Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 10. Terry Dene, az evangelista

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai

10. Terry Dene, az evangelista

Bár Terry Dene neve nem cseng ismerősen a magyar zenerajongók számára, mégis meg kell emlékezni erről a dél-londoni születésű igen félénk, és gyámoltalan előadóról, aki ugyanakkor időnként megmagyarázhatatlan dührohamokat kap, és ilyenkor tör és zúz. A szakirodalom Rock&Roll előadóként azonosítja, tagadhatatlan, hogy nyomott hagyott az angol könnyűzenében, olyannyira, hogy az angol zenekritikusok a brit Rock&Roll korszak egyik legjobb hangjaként tartják számon.

Terry Dene

Terence Williams néven látja meg a napvilágot a londoni Elephant & Castle-ben, a Lancaster Street-en. 1956 és 1957 folyamán lemezcsomagolóként dolgozik, azért választja ezt a szakmát, hogy az általa nagyra becsült amerikai Rock&Roll előadók lemezei között tölthesse munkaidejét, ugyanis meg volt győződve róla, hogy ugyanolyan jól tud énekelni, mint az amerikai sztárok azokon a lemezeken, amelyeket a napi munkája során kezel. Munkatársai előtt mutatja be tudását, akik biztatják, hogy próbáljon szerencsét. Dene el is megy a 2i’s bárba, ami az angol Rock&Roll énekesek számára olyan, mint az amerikaiak számára Sam Philips SUN stúdiója, Memphisben. Elvis és Gene Vincent utánzásaival kelti fel a figyelmet. Jack Good, a Six-Five Special producere és Dick Rowe segít neki lemezszerződést kapni a Decca lemezkiadónál.

1957-ben jelenik meg első és legsikeresebb kislemeze, az „A White Sport Coat” , ami az első hét alatt több mint 350 000 példányban kel el. A kislemez B oldalán a „Start Movin’” c. dal található, ami saját feldolgozása. A kislemez No. 14. helyig fut fel, és 1957-ben kétszer is megjelenik az Egyesült Királyság kislemez Top 20-as listáján, amivel bebiztosítja nevét a Guinness Rekordok Könyvében. Az 1958-ban kiadott „Stairway of Love” című felvétele nyolc hétig marad a kislemez listán.

Az elsők között szerepel a BBC televízió első popműsorában, a Six-Five Specialben, 1957 áprilisában és szerepet kap a The Golden Disc (1958) című zenés filmben.

A The Golden Disc (más néven The In-Between Age) egy azok közül a zenés filmek közül, amelyek mind ugyanarra a sémára épülnek fel. A történet itt is a 2I’s kávézóban játszódik, ahol éppen felfedeznek egy újabb sztárt. A főszerepekben Terry Dene és női partnere a kor divatos musical sztárja, Mary Steele. A film remek lehetőséget nyújt Dene számára. Tizenkét dal hangzik el a filmben, és ebből négyet ő énekel: „C’min and be Loved” , „Charm„, „Candy Floss”, „The Golden Age”

1958-ban letartóztatják nyilvános részegségért és egy kirakat betöréséért, a bíróságon azt állítja, hogy szenvedélyesen szerelmes Edna Savage énekesnőbe, aki nem viszonozza a szerelmét. Dene tettét az angol sajtó kihasználja arra, hogy azt a

„Rock&Roll gonoszságának”

tudja be, és hadjáratot indít a társadalom „szégyenfoltja” ellen. Ekkor még pénzbüntetéssel megússza, de később összetör egy utcai telefonfülkét és megrongál három motorbiciklit az utcán. Ismét letartóztatják. A bíróság a nevelőintézet helyett a katonaságot ajánlja, így tehát besorozzák a hadseregbe, ahol 1958. július 7-én kellett volna csatlakoznia a Királyi Lövésztestülethez, de a behívását szerződéses kötelezettségeinek teljesítéséig elhalasztják. Végül bevonul, azonban két hónap után pszichológiai okokra hivatkozva el kell őt bocsátani, mivel mentális egészsége jelentősen romlik a kiképzés alatt. Addigra a sajtó majdnem tönkreteszi a karrierjét. A hadsereg kártérítésként nyugdíjat ajánl neki, amit Dene visszautasít.

Leszerelése után ismét elindítja félbeszakadt karrierjét, elveszi Edna Savage énekesnőt feleségül, akit sikerül levenni a lábáról. Csatlakozik Larry Parnes sztárcsapatához, és velük turnézik Nagy-Britanniában. Csakhogy a sajtó nem száll le róla. A rossz hírveréstől elkeseredve 1964-ben hátat fordít a sztár életnek, evangélista lesz, áttér a spirituális és gospel zene írására, és három gospel albumot készít. Ezek közül a legismertebb az „Is that isn’t love” c. LP, amin ismert gospel standard számokat énekel, olyanokat mint a „His hand in mine” vagy a „That old time religion”

1964-ben vándorprédikátorként külföldre utazik, templomokban, börtönökben és más helyszíneken lép fel és öt évig evangélizál a Skandináv Evangélikus Egyházban, Svédországban, ahol másodszor is megnősül. 1972-73-ban újabb két gospel albuma jelenik meg, ezúttal a Pilgrim Records gondozásában.
Napjainkban is aktív, legutóbb a „Terry Dene – Fever – The Video 2018” keltett nagyobb feltűnést, ami az ismert „Fever” c. dal videó feldolgozása.

(Folyt. köv)