Bob Wills a hegedülést választotta a farmer élet helyett, a rajongók pedig Cain’s-hez özönlöttek.

Bob Wills a hegedülést választotta a farmer élet helyett, a rajongók pedig a Cain’s-hez özönlöttek.

1944 karácsonya után néhány nappal egy rádiós producer felkereste Bob Wills-t a Texas Playboys próbáján, amikor a csapat a híres Grand Ole Opryban való első fellépésére készült.

Az Opry a country és western zene óriási befolyással bíró helyszínévé vált, és a műfaj hitelességének őrzőjének tekintette magát. A dobfelszerelések a popzenéhez valók, mondta a producer Willsnek. Az Opry pedig nem engedte őket a színpadra.

A Texas Playboys egyfajta visszatérő turné keretében állt meg Nashville-ben, ahol Wills megpróbálta újjáépíteni népszerűségét, miután karrierje megszakadt, mert a második világháború alatt rövid ideig a hadseregben szolgált. Az orvosi leszerelés ugyan visszavitte őt a civil életbe, de ez nem juttatta automatikusan vissza a zenei listák élére.

Az Opry rádiós közvetítése hatalmas országos hallgatóságot kínált, és ez volt a nagy esélye.

Csak annyit kellett tennie, hogy a dobosának szabadnapot adott.

„Oké, fiúk” – fordult Wills a zenekar felé. „Tépjétek le a plakátokat. Hazamegyünk.”

Megvolt a saját elképzelése a „hitelességről”

Az Opry, mivel nem akart az utolsó pillanatban más előadókat keresni, beleegyezett a kompromisszumba. Wills dobosa maradhatott, de egy függöny mögé kellett ülnie, ahol a közönség nem láthatta. Az előadás segített Willsnek újból hírnévre szert tenni, és a 20. század egyik legnagyobb sztárjává tette.

Bob Wills

Az 1905-ben született Wills egy farmon nőtt fel a Texas Panhandle-ben, ahol a többi fiú kigúnyolta, amiért munkáskesztyűt viselt. A bőrkeményedés a felnőtté válás egyfajta rítusa volt, de Wills meg akarta védeni a kezét, hogy fodrász lehessen.

Az volt a terve, hogy elhagyja a farmot.

Nézd ezt a fejet, kopasz, mint egy patkány – mondta egy nap egy munkás Willsnek. Nézd meg ezeket a lábakat, kemények, mint az ostorbőr, mert egész életemben a földeken dolgoztam. Ne maradj itt a farmon, különben veled is megtörténik. Ne mondd el apádnak, hogy ezt mondom neked. De menj el.

Wills megfogadta a tanácsot, és 20 évesen elment a fodrásziskolába. Az iskola elvégzését követően heti 35 dollárért munkát kapott fodrászként. És talán borbély is maradt volna, ha nem vesz részt egy hegedűversenyen egy utazó gyógyászati show-műsorban, amely a texasi Turkey kisvárosában, Amarillótól 90 percre délkeletre volt megtalálható.

Mindkét nagyapja hegedült. Az apja hegedült. Kilenc nagybátyja és négy nagynénje is hegedült.

Wills számára a hegedülés olyan természetes volt, mint a járás. És olyan jól szerepelt a versenyen, hogy a gyógyászati show előadói megkérték, hogy néhány hétre jöjjön velük turnézni.

Amikor visszatért Turkey városába, a fodrászok már másnak adták az állását. Wills pedig, megesküdve, hogy soha többé nem teszi be a lábát a városba, összepakolta a hegedűjét, és Fort Worthbe költözött, hogy betörjön a zeneiparba.

Mire 1933 februárjában Tulsába érkezett, Willsnek már saját zenekara volt, a Texas Playboys. És szokatlan szerződést kötött a helyi rádióállomással, a KVOO-val.

Ahelyett, hogy a rádió fizetett volna neki, ő fizetett a csatornának. Wills minden nap délben fél óra műsoridőt vásárolt, amikor a Texas Playboys élőben játszott a stúdióban.

Ez a megállapodás évi 10 000 dollárjába került Willsnek, de a reklámnak köszönhetően a zenekar táncos és koncertszerű fellépésekkel volt tele Oklahoma északkeleti városaiban. Wills egyszer azt mondta a Tulsa Worldnek, hogy három nap alatt mindössze hat órát aludt, miközben egyik fellépésről a másikra sietett, és mindig időben visszaért Tulsába a déli adásokra.

Végül olyan sok rajongó érkezett a rádióstúdióba minden nap, hogy Wills átköltöztette a műsorokat a Cain’s Ballroomba, ahol saját pénzén padokat vásárolt a közönségnek, hogy a táncok között leülhessenek.

Amikor a Playboys először érkezett Tulsába, mindannyiuknak egyetlen hétüléses szedánba kellett bepréselődniük az országúti utazások alkalmával, és egy egyszobás lakásban osztoztak. Négy évvel később Willsnek már volt egy háza a 202 S. Gary Ave. alatt, és 10 000 dollárt fizetett egy turnébuszért, amely beépített fürdőszobával rendelkezett, ami a VIP-luxus csúcsát jelentette. De már nem utaztak annyit, mert a rajongók hétről hétre özönlöttek Cainékhez.

Az egyik 1937. márciusi koncerten a Tulsa Tribune szerint a közönségben olyan messziről érkeztek, mint a texasi Claude, a Missouri állambeli Springfield és East St. Louis. Addigra Wills és a Texas Playboys már legalább 50 dalt vett fel – Wills büszkén nevezte őket „jó öreg hegylakó és texasi dallamoknak” -, és több közülük bestseller lett az egész délnyugaton.

A Cain’s csütörtök és szombat esti adásaiban a Playboys távolsági telefonhívások útján fogadta a kéréseket, a műsort pedig parttól partig közvetítették. Wills a World archívuma szerint hetente több mint 1000 rajongói levelet kapott.

A Playboys tisztelettel bánt a rajongókkal, mondta Wills a Worldnek. A rajongók pedig hűséggel jutalmazták őket.

A fiaimat arra képezték ki, hogy kedvesek legyenek a közönséggel” – mondta. Nem érdekel, hogy egy ember mennyire mocskos vagy szörnyű, de ha kifizette a pénzét, hogy eljöjjön hozzám, akkor hálás vagyok neki. A fiaimnak pedig meg kell tanulniuk, hogy legyenek kedvesek egymással és a közönséggel is.

A katonai behívó a ’40-es évek elején véget vetett a Playboysnak. De Wills újra összerakta a zenekart, és újraindította a karrierjét, miután leszerelt a hadseregből. Az évtized legjobban fizetett zenekarvezetője lett, évi 350 000 dollárt keresett.

Wills 470 dalt írt és vett fel 1935 és 1973 között, amikor agyvérzést kapott a „For the Last Time” című album munkálatai közben, amely az utolsó lemezének bizonyult. 1975-ben, 90 évesen halt meg.

A Tulsa World gyászjelentése „a western swing szivarozó, lelkes atyjának” nevezte.

Lenyűgöző életet élt a texasi hegedűsök bajnokának fia és unokája, egy fiú, aki egyszer 50 mérföldet lovagolt, hogy meghallgassa Bessie Smith bluesénekesnőt.

Forrás: tulsaworld.com