AZ IGAZI ELVIS 145. – 1974

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

AZ IGAZI ELVIS 145. – 1974

Életének és karrierjének legcsendesebb éve. Vészjóslóan csendes. Az év nagy tervekkel indul, Parker ezredes egy újabb televíziós showt képzel el Elvis számára, sőt egy újabb teljes estés nagy játékfilm gondolata is felmerül. Ezzel szemben Elvis minél inkább szeretne Európában fellépni, ezért ezeket a terveket elveti. Sajnálatos módon Parker ezredes nem engedi ki Elvist az Egyesült Államokból, ragaszkodik ahhoz, hogy ha valaki szeretné látni az ő fiát, akkor utazzon el hozzá Amerikába. Elvis annyira elkeseredik amiatt, hogy nem mehet külföldre koncertezni, hogy a lemezfelvételtől is elmegy a kedve. Parker ezredes unszolására, kérésére sem vonul stúdióba, így ebben az esztendőben egyetlen új felvételt sem készít.

Az 1973 decemberében felvett anyag éppen csak egy nagylemezre elegendő, ezért az RCA vezetősége olyan megoldáson töri a fejét, amely lehetőséget nyújt arra, hogy Elvis új dalokkal lephesse meg rajongótáborát. Ez a sorozat lesz a Legendary performer, amely a korábban kiadott dalok kiadatlan változataival ismét felkelti az Elvis rajongók figyelmét.

Ez a sorozat azonban főleg az 1973 előtt készült felvételekből válogat, és mivel ezeknek a felvételeknek a jogait Parker eladta az RCA-nek, így ebből a lemezsorozatból sem ő, sem Elvis nem kap egy fillért sem.

Elvis ebben az évben a koncertekre összpontosítja figyelmét és erejét. Mivel az egy hónapos Hilton International koncertsorozatok túl hosszúak, unalmasak és fárasztóak, arra kéri a szálloda vezetőségét, hogy a sorozatot csökkenthesse a felére, két hétre. A Hilton vezetősége ebbe belemegy, így Parker ezredes kénytelen az alkut, Elvis egészsége érdekében, helyben hagyni. Koncertjeit tekintve Elvis ebben az évben van a legjobb formában, nem véletlen, hogy harmadik Grammy díját éppen egy koncerten előadott dalért, How great thou art-ért kapja.

Folytatja országos stadion koncertjeit is, éppen úgy, ahogy a Lake Tahoe-ban elkötött koncertsorozatot is sikerrel teljesíti. Immár a színpadon él, a közönség jelenti számára a kapcsolatot az élettel.

Csakhogy az augusztusi Hiltonbeli Nyári fesztiváljának záró koncertjén történik valami egészen furcsa és szokatlan, ami ettől kezdve egyre gyakrabban fordul elő, amikor színpadon van. Elveszti önkontrollját és végtelen beszédekbe kezd, néha teljesen összefüggéstelenül beszél, a nyelve is össze – összeakad. Bár a közönség egy része élvezi ezeket, a számukra szórakoztató szóáradatot, semmi kétség, mindez a túlzott gyógyszerezésnek köszönhető. A túladagolt gyógyszerek úgy hatnak Elvisre, mintha részeg lenne.

A koncertek közötti rövid időt otthon, Gracelandben tölti, leginkább a hálószobájában, abban a nagy kétszemélyes ágyban fekve, amely felett a mennyezeten két televíziós készülék van felszerelve, és az ágy lábánál, egy tv állványon még egy, amely mellett mindkét oldalon gyertya ég egész nap. Elvis azonban nem a televíziót nézi, hanem olvas. Rengeteg könyv van a szobájában, és ő képes az egész napot olvasással tölteni. Főleg az ezoterikus témájú könyveket szereti, de sokat olvas a túlvilági életről, és a reinkarnációról is.

Január 2

Az RCA új album sorozatot indít útjára, amelyen korábban kiadatlan anyagok, illetve már megjelent dalok más változatai hallhatóak. A sorozat rendkívüli módon felkelti az Elvis rajongók és lemezgyűjtők érdeklődését. Ennek a sorozatnak az ötlete kényszerből születik, ugyanis Elvis olyan sokat van úton, annyi koncertet ad, hogy nincs ideje elegendő sorlemezt készíteni, így az RCA kénytelen a meglévő anyagok kiadatlan változataihoz nyúlni. Az ötlet remekül beválik. A következő évtizedben négy ilyen lemez jelenik meg. Legendary performer sorozata, csak Glen Millernek volt eddig.

Az új sorozat első darabja az Elvis-A legendary performer Vol.1. (Elvis – egy legendás előadó Vol.1.) lemez. Katalógusszáma: RCA CPL 1 0341. Az összeállítás 12 dalt tartalmaz és két interjút Elvisszel.

Az album a karrierjének indulását jelző, azóta legendássá váló That’s all right SUN felvétellel indul, majd az 1968-as Come back special tv műsornak több eddig kiadatlan dala hallható rajta, és az eddig az Egyesült Államokban kiadatlan Tonight’s all right for love európai változata a G.I. Blues c. filmből. A két interjú már 1958-ban megjelent Elvis sails (Elvis behajózik) címmel.

1975. január 8-án arany, és 1999. július 15-én kétszeres platinalemez lesz.

A lemezen hallható dalok:

A oldal

That’s all right Atrhur “Big Boy” Crudup
I love you because (Korábban kiadatlan változat) Leon Payne
Heartbreak hotel Mae Boren Axton, Tommy Duren, Elvis Presley
Elvis sails (Elvis behajózik) interjú
Don’t be cruel Otis Balckwell, Elvis Presley
Love me (a Comeback special TV showból) Jerry Leiber, Mike Stoller
Tryin’ to get to you ( a Comeback special TV showból) Rose Marie McCoy, Charlie Singleton

B oldal

Love me tender Vera Matson, Elvis Presley
Peace in the valley Thomas A. Dorsey
Bevonulásakor búcsúzik a rajongóitól – interjú
Tonight’s all right for love (Az USA-ban kiadatlan, európai változat a G.I.Blues filmből) Joseph Lilley, Abner Silver, Sid Wayne
Are you lonesome tonight (a Comeback special TV showból) Lou Handman, Roy Turk
Can’t help falling in love Luigi Creatore, Hugo Peretti, George David

Január 8

Elvis 39. születésnapjára igen szép ajándékot kapott Memphis városától és a megyétől. Ezt a napot hivatalosan “Elvis Presley nap”-nak nyilvánítják. Az eseményt nagyszabású parádéval ünnepli a város, az Elvis Presley Boulevardon pom-pom lányok, feldíszített teherautókon zenekarok és beöltözött maskarások, rajongó városlakók vonulnak végig.

Január 15

Elvis ismét Los Angelesben készül következő Las Vegas-i koncertsorozatára.

Január 19

350 dollárért kibéreli az egyik MGM stúdiót, hogy kíséretével nyugodt körülmények között megnézhesse a The Exorcist/Ördögűző című, akkor a mozikba kerülő új filmet.

Január

Az RCA piacra dobja I’ve got a thing about you baby/Take good care of her kislemezét. Katalógusszáma: RCA APBO0196. A felvételek 1973. július 21-én és 22-én készülnek Memphisben, a Stax stúdióban. Az I’ve got a thing about you baby dal szerzője Tony Joe White, míg a B oldali dalé Arthur Kent és Adam Wade. Az A oldali dal No.39. lesz a Billboard 100-as kislemez listán, míg a B oldali No.27. a kortárs felnőtt listán.

Január 24

Elvis immár Las Vegasban, az International Hotelben, a helyszínen próbálja a show teljes anyagát.

Január 26

A február 26-i vacsora koncerttel megkezdődik, majd a március 9-i, éjféli show-val zárul újabb, ezúttal már tizedik koncertsorozata Las Vegasban, az International Hilton hotelben. A szokásos koncertek felét, 29 koncertet ad, egyetlen showja marad el, a január 26-i, éjféli. Elvis erre a sorozatra olyan új dalokat is felvesz a műsorába, mint a Sweet Caroline, You’ve lost that loving feeling, vagy az igen népszerűvé váló Polk salad Annie. A média már csak fél szemmel figyel oda Elvis megszokott koncertsorozatára.

A február 7-i, éjféli koncertről ismét Evan aláírással olvasható igen hosszú, és részletes kritikai beszámoló. Ebből idézünk:

Ez a koncertsorozat már a Hilton International Hotellel megkötött új szerződés alapján zajlik. Az új szerződés lényege, hogy Elvis két koncertsorozatot ad a hotelben egy évben, egyenként kéthetest. Az új szerződés két évre szól. Elvis az elmúlt év legvégén igen sikeres stúdiómunka során Memphisben a Stax stúdióban olyan dalokat rögzített, mit a Promised land, Spanish eyes, Help me, If you talk in your sleep. Ezeket a dalokat most mind felvette 1974-ben adandó koncertsorozatainak listájára.

Legutóbbi, tavaly augusztus 6-tól szeptember 3-ig tartó Las Vegasbeli koncertsorozata néhány igazán remek koncertet hozott és néhány lázadó megmozdulást Elvis részéről. Ez a sorozata sokkal jobb hangulatban zajlik, mint a tavaly augusztusi, Elvis fogyott, és ismét örömét leli a dalok előadásában, szívesen, és jó kedvvel énekel. A See see rider dalt ezen az estén nagy energiával adja elő, a The Stamps és a The Sweets énekeseinek szinte üvölteniük kell, hogy bírják vele a tempót. Igen ütős verzió! Ez a verzió még az 1972-es, egy perces All shook up gyors tempóján is túltesz.

Csak ez után a szám után köszön be: „Köszönöm. Jó estét mindenkinek. Nos, noss, nosss. Ezt követően mond valamit, de a közönség kiabálásától nem lehet pontosan érteni, hogy mit.

Az „I got a woman/Amen” ismét energikusabb, gyorsabb a megszokottnál, ez a változat Glen D. Hardin zongorajátékára épül, amely végig a dalban külön hangsúlyt kap. Elvis hangsúlyoz bizonyos szavakat, mint „I got a woman WAY ’cross the town”. Az Amen ezúttal csak egy versszakos. A dal vége előtt Elvis megáll és odaszól J.D-nek: „ Várj a sorodra, mindjárt te jössz!” és máris felbúg J.D. mély basszushangja, ami annyira megnyeri Elvis tetszését, hogy int neki, hogy ismételje meg. Így a dal lezárása hosszabb és a szokásosnál mélyebb fekvésben hangzik el.

Ezután a viharos kezdés után hosszabb idő telik el, mire Elvis ismét megszólal:”Jó estét hölgyeim és uraim, a nevem Wayne Newton.” Ezt követően többfélét mond a zenészeinek, de mivel nem tartja a szája elé a mikrofont, nem lehet hallani, hogy mit mond nekik. Egy biztos, hogy ezen az estén Elvis nagyon vicces kedvében van. A Love me alig különbözik attól, ami 1974. március 20-án kislemezen lát majd napvilágot. A Trying to get to you James Burtonnek nyújt lehetőséget, hogy képességét bizonyítsa. A dal új a repertoáron, Elvis belead apait, anyait. Ezekben az időkben ez az a dal, amivel bebizonyítja, milyen remek a hangja, ha rock and rollt kell énekelnie, ahogy a Hurt című számmal a balladaénekesi képességét csillogtatja.

A Sweet Caroline is kicsit gyorsabb a szokásosnál, de így még jobb, sajátos hangján ismételgeti a „Touchin’ me, touchin’ you”-t, azzal a varázslatos Presley hangzással, úgy hogy Neil Diamondot megütheti a guta a féltékenységtől. A Love me tender felkonferálás nélkül csak úgy berobban, hatalmas sikítást kiváltva a női nézőkből. Ezt követően megáll és kérdezget: „ Na, most mit csináljunk? Fogalmam sincs, én csak itt dolgozom. Egész álló nap a fellépő ruhámat varrtam.” Aztán belecsap a Johnny B. Goode című számba, Burton rögtön felveszi a fonalat, hatalmas improvizációt tesz a dal közepébe Stratocasterével. Micsoda remek verzió, még az 1969. augusztus 24-i, koncertbemutató verziónál is jobb.

A Hound dogot megint kicsavarja, valami egészen furcsa változatban adja elő. Szinte „rap” – et csinál belőle. Csupán a második versszakot énekli, majd ismét visszatér a beszélő változathoz. A Fever számban is bolondozik, de azt, hogy mit mond, nem érteni, mert annyira nevet a közönség. „Fever, when you call my name E-L-V-I-S” (Láz, amikor Elvis néven szólítasz) énekli saját verzióját. A Polk salad Annie ismét visszakerült a repertoárjára. Most, hogy Jerry Scheff elhagyta az együttest, helyette James Burton játssza a középrész szólóját.

Ezt követően mutatja be az együttesét: „Szeretném, ha megismerkednének néhány fickóval, akik, úgy öt hónapja vannak velem…. Jaj, jaj, elromlott a hangosítás, még szerencse, hogy mindjárt vége a shownak. Ezek a technikus fickók, nem értenek a szakmájukhoz, most mehetek megjavítani hangosítást, mert ehhez is értek, hiszen hangtechnikus voltam. Ezeket a hangtechnikus fiúkat Nashville-ben, egy kárpitos műhelyben szedtem fel… Brrr. Mi ez a hang?” „Cseréld ki a mikrofont” – szólal meg egy kihangosított férfihang a keverőpult mellől. „Hogy lecseréljem ezt a mikrofont? Én? Soha! Na, mindegy, az énekeseim legalább kitűnőek, Hölgyeim és uraim, Sherill Neilson és Tim Batey.” Az énekesek a Killing me softly dalt adják elő. Nevetés tőr fel a nézőkből, amikor Sherill elkezd énekelni. A dal végén Elvis „Köszönöm, ez aztán a hang! Hölgyeim és uraim, most megkérem Sherillt, hogy a következő dal előadásánál legyen segítségemre, és már bele is kezd a Spanish eyes c. dalba. Ez a verzió is gyorsabb a megszokottnál. Jól láthatóan Elvis élvezi a duettet, jól érzi magát a dal előadása közben.

A tapsot követően felkéri J.D. Sumnert és a The Stamps tagjait, hogy énekeljék el a Why me Lordot. Túl hosszú a zongora bevezető, és ez az előadás jóval lassabb a megszokottnál. Elvis csak a második versszaknál száll be, és nem énekel a dal lezárásánál sem. Elvis ismét bohóckodik J.D. Sumner bemutatásán, utánozva a basszista rendkívül mély fekvésű hangját. Ezt követi a Suspicious minds, amit nagy átéléssel énekel el, de a dal így is egy perccel rövidebb, mint a tavaly előadott változatok. Az I can’t stop loving you a szokásos, a Help me viszont remek választás, jól tette, hogy felvette a koncert repertoárjára. Kemény hegedű aláfestés, a taps nem annyira adja vissza, mennyire tetszik a nézőknek ez a dal.

Az American trilogyt mindig nagy tisztelettel énekli el itt Las Vegasban, Elvis teljesen eggyé válik a dallal. Újabb új dal a repertoáron, az Olivia Newton-Johntól vett Let me be there. Szépen kivitelezett előadás, de nem különbözik a lemez verziótól. Elvis elköszön, a „következő dallal megyünk haza”, mondja, és belekezd a Can’t help falling in love dalába. Nagyon élveztem a koncertet, annak ellenére, hogy úgy érzetem, hogy a Spanish eyes előadása után Elvis hirtelen elveszítette az érdeklődését a koncert iránt, és az utolsó harmad így nagyon professzionálisra sikerül, azaz önmagából nem ad bele semmit.”

Erről a International Hilton koncertsorozatról is számos kalózlemez készül.

Ezek:

Január 26, nyitó vacsora koncert Something old, something new
Január 26, éjféli koncert Back on track in Vegas
Január 27, 22 órai show I found my thrill
Január 28, vacsora show Wild tiger at the Hilton Vol. 4
Január 31, vacsora show Live from the Hilton
Február 2, éjféli show Las Vegas voice Vol.1
Február 3, vacsora show With a humble heart
Február 3, éjféli show With a humble heart, „Las Vegas voice Vol.2
Február 6, vacsora koncert Wild tiger at the Hilton Vol.3
Február 6, éjféli koncert Checkmate in Las Vegas
Február 7, éjféli koncert Live in Las Vegas
Február 8, éjféli koncert Let me be there
Február 9, vacsora koncert Spring spirit 74
Február 9, éjféli záró koncert February 1974, closing show

(Folyt. köv.)