The Yellow Rose of Texas

The Yellow Rose of Texas

A „The Yellow Rose of Texas/Texas sárga rózsája” egy hagyományos amerikai dal, amely az 1850-es évekből származik. A Western Writers of America tagjai beválasztották minden idők 100 legjobb western dala közé. 1955-ben a dal számos változatát rögzítették, a legnépszerűbbet Mitch Miller, akinek változata 1955-ben az első helyig jutott az Egyesült Államokban. Népszerűsége miatt Texas nem hivatalos állami dalává vált (a tényleges állami dal a „Texas, Our Texas„)

A „The Yellow Rose of Texas” legkorábbi ismert változata Christy Plantation Melodies című művében található. No. 2 című daloskönyvben, amelyet Edwin Pearce Christy gondozásában adtak ki Philadelphiában 1853-ban. Christy volt a Christy’s Minstrels néven ismert blackface minstrel show alapítója. 1858-ban egy J. K. nevű személy átdolgozta a dal szövegét, és zongorakísérettel egészítette ki a dalt.  A 2010-es kutatások azt javasolták, hogy J.K. John Kelly volt, aki a Christy’s Minstrels tagjaként a J.K. Campbell, később J.K. Edward művésznevet használta. Lehetséges, hogy J.K. volt a dal eredeti szerzője.

A legtöbb minstrel dalhoz hasonlóan a szövegek is a történelmileg az afroamerikaiaknak tulajdonított kreol dialektus és a standard amerikai angol nyelvjárás paródiájának keresztezésével íródtak. A dal egyes szám első személyben íródott egy afroamerikai énekes szemszögéből, aki „darkey„-ként hivatkozik magára, és arra vágyik, hogy visszatérjen „egy sárga lányhoz” (azaz egy világos bőrű, vagy kétrasszú nőhöz, aki afrikai/afrikai-amerikai és európai-amerikai ősöktől született). 1858-as átdolgozásában J. K. a szöveget „yellow girl„-ről „yellow rose„-ra változtatta. 1858-ban Napoleon W. Gould egy gitárhangszereléssel egészítette ki a dalt.

A dal különösen Texashoz kötődő népszerű dallá vált, és népszerűsége a 20. században is folytatódott. 1933-ban Gene Autry és Jimmie Long cowboy dallá alakította át a szöveget, például a „no other darkey knows her, no darkey only me” helyett a „no other fellow knows her, nobody else but me” szöveget használta. Roy Rogers a dal egy változatát adta elő az 1944-es The Yellow Rose of Texas című filmben. A dalszöveg a 20. században továbbfejlődött, és fajilag semleges dallá vált.

A 20. században felbukkant egy történet, amely szerint a „The Yellow Rose of Texas” Emily D. Westre utalt, aki állítólag részt vett a San Jacinto-i csatában a texasi forradalom idején. Az állítás vitatott, de ennek ellenére számos könyvet szült a témában.

A dal népszerű volt az amerikai polgárháború idején mind északon, mind délen, és több különböző változata is létezett, olyan címekkel, mint „The Gallant Hood of Texas” és „The song of the Texas Ranger„.

Ez a dal a texasi dandár konföderációs katonái körében vált népszerűvé; miután 1864 júliusában átvette a Tennessee-i hadsereg parancsnokságát, John Bell Hood tábornok bevezette menetzeneként. Az utolsó versszakot és a refrént Hood haderejének maradványai kissé megváltoztatták a nashville-i csatában elszenvedett megsemmisítő vereségük után, még decemberben:

(Utolsó versszak)

És most dél felé megyek, mert a szívem tele van bánattal.
Visszamegyek Georgiába, hogy megkeressem Joe bácsikámat.
Beszélhetsz a Beauregard-odról és énekelhetsz Bobby Lee-ről.
De a texasi Hood, a gáláns Hood, Tennessee-ben a poklot játszotta.

Vagy másképp:

és most délre megyek, mert a szívem tele van bánattal.
Visszamegyek Georgiába, hogy megkeressem Joe bácsikámat.
Beszélhetsz a te Beauregardodról és énekelhetsz Lee tábornokról,
de a texasi Hood a poklot játszotta Tennessee-ben.

A módosított dalszövegek Joseph Johnston, P.G.T. Beauregard és Robert E. Lee híres konföderációs katonai parancsnokokra utalnak. A katonák nyíltan énekelték, hogy kigúnyolják Hoodot a nashville-i hadjárat rossz irányításáért.

A refrénnek ebben a változatában a „katona” helyett a „darkey” szó szerepelt. Ugyanez a csere az egész dalban előfordul.

A dal nagyon népszerű volt nemcsak a texasi csapatoknál, hanem más nyugati gyalogsági egységeknél is, például Louisiana és Arkansas államban.

1955-ben Don George átdolgozta a dalt, menetelős ritmust adott a dalnak, és ez a verzió jelent meg egy polgárháborús dalokat tartalmazó albumon. Ugyanebben az évben Mitch Miller rátalált erre a verzióra, és egy olyan feldolgozással vette fel a dalt, amelyben kisdobok is szerepelnek. Miller szövegén további változtatásokat eszközölt, például a „little rosebud”-t használta a „rose of color” helyett. Miller meg volt győződve a dalban rejlő potenciálról, és 100 000 példányban nyomta meg a kislemezt, azzal az ígérettel, hogy ha nem fogy el, akkor az összes példányt önköltségi áron visszavásárolja. 1955 júliusában a Columbia kiadta ezt a felvételt az Egyesült Államokban.

Mitch Miller

A dal 1955. szeptember 5-én első helyezést ért el a Billboard kiskereskedelmi listáján, letaszítva a Bill Haley & His Comets „Rock Around The Clock”-ját a Billboard bestseller listájának éléről. Hat hétig maradt a lista élén, amit október 8-án a Love Is a Many-Splendored Thing szakított meg egy hétre. Miller dala ugyanazon a héten, amikor az Óriás c. film sztárja, James Dean meghalt, az amerikai poplistán az első helyen szerepelt.

13 hónappal később Miller slágerének ezen verzióját használták fel az 1956-os, James Dean főszereplésével készült, Óriás című texasi film egyik kulcsjelenetéhez.

Gene Autry először 1933. január 27-én vette fel ezt a dalt a Victor stúdióban, kísérőzenészek nélkül. 1933. március 1-jén Jimmy Longgal együtt rögzítette a legismertebb változatot az American Record Corporation (ARC) számára. Ez 1933 júniusában jelent meg a Melotone Records (katalógusszám: 12700) Perfect és több más, az ARC által forgalmazott filléres lemezkiadó gondozásában. Az ő verziója így kezdődött:

There’s a yellow rose in Texas, I’m going back to see, no other fellow knows her, nobody else but me.

Március 10-én Autry nem a dalszövegre, hanem a feldolgozásra és a dallamra nyújtott be szerzői jogot. Hogy a szerzői jog jó volt-e, nem tudni, Gene ismerte a szakma minden fortélyát, és megtanulta, hogyan lehet minden fillért kisajtolni az alkotói erőfeszítésekből. Az évek során egy kisebb vagyonra tett szert a dalszerzésből és a kiadásból (600 dal), 1961-ben pedig megvásárolt egy major league baseball-csapatot.

1955-ben Johnny Desmond is kiadott egy verziót, Mitch Millerrel egy időben. Desmond verziója a kiskereskedelmi listán a 6., a legtöbbet játszott DJ-k listáján pedig a 4. helyet érte el.

Stan Freberg ugyanebben az évben kiadta a dal paródiaváltozatát is, amelyben a zenekarvezető háborúzott a Miller feldolgozásában is főszerepet játszó kisdobossal, Alvin Stollerrel.

Egyéb verziók:

Dacosta Woltz’s Southern Broadcasters, Gennet – 6143 (1927)
Dario Moreno
Roy Rogers (1942)
Bing Crosby 1955-ben vette fel a dalt a rádióműsorában való felhasználásra, és később a So Rare: Treasures from the Crosby Archive (2010) című CD-n is szerepelt.
Ronnie Hilton – ez 1955-ben a 15. helyet érte el a brit slágerlistán.
Michael Holliday – 1955-ben jelent meg kislemezen.
Mantovani (1959)
Pat Boone (1961)
Hoyt Axton (1991) a „Songs of the Civil War” CD-n (Columbia).
Kidsongs (1997)
Waldemar Matuška
Willie Nelson

Forrás: Wikipédia