AZ IGAZI ELVIS 148. – Having Fun with Elvis

Written by Horváth Ede on 2024.07.13.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

AZ IGAZI ELVIS 148. – Having Fun with Elvis

Szeptember 14

Egy igen különös Elvis lemez kerül a piacra, a Having Fun with Elvis on Stage. A lemezen egyetlen dal sem hallható, csak az, ahogy Elvis a dalok között, a közönséghez beszél. A lemez Parker ezredes ötlete, és Parker saját lemezkiadója, a Boxcar records adja ki.

A kritika szerint ez Elvis legrosszabbul sikerült lemeze, minden koncepciót nélkülöz, a szövegeket találomra, összefüggéstelenül vágták össze, kezdve attól, ahol Elvis csak azért beszél, hogy egy előadott dal után visszanyerje normális lélegzetét, odáig, hogy Elvis “mély” filozófia monológot mond egy adott témában. Vannak a lemeznek kellemesebb percei is, amikor Elvis humoránál van, vagy amikor gyerekkoráról mesél.

Bár a lemezen Elvis egyetlen hangot sem énekel, az felkerül a Billboard 200-as nagy lemezlista 130. helyére, és ami ennél sokkal meglepőbb, a Country nagylemez lista No. 9. helyét éri el. Parker az Elvis koncerteken árulja a lemezt, míg Elvis külön kérésére vissza nem vonatja. Annak ellenére ugyanis, hogy a lemez hátsó borítóján Elvis „végrehajtó producerként” van feltüntetve, Elvis gyűlölte ezt a lemezt.

Az RCA, bár beleszólása nem lehetett, hiszen a korong csak prózát tartalmaz, ugyancsak nem nézte jó szemmel, hogy egy másik kiadótól is lemez kerül Elvistől a piacra.

Szeptember 16

8. fokozatú fekete övet kap karate mesterétől, Kang Rhee-től. Az átadási ceremóniára a mester karate termében, a Tennessee Karate Institute-ban. Ez alkalomból újabb karate bemutatót tart A bemutató után közli a sajtóval, hogy dokumentumfilmet fog forgatni a karate szerepéről, és arról, hogy ez a sportág milyen hatással van rá.

Elvis és Kang Rhee

Szeptember 19

Linda Thompsonnal ellátogat a Methodist kórházba, ahol Linda sógornője a szülészeten várja gyermeke születését.

Methodista kórház Memphis

Szeptember 21

Elvis Gracelandben nekikezd karate dokumentum filmje forgatókönyvének megírásához. A film munka címe The New Gladiators (Az új gladiátorok.) Elvis azzal a céllal kívánja elkészíteni a filmet, hogy bemutassa, a védtelenek a nagyvilágban képesek lennének megvédeni magukat, ha karatézni tanulnának. Ehhez az “új gladiátorok” mutatnak példát, akik karate tudásukat felhasználva ott segítenek, ahol éppen szükség van rájuk. Érdekes módon Elvis a zárójelenet megírásával kezdi a filmet. “A kamera közelről veszi Elvist, amint egy elhagyatott, kopár hegy tetején karate bemutatót tart. Ezt követően nyit a kamera és azt látjuk, hogy mögötte egy “hadseregnyi” karatés ugyanazokat a mozdulatokat végzi, amit Elvis. Ezután Elvis az indiánok “néma nyelvén” elmutogat egy imát, és a vásznon tejes hosszában megjelenik “A vége” felírat.

Szeptember 27

Indul az újabb országos stadion koncertsorozata.

Szeptember 27, 20:30 College Park Field House, Baltimore, Md
Szeptember 28, 20:30 College Park Field House, Baltimore, Md

Elvis, 1974. szeptember 28.

A sorozat nem is indulhat balszerencsésebben. Elvis ugyanis térdre esik, ahogy kiszáll abból a limuzinból, ami az esti koncertjére viszi. Elvisnek rettenetesen fáj a térde, de fogcsikorgatva megtartja, az ezek után igen rövidre szabott, és elkapkodott koncertjét.

A szeptember 28-i koncertjén ismét nekimegy az újságíróknak:

„Nem tudom olvasták e a reggeli lapokat, vagy az esti lapokat, mit tudom én, nagyon szépen írnak rólam, fantasztikusan, kivéve, hogy a pocakomat emlegetik. Igen, pocakom nőtt, átkozott pocakos lettem. Golyóálló mellényt voltam kénytelen hordani a színpadon, nem viccelek, ez így igaz. Azért, nehogy valamilyen őrültnek eszébe jusson, hogy felkapjon egy 22 kaliberest és lőjön… és akkor a köldökömnek annyi! Még hogy pocak, a nyavalyások! Na, nézzék csak meg ezt a pocakot. Igen, jobbról is, meg balról is.”

Nem idézem a hosszas, közel hatperces előadását, amely ismét kitér a karatéra, hogy öt különféle stílust gyakorol, öt különböző mester irányításával, hogy edzés közben eltörte a kisujját, majd azt mondja, nem is törtem el, hazudok, és egyre zavarosabb lesz a beszéde. Zenekarának tagjai egyre türelmetlenebbek, elkezdenek a hangszereiken játszani futamokat, figyelmeztetve ezzel Elvist, hogy énekelnie kellene inkább. Elvis oda is szól nekik:

Várjatok egy kicsit, mindjárt zenélünk”és folytatja tovább a közönséggel való diskurzust.

Szeptember 29, 14:30 Olympia Stadium, Detroit, Mi
Szeptember 30, 20:30 Notre Dame Athletic Center, South Bend, In
Október 1, 20:30 Notre Dame Athletic Center, South Bend, In

Ezen a koncertjén, amit South Bendben ad, új dalokat próbál ki, amelyeket eddig az országos stadion koncertek keretében nem énekelt. Ezek: Trying to get to you és egy egyveleg Blue Christmas/All right, okay, you win

Október 2, 20:30 Civic Center, St. Paul, Mn
Október 3, 20:30 Civic Center, St. Paul, Mn
Október 4, 20:30 Olympia Stadium, Detroit, Mi

A Detroitban adott koncerten igen jó formában van, ismét fogyott erre a koncertsorozatra. Ugyanakkor karate edzés közben megsérül a jobb keze, ami a koncert előtt és alatt be van kötve. Egészen újszerű, sárkánnyal díszített, fehér fellépő ruha van rajta, nagy rézgombos, csatos övvel.

Elvis, 1974. október 4.

Október 5, 14:30 The Expo Center, Cony, Indianapolis, In
Október 5, 20:30 The Expo Center, Cony, Indianapolis, In
Október 6, 14:30 University of Dayton, Dayton, Oh
Október 6, 20:30 University of Dayton, Dayton, Oh
Október 7, 20:30 Levitt Arena, Wichita, Ks
Október 8, 20:30 Convention Center, San Antonio, Tx
Október 9, 20:30 Exposition Center, Abilene, Tx

Erről az országos stadion koncertsorozatról is számos kalózfelvétel készül. Ezek:

Szeptember 27, esti koncert Chaos in College Park
Szeptember 28, esti koncert A profile- The King on stage Vol.2., Broken fingers, Elvis recorded live in College Park
Szeptember 29, délutáni koncert Alright, okay, you win
Október 1, esti koncert Dragon heart, Autumn gold
Október 6, délutáni koncert A profile- The King on stage Vol.2, A day in Dayton, Dayton reloaded
Október 6, esti koncert Breathing out fire, A day in Dayton, Dayton reloaded

A szeptember 27-i koncertről Forest George ír kritikát Lost that dream, chaos indeed (Elveszett álom, valódi káosz) címmel.

Az egyik nap még te vagy a dzsungel királya, és milliók imádnak, másnap a béka feneke alatt vagy, a kritika a sárba taszít, de még mindig milliók imádnak. A nyári Las Vegas-i koncertsorozata fordulópontot jelentett az életében, ez a koncert egész életére kihatással lesz. Elvis túl sok gyógyszert szedett ezen a nyáron, magatartása igen szeszélyessé vált. Ahogy a Vegas-i sorozat véget ért, úgy gondoltuk, hogy a legrosszabbon túl vagyunk. Csakhogy két hét múlva új koncertsorozatra kellett indulnia, és talán a stressz, vagy a fáradtság, teljesen leverte a lábáról.

E sorozatnak a nyitó koncertje szeptember 27-én volt a College Parkban, Marylandben, és elmondhatom, hogy talán ez volt élete legrosszabb koncertje. Amikor a koncert helyszínére ért, egyszerűen kiesett a kocsijából. Nem engedte senkinek, hogy felsegítse, maga tápászkodott fel, és ment egyenesen a színpadra.

A zenészek nyomban észrevették, hogy valami gond van. Elvis hangja gyönge volt, és széteső, nem viccelgetett, ahogy szokott, sőt néha még hamisan is énekelt. Volt, ahol nem tudta a zenekar, hogy Elvis mikor fejezi be a dalt és tovább játszott. De a közönséget ez egyáltalán nem zavarta. A hatalmas hangzavarban talán sokan nem is hallották Elvis hangját rendesen. Egyesek elkezdtek kiabálni, hogy nem hallani Elvist. Mire ő: ”Hadd kérdezzem meg, túl hangos a zenekar?” Erre a közönség egyhangúan „igen”, és ekkor megkéri a technikust, Bill Portert, hogy vegyen vissza a zenekarból egy kicsit. De így sem lett jobb.

Szinte kényszeríteni kellett magát, hogy énekeljen. Húzza az időt, lányokkal flörtöl, az egyiknek gitárpengetőt ad ajándékba, beszélget vele. A közönség követelni kezdi a Jailhouse rockot, mire ő „Nem tudom a Jailhouse rockot, túl régen volt, olyan 13 éves lehettem…azóta soha nem próbáltuk”. Nem is énekli el. A Big boss man második versszakába belezavarodik.. A Fever c. számot inkább csak elmondja, mintsem elénekli.

Újabb lányokkal flörtöl, most a sálakkal kápráztatja el őket, ilyeneket mond: „Csókolózni nem szabad, mert börtönbe zárnak”, majd hosszú monológba kezd a kezén lévő kötésről. „Las Vegasban történt, egy hölgy esett nekem, nem akart rosszat, csak meg akarta fogni a kezemet, de a körmével megkarmolta, és elfertőződött. 18 orvost kerestem meg emiatt, de egyik sem tudta meggyógyítani”.

A közönség kezdi elveszíteni a türelmét, mire ő: „Szeretlek benneteket, kedveseim, ne szórjatok dárdákat felém”. Elkezdi énekelni a Love me tendert, de valaki a Hawaiian wedding songot követeli, ekkor ismét megáll, és elkezdi sorolni, hogy milyen filmeket készített. Aztán mégis elénekli a Love me tendert, amivel nem lenne baj, de akar rátenni még egy versszakot, amit valami hihetetlen magad fejhangon ad elő, el is téveszti, így a dal vége borzalmasra sikerült. A Hound dog következett volna, de Elvis ismét hirtelen megáll a dal közepén és azt kérdezi: „Ki dobta fel ezt a kötelet a színpadra? Mit csináljak vele? Akasszam fel magamat?”

Ezt követően bemutatja a zenekart. Mindenféléket mond, ilyeneket, hogy „neveztem én már őket mindennek, de, hogy milyen névvel illettem őket, most nem akarom megismételni a gyerekek előtt”. Ezután a Sweet Inspitations elénekel egy dalt, ami szépre sikerül. Elvis azt ajánlja, hogy behívja Jackie Kahoon komikust a színpadra, ha egyetértenek vele, tapsoljanak. De hiába ismétli meg, semmi reakció a közönség részéről. Ekkor bemutatja a The Stamps tagjait egyenként, és megint elsüti a viccét J.D. Sumner-ről: „Hogy mi van a torkában, nem tudom, de ő a legalacsonyabb basszista. (Ez angolul szójáték, az alacsony és a mély ugyanaz a szó, vagyis a legmélyebben éneklő, és a legalacsonyabb kettős jelentése adja a viccet. A szerző megjegyzése).

Ezután ismét a női rajongókkal foglalkozik: „Itt van a sál, de viheted az övemet, azután a fellépő ruhámat is, én meg megyek a börtönbe.” Bemutatja Kathy Westmorelandet, akit megtapsolnak, mire Elvis: Na, azért ennyire nem jó!” Majd gyorsan hozzáteszi, „Na, persze, csak viccelek!” Ekkor Glen Hardint mutatja be, ezekkel a szavakkal: „Senki a Földön nem tud annyit inni, mint ő.” Azzal eljátssza, hogy szerinte hogy néz ki egy részeg fickó, dülöngél a színpadon. Ekkor végre elénekli az All shook upot, majd a Teddy beart és a Don’t be cruelt, majd nekikezd a Hawaiian wedding songnak. Szépen énekli, de lefelejti a szöveget és megáll: „Na, azt hiszen az én időm lejárt a színpadon” –jegyzi meg. Ekkor belekezd a How great thou artba. Ennek a dalnak a csodálatos előadása sem képes megmenteni a show-t. Ezt követően már az I can’t help falling in loveba csap bele és vége shownak. Ennél a dalnál egészen magas hangokat ad ki magából, hogy bebizonyítsa, még tud énekelni, és nem is csinálja rosszul.