JACK SCOTT

JACK SCOTT

Jack Scott (született Giovanni Domenico Scafone, Jr.; 1936. január 24. – 2019. december 12.) kanadai-amerikai énekes és dalszerző. 2011-ben beiktatták a Canadian Songwriters Hall of Fame-be, és „tagadhatatlanul minden idők legnagyobb kanadai rock and roll énekesének” nevezték.

Jack Scott

Scott gyermekkorát Kanadában, az Ontario állambeli Windsorban, valamint a folyó túlpartján, a michigani Detroitban töltötte. 10 éves korában a családja Hazel Parkba, Detroit külvárosába költözött. Hillbilly zenét hallgatva nőtt fel, és édesanyja, Laura tanította meg gitározni. Tinédzserként énekesi karriert futott be, és „Jack Scott” néven készített felvételeket. 18 éves korában megalakította a Southern Drifters együttest. Miután három évig vezette a zenekart, 1957-ben szólóelőadóként leszerződött az ABC-Paramount Recordshoz.

Miután 1957-ben két jól fogyó helyi slágert vett fel az ABC-Paramountnál, átváltott a Carlton lemezkiadóhoz, és 1958-ban kétoldalas országos slágert ért el a „Leroy” (#11) / „My True Love” (#3) című dallal. A lemez több mint egymillió példányban kelt el, ami Scott első aranylemezét hozta.

1958-ban a „With Your Love” (#28) c. száma felkerült a Top 40-es listára. Az első albumának 12 dalából hat lett sláger kislemez. A legtöbb ilyen számon a Chantones nevű énekegyüttes támogatta.

Az 1959-es év nagy részében az Egyesült Államok hadseregében szolgált, éppen azután, hogy a „Goodbye Baby” (#8) bekerült a Top Tenbe. 1959-ben a „The Way I Walk” (#35) is felkerült a listákra. A legtöbb Carlton master szalagját elveszettnek vagy megsemmisültnek hitték, amíg az angliai Rollercoaster Records ki nem adott egy bakelit EP-t, a „Jack Scott Rocks„-t, és egy CD-t, a The Way I Walk-ot, amelyek nagyrészt eredeti szalagokról lettek masterelve, nem pedig a korábbi újrakiadásoknál használt lemezszinkronokról.

1960 elején Scott ismét lemezkiadót váltott, ezúttal a Top Rank Records-al kötött szerződést. 1960-ban négy Billboard Hot 100 slágert vett fel: „What in the World’s Come Over You” (#5), „Burning Bridges” (#3) b/w „Oh Little One” (#34) és „It Only Happened Yesterday” (#38). A „What in the World’s Come Over You” vált Scott második aranylemezévé.

Az 1960-as és 1970-es években Scott továbbra is készített felvételeket és koncertezett is. 1974-ben a „You’re Just Gettin’ Better” című dala felkerült a country slágerlistákra. 1977 májusában felvett néhány dalt a BBC Radio 1 lemezlovasának, John Peelnek.

Scottnak több amerikai kislemeze volt , rövidebb idő alatt (41 hónap), mint bármely más lemezlovasnak, kivéve a Beatlest, Elvis Presley-t, Fats Dominót és Connie Francis-t. Egy kivételével (Burning Bridges) minden slágerét ő maga írta.

Egyesek szerint

Roy Orbison és Elvis Presley kivételével a korszak egyetlen fehér „rock and rollere” sem fejlesztett ki finomabb hangot jobb hangterjedelemmel, mint Jack Scott, vagy készített meggyőzőbb műveket a rockabilly, a rock and roll, a country-soul, a gospel vagy a blues területén.

Scott az utolsó előtti albumát – egy élő albumot – a brit The Class of ’58 zenekarral rögzítette, miközben 1994-ben a hollandiai Rockhouse Fesztivál fő fellépője volt; ezt a felvételt az eredetileg 1993-ra tervezett időpontról el kellett halasztani a kontrabasszus-gitáros, Chris Coleman betegsége miatt. Az album 1995-ben jelent meg a Rockhouse kiadónál.

2007-ben Jack Scottot beválasztották a michigani Rock and Roll Legends Hall of Fame-be. 2011-ben a kanadai Songwriters Hall of Fame-be is beválasztották. Később Scottot jelölték a Hit Parade Hall of Fame-be. Továbbra is énekelt és turnézott, és Detroit egyik külvárosában élt.

Scott utolsó albuma, a „Way to Survive” című stúdióalbum 2015-ben jelent meg, melyen Scott visszatért a rock&roll gyökereihez, miközben két kedvenc zenei műfajából, a countryból és a bluesból vett át hatásokat.

Scott 2019. december 12-én, 83 éves korában halt meg szívelégtelenségben. Unokahúga, Rio Scafone énekesnő és színésznő a Facebook-oldalán jelentette be a halálát, közölve, hogy december 8-án súlyos szívrohamot kapott, és már semmit sem tudtak tenni érte. Scott négy nappal később, a délutáni órákban halt meg.

Forrás: Wikipédia