Az Igazi ELVIS 91. – Paradise, Hawaiian Style

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 91. – Paradise, Hawaiian Style

Április 14

Miután a Paramount stúdióval 1961-ben kötött szerződés lejár, az ezredes újabb filmekre köt szerződést. E szerződés alapján Elvis 500 000 dollárt kap filmenként és a nettó profit 20%-át. Wallis, aki egyre elégedetlenebb Elvis filmekben nyújtott alakításával, húzza a szerződés aláírását, végül hét hónapi kemény tárgyalás után megegyeznek. E szerződés alapján Elvis mindössze egyetlen filmet készít el, az Easy Come, Easy Go (1967) címűt. Ez Elvis utolsó filmje a Paramount stúdiónál.

Május 25

Elvis első ízben találkozik új lemez producerével, Felton Jarvisszal. Vele kezdi el a sajtótájékoztatón már bejelentett gospel nagylemez felvételeit.

A nagylemez címe: How great thou art (Mily hatalmas vagy te – a biblikus tegező alakot használva). A lemezen a háttér énekegyüttes a The Imperials.

Elvis ezen a napon Nashville-ben, az RCA B stúdiójában a következő dalokat rögzíti:

Run on, How great thou art

Május 26

Nashville-ben, az RCA B stúdiójában folytatja gospel nagylemeze dalainak felvételét. Ezen a napon a következő dalokat rögzíti: Stand by me, Where no one stands alone, Down in the alley, Tomorrow is a long time, Love letters.

Május 27

Elvis jó formában van, nagy kedvvel dolgozik a stúdióban. Érezhető, hogy végre olyan dalokat rögzít, amelyeket nemcsak szeret, hanem magáénak is vall. Ezen a napon a következőket veszi lemezre: So high, Father along, By and by, In the garden Beyond the reef, Somebody bigger than you and I, Without him.

Május 28

További dalok felvétele Nashville-ben, az RCA B stúdiójában: If the Lord wasn’t walking by my side, Where could I go, but to the Lord, Come what may, Fools fall in love.

Jól kijön az új producerrel, Felton Jarvisszal, és nagyon boldogan dolgozik együtt kedvenc énekesével, Jake Hess-szel és gospel együttesével, a The Imperialsszal.

Június 8

Az RCA piacra dobja a Love letters/Come what may kislemezt. Katalógusszáma: RCA 47-8870.

Az A oldalon a dalnak a kislemez változata található. A dal nem új keletű, 1945-ben született, szerzői: Victor Young, zene és Eward Heyman, szöveg. A dal –szöveg nélkül – már szerepel az azonos nevű filmben. 1945-ben az év legjobb dala, Academy Award díjra jelölik.

A kislemez A oldala No.19. helyre fut fel a Billboard 100-as kislemez listán
az USA-ban, és No.6. Nagy Britanniában.

A B oldal mindössze 109. a Billboard listán.

Június 9

Memphis-ben megtartják a Paradise, Hawaiian Style c. film előzetes házi díszbemutatóját.

Június 10

Megjelenik huszonharmadik nagylemeze, a továbbra is filmhez kötött Paradise, Hawaiian Style. A kiadó ismét az RCA Victor, a korong monó és sztereó változatban egyaránt a boltokba kerül. (Katalógusszáma: LPM/LSP 3643). A felvételek 1965. július 26, 27-én, valamint augusztus 2-án zajlanak Hollywoodban, a Radio Recorders stúdióban.

Elvis ismét irdatlan mérges a dalok minősége miatt, de nem akar szembeszegülni Parker ezredessel, így inkább elmókázik a dalokon és engedelmesen felénekeli azokat. Ekkor hagyja el a száját az a mondat, hogy

én mindig engedelmesen elvégzem a rám kiosztott munkát, de egyre inkább kényszermunkásnak érzem magam a saját karrieremben.

Tíz dalt vesz fel, igen engedelmesen, de ezek közül csak kilenc kerül be a filmbe. A tizedik szám, a Sand castles csak azért kell, hogy meglegyen a nagylemezre való minimum dalmennyiség.

Elvis a dalokat közel egy évvel korábban rögzíti, azóta három filmet is készített. Bár a hawaii témát Parker ezredes azért választja, hogy a filmezésből kiábrándult Elvis kedvébe járjon, amikor Elvis meglátja a dalokat, már csak nevet. A Queenie Wahine’s Papaya dallal jól elmókázik a stúdióban, előadja különféle stílusban, miközben nagyokat nevet, mielőtt komolyan nekiállna felvenni azt.

Az album No.15. lesz a Billboard 100-as nagylemez listán. Mindössze 250 000 példány kel el belőle, messze a legkevesebb az összes Elvis nagylemez közül.

Az LP-hez nem adnak ki kislemezt. Az album újabb mélypont Presley karrierjében.

A nagylemezen hallható dalok listája:

A oldal

Paradise Hawaiian style (Bill Giant, Bernie Baum, Florence Kaye)
Queenie Wahine’s Papaya (Bill Giant, Bernie Baum, Florence Kaye)
Scratch my back (then I’ll scratch yours) Bill Giant, Bernie Baum, Florence Kaye
Drums of the islands (Sid Tepper, Roy C. Bennett)
Datin’ (Fred Wise, Randy Starr)

B oldal

A dog’s life Ben Weisman, Sid Wayne
House of sand Bill Giant, Bernie Baum, Florence Kaye
Stop where you are Bill Giant, Bernie Baum, Florence Kaye
This is my heaven Bill Giant, Bernie Baum, Florence Kaye

A bónusz dal

Sand castles (David Hess, Herb Goldberg)

Ugyanezen a napon Elvis ismét Nashville-ben, az RCA B stúdiójában dolgozik. Következő stúdió lemezéhez, és már a karácsonyi piacra szánt lemezére vesz fel dalokat. Ezen a napon a következő dalokat veszi fel: Indescribably blue, I’ll remembere you, If every day was like Christmas.

Június 12

Nashville-ben, az RCA B stúdiójában véglegesíti a június 10-én felvett dalokat. A dalok keverésénél mindig jelen van a stúdióban.

Június 14

Az All that I am dal keverését felügyeli az RCA B stúdiójában.

Június 16

New Yorkban bemutatják a Paradise, Hawaiian Style című filmjét. Az országos bemutatóra még július 6-ig kell várni.

Június 20

Az If every day was like Christmas dal keverését felügyeli az RCA B stúdiójában.

Június 27

Igen kedvetlenül megjelenik az MGM stúdióban a Double trouble című filmjének ruhapróbájára. A forgatókönyv ismeretében nem bízik a sikerben. Végtelenül elkeseredett, hogy az ezredes képtelen számára egy megfelelő filmszerepet szerezni. Végtelenül unja, hogy folyton ugyanazt a karaktert alakítsa a filmvásznon.

Június 28

Hollywoodban, a Radio Recorders stúdióban megkezdi az MGM stúdióval kötött új szerződés alapján a Double trouble film dalainak felvételét. Elvis, ami egyáltalán nem szokása, órákat késik a felvételről. Amikor megérkezik, igen dühös, ugyanis rendkívül elégedetlen a dalok minőségével. De nem akar szembemenni az ezredessel, és összeszorított foggal, de felénekli a dalokat. Ezen a napon a következő dalokat rögzíti: City by night, Could fall in love, There is so much world to see, Long legged girl.

Amikor visszahallgatja a felvételeket, azok minősége sem tetszik neki.

Úgy szólnak a dalok, mintha egy nagy, üres, kongó teáskannában énekeltem volna fel azokat –jelenti ki.

Június 29

Hollywoodban, a Radio Recorders stúdióban ismét filmdalokat vesz fel, ezúttal a Double trouble filmjéhez. Ezen a napon a következő dalokat rögzíti: Double trouble, Baby if you’ll give me all of your love, I love only one girl, It won’t be long, Old McDonald.

Június 30

A Radio Recorders stúdiójában a dalok keverése folyik. Ekkor kellene Elvisnek felénekelnie az Old McDonald végleges változatát, de Elvis erre nem hajlandó.

Az Old McDonald ismert gyerekdal már kiveri a biztosítékot Elvisnél. A hetedik nekifutás után a szám közepén hirtelen felkiabál:

Engem még soha nem aláztak meg ennyire!

Otthagyja a mikrofont és kivonul a stúdióból, a dalt nem hajlandó végig énekelni. A filmet a dal egyik nem végleges vége verziójával kénytelenek a mozikba küldeni.