Az Igazi ELVIS 108. – If I Can Dream

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 108. – If I Can Dream

Október

Csupán promóciós kiadásban megjelenik 33. nagylemeze, amelynek címe Singer Presents Elvis Singing Flaming Star and Others. A kiadvány érdekessége, hogy csak öt hónapon át kapható, és csak bizonyos, kiválasztott üzletekben, olyanokban ahol Singer varrógépeket is lehet venni, tekintettel arra, hogy Elvis karácsonyi NBC televíziós show-ját a Singer támogatja. A lemezt a nagyközönség számára 1969 márciusában teszik teljes mértékben hozzáférhetővé Elvis Sings Flaming Star címmel.

Az album az RCA Camden kiadásban lát napvilágot, kizárólag sztereó változatban. Katalógusszáma: PRS 279.

A lemezen kizárólag filmdalok találhatók, egy kivételével. A Tiger man c. dal a ’68 Come back special karácsonyi televíziós show-hoz készül, bár abban nem hangzik el, ugyanis Parker ezredes nyomására mégis visszatesz a rendező egy karácsonyi dalt, a Blue Christmas-t. Chuck Berry Too much monkey business című dalát Elvis amolyan bemelegítésképpen énekelte a Stay away, Joe filmdalainak felvétele előtt. A Flaming star dal már napvilágot látott az Elvis by request: Flaming star and 3 other great songs középlemezén 1961-ben. A többi lemezen található dal korábban kiadatlan volt.

November 5

Az RCA piacra dobja If I can dream/Edge of reality kislemezét. Katalógusszáma: RCA 47-9670. Az A oldal felvétele 1968. június 23-án készül a Western Recorders stúdióban. A B oldal felvétele 1968. március 7-én ugyanott.

Íme, itt érhető tetten, ahogy Elvis, az énekes újjászületik! Ugyanis az If I can dream dallal indul következő korszaka, ahol ismét fontos lesz számára az éneklés. Amikor meghallja ezt a dalt, ahogy szerzője, Walter Earl Brown elénekli neki, kijelenti:

„Soha életemben nem énekelek olyan dalt többé, amiben nem hiszek! Soha életemben nem készítek még egy olyan filmet, amiben nem hiszek!”

A dal hatására Elvis a ’68 Come back special televíziós show záródalának megkomponálására maga kéri fel Walter Earl Brown-t.

Leülnek beszélgetni és beszélgetés közben valahogy szóba hozza Elvis, hogy mennyire megviselte, hogy Memphisben, ahol ő is él, lelőtték Martin Luther Kinget, akit ő példás polgárjogi harcosnak tartott, és különösen rajongott a beszédeiért. Lenyűgözte, ahogy hatalmas tömegeket tudott magával ragadni. Az is tetszik Elvisnek, hogy King mert álmodni.

Neki is volt egy álma, mint ahogy nekem is van. – jelenti ki.

Brownt mélyen megérinti a beszélgetés és olyan dalt ír, amiben több Martin Luther King idézet is el van rejtve.

Amikor Brown elmegy az új dallal a stúdióba, és elénekli Elvisnek, ott van Parker ezredes is, aki amúgy is haragos, amiért Elvis nem engedelmeskedik neki, és nem hajlandó hagyományos karácsonyi showt készíteni. De az ezredes tehetetlen, hiszen az Elvisszel kötött szerződésbe maga írja bele, hogy a zenét illetően nem az övé, hanem Elviszé az utolsó szó. Amikor meghallja a dalt, nyomban kijelenti:

Egyáltalán nem hiszem, hogy ez a dal Elvisnek való! Elvis huncut mosollyal így reagál: Azért csak megpróbálom elénekelni!

A dal technikailag nem gospel, de Elvis olyan átéléssel és lélekkel énekli, mint egy gospel dalt. Amikor Elvis a stúdióban felénekli a dalt, hátrafordul és látja, hogy a három néger háttér énekesnek könnyek folynak le az arcán.

„Elvis talán még soha nem énekelt ennyi érzéssel! Átélt minden szót, ahogy kimondta őket egymás után” – meséli egyikük később.

Az If I can dream dalnak ez a kislemez változata 13 héten át szerepel a a Billboard 100-as kislemez listán, és No.12. helyre fut fel. Kanadában a dal No.6. A kislemez 1992. március 27-én aranylemez lesz.

A B oldalon található szám a Live a little, love a little filmjéhez készül. Szerzője a már jól ismert hármas, Bernie Baum, Bill Giant és Florence Kaye. A dal nem kelt különösebb feltűnést, No.112. a Billboard 100-as kislemez listán.

December 3

Este 9 órakor sora kerül a várva várt televíziós show vetítésére. Az NBC Network által sugárzott 42 perces műsor hivatalos címe: Singer Presents Elvis (A cím egy szójáték, ugyanis a szponzor a Singer varrógép. A „singer”, amely egy név, egyben azt jelenti angolul, hogy énekes. Így a cím: „A Singer/ az énekes bemutatja Elvist. A szerző megjegyzése). A show hatalmas siker, mind a kritikusok szemében, mind a nézőközönség számára. A műsor a „nagy visszatérésként” vésődik be a nézők szívébe, és azóta is ’68 Comeback specialként emlegetik, örökre elfelejtve az eredeti címet.

A show producere és rendezője Steve Binder. A másik producer Bones Howe, aki a producerkedés mellett hangtechnikus is. Ő rögzíti a „sunshine pop” (napfény pop) generáció számos felvételét, így például a 5th Dimension együttes dalait is. Több felvételen Dayton Howe néven zenészként maga is közreműködik.

Steve Binderé az ötlet, hogy Elvist zenészei körében „unplugged” ( vagyis, amikor a hangszerek még nincsenek technikailag rákapcsolva az erősítőre, a zenészek, mintegy bemelegítésként, általában az öltözőben még, eljátsszák a koncerten előadandó dalok nehezebb, vagy kevésbé próbált részeit) játékra ösztönzi.

Az ötlet onnan ered, hogy Elvis rendkívül ideges, mert nem tudja, hogy fogadja majd őt a közönség ennyi év után a színpadon. Binder úgy gondolja, ha kedvenc zenészei között ül, és velük van „összezárva” ez az idegesség oldódni fog. Az ötlet tökéletesen beválik. Olyannyira, hogy az MTV egész sorozatot indít „Unplugged” címmel a legkülönfélébb zenészekkel. Vagyis Binder ötlete műfajjá válik.

A show Parker ezredes előírásainak ellentmondva jön létre. Az ezredes azt szerette volna, ha Elvis hagyományos karácsonyi dalokat énekel, karácsonyi hangulatban és közegben. Elvis erős akarata és Binder bátorsága kellett ahhoz, hogy ne így legyen. Ugyancsak Binder érdeme az új Elvis „outlook” (megjelenés) kidolgozása. Elvis mindig Marlon Brando szeretett volna lenni, motoros lázadó, bőr szerkóban. Nos, ez utóbbit megkapja.

Elvis korát meghazudtolva tud kamaszos lázadó lenni ebben a színpadi öltözetben. A külső megjelenéshez maga Elvis kreál lázadó hangot. Bátran elhagyja „szépfiús” (crooner) hangját, és „rekesztős” stílust vesz fel. Nem nehéz elképzelni, milyen bátorság kellett ahhoz, hogy Elvis el merje dobni „névjegyét”, a bársonyos bariton, behízelgős, romantikus hangot, és merjen egy nyersebb, vadabb hanghoz nyúlni. Vajon sejtette e valaki egyáltalán, hogy ilyent is tud? Hogy még erre is képes?

Elvisnek nem könnyű ismét közönség elé lépni. Utoljára 1961. március 25-én lép fel közönség előtt, a Bloch arénában, Pearl Harborban, Hawaii szigetén. Azóta nagyot fordult a világ, ki tudja, hogy fogadják majd személyes megjelenését.

Az „ülő koncert” ötlete onnan származik, hogy Binder arra gondol, régi zenész társaival Elvis képes lesz feloldódni.

Azt akartam, hogy olyan legyen, mintha én a kamerával ott sem lennék – mondja Binder.

A felvételen ott van D.J. Fontana, Scotty Moore, Charlie Hodge (Elvis igazából csak akkor érzete magát biztonságban a színpadon, ha Hodge-ot ott tudta maga mellett. A szerző megjegyzése.), Alan Fortas, Lance LeGault. Hogy Elvis végleg felengedjen, először közönség nélkül próbálnak szabadon, rengeteg számot, a Danny boy-t, a Blue moon-t, a That’s my desire-t, az I got a woman-t. Ezeket még nem a stúdió technikai apparátusával rögzítik, hanem Joe Esposito veszi fel Elvis saját magnójára. Csak ezt követően kerül az ülő rögzítésére sor. A felvétel nélküli jammelésre 1968. június 24-én és 25– én kerül sor, és mintegy két-két óra hosszat tart.

Maga a televíziós felvétel 1968. június 27-én, este 18 órakor kezdődik az NBC Burbank stúdiójában. Elvis hét év után néz szembe a közönséggel. Két show felvétel készül, más-más közönséggel. A két felvétel között egyórás szünetet tartanak. Ezalatt Elvis lezuhanyozik, és újra lealapozzák az arcát, hogy ne legyen csillogó a stúdió lámpák fényében.

A felvétel alatt Elvis nemcsak énekel, de mesél is saját életéből történeteket, azt mondja:

„A rock and roll alapvetően gospel zene, meg rhythm and blues zene is. Én ebből indultam ki, az embereknek meg kellett szokniuk ezt a zenét”.

Beszél arról is, hány számot énekelt görbe ajkaival, és arról is, hogy Floridában a rendőrség filmre vette a show-ját, hogy alkalmaz e obszcén mozdulatokat. Ezért csak a kisujját mozgatta körbe.

Parker ezredes rendkívül fél attól, hogy nem lehet majd a közönséget kordában tartani, hogy el fog szabadulni a pokol, és a nézők nem fognak engedelmeskedni a rendező utasításainak. Ragaszkodik hozzá, hogy felnőttek vegyék körbe Elvist, és, hogy nők legyenek a legközelebb hozzá, az Elvisről alkotott kép megtartása miatt. Binder eleget tesz Parker ez irányú igényének, de csak azért mert ez egybeesik az ő elképzelésével is.

Az álló koncertre 1968. június 29-én kerül sor. Elvisen ugyanaz a fekete bőr ruha van. Élőben és előre felvetten, tehát fél – play back módon adja elő a dalokat, a háttérben ezúttal nagyzenekarral. Ismét két show felvételére kerül sor, két különféle nézőközönség előtt. Ezt a két álló showt a nagyközönség The Burbank Sessions néven ismeri meg később.

Maga a show szinte a teljes könnyűzenei palettát végigjárja, a rock and rolltól, a gospelen át, a popig, és a nagyzenekari rockig. Maga a történet életrajzi elemekkel tűzdelt, mini játékfilm, ami a Guitar manre, azaz a gitáros férfire épül. Az ő útját követhetjük végig a showban.

Meg kell jegyezni, hogy Parker ezredes neheztelése mellett a show készítőinek meg kellett küzdeniük egyrészt az NBC cenzoraival, másrészt a fő támogató, Singer ízlésének is meg kellett felelniük. Az NBC cenzorai vágatják ki a showból a Big boss man gitártöréses, verekedés jelenetet, de a Let yourself go bordély jelenetét átengedik. Ezt viszont a Singer cenzorai találják túl merésznek. Ez a jelenet első ízben a This is Elvis 1981-ben bemutatásra kerülő dokumentumfilmben lesz látható, majd technikailag feljavított változatban, DVD-n kerül piacra 2004-ben.

A zárójelenetnek különleges jelentősége van, hiszen Elvis komoly üzenetet küld az If I can dream dal által, az örök béke, és az egymás elfogadásának üzenetét.

December 10

Parker ezredes, aki az adásig rettegett a bukástól, most a hirtelen jött siker hatására azonnal új tárgyalásba kezd a William Morris ügynökséggel. Egy hónapon át tartó, heti nyolc Las Vegas-i koncert-sorozatban állapodik meg. Az összeg félmillió dollár Elvis, és félmillió dollár a maga számára.

December 19

Az International Hotel Las Vegasban még építés alatt áll, ezért Parker az eredeti megállapodást átalakítja: egy hónapos koncertsorozat, heti 14 koncerttel (!). Az összeg csökken, csupán 400 000 dollár és ebben a zenészek díja is benne foglaltatik.

December

Megjelenik 34. sorlemeze Elvis (NBC TV Special) címmel. Katalógusszáma: RCA LPM 4088.

A felvételek a kaliforniai Burbank-ben lévő Western Recorders stúdióban készülnek 1968. június 20, 21, 22, 23-án, valamint az ugyancsak a kaliforniai Burbanksben lévő NBC stúdióban 1968. június 27-én és 29-én.

A nagylemeze kirobbanó siker, No.8. helyet éri el a Billboard immár 200-as nagylemez listáján. Megjelenése után mintegy fél évvel, 1969. július 22-én már aranylemez, és 1999. július 15-én platina lemez lesz.

Sajátos „filmzene” (soundtrack) album, ugyanis a televíziós show hanganyagát tartalmazza egy az egyben. Igaz, nem sorrendben, a lemezen keverik az ülő és álló koncert számait. Szemben korábbi filmzene albumaival, Elvis ettől a lemeztől igen sokat vár. Ugyanis nem kevesebb múlik rajta, mint az, hogy az új, felnövekvő generáció elfogadja e, és elfogadja e ezt a teljesen más arcát mutató énjét a régi közönsége.

A lemezen több úgynevezett „medley”, azaz több szám részleteiből összeállított válogatás dal is hallható. Több szám zenészeinek kis csapatával felvett élő zene, illetve nagyzenekarral rögzített, ugyancsak közönség előtt felvett élő zene. Egy új szám is felcsendül, ami kislemezen, stúdió verzióban már megjelent. Ez a show műsort lezáró If I can dream. A Memories dal is új, de ez a szám csak két hónappal a televíziós adást követően jelenik meg kislemezen.

A lemez számos újra kiadást ér meg, különféle addig kiadatlan dalverziókkal, dalbetétekkel, amelyek mind a show-ból, mind e nagylemezről lemaradnak. Ezek közül az 1998-ban megjelent Memories: The ’69 Comeback Special című dupla CD érdemel említést, amelyen a teljes június 27-i ülő show anyaga megtalálható, valamint a Tiger man és a teljes álló show anyaga is kiadásra kerül. 2008. augusztus 4-én pedig négy CD-n jelenik meg a show komplett anyaga a változatokkal együtt.

A lemezen hallható dalok listája:

A oldal

Trouble (Jerry Leiber, Mike Stoller)
Gutar man (Jerry Reed)
Lawdy Miss Clawdy (Lloyd Price)
Baby what do you want me to do (Jimmy Reed)
Heartbreak hotel (Mae Boren Axon, Tommy Duren, Elvis Presley)
Hound dog (Jerry Leiber, Mike Stoller)
All shook up (Otis Balckwell, Elvis Presley)
Can’t help falling in love (Hugo Peretti, Luigi Creatore, George Weiss)
Jailhouse rock (Jerry leiber, Mike Stoller)
Love me tender (Vera Watson, Elvis Presley)

B oldal

Where could I go but to the Lord? (J.B.Coats)
Up above my head (Walter Earl Brown)
Saved (Jerry Leiber, Mike Stoller)
Blue Christmas (Billy Hayes, Jay W. Johnson)
One night (Dave Bartholomew, Pearl King)
Memories (Billy Strange, Mac Davis)
Nothingville (Billy Strange, Mac Davis)
Big boss man (Luther Dixon, Al Smith)
Guitar man (Jerry Reed)
Little Egypt (Jerry Leiber, Mike Stoller)
Trouble (Jerry Leiber, Mike Stoller)
Guitar man (Jerry Reed)
If I can dream (Walter Earl Brown)

December 25

A hagyományos karácsonyi ünnepség Gracelandben. Ezúttal Vernon Lisa-Marie kedvéért beöltözik télapónak.

December 31

Elvis a szilveszteri bulit ezúttal a memphisi Thunderbird Lounge-ban tartja, meghívott zenészek szolgáltatják a zenét, így B. J. Thomas, Billy Lee Riley, és sokan mások.

(Folyt. köv.)