Az Igazi ELVIS 96. – How Great Thou Art

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 96. – How Great Thou Art

Február 27

Az RCA piacra dobja második gospel albumát, How great Thou Art (Mily hatalmas vagy te) címmel. Katalógusszáma: RCA LSP / LPM 3758. (Sztereó és monó változatban jelent meg.)

A lemez stúdiófelvételei 1966. május 26, 27, 28, 29-én, mindössze négy nap alatt készülnek el Nashville-ben, az RCA B stúdiójában.
Elvisnek régi vágya volt, hogy a sok filmdal után újabb gospel lemezt készítsen. Az előző, a His hand in mine gospel albuma stabilan tartja magát legjobb sorlemezei között, ennek ellenére Parker ezredes sokáig nem hisz abban, hogy a megváltozott zenei környezetben egy újabb vallásos album sikeres lehet. Meg van győződve róla, hogy a gospel már a múlté, azzal nem lehet sikert elérni.

Ami végül meggyőzi őt arról, hogy Elvisnek egy ilyen jellegű lemezt kell készítenie az az, hogy a rádióállomások egyszerűen visszautasítják, hogy a hatvanas évek közepén született Elvis filmdalokat játsszák, különösen nem a húsvéti és a karácsonyi ünnepkör idején. Parker elérkezettnek látja az időt, hogy ezeken az ünnepeken Elvis ismét bekerüljön a rádióállomások zenei kínálatába a vallásos nagylemezével.

Elvisnek ez az első, nem filmzenét tartalmazó albuma a Pot luck 1962-es megjelenése óta. A lemez producere Felton Jarvis, akivel Elvis annyira meg van elégedve, hogy úgy dönt, élete végéig együtt fog vele dolgozni.

Ami a lemez tartalmát illeti, e tekintetben Elvis keményen a sarkára áll, és sorra utasítja vissza azokat a dalokat, amelyeket Freddy Bienstock kiválaszt számára. Pedig Bienstocknak éppen az lenne a feladata, hogy megfelelő dalokat keressen Elvisnek. Elvis saját kedvenc gospel dalait részesíti előnyben, főleg olyanokat, amelyeket már gyerekkorában is énekelt a templomban, ahova a szüleivel járt vasárnaponként. Ennek következtében öt tradicionális dal található a lemezen, amelyek hangszerelését és feldolgozását maga Elvis végzi el. A dalok jogait Bienstock megvásárolja az Elvis Presley Music számára. A dalok a következők: Farther along, Stand by me, So high, By and by, Run on.

A How great thou art c. dalnak igen érdekes története van. Tulajdonképpen egy keresztény himnusz. Eredeti szerzője a svéd Carl Gustav Boberg, aki 1885-ben komponálja a svéd tradicionális dallá váló szerzeményét a svédországi Mönsterasban. Az eredetileg kilenc versszakos dalt, amelynek svéd címe O store Gud előbb németre, majd oroszra is lefordítják.

A szerzemény Oroszországban válik himnusszá. Az angol változat az orosz változat alapján készül. Egy angol misszionárius, Stuart K. Hine írja az angol szöveget, sőt két saját új versszakot is hozzáilleszt. E. Gustav Johnson, az Illionisben található North Park egyetem professzora készít irodalmi fordítást az 1,2, valamint a 7,8,9, versszakokból. Ez jelenik meg nyomtatásban 1925-ben O Mighty God címmel a Convenant Hymnal kiadásban. Csakhogy ez a túl irodalmi fordítás nem nyeri meg az amerikaiak tetszését, akik inkább Stuart K. Hine fordítását fogadják el, amelynek címe: How great thou art.

(A cím, és a szöveg is a himnikus tegező formát követi, amely ma már az angolban csak a biblikus szövegekben, és a túláradó romantikus szerelmi dalokban lelhető fel, de a középkorban általánosan elterjedt volt. Csakhogy akkor a tegező forma volt az „alantasabb” a magázáshoz képest, mint pl. a magyar nyelvben, de az idők folyamán ez megfordul és éppen ez a forma válik himnikussá. Modern angolra áttéve a jelentése: „mily hatalmas vagy Te!” A szerző megjegyzése).

Az Egyesült Államokban akkor válik közismertté, amikor Billy Graham hitszónok evangélizációját az országos televízió is közvetíti. Ezen az evangélizáción a dalt George Beverly Shea énekli el. A How great thou art című számot első ízben Bill Carle rögzíti lemezre 1958-ban. Elvisszel Charlie Hodge és Red West ismerteti meg, ők a Son of the Pioneers előadásában hallják, megtetszik nekik, és amikor arra kerül a sor, hogy Elvis dalokat válogat erre a gospel lemezére, akkor eléneklik neki. Elvis nyomban elhatározza, hogy nemcsak felveszi, hanem ez lesz a lemez címadó dala is.

Az In the garden Billy Sunday 1912-ben született dala, míg a Run on, a „jubilee tradition”, az amerikai egyetemeken kialakult, egyházi énekeket éneklő fehér férfi (diák) kvartettek által népszerűsített stílus egyik darabja.

A Crying in the chapel még az előző gospel albumának, a His hand in mine felvételei során rögzíti, és első ízben 1965-ben kislemez formájában lát napvilágot.

Az albumnak remek a fogadtatása, a kritikusok is magasra értékelik, így ez az album meghozza számára a “legjobb egyházi előadónak” járó Grammy Díjat. A három közül az elsőt, amit Elvis pályafutása során szerez. A nagylemez 1968. február16-án arany, 1992. március 27-én platina, majd kétszeres platina, végül 2010. október 13-án háromszoros platina lesz.

A nagylemezen hallható dalok:

A oldal
How great thou art (Carl Gustav Boberg, Stuart K. Hine)
In the garden (C.Austin Miles)
Somebody bigger than you and I (Hy Heath, Sonny Burke, Johnny Lange)
Farther along tradicionális, (Elvis Presley feldolgozás és hangszerelés)
Stand by me tradicionális, (Elvis Presley feldoglozás és hangszerelés)
Without him (Mylon Le Fevre)

B oldal
So high tradicionális, (Elvis Presley feldolgozás és hangszerelés)
Where could I go but to the Lord (James B. Coats)
By and by tradicionális, (Elvis Presley feldolgozás és hangszerelés)
If the Lord wasn’t walking by my side (Henry Slaughter)
Run on tradicionális, (Elvis Presley feldolgozás és hangszerelés)
Where no one stands alone (Mosie Lister)
Crying in the chapel (Artie Glenn)

(Folyt. köv.)