CLYDE McPHATTER

CLYDE McPHATTER

CLYDE LENSLEY McPHATTER
SZÜLETETT: 1932. NOVEMBER 15, DURHAM, ÉSZAK CAROLINA
MEGHALT: 1972. JÚNIUS 13, THE BONX, NEW YORK ÁLLAM

CLYDE McPHATTER

McPhatter erősen vallásos, baptista családba született. Apja a környékbeli baptista kongregáció papja és prédikátora volt. Clyde három fiú és három lánytestvére mellett már öt éves korában énekelt az apja vezette templom gyerekkórusában. 10-12 éves korára kiderült, hogy – fiúknál viszonylag ritka módon  – szoprán hangon énekel.

1945-ben a család a New Jersey állambeli Teaneck városába költözött, ahol Clyde iskolába járt. Az iskola után az egyik élelmiszerboltban segédként dolgozott, majd a bolt adminisztrációs munkáinak vezetését is rábízták. Kis idő múlva műszakos üzletvezetői pozíciót kapott. Azonban nem sokáig volt itt munkában, mert a család újra elköltözött. Ezúttal New York Citybe vezetett az útjuk, ahol a családfő az egyháza kongregációs vezetői állását foglalta el. Ekkor Clyde már a tinédzseréveiben járt, így barátaival együtt összeállított egy gospel énekcsoportot, Mount Lebanon Singers néven.

1950-ben közelebbi kapcsolatba került a Billy Ward And The Domines énekcsoporttal. A Dominoes hamarosan egy amatőr előadói versenyre jelentkezett, amit a Harlemi Apollo színházban tartottak. A versenyt megnyerték, de mivel a Ward csoport ekkor még nemigen volt aktív, McPhatter újra elvállalt egy élelmiszerbolt vezetői pozíciót, és ha kellett, a Dominoes együttesben is énekelt. Billy Ward végül felajánlotta McPhatternek az időnkénti vezetői vagy második szólamot az énekes csoportban. 1950-ben rögzítettek két dalt, a „Chicken Blues„-t és a „Do Something For Me„-t.

Az első szám vezető szólóját Bill Brown énekelte, míg a kislemez B oldalán Clyde McPhatter énekelt szólistaként. 1951-ben a csoport újabb kislemezt vett fel. A „No! Say My Heart” és „Harbor Light” című számoknál, már Clyde McPhatter volt a szólam vezető.

Billy Ward And The Domines

Clyde McPhatter hangjának köszönhetően a két kislemezt rendkívül pozitívan értékelték. Egy kritikusuk szerint McPhatter hangja „erős támogatást adott ezeknek a felvételeknek„. Még 1951-ben a Dominos több felvételt készített Little Esterrel is, aki ugyancsak elképesztő hangi adottságokkal rendelkezett. Tervbe vették, hogy Clyde McPhatterrel duett lemezeket készítenek, csak hogy a sors közbeszólt. Wardnak kapóra jött Johnny Otis ajánlata, aki rábeszélte Wardot arra, hogy adja át neki Little Ester zenei vezetését. Ez hamarosan meg is történt és Ester távozott a csapatból.

Az 1951-es év közepén került kiadásra a csapat legismertebb kislemeze, a „Sixty Minute Man” és „I Can’t Escape From You” c. számokkal.

A „Sixty Minute Man” c. számnál Bill Brown énekelt vezető szólamot, míg az „I Can’t Escape From You„-t Clyde McPhatter adta elő. A felvétel a népszerű, örökzöld számok közé került az idők folyamán. A Dominoes 1951-1952-es években több sikeres kislemezt adott ki, de végül az állandó helycserék miatt Clyde McPhatter úgy döntött, hogy másokkal fog inkább énekelni. Ward soha nem vette elég komolyan az énekkar tagjait, abban a tudatban élt, hogy ő az, aki a felvételeket sikerre viszi. Így 1952-es év végéhez közeledve Clyde McPhatter ajánlatot kapott az Atlantic Records-tól. McPhatter helyére Jackie Wilson lépett.

Jackie Wilson

Ennek a lépésnek az előzményeihez tartozott, hogy Billy Ward igen szűken bánt a pénzzel. McPhatter, akit a közönség a Dominoes lelkének tartotta, mindössze heti 100 dollár fizetséget kapott, ugyanakkor Ward ebből a pénzből levonta a lakás költségeket, és az adót is, így Clydenak egy gyári munkás fizetésével megegyező megélhetési költségei maradtak. Ha koncertezni ment az énekkar akkor vagy maguk intézték az utazást, vagy ha Ward, akkor az utazási költségeket mindenkitől külön levonta.

Clyde, nem érezte magát túl jó helyzetben, így a végleges távozás mellett döntött.

Az Atlantic Records édesgette magához Clyde McPhattert. Ráadásul megadták neki a lehetőséget arra, hogy saját maga válogathassa ki, kikkel szeretne énekelni. Így született meg a Drifters doo-wop csoport, akik idővel az amerikai zenei ipar egyik legkiválóbb énekcsoportja és stílusmeghatározója lett. A siker ellenére az Atlantic Records nem volt elégedve a Drifters előadásmódjával. A dalokat ők másként képzelték el előadva. Viszont Clyde McPhatter hangja az egész dalt egy előtte alig ismert – majd később domináló – stílusba emelte fel, így az Atlantic vezetése hagyta tovább fejlődni a Drifters karrierjét. McPhatter pontosan érezte és tudta, meddig kell elmenni, ahhoz, hogy a siker közelébe jusson a csapat az újabb és újabb felvételekkel.

Az új csoport első kislemezére a „Money Honey” és „The Way I Feel” számokat vették fel.

A kislemezt 1953 augusztusában adták ki. 1953-ban, azután ahogy a „Money Honey” nagy sikert aratott, újabb stúdiómunkák következtek. 1954 elején ismét stúdióba vonultak. A „Such A Night” és a „Lucille” c. dalok 1954 februárjában kerültek a boltokba.

A „Such A Night” étütő sikert ért el. Hamarosan koncertezni indult a csapat, ám ez idő alatt gyűltek az újabb szerzemények, amiket a zeneszerzők már Clyde McPhatter jellegzetes énekstílusához igazítva írtak. McPhatter előadási stílusa divatba jött azok között, akik a McPhatter-stílust másolva sikerre számítottak. A Drifters pedig csak gyűjtögette a sikeres számainak listáját, úgy mint a „Money Honey„, „Such A Night„, „Honey Love„, „White Christmas„, „Whatcha Gonna Do„.

Ezeknél a számoknál a későbbi kislemez utánnyomásoknál a lemezcímkékre előadóként már a Clyde McPhatter and The Drifterst titulust írták. Majd újabb névváltás jött az újabb újranyomásoknál: The Drifters and Clyde McPhatter, a lényeg azonban a zene az maradt.

1954-ben Clyde McPhatter megkapta a katonai behívóját és hamarosan a Special Service művészeti csoportjához vonult be. Az Atlantic Records elérte azt, hogy a hadsereg mindig elengedje, ha lemezfelvételre kerül sor.

A leszerelés után Clyde McPhatter egy igen rossz tanácsra az akkor már részvénytársaságként bejegyzett Drifters részvényeinek tulajdonjogát eladta. Ezzel elveszítette a Drifters-nél készült összes felvétel jogdíját, elveszítette saját szerződésmunkái jogdíját és tulajdonjogát is. Ez a lépés későbbi életében nagy anyagi károkat okozott számára. Szóló énekesként folytatta zenei karrierjét. Első jelentős sikere a “Love Has Joined Us Together” volt, a szám duóként készült Ruth Brown-nal, aki a duó másik tagja volt.

Az elkövetkező pár év rendszeresen hozott újabb és újabb sikereket számára, köztük a Rock And Cry, Seven Days, Treasure Of Love, Let Me Know, Just To Hold My Hand, A Lover’s Question és más emlékezetes dalokat vett fel lemezre.

1956-ban sikerült Clyde McPhatternek megszereznie az első Billboard lista vezető helyet az R&B listán, amikor kiadták a „Treasure Of Love” számát. A lemezt a RIAA (Record Industry Association of America) aranylemezzel díjazta.

1960-ban McPhatter elhagyta az Atlantic Records-ot és átszerződött a MGM Records-hoz. Több sikerlemeze készült az MGM-nél, majd innen rövidesen átpártolt a Mercury Records-hoz. Mindkét kiadónál a sikerek már nem jöttek olyan intenzitással, mint az Atlantic évei alatt. Clyde McPhatter a sikerszámai közül többet saját maga szerezte. Utolsó sikere a „Crying Won’t Help You Now” 1964-ben került kiadásra.

McPhatter karrierje az alkohol és drogfüggősége miatt gyorsan süllyedni kezdett. Már nem volt képes kordában tartani magát, és akik tudtak volna segíteni rajta, azok csak a bankszámlájának megnyitásáig érdeklődtek iránta. Ettől függetlenül, jutott neki egy kis pénz, amit rendszeresen kapott a jogdíjakból. Néhány  becsületes szerzőtárs, mint pl. Billy Swan szerző próbálta tartani benne a lelket. Néhányan feldolgozták a dalait pl.: Elvis Presley „Come What May„, Tom Jones „Without Love (There’s Nothing)”. Little Richard magánemberként, barátjaként támogatta McPhattert, de sajnos ez már kevés volt.

Utolsó éveit New York-ban, Bronxban, egy lehangoló kis lakásban élte. 1972. június 13-án álmában érte a halál. 39 éves volt. Clyde McPhatter nem tudott arról, hogy van egy fia, aki Ruth Brown-nal való 1954-es kapcsolatából született. Ronald McPhatter ma Clyde McPhatter And The Drifters néven lép fel apja emlékére. Clyde McPhatter zenei pályafutását a kritikusok úgy értékelik, hogy ő volt az egyik legjelentősebb stílusváltó előadó, a soul zene egyik korai képviselője, amely később a főbb és vezető zenei stílusok közé emelkedett. A számokat, amelyeket sikerré tett újra és újra felcsendülnek az örökzöld dalok között.

Forrás: Wikipédia