C. W. McCall

C. W. McCall

William Dale Fries Jr. (1928. november 15. – 2022. április 1.) amerikai reklámgrafikus, aki több Clio-díjat nyert reklámkampányaiért. Zenészként is emlékezeteset alkotott, hiszen ő álmodta meg C. W. McCall karakterét, a teherautó-sofőr countryénekest, akit egy kenyér reklám sorozathoz talált ki, miközben egy omahai reklámügynökségnél dolgozott művészeti igazgatóként. Bill Fries McCall karakterébe bújva egy sor country outlaw albumon és dalban is szerepelt az 1970-es években, munkatársával, Chip Davisszel együttműködve, aki a Mannheim Steamroller zenekart megalapította.

C.W. McCall legsikeresebb dala a „Convoy” volt, amely 1975-ben egy igazi meglepetéssláger volt, és 1976 márciusában a Billboard Hot 100 listán az első, az Egyesült Királyságban pedig a második helyig jutott. A sikeres turnézás után Bill Fries visszavonult a coloradói Ouray-be, ahol 1986 és 1992 között polgármesterré választották. A „Convoy” című dal a 2022-es Freedom Convoy tüntetések himnuszává vált. Bill Fries nagy örömére volt ez az újjáéledés, mielőtt 93 éves korában, 2022-ben, rákban meghalt.

C.W. McCall 1928. november 15-én született Billie Dale Fries néven az iowai Audubonban, az idősebb William Dale „Billie” Fries és Margaret Fries fiaként. Később törvényesen William Dale Fries, Jr-ra változtatta a nevét. Egyik fia ma Bill Fries III.

Muzikális családba született; idősebb Bill, aki nappal mezőgazdasági gépgyári művezető volt, két testvérével a The Fries Brothers Band nevű együttesben lépett fel, hegedült, édesanyja, Margaret pedig zongorázott, és a táncos rendezvényeken együtt játszottak ragtime-ot. Idősebb Bill gyakran szállított előregyártott sertésistállókat a megrendelőknek, ami bevezette ifjabb Billt a teherautózás világába.

Bill Jr. hároméves korában lépett fel először egy helyi tehetségkutató versenyen, ahol a „Coming ‘ Round the Mountain”-t énekelte, miközben édesanyja zongorázott. Az iskolában zenét tanult, klarinétozott, és leginkább John Philip Sousa zenéjét játszotta. A későbbiekben az iskolai menetzenekar dobosa lett. Gyermekként szívesen hallgatott countryzenét, de még jobban érdekelte a képzőművészet, mivel már gyerekként elkezdte másolni Walt Disney rajzfilmfiguráit.

Az Iowai Egyetem képzőművészeti iskolájába járt, ahol kereskedelmi művészet volt a szakiránya, és az egyetem szimfonikus zenekarában is játszott, de egy év után el kellett hagynia az egyetemet, mivel nem tudott versenyezni a tandíj fizetésére szolgáló munkahelyekért a sok leszerelt katonával, akik a GI Bill of Rights  alapján jártak egyetemre. Ezután visszatért Audubonba, ahol reklám felírat készítőként dolgozott.

1950-ben a nebraskai Omahában, a KMTV-nél kapott munkát reklámfilmes művészként. Tíz évig dolgozott nekik, grafikai munkákat, betűket és díszletterveket készített. A helyi balett- és operatársulatokat is támogatta, és olyan munkákat készített, amelyekkel elnyerte az Omaha Artists and Art Directors Club díját. Ez felkeltette a Bozell & Jacobs, egy helyi reklámügynökség figyelmét, és ők művészeti igazgatóként adtak neki munkát, megduplázva a fizetését.

Reklám szakmabeli sikerek

1973-ban, amikor a Bozell & Jacobsnak dolgozott, Bill Fries televíziós reklámkampányt készített az Old Home Bread számára. A kenyeret az iowai Sioux Cityben található Metz Baking Company üzeméből szállították át a Középnyugat számos településére. Mivel az Old Home Bread logóját viselő nagy nyerges vontatók ismerős látványt nyújtottak az autópályán, ez egy kamionos témájú reklámot ihletett.

A reklámokat egy kitalált karakter, név szerint „C.W. McCall” nevű kamionos mesélte, akinek a történeteit Jim Finlayson játszotta el. A McCall nevet egy azonos című magazintól kölcsönözték, amely akkoriban rendszeresen Bill Fries asztalán volt megtalálható. Egy James Garner-film, a Cash McCall is hatással volt rá. A név kiegészítéseként Bill Fries a kamionos pólójára hímzett „C. W.” monogramokat adta hozzá, a country & western kifejezésre való utalásként.

A reklámokban a kamionos feladata az volt, hogy egy rakomány Old Home kenyeret szállítson az Old Home Café-ba, amelynek neve idővel „Old Home Fill »Er Up An« Keep On a-Truckin’ Café”-ra bővült. Ott egy Mavis nevű pincérnő (akit Jean McBride Capps Marilyn Monroe-szerű bombázóként alakított) várta a kenyérszállítmányt. C.W. McCall később azzal viccelődött, hogy Capps

„úgy volt felépítve, mint két cserkészfiú, akik megpróbálnak felállítani egy Sears Roebuck kölyöksátrat.”

A Mavis karaktert az Audubonban található White Spot kávézó valódi pincérnőjéről nevezték el, ahol Bill Fries felnőtt. A tizenkét különböző szpotból álló reklámkampány végén C. W. McCall karaktere megkéri Mavis kezét, aki elfogadja.

Minden reklámban egy-egy jellegzetes country-elbeszélő dal (olyan felvétel, melyben a szöveget nem éneklik, hanem monológként felolvassák) hangzott el, tele népies kamionos zsargonnal. Bill Fries írta a szöveget és vette fel az éneket; Chip Davis, aki a Bozell & Jacobsnál reklámdalokat írt, komponálta a zenei kíséretet. Ezek a darabok mind stílusukban, mind szerkezetükben erősen előrevetítették azokat a lemezeket, amelyeket Bill Fries hamarosan C.W. McCall zenész karaktereként fog megformálni.

A reklámfilm Clio-díjat nyert.

Zenei karrier

A reklámkampány sikere arra késztette Bill Fries-t, hogy az Old Home Bread reklámokból ismert C.W. McCall karakterének bőrébe bújva zenei karrierbe kezdjen. Fries először a „Wolf Creek Pass” című dallal jelentkezett, amely 1975-ben a 40. helyig jutott az amerikai pop top 40-ben. Két másik dala is felkerült a Billboard Hot 100-as listájára, az „Old Home Filler-Up an’ Keep on a-Truckin’ Cafe”, valamint a környezet-orientált „There Won’t Be No Country Music (There Won’t Be No Rock »n« Roll)”.

Bill Fries legismertebb 1976-os No. 1 slágere, a „Convoy”, amelyet saját élményei ihlettek, amikor egy Denverből induló, és egyre növekvő számú járműcsoportban vett részt. Stílusában és kompozíciójában a dal közvetlen visszhangja Fries Old Home Bread reklám dalainak: egy egyes szám első személyben mesélő, kamionos témájú monológ, amelyet country hangszereléssel támasztanak alá, és egy kórus színesít. A téma azonban érzelgősség helyett lázadó: a kamionosok CB-rádión keresztül egyeztetnek, hogy lázadjanak az új szövetségi 55 mérföld/órás sebességkorlátozás ellen.

A dalból áradó hatóságellenes érzések, valamint a hiteles country hangzás keveréke rendkívül népszerűvé tették Bill Fries felvételét. A siker segített táplálni a CB-rádiós és a kamionos kultúra országos őrületét. A kislemez több mint kétmillió példányban kelt el, és 1975 decemberében aranylemezt kapott a RIAA-tól. A klasszikus zenei képzettségű Chip Davis, aki a dal zenéjét írta, 1976-ban az év countryzenei írója lett a McCall-lal közös munkájáért, annak ellenére, hogy nem kedvelte a műfajt; a siker lehetővé tette számára, hogy elindítsa Mannheim Steamroller nevű instrumentális projektjét, amely különösen karácsonyi lemezeiről lett ismert.

Egy tucat C.W. McCall dal jelent meg a Billboard Hot Country Singles listáján, köztük a szentimentális „Roses for Mama” (1977), a »Classified« és a „‘Round the World with the Rubber Duck” (a „Convoy” kalózos ízű folytatása) ami nem jutott be a Hot 100 listára. McCall slágereinek többségét a Fries és Davis alkotta csapat írta; csak a „Roses For Mama” és az alacsonyan listavezető „Outlaws And Lone Star Beer” szerzői voltak külsősök.

1978-ban jelent meg a Convoy című film, amely C. W. McCall dalán alapult. A film Kris Kristofferson, Ali MacGraw, Burt Young és Ernest Borgnine főszereplésével, Sam Peckinpah rendezésében készült el, amelyben a dal új verziója szerepelt, és a szöveg kifejezetten a film cselekményéhez idomult.

A film bemutatásának idejére azonban a kamionozás hóbortja már lecsengőben volt. 1979-ben Bill Fries visszavonult a zenei szakmától, bár a későbbiekben még felvett néhány dalt. Több reklámfilmben is megszólalt, többek között a Kern’s kenyér reklámjaiban, amelyekben azok a színészek szerepeltek, akiket az Old Home című reklámfilmmel tett népszerűvé.

Az 1975 és 1979 között megjelent „eredeti hat” C. W. McCall-album mellett két ritka kislemez is létezik. A „Kidnap America” egy politikailag/társadalmilag tudatos szám volt, amelyet 1980-ban, az iráni túszválság idején adtak ki, míg a „Pine Tar Wars” egy olyan eseményre utalt, amely valóban megtörtént egy New York Yankees-Kansas City Royals baseballmeccsen 1983-ban.

A „Convoy” című dal szerepel a Grand Theft Auto V. számítógépes játékban. 2014-ben a Rolling Stone a „Convoy”-t a 98. helyre sorolta a 100 legjobb country dal listáján.

A politikai aktivitás és az élet Ourayban

Bill Fries és családja egyszer, még az 1960-as években a coloradói Ourayben nyaraltak. Aztán a „Convoy” pénzügyi sikere után vásároltak ott egy nyaralót. Amikor Fries abbahagyta a turnézást, visszavonult Ouray-be a családjával. 1986-ban Bill Fries-t a város polgármesterévé választották, és három, egyenként kétéves ciklusban töltötte be ezt a tisztséget. Polgármesterként legfőbb eredménye az volt, hogy helyreállította az 1950-ben leégett történelmi városházát.

Egy másik jelentős projektje a „San Juan Odyssey” volt. Ez egy audiovizuális kiállítás volt, amely eredetileg egy diavetítéses előadás volt a Wright’s Operaházban. C. W. McCall 1979-ben narrátorként szerepelt az előadásban, melyet annak 1996-os bezárásáig több százezer látogatónak vetítettek le. Ezután átdolgozta és digitalizálta a produkciót, hogy modern formátumban, például DVD-n is le lehessen vetíteni.

2022. február 9-én, a The Drew and Mike Podcastnek adott utolsó interjúja során áldását adta a „Convoy” című dalának felhasználására a kanadai Freedom Convoy tüntetéseken, a Taste of Country pedig megjegyezte, hogy „energikus és lelkes” a dal és annak üzenete iránti érdeklődés ismételt megélénkülése miatt.

Magánélet

Bill Fries 1952. február 15-én vette feleségül Rena Bonnemát; ők ketten 70 évig maradtak házasok. Halálakor három gyermeke, négy unokája, hat dédunokája és egy dédunokája volt. Hobbija volt a modellvasutazás és a régi katonai dzsipjén való munka.

Bill Fries 2022. április 1-jén, 93 éves korában halt meg rákos megbetegedések következtében.

Forrás: Wikipédia