Az Igazi ELVIS 134. – Madison Square Garden

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 134. – Madison Square Garden

Június 8 péntek, június 9 szombat

Elvis az ötvenes évek óta első ízben lép fel New Yorkban. A koncert helyszíne a Madison Square Garden. Négy koncertet ad két nap alatt, mindkét nap egy délutánit és egy estit.

A június 9-én a helyszínen tartott délutáni sajtótájékoztatóra először édesapja, Vernon érkezik. Őt követi Elvis világoskék öltönyben, fehér, sötétkék mintás ingben, kívül világoskék, belül fekete színű pelerinben.

Elvis igen jó kedvében van, azzal indít, hogy

minden vádban ártatlan vagyok!

Arra az újságírói kérdésre, hogy miért nem lépett fel tizenöt éve New Yorkban, azt válaszolja,

mert nem engedtek be a megfelelő épületbe, majd hozzáteszi, csak viccel.

Arra a megjegyzésre, hogy most sokkal szelídebbnek tűnik korábbi viselkedéséhez képest, azt válaszolja:

Ó, én kis nyuszi voltam ahhoz képest, ahogy az előadók most viselkednek. Én nem csináltam egyebet, csak ugrándoztam.

Arra az érdekes kérdésre, hogy elégedett e azzal a képpel, amit önmagáról kialakított, azt válaszolja, hogy

 az imázs egy dolog, maga az ember más.

Ezt követően elmondja, hogy szívesen lépne fel Nagy Britanniában, Európában és Japánban.

Én nem hagytam el ezt az országot, a katonaságot kivéve – teszi hozzá.

Elmondja azt is, hogy nem vágyik politikai karrierre, nem akarja megváltoztatni zenei stílusát. Széles mosollyal mutatja meg a riportereknek a „boksz” övét, amit a Hilton Internationalban, Las Vegasban kapott.

Elvis New York-i koncertje társadalmi esemény, amelyre mindenki elmegy, aki a szórakoztató iparban vezető beosztásban van, vagy a felső tízezerhez tartozik. Természetesen ott vannak a neves előadóművészek, énekesek. A négy koncert valamelyikén ott van George Harrison, Art Garfunkel, Dawid Bowie, a teljes Ten Years After, Alvin Lee vezetésével, a Led Zeppelin tagjai, Paul Simon, Bruce Springsteen és Bob Dylan.

Az a szóbeszéd járja, hogy John Lennon is jelen van inkognitóban, de a Beatles kiválósága később azt nyilatkozza, hogy soha nem látta Elvist koncerten. Ott van Eddie Murphy is, aki azt nyilatkozza az egyik helyi lapnak, hogy Elvis bátorítására lépett a szórakoztatóipari pályára.
Elvis nem hagyja cserben közönségét, a koncertek fergetegesek.

Patricia O’Haire, a Daily News június 10-i, vasárnapi számában így ír a koncertről:

A Gardenbeli koncertek lehetőséget adtak arra, hogy Elvis megmutathassa magát személyesen New York City-ben, és ez valóban társadalmi eseménynek számított. A show pontosan 8:30h-kor kezdődött egy komikussal, akire az égadta világon senki sem figyelt. Mindenki Elvist várta, aki nem jelent meg 9:15h-ig. A show körülbelül egy óra hosszat tartott. Elvis hangja jó volt, igaz, a hangosítás nem volt valami tökéletes.

Azok, akik a hangfalak közelében ültek – mint én is – nem igazán értették a dalszövegeket, ami különösen az új számok esetében volt zavaró. Ritmus szekciója kitűnő munkát végzett, négy férfiből és négy nőből álló háttér énekesi csapata csodálatos harmóniában énekelt, aláhúzva, kiemelve Elvis énekét. A show programja különösen a jól ismert régi dalokra épült, de nem hiányoztak a kortárs slágerek sem. Elvis igen különleges előadó, ahogy a Beatles slágere mondja: „ Végy egy szomorú dalt és tedd jobbá”. Elvis pontosan ezt teszi.

Grece Lichtenstein, a The New York Times kritikusa is a június 10-i számban számol be a koncertekről:

Elvis az ötvenes években egyszer már elrettentette New York közönségét a rock and roll-tól és saját csípőmozgásától. Most 400 millió eladott lemez után, és egy generációval később, az egykori tini rajongók elhozták saját gyermeküket, hogy megnézzék azt az embert, akitől annak idején a mamájuk eltiltotta őket. Persze mások voltak az erkölcsi normák abban az időben.

A Gardenben tehát fele-fele arányban voltak régi rajongói és az újak. Flitteres, fehér karate ruhájában és pelerinjében Mr. Presley nem hagyta cserben rajongóit, akik ott tömörültek a színpadnál, hogy elkaphassanak egy-egy aranyszínű sálat, amit időközönként odadobott nekik. Nagyzenekarral és ritmus szekcióval, valamint két ének kvartett-tel a háta mögött Elvis előadta régi slágereit, és néhány kortárs sikert. A koncert előtti sajtótájékoztatón, frissen, napbarnítottan, szénfekete hajjal és nagy mosollyal arra a kérdésre, hogy miként képes megőrizni a fiatalságát ilyen remekül, azt válaszolta: „ E vitamint szedek.”Akármi is legyen a titka, a rock and roll két generációja számára ő változatlan.

Június 11

Miután a jegyek a Madison Square Garden-beli koncertjére percek alatt elkelnek, és továbbra is igen nagy az érdeklődés, egy ráadás koncertet iktatnak be. A koncertre délután 14:30-kor kerül sor. A ráadás koncert ugyancsak hatalmas siker.

Júniusi országos stadion koncertsorozata. A további állomások:

June 12, 20:30 Allen County War Memorial Coliseum, Fort Wayne, IN
June 13, 20:30 Roberts Municipal Stadium, Evansville, IN
June 14, 20:30 Milwaukee Arena, Milwaukee, WI
Június 15, 20:30 Milwaukee Arena, Milwaukee, WI
June 16, 20:30 Chicago Stadium, Chicago, IL
Június 17, 14:30 Chicago Stadium, Chicago, IL
Június 17, 20:30 Chicago Stadium, Chicago, IL
June 18, 20:30 Tarrant County Center, Fort Worth, TX
June 19, 20:30 Henry Lewitt Arena, Wichita, KS
June 20, 20:30 Civic Assembly Center, Tulsa, OK

Az országos stadion koncert sorozatról kiadott kalózlemezek:

Június 9, esti koncert Left a good job in the city
Június 10, délutáni koncert An afternoon in the garden, Operation Big Apple
Június 10, esti koncert As recorded at the Medison Square Garden, Operation Big Apple (Big Apple, azaz ”Nagy Alma”, New York beceneve. A szerző megjegyzése)
Június 11, esti koncert From New York to Chicago
Június 12, esti koncert Live from Fort Wayne
Június 16, esti koncert Chicago, Illinois

Június 18

Mindössze kilenc nappal a koncertet követően, megjelenik Elvis koncertlemeze, Elvis: As Recorded at Madison Square Garden (Elvis, ahogy a koncertjét rögzítették a Madison Square Gardenben) címmel. Katalógusszáma: RCA LSP 4776. A lemez az 1972. június 10-én este a New York-i Madison Square Garden arénában adott koncert felvétele.

Ez az ötvenes években tartott koncertje után az első fellépése New Yorkban, és egyben utolsó is. Annak ellenére, hogy az albumon 22 szám van feltüntetve, a lemez szimpla. Ronnie Tutt a BBC televízió Elvis in Vegas 2009-es dokumentum műsorában adott interjújában azt állítja, hogy Parker ezredes felgyorsíttatta a számokat, hogy több szám férjen fel a lemezre, ezzel több jogdíjhoz jusson. (Ezt az állítást nem sikerült bizonyítani. A szerző megjegyzése)

Jellemző, hogy milyen tökéletes technikával dolgozik Elvis a koncertjein, ugyanis a lemez mindössze a koncertet követő alig kilenc nap múlva már a boltokban van. Ez azt jelenti, hogy utómunkálatokra nincs szükség. A lemez javára válik, hogy nem „szemezgetnek” a koncertből, és raknak össze külön-külön számokat, hanem a koncertet adják le, egy az egyben. Így megkapjuk a koncert igazi hangulatát, olyan, mintha magunk is ott lennénk az arénában.

Amint megszólal a belépő, az Imigyen szólott Zarathustra, máris érezni, hogy felforr a levegő, a közönség tudja, Elvis mindjárt megjelenik a színpadon. A That’s all right. számmal kezd, és bebizonyítja, hogy még mindig képes jól rock and roll-t énekelni. A Proud Mary csak fokozza a hangulatot, majd a Three Dog Night együttes Never been to Spain számával nyugodtabb vizekre evez. Ezt egy ballada, a You don’t have to say you love me követi, majd a You’ve lost that loving feeling fejezi be a lassú dalok sorát.

A Polk Salad Annie mindig a közönség kedvence, itt is felforrósodik a hangulat. Elvis ezt a dalt otthonról hozott déli akcentusával adja mindig elő. Ekkor korai korszakának sikerei következnek, érezni, hogy itt van igazán elemében, még mindig tele van energiával, ha a rock and rollról van szó, és érzelemmel, ha lassú számairól. A közönség is elvárja, hogy koncertjein elhangozzanak a Love me, Hearbreak hotel, Teddy Bear, Don’t be cruel kedvencek, és a meg is hozzák a kívánt sikert. A Love me tender meghitt pillanatokat varázsol az arénába, amit a The impossible dream még tovább fokoz. Ezt követően meglepetés éri a hallgatóságot, ugyanis a Hound dog számot lassú verzióban adja elő.

A Suspicious minds újból megtelíti energiával a nézőteret. Elvis ezt követően countryval folytatja, Ray Price sikerszámával a For the good times dallal. Természetesen a koncert csúcspontja az ezt követő hazafias dal, az American trilogy, ami után soha nem marad el a siker. Bár a dal eredetileg Mickey Newbury nevéhez fűződik, Elvis annyira átdolgozza, hogy teljes mértékben saját egyéniségére formálva, már szinte az övének tekinthető. A hetvenes években egyik koncertjéről sem hiányzik ez a dal.

A Funny how the time slips away gospeles hangulata után az I can’t stop loving you és már jön is a szokásos koncertet záró Can’t help falling in love. A James Burton vezett TCB Band remekel, Elvis hangja erős és tiszta.

A szombat délutáni koncertet is rögzítik, de ez a felvétel nem kerül kiadásra az 1990-es évekig, amikor az An afternoon in the Garden címmel az RCA kiadja CD-n. A délutáni koncertről egy dal, az I can’t stop loving you azonban már az 1977-ben kiadott Welcome to my world albumára felkerül.
A Madison Square Garden album hatalmas siker, egész júliusban vezeti az amerikai nagylemez listát, 1972. augusztus 4-re aranylemez lesz, 1988. május 20-ra platina, 1992. március 27-ére kétszeres platina, és 1999. július 15-re háromszoros platina nagylemez lesz.

A korongon hallható dalok:

A oldal
Also sparch Zarathustra Richard Strauss
That’s all right Arthur Crudup
Proud Mary John Fogerty
Never been to Spain Hoyt Axton
You don’t have to say you love me Pino Donaggio, Simon Napier-Bell, Vito Pallavicini, Vicki Wickham
You’ve lost that lovin’ feelin’ Barry Mann, Phil Spector, Cynthia Well
Polk salad Annie Tony Joe White
Love me Jerry Leiber, Mike Stoller
All shook up Otis Blackwell, Elvis Presley
Heartbreak hotel Mae Boren Axton, Tommy Duren, Elvis Presley
(Let me be) your Teddy Bear/Don’t be cruel Kal Mann, Bernie Lowe/Otis Blackwell
Love me tender Vera Matson, Elvis Presley

B oldal

The impossible dream Joe Darion, Mitch Leigh
Elvis butatja énekeseit és a zenekarának tagjait
Hound dog Jerry Leiber, Mike Stoller
Suspicious minds Mark James
For the good times Kris Kristofferson
An American trilogy Mickey Newbury
Funny how time slips away Willie Nelson
I can’t stop lovin you Don Gibson
Can’t help falling in love Luigi Creatore, Hugo Peretti, George David Weiss
Vége téma

(Folyt. köv.)