Little Darlin’

Little Darlin’

A „Little Darlin'” egy népszerű Top 40-es dal, amelyet a Diamonds tett híressé.

A dallamot és a doo-wop kíséretet egyaránt – erősen hangsúlyozva a calypso ritmust – a 16 éves Maurice Williams írta. Williams az együttesével, a Gladiolas-szal először 1957 januárjában vette fel, és hamarosan kislemezként jelent meg az Excello Recordsnál. Az Excello egy kis swamp blues kiadó volt, amely a nashville-i lemezlovas Earnie Young tulajdonában volt. Neki volt köszönhető a dal latinos hangulata, és az együttes elnevezése is, valamint annak biztosítása, hogy Williams megtartja a dal kiadási jogát. A felvételt, amelyet egy Williams által írt könyv ihletett, és eredetileg a „Little Darlin’/ The Beginning” címet viselte, Fred Mangum védjegyszerű doo wop falsettje, és Williams beszélt rapje („My Darlin’ I need you …„) jellemzi.

A Gladiolas a dél-karolinai Lancasterből származott, ahol a csapat már a középiskola óta együtt volt. A Gladiolas verziója 1957 áprilisában a 11. helyet érte el az R&B listán, de a Hot 100-as listára nem jutott fel. 1959-re Williams csoportja végül a „Maurice Williams and the Zodiacs” néven átalakult, és hamarosan  a „Stay” című rock&roll-R&B slágerrel vált igazán híressé.

A Gladiolas verziója bekerült Robert Christgau 1950-es és 1960-as évekbeli felvételeket tartalmazó „Basic Record Library” című, a Christgau’s Record Guide című kiadványban megjelent „alaplemezkönyvtárába”: Rock Albums of the Seventies (1981).

A The Diamonds sikeres feldolgozása egy hónappal később jelent meg. A The Diamonds egy kanadai popegyüttes volt, amely doo-wop együttessé alakult. A The Diamonds verziója nyolc héten keresztül a Billboard Hot 100-as listáján a második helyen állt. A Billboard az 1957-es év 3. legsikeresebb dalának választotta. Kanadában a dal a premier CHUM Chart 11. helyezettje volt 1957. május 27-én.

A The Diamonds verzióját általában jobbnak tartják. Az Allmusic kritikusa, Stephen Thomas Erlewine szerint a The Diamonds „Little Darlin’” szokatlan példája annak, hogy egy feldolgozás jobb, mint az eredeti:

The Diamonds felvétele maradt a nagyobb sláger, és az évek során a legismertebb verzió. Normális esetben ez felháborító lett volna, de oka van annak, hogy a Diamonds verziója miért tartotta fenn népszerűségét az évek során: ez egy jobb, vadabb felvétel. Mindkét verzió jó, még ha kicsit buta is, mert ez egy jó doo wop dal, ami a kvartett minden tagjának sok feladatot ad. Néha az énekfrázisok az önparódiával határosak – az „ai-ya-yi-yai-yai-yai-ya” vagy a „wella-wella” -, ami talán ezért is jobb a Diamonds verziója.

A Pop Chronicles műsorvezetője, John Gilliland azt állította, hogy az ő verziójuk valójában a műfaj paródiája Ennek ellenére a „Little Darlin‘” (elsősorban a The Diamonds verziója, de bizonyos mértékig a Gladiolas verziója is) továbbra is a rock&roll R&B klasszikusai közé tartozik.

Elvis Presley is többször elő adta a dalt, és egy változata szerepel az utolsó albumán, a Moody Blue-n (1977).

Forrás: Wikipédia