződött.

Itt adta ki a Golden Idol/Killing Time című kislemezt, de nem ért el túl nagy sikereket vele.


Ám a következő évben számos Kristofferson-sláger került fel a toplisták élére, többek között a Jody and the Kid, a Once More with Feeling, a Your Time’s Comin’, a Best of all Possible Worlds és a Darby’s Castle.

Kris maga is sikereket ért el előadóművészként, miután Johnny Cash bemutatta őt a nagyközönségnek a Newport Folk Fesztiválon.

1970-ben a Fred Foster által vezetett Monument Recordshoz szerződött le. Debütáló albuma Kristofferson névre hallgatott, amelyen régi és új slágerek is megtalálhatóak voltak.

Az albumot nem vették, habár a következő évben sikerrel adták ki újra Me and Bobby McGee címmel. Ekkora már dalai iránt nagy volt az érdeklődés. Olyan előadók énekelték a dalait, mint Ray Price (For the Good Times), Waylon Jennings (The Taker), Bobby Bare (Come Sundown), Johnny Cash (Sunday Morning Coming Down) és Sammi Smith (Help Me Make It Through the Night).

Az Academy of Country Music a For the Good Times című dalt 1970-ben az év dalának választotta, ugyanebben az évben a Country Music Association a Sunday Morning Coming Downnak ítélte ugyanezt a címet. Ez máig az egyetlen olyan alkalom, amikor ugyanaz a dalszövegíró ugyanazt a címet nyerte el két különböző dallal, két különböző társaságtól.

A Me and Bobby McGee világhírnévre Janis Joplin posztumusz albumán (Pearl) tett szert. 1971-ben a Rolling Stone az 500 legjobb dal közé sorolta, és több hétig maradt a listák első helyén.

Kris 1971-ben kiadta második albumát, The Silver Tongued Devil and I címmel, a lemez sikere alapozta meg Kris további karrierjét.

A következő évben szerepelt először filmben, a Dennis Hopper által rendezett Az utolsó mozifilm című alkotásban. Megjelent harmadik albuma Border Lord címmel.

1972-ben számos dalát Grammy-díjra jelölték, néhányat meg is kapott. Ekkor jelent meg a következő lemeze Jesus Was a Capricorn címmel.

A következő néhány évben a színészetre koncentrált. Szerepet kapott a Paul Mazursky által rendezett Szerelmes Blumeban, és a Sam Peckinpah által rendezett Pat Garrett és Billy, a Kölyökben. 1973-ban Rita Coolidge-dzsel, közös albumot adtak ki Full Moon néven. Ez az album hatalmas siker lett, és számos Grammy-jelölést is kapott.

Habár ötödik albuma, a Spooky Lady’s Sideshow nagy bukás volt, ám más előadók továbbra is sikeresen dolgozták fel dalait.

Ezekben az években több filmben is játszott: a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét!-ben, a nálunk is híres Konvojban (1978), az Alice már nem lakik ittben.

1976-ban Barbra Streisanddal közösösen forgatták a Csillag születik című filmet.

A film sikere ellenére Kris karrierje az immáron hatodik sikertelen albummal – Shake Hands with the Devil – egyre lejjebb csúszott. Mindeközben egyre több zenész dolgozta fel a dalait, többek között Willie Nelson is, aki ekkor adta ki a Willie Nelson Sings Kris Kristofferson nagy sikerű lemezét.

1982-ben, Willie Nelsonnal, Dolly Partonnal és Brenda Leevel megalakították a The Winning Hand nevű bandát, amely country körökben sikeresnek számított, ám mégsem került a listák élére.

Feleségül vette Lisa Meyerst, és újra a filmezés felé fordult. Olyan filmekben kapott szerepet, mint a Kathryn Beck elveszett becsülete, a Flashpoint és a Songwriter, amelyben Willie Nelson is szerepelt.

Krist Oscar-díjra jelölték legjobb filmzene kategóriában a Music from Songwriter című albumért.

Nelson és Kristofferson a kezdeti nehézségek ellenére is együtt maradtak, és felkérték Waylon Jenningset és Johnny Casht, hogy csatlakozzon hozzájuk, hogy megalakíthassák a The Highwaymen nevű country együttest. Az első albumuk, a Highwayman nagy siker volt, így a kvartett együtt maradt és további albumokat adtak ki.

1985-ben kiadta a Repossessed című, politikai témákkal foglalkozó albumát, amely nagy sikert aratott country körökben, különösen a They Killed Him című dal, amelyben Kristofferson olyan hősöknek állított emléket, mint Martin Luther King, Jr., John F. Kennedy és Mahátma Gandhi.

A Higwaymen 2 album sikere ellenére 1990-ben szólókarrierje nem állt jól, ezért Kris ismét a színészet felé fordult, és a Penge, Penge 2., Penge – Szentháromság, a Tűz a mélyben és a Visszavágó című filmekben kapott szerepet, 2001-ben a Tim Burton által újrarendezett A majmok bolygójában is feltűnt.

1999-ben kiadta az The Austin Sessions című albumát, amelyen kedvenc dalait barátaival vette fel. Néhány név a közreműködők listájáról: Mark Knopfler, Allison Krauss, James Taylor és Jackson Browne.

2003-ban kiadta a Broken Freedom Song: Live from San Francisco című albumát.

2004-ben Kris a Country Music Hall of Fame tagja lett, 2006-ban megkapta a Johnny Mercer Award díjat a Songwriters Hall of Fame-től, és tizenegy év után ismét lemezt adott ki This Old Road címmel, amelyen új dalok is helyet kaptak.

2007. április 21-én a Country Music Television-től a Johnny Cash Visionary Award díjat nyerte el. A díjat Johnny Cash lánya, Rosanne Cash adta át neki.

„Mielőtt John a barátom lett, a példaképem volt, és bármit is kapok, ami az ő nevét viseli, az nagy megtiszteltetés számomra – mondta egy telefonos interjú alkalmával. – Visszaemlékszem arra, amikor először találkoztam vele, és ha valaha is tudtam volna, hogy egyszer olyan díjat fogok kapni, ami a nevét viseli, akkor sok dolgot könnyebben tudtam volna elviselni életem során.”

2007 júliusában felkerült a CMT honlapjára, ahol a „Studio 330 Sessions” szekcióban adta elő dalait. Nemcsak a klasszikus Kristofferson-dalokat hallgathatjuk meg, de Kris el is meséli, hogy miként született a ma már örökzöldnek számító Sunday Morning Coming Down, Me and Bobby McGee és a Take The Ribbon From Your Hair.

Forrás: Wikipédia