Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy jazz gitár.

Written by Horváth Ede on 2024.05.19.

Egyszer volt, hol nem volt… volt egyszer egy jazz gitár.

Kalandos életútja senki tudja pontosan mikor – ám az biztos, hogy valahol a távol-keleten, és talán a 2010-es évek elején – vette kezdetét. Lövésem sincs, hogy miképpen, de hamarosan a szegedi Csillag börtönben lelt gazdára.

Én akkoriban heti rendszerességgel jártam a messze földön hírhedt, zord falak közé zenélni, Istentiszteleteket tartani, vagy éppen a híres Rock Passiót betanítani a hivatalos nevén Szegedi Fegyház és Börtön fogvatartottaiból verbuválódott valódi „Prison-bandnek”.

Egy, a börtönben szolgáló lelkésznő, Éva figyelme ekkor akadt meg a díszes hangszeren, melyet előbb megvásárolt a börtön-lakó tulajdonosától, majd nagy meglepetésemre nekem ajándékozott.
A jazz gitárok igazán csodás, nagyszerű hangszerek! Világbajnok hangzásukkal, „csilli-vili” exkluzív formájukkal, menő kinézetükkel már ott bábáskodtak kedvenc zenei stílusom a Rock&Roll születésénél is. Így hát mindig is vágytam egy ilyen gyönyörű, zenélő „ékszerdobozra”.

Ekkor tájt kezdtem webrádiózni. A Szegedre érkező bandák tagjai többször is élőben zenéltek a műsorainkban. Egy nap az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha ezeknek a találkozásoknak egyfajta mementót azzal állítanánk, ha a minket személyesen is felkereső híres Rock&Roll, Rockabilly, Country zenészeket megkérném arra, hogy „autogramjukkal” ékesítsék fel a hangszert. Persze, tudom, hogy ezzel nem én találtam fel a „spanyol viaszt” és a világon már számos hasonló gitár hordozza mindörökre nagyszerű sztárok névjegyeit, de a lényeg az, hogy ezzel eldőlt ennek az Ibanez AF – 75-nek sorsa.

A gitár az évek során hűséges társammá vált, majd – egyre bővülő „aláírás gyűjteményével” egyetemben velem költözött – pár esztendővel ezelőtt Budapestre.
Tegnap délután abban a hatalmas megtiszteltetésben lehetett részem mind nekem, mind a csodás gitárnak, hogy a Hungária együttes próbáján a zenekar tagjai saját kezűleg dedikálták azt.