A Valódi Vadnyugat 42. – Whisky a régi nyugaton
Written by Horváth Ede on 2024.07.05.
A Valódi Vadnyugat 42. – Whisky a régi nyugaton
Rengeteg whisky fogyott. Volt jó és volt rossz whisky. Vagy ahogy egyesek mondanák: „Mind jó volt, de volt, ami jobb volt”.
A True West magazin nemrég egy olvasói megkeresést kapott:
A feleségemmel állandóan westernfilmeket nézünk. Észrevettük, hogy mindegyikben rengeteg whiskey-t isznak. Azon gondolkodtunk, hogy vajon az igazi nyugaton tényleg ennyit isznak-e? Azt is szeretném tudni, hogy tudjátok-e, hogy a régi idők whiskyje valójában miből készült, nem a filmes, hanem az igazi?.
Igen, rengeteg whiskyt fogyasztottak. Volt jó whisky és volt rossz. Vagy ahogy egyesek mondanák: „Mind jó volt, de volt, ami jobb volt„.
A templomokon kívül a kocsmák voltak az egyetlen helyek, ahol a férfiak összegyűlhettek és társasági életet élhettek. A whiskey-t az orvosságok durva és készséges királyának tartották. Ez volt a „csodaszer” minden bajra, beleértve a magányt is.
A szabad prémvadászok a szőrmekereskedelem fénykorában, hacsak nem az új-mexikói Taosban teleltek, általában évente csak egyszer tölthettek fel egyet, mégpedig minden nyáron a Sziklás-hegység valamelyik részén tartott találkozón. A St. Louis-i kereskedők 50%-os alkohollal hígították a folyóvizet, de több száz mérföldes körzetben ez volt az egyetlen elérhető szeszes ital, így hát lecsúsztatták. Az alkoholt St. Louisban gallononként 20 centért lehetett megvásárolni, és 5 dollárért adták el pintenként, és a korábban említett módon, a találkozóhelyre érkezés előtt felhígították. Az árképzésük megalkotásakor gondolniuk kellett mindarra, amire szükségük volt ahhoz, hogy túléljenek még egy évet a vadonban Szükségük volt puskaporra, ólomra, csapdákra, dohányra, csecsebecsékre, amelyekkel kereskedni tudtak, vagy amelyeket a bennszülött nőknek ajándékoztak.
A korai bányásztáborokban a legtöbb whisky „rotgut” (…ha egy alkoholos italt, például a whiskyt vagy a gint rotgutnak nevezzük, azt jelenti, hogy nagyon rossz minőségű.-sezrkesztő megjegyzése) volt, de az olyan városok, mint Virginia City és Tombstone a legfinomabb whiskyket és borokat is importálhatták.
A rotgut whisky nem volt érlelve, és rendkívül magas alkoholtartalommal, magas fuselolaj-tartalommal rendelkezett, kétes minőségű gabonát és kukoricát vagy melaszt használtak erjesztési alapanyagként. A bourbonnak címkézett whisky valójában gyenge minőségű melaszból volt lepárolva.
Az 1800-as években nyugatra szállított whisky talán bourbonnak indult, de útközben felhígították és más összetevőkkel keverték, hogy bővítsék a kínálatot és növeljék a nyereséget.
Az egyik kedvenc whiskyrecept az Ol’ Snakehead. A hozzávalók a következők voltak:
1 gallon alkohol.
1 lb. dugó vagy fekete csavart dohány a színhez.
1 lb. fekete pántos melasz az ízesítéshez.
1 marék piros spanyol paprika a fűszerezéshez.
5 gallon folyóvíz.
2 csörgőkígyófej hordónként. Ez adja a „szellemét”.
Ezután dobj bele egy lópatkót. Ha a patkó elsüllyed, még nincs kész, de ha felemelkedik a felszínre és úszik, a whiskey készen áll az ivásra.
Forrás: Legends of the Old West