Conway Twitty

Conway Twitty

Harold Lloyd Jenkins (1933. szeptember 1. – 1993. június 5.), ismertebb művésznevén Conway Twitty, amerikai énekes és dalszerző. Twitty kezdetben az 1950-es évek rockabilly színtérének részese volt, de leginkább countryzenei előadóként vált ismertté. Twitty 1971 és 1976 között a Country Music Association díjainak sorát kapta a Loretta Lynnnel közös duettjeiért. Beiktatták a Country Music és a Rockabilly Hírességek Csarnokába is.

Conway Twitty

Twitty arról volt ismert, hogy dalaiban gyakran használt romantikus és szentimentális témákat. Mivel követői már-már vallásos áhítattal imádták, Jerry Clower komikus a „The High Priest of Country Music/A Country Zene Főpapja” becenevet adta Twittynek. Végül ez a titulus adta a 33. stúdióalbumának címét. Twitty olyan slágerekkel vált sztárrá, mint a „Hello Darlin‘”, a „You’ve Never Been This Far Before” és a „Linda on My Mind„.

Twitty pályafutása során 40 alkalommal vezette a Billboard Hot Country Songs listáját – ez a rekord két évtizedig állt, amíg George Strait meg nem haladta -, és egyszer a Billboard Hot 100-as listáját is vezette az „It’s Only Make Believe„-vel. Tizenegy Billboard Hot Country Songs listavezető slágerét ő írta. Conway még élő családtagjai, akikről ismert, hogy Texas Grayson megyében élnek: Jeannine Jenkins, Bill Jenkins, Billy Jenkins, Jeremy Jenkins, Krystle Allen, Richard „hunter” Allen, Tyler Allen, Dakota Raisor, Leah Raisor és Levi Raisor.

Twitty Harold Lloyd Jenkins néven született 1933. szeptember 1-jén a Mississippi állambeli Friars Pointban. A Jenkins család walesi származású volt. Nevét dédnagybátyja adta neki, kedvenc némafilmszínésze, Harold Lloyd után. A Jenkins család az arkansasi Helenába költözött, amikor Jenkins 10 éves volt. Helena-ban Jenkins megalakította első énekegyüttesét, a Phillips County Ramblers-t.

Jenkinsnek minden szombat reggel saját helyi rádióműsora volt, és szeretett baseballozni. Behívták az amerikai hadseregbe, és a Távol-Keleten szolgált, ez idő alatt a Cimmerons nevű csoportot szervezte, hogy szórakoztassa a katonatársait.

Wayne Hause, az egyik szomszédja egyszer azt mondta, hogy Jenkins a tehetségével akár megpróbálhatna a zeneiparban érvényesülni. Nem sokkal azután, hogy meghallotta Elvis Presley „Mystery Train” című dalát, Jenkins elkezdett rockabilly anyagokat írni. Elment a Tennessee állambeli Memphisben található Sun stúdióba, és Sam Phillipsszel, a tulajdonos és alapítóval dolgozott együtt a „megfelelő” hangzás érdekében.

Sam Phillips

Jenkins egyik Sun-felvétele sem jelent meg abban az időben, de Roy Orbison rögzítette a „Rockhouse” című szerzeményét, amely 1956-ban a SUN 251-es lemezen jelent meg (a „You’re My Baby” B oldala).

1957-ben Jenkins úgy döntött, hogy az igazi neve nem elég emlékezetes, és jobb nevet keresett a showbizniszben. A The Billboard Book of Number One Hits című könyvében Fred Bronson azt állítja, hogy az énekes egy úti térképet nézegetett, amikor meglátta az Arkansas állambeli Conwayt és a texasi Twitty-t, és a Conway Twitty nevet választotta. 1989. március 30-án a David Letterman Show-ban való szereplése során maga Twitty is megerősítette ezt. 1957-ben szintén új nevén rövid ideig a Mercury Recordsnak készített felvételeket, két sikertelen kislemezt adva ki.

1958-ban, az új művésznevét használva, Twitty szerencséje már javuló tendenciát mutatott. Az MGM Recordshoz szerződött, és új dalokat vett fel. Egy ohiói rádióállomáson ahelyett, hogy az A-oldalon lévő  „I’ll Try” c. dalt játszották volna tőle le, inkább kislemezének B-oldalán szereplő „It’s Only Make Believe” című dalt kezdték promótálták, amelyet Twitty és a dobosa Jack Nance írtak két szett között, amikor az Ontario állambeli Hamiltonban, a Flamingo Lounge-ban játszottak. Ez a dal hozta el számukra az igazi áttörést! Igaz, a lemeznek és a dalnak közel egy évig tartott, mire elérte és fent is maradt a Billboard popzenei lista első helyén. A siker Egyesült Államokban, valamint még másik 21 másik országban is egyértelmű volt, és a listák élére repítette őket.  Az „It’s Only Make Believe” lett az első Twitty kilenc top 40-es slágere közül. Több mint négymillió példányban kelt el, és a RIAA aranylemezzel jutalmazta. Ugyanebben az évben Tabby West countryénekesnő, az ABC-TV Ozark Jubilee című műsorának énekese meghallgatta Twittyt, és lefoglalta őt, hogy szerepeljen a műsorban.

Amikor az „It’s Only Make Believe” először megjelent, a vokális hasonlóságok miatt sok hallgató azt feltételezte, hogy a dalt valójában Elvis Presley vette fel, Conway Twitty álnéven. Twitty később olyan dalokkal aratott rock and roll sikert, mint a „Danny Boy” (Pop 10. hely)

és a „Lonely Blue Boy” (Pop 6. hely).

A „Lonely Blue Boy„-t, amelynek eredeti címe „Danny” volt, Presley a King Creole című filmhez vette fel, de a filmzene nem került bele.

Ez a dal vezetett ahhoz, hogy zenekarát Lonely Blue Boys-nak nevezte el. Később ők lettek a Twitty Birds. Ahogy a felvételi karrierje folytatódott, Twitty zenéje a rockabillytől a rock&roll felé mozdult el, és Twitty felvett néhány R&B és blues kislemezt is.

Twitty mindig is countryzenét akart felvenni, és 1965-től kezdve ezt meg is tette. Néhány country-zenei rádióállomás lemezlovasai nem voltak hajlandók lejátszani az első néhány country albumát, mert rock&roll énekesként ismerték. Ennek ellenére 1968 júliusában volt az első top 5-ös country slágere, a „The Image of Me„,

majd 1968 novemberében az első Nr. 1 country dala, a „Next in Line”. Az 1968-tól kezdődően kevés kislemeze került az első öt helyezett közé.

1970-ben Twitty felvette és kiadta legnagyobb country slágerét, a „Hello Darlin’„-t, amely négy hétig vezette a country listát, és Twitty egyik legelismertebb dala.

1971-ben jelent meg első slágerduettje Loretta Lynn-nel, az „After the Fire Is Gone„.

Siker lett, és még sok más követte, köztük a „Lead Me On” (1971), a „Louisiana Woman, Mississippi Man” (1973), az „As Soon As I Hang Up the Phone” (1974), a „Feelins‘” (1975), az „I Still Believe in Waltzes„, az „I Can’t Love You Enough” és sok más. Conway és Loretta (ahogy a fellépésük során ismerték őket) együtt négy egymást követő Country Music Association énekes duó díjat nyertek (1972-1975), és számos más duó és duett díjat más szervezetektől az 1970-es évek során.

1973-ban Twitty kiadta a „You’ve Never Been This Far Before” című dalt, amely abban a szeptemberben három hétig volt az első helyen a countrylistán, és a poplistán is elérte a 22. helyet. Néhány konzervatívabb lemezlovas nem volt hajlandó lejátszani a dalt, mivel úgy vélték, hogy a dal egyes szövegei túlságosan szexuálisan szuggesztívek.

1978-ban Twitty kiadta a „The Grandest Lady of Them All” című kislemezt a Grand Ole Opry tiszteletére. (Kissé ironikus módon Twitty-t soha életében nem vették fel az Opry tagjai közé; ő maradt az egyik legjelentősebb nashville-i country előadó, aki soha nem volt az Opry tagja). A kislemez elérte a top 20-at, a 16. helyen tetőzött, de jóval elmaradt a várakozásoktól; 1967 óta ez volt az első alkalom, hogy egy kislemeze nem jutott be a top tízbe, mivel néhány rádióállomás nem volt hajlandó lejátszani egy olyan dalt, amely egy versenytárs tulajdonát tisztelte meg (a WSM-AM adta).

Twitty hamarosan új frizurával újította meg imidzsét, a hátracsúszott pompadour stílusról a göndörebbre váltott, amelyet élete végéig megtartott; a hetvenes évek végére Twitty zenei összeállításait is átállította egy country-pop stílusra, amelyet karrierje végéig megtartott.

A következő 23 egymást követő kislemeze mind bekerült a top 10-be, ebből 13 elérte az első helyet, köztük a „Don’t Take It Away„, az „I May Never Get to Heaven„, a „Happy Birthday Darlin’„, és olyan nagy popslágerek remake-jei, mint a „The Rose„, a „Slow Hand” és a Michael Huffman által írt „Tight Fittin’ Jeans” című dal, amely 1981 júniusában jelent meg a Mr. T című album első kislemezeként.

A dal volt Twitty 26. number one-ja a country listán. A kislemez egy hétig maradt az első helyen, és összesen 10 hetet töltött a country listán. 1985-ben az összes heti zenei kereskedelmi listát figyelembe véve a „Don’t Call Him a Cowboy” című dal lett karrierje 50. olyan kislemeze, amely első helyezést ért el.

1990-ig további ötöt szerzett, így összesen 55 number-one slágerrel büszkélkedhetett. George Strait 2002-ben a „She’ll Leave You with a Smile” című kislemezdalával megdöntötte az 50 első számú slágerrel járó bravúrt, majd 2007-ben 56. alkalommal ért el első helyezést, amikor a „Wrapped” című kislemezdal a Media Base 24/7 listájának élére került.

Twitty countryzenei karrierjének nagy részében a Decca Records, majd később MCA volt a lemezkiadója. A kiadóhoz 1965 végén szerződött, de 1981-ben kilépett, amikor kiderült, hogy az MCA újabb előadókat forgalmaz és népszerűsít; a kiadónál megváltozott a menedzsment, és más tényezők is a döntéshez vezettek. 1982-ben csatlakozott az Elektra/Asylumhoz. A kiadó country zenei részlege egyesült a testvércéggel, a Warner Bros. Records-szal 1983-ban. A Warner Bros-nál maradt 1987 elejéig, de aztán visszament az MCA-hoz, hogy befejezze karrierjét. 1993-ban, nem sokkal halála előtt, új albumot vett fel Final Touches címmel.

Twitty baseballozott is, ami a második szenvedélye volt. A középiskola után ajánlatot kapott, hogy a Philadelphia Phillies játékosa legyen, de behívták az amerikai hadseregbe, mielőtt aláírhatta volna a szerződést. Twitty 1977-ben csatlakozott Larry Schmittou vállalkozóhoz és más country zenészekhez, mint például Cal Smith és Jerry Reed, mint befektetők a Nashville Sounds-hoz, a Double-A Southern League Baseball csapatához, amely 1978-ban kezdte meg a játékot. 1978. április 26-án Twitty dobta az ünnepélyes első dobást a csapat első hazai nyitányán a Herschel Greer Stadionban. Twitty jótékonysági célú softball meccseket is rendezett a hírességek számára, gyakran játszott a Barbara Mandrell által összeállított csapat ellen. Twitty a jótékonysági célú softball meccsek házigazdája is volt, és gyakran játszott a Barbara Mandrell által összeállított csapat ellen.

Twitty hosszú éveken át élt a Tennessee állambeli Hendersonville-ben, Nashville-től északra, ahol több mint 3,5 millió dollárért Twitty City néven countryzenei szórakoztató komplexumot épített. Twitty és a Twitty City egyszer szerepelt a Lifestyles of the Rich and Famous című tévésorozatban, és látható volt a BBC Entertainment USA című sorozatának Nashville-i epizódjában is, amelyet Jonathan King mutatott be. Az 1982-ben megnyitott hely az 1980-as években és az 1990-es évek elején is népszerű turistalátványosság volt. 1994-ben bezárták a Final Touches nevű, egy éven át tartó tribute show-t követően . A komplexumot elárverezték, és 1994 júniusában a Trinity Broadcasting Network vásárolta meg.

Twitty négyszer volt házas, három különböző nővel. Első házassága Ellen Matthews-szal 1953-tól 1954-ig tartott. Azért házasodtak össze, mert Ellen terhes volt fiukkal, Michaellel. Második, és egyben leghosszabb házassága Temple „Mickey” Medley-vel volt. Ők 1956-ban házasodtak össze, és három gyermekük született: Kathy, Joni Lee és Jimmy Twitty. A házaspár 1970 elején elvált, de 1970 végén csendben újraházasodtak. 1984-ben, 28 évnyi házasság után,  elváltak. Mickey Twitty 2021-ben halt meg. 1987-ben Twitty feleségül vette 36 éves irodai titkárnőjét, Delores „Dee” Henry-t.

Twitty lemezlovas karrierje nagy részében, 1963 és 1972 között Oklahoma City volt az otthona. Az oklahomai Normanben is élt. Twitty a Diamond Ballroomban lépett fel annak 1964-es megnyitása után. Conway Twitty egyik Twitty Burger éttermét a 7200 S. Western Avenue-n, Oklahoma Cityben nyitotta meg.

1981-ben Twitty épp a turnébuszából szállt ki, amikor megcsúszott a lépcsőn és elesett, a fejét beverte a lépcsőfokokba. John Hughey, aki Twitty steel gitárosa volt, talált rá a földön. Sokan, köztük a családtagok is azt mondták, hogy Twitty személyiségváltozáson ment keresztül a baleset után.

Twitty 1984 és 1988 között a CMT (Country Music Television) igazgatótanácsának tagja volt, miután a Music Village Group (Nyhl Henson, Gilbert Biggers, Hall Hardaway Jr., Benny és Dean Jaggers) megvásárolta a CMTV-t Glen Danielstől. (A Viacom, az MTV tulajdonosa által indított szerzői jogi jogsértési perben örökölte, amelyet egy meg nem nevezett összegért rendezett le). A Music Village Group, a Twitty City mellett felépítette a Music Village USA-t, beleértve egy korszerű, 1776 férőhelyes színházat, ahol a CMT 24 órás műsorát szervezte és élő koncerteket adott. 1989-ben eladták a Music Village-t és a Twittyt, 1990-ben pedig a CMT-t. Conway a felvirágzó bransoni piac felé fordította figyelmét, ahol telt házak előtt játszott. Twitty ismét összeállt Nyhl Hensonnal és csapatával, hogy Conway Twitty új zenei otthonát meghonosíthassa. Az erről szóló szerződést 1993 júniusában, a halála előtti napon írta alá.

1993. június 4-én Twitty rosszul lett, miközben a Missouri állambeli Bransonban, a Jim Stafford Színházban lépett fel. A show után összeesett a turnébuszán, és kórházba szállították. Műtétre vitték, de a következő nap kora reggelén a Missouri állambeli Springfieldben lévő Cox South kórházban 59 éves korában hasi aorta aneurizmában meghalt. Loretta Lynn, aki gyakran volt slágerlistás duettpartnere, a kórházban volt, mert férje, Mooney, alias Doo, szívműtétből lábadozott, és rövid ideig látta Twittyt, amikor belépett a kórházba. 19. Utolsó stúdióalbuma, a Final Touches két hónappal később jelent meg. Négy hónappal Twitty halála után George Jones a High-Tech Redneck című albumára felvette a Hello Darlin’ című dal feldolgozását.

Twittyt a Tennessee állambeli Gallatinban lévő Sumner Memorial Gardensben temették el, vörös gránit sírboltban, Harold L. Jenkins születési nevén. Mellette helyet foglaltak feleségének és fiának, Michaelnek.

Halála óta Twitty fia, Michael és unokája, Tre viszi tovább zenei örökségét. Conway legutóbbi megjelenése a country slágerlistákon az Anita Cochrannal közös duettje, az „(I Want to Hear) A Cheating Song” (2004) volt, amely Twitty vokáljának összeillesztésével készült, régi felvételekből és interjúkból, amelyeket az évek során rögzítettek. Ennek eredményeként Twitty elszigetelt éneksávját digitális többsávos sávra vitték át, és digitálisan újra összeállították az új előadásban. Patsy Cline és Jim Reeves, Hank Williams és Hank Williams Jr. vagy Nat King Cole és Natalie Cole elektronikus duettjeihez hasonlóan Cochran énekhangját olyan háttérsávokhoz adta hozzá, amelyeket már Twitty rekonstruált vokáljával együtt készítettek el.

Jelenleg a Bear Family Records kínálja a Conway Rocks című egylemezes gyűjteményt, amely 30 dalt tartalmaz, valamint a The Rock ‘n’ Roll Years című átfogó, nyolclemezes box set-et, amely a teljes korai felvételeit mutatja be.

Forrás: Wikipédia