Lillian Briggs

Lillian Briggs

Lillian Briggs (született Biggs; 1932. június 3. – 1998. április 11.) amerikai Rock&Roll előadóművész és zenész.

Briggs volt az első nő, aki a Rock&Roll hajnalán, az 1950-es évek elején sztárrá vált; nem sokkal karrierje kezdete után, 1956 elején, amikor Nat King Cole-lal turnézott Ausztráliában, „A Rock&Roll királynőjeként” kezdték emlegetni, ugyanabban az időszakban, amikor a média Elvis Presley-t az új zenei műfaj „királyaként” aposztrofálta.

Biggs 1932. június 3-án született a pennsylvaniai Allentownban. Zenei karrierje középiskolásként kezdődött az Allentown Central Catholic High Schoolban, ahol elmondása szerint harsonázni kezdett, majd csatlakozott az iskola zenekarához, hogy ingyen járhasson focimeccsekre.

Az 1950-es évek elején 14 hónapig egy mosoda teherautó sofőrjeként dolgozott a pennsylvaniai Catasauquában.

Egy 23 éves, egykori barna hajú teherautósofőr, aki most szőke előadóművész a showbiznisz egyik legmenőbb műsorával…(„Rock ‘n’ Roll’s Lillian Briggs Booked to Be at State Fair,” Fredonia Censor, 1956. augusztus 2.)

A barna hajú Lillian Briggs, a tinédzser korú rock ‘n’ roll bálvány, első állandó állását úgy kapta, hogy válaszolt az Allentown (Pa.) Call-Chronicle című lapban teherautósofőrt kereső Help Wanted Male hirdetésére. 14 hónapig vezetett egy 2 tonnás teherautót, miközben fejlesztette zenei képességeit.(„Want Ad Wonders: Rock ‘n’ Roll Idol Got Truck-Driver Job Via Want Ad” [hirdetés], Kingston Daily Freeman [Kingston, NY], 1955. november 7.).

Később hegesztő lett, hogy eltartsa magát és finanszírozza az általa alapított „The Downbeats” névre keresztelt zenekarát, amellyel élő rádióadásokban, és nyilvános helyeken is népes közönséget vonzottak Allentown környékén.

1953-ban csatlakozott Joy Cayler All-Girl zenekarához énekesként és harsonásként. Egy évvel később, amikor Cayler zenekarával fellépett a New York-i Arcadia Ballroomban, előadta a „Shake, Rattle and Roll” című dal saját változatát. Itt fedezte fel Jack Petrill, a hírességek menedzsere és tehetségkutatója, aki kiemelt ügyfélként szerződtette, elindítva ezzel szólókarrierjét. Briggs különféle táncos rendezvényeken, valamint éjszakai klubokban zenélt, rádióinterjúkat adott, és fehér Cadillac kabriójában az egyik fellépésről a másikra utazott.

A következő évben, 1954-ben Alan Freed, a híres lemezlovas felkérte, hogy szerepeljen a New York-i színpadi műsoraiban, ami azt eredményezte, hogy még abban az évben leszerződtette az Epic Records.

Alan Freed

Briggs egyike volt azon előadóknak, akik a nyilvánosság maximalizálása érdekében más könnyűzenei stílusokból a Rock&Rollba ugrottak. Ő azonban korán kezdte, már 1955-ben „Queen of Rock&Roll” (vagy hasonló) becenévvel szerepelt a híradásokban szerte a világon. Lehet, hogy megváltoztatta a műfajt, amellyel azonosult, de nem változtatott elsődleges hangszerén: Briggs az ötvenes években és a hatvanas években is harsonával a kezében lépett színpadra. 1955-ben Briggs kiadta első kislemezét, az „I Want You to Be My Baby„-t, amelyből több mint egymillió példányt adtak el, és a Billboard Hot 100-as listáján a 18. helyig jutott.

A „Rock#Roll királynőjeként” hirdette magát, de lemezei inkább a big band előadóként szerzett tapasztalataiból merítettek, mint a kortárs Rock&Rollból: szving ritmusok, fergeteges énekhang, scat éneklés, call-and-response a háttérénekesekkel, száguldó tempók és jazzes hangszeres betétek, amelyekben a kürtök is hangsúlyosan szerepelnek. Louis Armstrongot nevezte meg fő hatásaként. A jump blues is inspirálta: Az „I Want You to Be My Baby„, a legnagyobb slágere egy Louis Jordan feldolgozás volt. A dal 1955. szeptember 17-én a Billboard poplistáján a 23. helyen végzett, és ezzel Briggs nem sokkal Haley „Rock around the Clock„-ja és Chuck Berry „Maybellene„-je mögött végzett a mainstream Rock&Roll slágerek első termésében. 1954 és 1964 között, karrierje csúcsán világszerte koncertezett. Fellépett, Las Vegas nagy szállodáiban, valamint Jack Paar The Tonight Showjában, a The Mike Douglas Showban, az American Bandstandben valamint a Steve Allen Showban.

1961-ben szerepet kapott a The Ladies Man című filmben.

Briggs több dalt is rögzített három hollywoodi film számára, ezek a: The Fugitive Kind, Mr. Wonderful és My Sister Eileen. 1965-ben a What’s My Line? című műsor egyik versenyzőjeként tűnt fel; ekkoriban harsonaleckéket adott a műsor egyik szereplőjének, Arlene Francisnek.

Briggs folytatta a lemezfelvételeket a Sunbeams, a Paramount, a Coral és a Phillips kiadóknál, miközben rengeteget turnézott egészen az 1970-es évek elejéig, amikor is a floridai Miami Beachre költözött, hogy a Turnberry Isle, egy luxus társasházi üdülő társ-tulajdonosa legyen. Briggs Monkey Business nevű jachtja volt az a hajó, amelyen lencsevégre kapták Gary Hart szenátort Donna Rice társaságában, amely aztán véget vetett Hart elnöki ambícióinak.

Briggs 1998. április 11-én halt meg tüdőrákban a floridai North Miami Beachen lévő otthonában. 2013-ban a Jasmine Records posztumusz kiadott egy átfogó kompaktlemezes gyűjteményt a felvételeiből.

Forrás: Wikipédia, womeninrockproject.org