Jimmy Cavallo

Jimmy Cavallo

James Cavallo (1927. március 14. – 2019. december 2.) amerikai zenész volt, aki leginkább arról ismert, hogy zenekarával fellépett az úttörő zenei DJ, Alan Freed 1956-os Rock, Rock, Rock című filmjében. Jimmy and the Houserockers volt az első fehér zenekar, amely a harlemi Apollo Theaterben játszott, ahol a film bemutatóját ünnepelték.

Jimmy Cavallo

Amikor Cavallo (gyakran rosszul írják Cavello) az 1940-es évek elején Syracuse-ban járt középiskolába, egy swing zenekarban játszott, ahol alt szaxofonon harmóniát játszott. Már akkor tudta, hogy a harmóniázás nem neki való, és ő a dallamvonalat akarta játszani, valamint énekelni és egy zenekart vezetni. Cavallo elkezdett Louis Jordan lemezeket vásárolni, és megtanulta a dalait. Rendkívül megkedvelte a jump blues stílusú lemezeket, és hamarosan átváltott tenorszaxofonra, mert a jump bluesban ez volt a vezető hangszer. Amikor Cavallo körülbelül 16 éves volt, saját zenekart alapított, de az egyetlen munka, amit kaptak, az az volt, hogy helyi olasz esküvőkön játszottak (és alkalmanként lengyel, zsidó vagy ír esküvőkön).

A második világháború végén elhagyta otthonát, hogy az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgáljon. Cavallo oda is magával vitte a szaxofonját. Mialatt a szolgálatban Észak-Karolinában és Washington DC-ben szolgált, szabadidejét fekete klubokban töltötte, ahol a legújabb bluest hallgatta, és együtt jammelt a hamarosan rhythm and bluesnak, majd később rock and rollnak nevezett zenei ág feltörekvő sztárjaival.

Miután 1947-ben leszerelt, Cavallo a Jimmy Cavallo Quartet nevű zenekarával, a világ egyik első fehér R&B zenekarával járta a karolinai tengerpartokat, ahol Wynonie Harris, Louis Jordan és Paul „Hucklebuck” Williams dalait, valamint saját szerzeményeket játszottak. A felállás: Bobby Wrenn, dob; Max Alexander, basszusgitár; Bobby Hass, szaxofon és Diz Utley, szaxofon. 1947-48-ban a tengerparti zenei vagy „shag” színtéren játszottak szerte Észak-Karolinában, 1949-ben pedig Carolina Beachen, a Bop City nevű táncklubban voltak rezidensek, és hatalmas tömegeket vonzottak a táncosok.

Jimmy Cavallo Quartet

Visszaköltözött Syracuse-ba, és megalapította a House Rockers zenekart. Az 50-es évek elején népszerű helyi fellépő volt, megtöltve a város klubjait, a Sylvan Beach-en az Oneida-tónál.

1956 augusztusában a Brooklyn Paramountban játszottak Fats Dominóval és Big Joe Turnerrel, majd Alan Freeddel együtt szerepeltek a  Rock! Rock! Rock!  című Vanguard-filmben, amelyben eljátszották a címadó dalt,

és egy másik dalt, a „The Big Beat„-et (a filmben Joe Marillo a második szaxofonos).

A filmet 1956. december 5-én mutatták be, és a House Rockers a film bemutatásának népszerűsítésére a harlemi Apollo Theaterben játszott ugyanekkor. A 10 nappal meghosszabbított koncertsorozaton a House Rockers a Duke Ellington valamint a Count Basie zenekarok veteránjaiból álló big banddel egészült ki, Sam The Man Taylor vezetésével.

1956 decemberében az Apollóban való fellépésükkel a House Rockers beírta magát a Rock – történelem könyvekbe, mint az első fehér rock ‘n’ roll előadó, aki a híres Apollo Színházban játszott (Buddy Holly 1957-ben lépett fel). Alan Freed 1959-ben egy másik filmben is, a Go, Johnny, Go-ban szerepeltette őket. 1959-ben 12 számot rögzítettek a Coral Lemezkiadó számára, 1963-ban a Sunnyside és a Hand lemezkiadónak vettek fel újabb számokat, majd a Darcy és a Romar lemezkiadónak, 1965-ben.

Jimmy egészen a közelmúltig minden nyáron ellátogatott szülővárosába, Syracuse-ba egy-két koncertre. Az ottani rajongói úgy tűnt, soha nem unják meg a régi Sylvan Beach-i napok leírását, és még több mint 65 évvel később is képes volt megtölteni egy helyi klubot azokkal a rajongókkal, akik az 1950-es évek elején jártak a koncertjeire, és akik minden évben türelmesen várták Jimmy éves hazavándorlását. Évente egyszer ezek a 80-as és 90-es éveikben járó emberek úgy táncoltak, mintha újra 25 évesek lennének. Jimmy egészen a közelmúltig a Deerfield Beach-i P.G. Doogie’s-ban és a Boca Raton-i Saba Asian Restaurant & Lounge-ban volt állandó fellépő.

Jimmy Cavallo

Miután évekig R&B-t játszott Amerikában, Cavallo végül 2002. november 22-én, az angliai Rye-ban megrendezett Rhythm Riot fesztiválon lépett fel először az Egyesült Királyságban. Joe Marillo San Diegóban él, és még mindig aktívan játszik. Cavallo és Utley kettős szaxofonhangzása, amelyet 1947-ben Észak-Karolina tengerpartjain, majd az 1950-es években mozifilmekben, és rádiókban hallottunk, azóta is visszhangzik Cavallo munkásságában.

Cavallo 2006 és 2013 között minden péntek és szombat este fellépett a Fort Lauderdale-i Timpano Chophouse-ban. Cavallo már nem lép fel a Timpanóban, de még 2019 márciusában, 92 évesen is rendszeres fő fellépő volt szombat és hétfő esténként a Blue Jeans Blue-ban Fort Lauderdale-ben.

Jimmynek három CD-je jelent meg a PetCap kiadónál Jimmy Cavallo Live at The Persian Terrace címmel, big band zenéből, Live At Freddy’s címmel, amelyet 2003-ban rögzítettek, valamint Jimmy Cavallo and the Houserockers, Then and Now címmel, amely 2006-ban jelent meg. Ezek közvetlenül a Petcap Musicnál vásárolhatók meg. Van egy 2002-ben felvett új felvételeket tartalmazó CD is, a Blue Wave Recordsnál megjelent The Houserocker címmel, amely közvetlenül tőlük vásárolható meg. Szintén a Blue Wave-nél kapható egy válogatás CD, amelyen Jimmy minden 1951 és 1973 között készült lemeze megtalálható, még a ritka BSD-lemezek is, összesen 29 oldal.

2016-ban Jimmy szokásához híven fellépéssel ünnepelte 89. születésnapját. 2016-ban 90 éves kora után is folytatta a zenélést. Jimmy 2019 december 2-án hunyt el.

Forrás: Wikipédia