Mr. Sandman

Mr. Sandman

A „Mr. Sandman” (vagy „Mister Sandman„) egy népszerű dal, amelyet Pat Ballard írt és 1954-ben jelent meg.

Először ugyanezen év májusában vette fel Vaughn Monroe és zenekara, majd a The Chordettes és a The Four Aces. A dal szövege a „Mr. Sandman„-hez (A skandináv folklórban úgy tartják, hogy éjszaka homokot vagy port szór a gyerekek szemébe, hogy alvást és álmokat hozzon. A szemekben ébredéskor megjelenő szemcsék vagy „álom” (rheum) állítólag a Homokember előző éjszakai munkájának eredménye.– A szerkesztő kiegészítése) intézett kérést közvetíti, hogy „hozzon nekem egy álmot” – a folklórfigura hagyományos asszociációja (de ebben a kontextusban az álom jelentése inkább az „álombeli” jelentéssel rokon). A kívánt álomra utaló névmás gyakran változik a dalt előadó énekes vagy együttes nemétől függően, ahogyan azt a dalszöveg férfi és női változatát is tartalmazó eredeti kottakiadvány is szánta.

A dal a Billboard „Honor Roll of Hits” listáján is az első helyig jutott, a Chordettes és a Four Aces verziója a legkelendőbbek között szerepelt, és a Billboard „1955’s Top Tunes” rangsorában a Honor Roll of Hits alapján a 12. helyre került.

1981-ben Emmylou Harris felvétele több országban is sláger lett. A dal más, ismertebb változatait Chet Atkins (1954) és Bert Kaempfert (1968) készítette.

A DAL HÁTTERE

A dalt először Vaughn Monroe és a zenekara 1954-ben vette fel. Kislemezen, a „They Were Doin’ the Mambo” B-oldalaként jelent meg, 20-5767 / 47-5767 katalógusszámmal, az RCA Victor kiadónál. Ez a felvétel nélkülözte a dal sok későbbi változatában megtalálható összetett énekharmóniákat.

1954 decemberében a dal a Cash Box Top 50-es listájának első helyére került, a Chordettes, a Four Aces, Buddy Morrow, Vaughn Monroe, Les Elgart, a Lancers és a Song Singers verzióinak tandemrangsorában, ahol a Chordettes és a Four Aces verzióját jelölték meg bestsellerként. A dal a Cash Box „The Nation’s Top Ten Juke Box Tunes / A nemzet tíz legjobb zenegép dallama” listáján is az első helyre került, ugyanebben a tandem rangsorban, és a Cash Box „The Ten Records Disk Jockeys Played Most This Week/A tíz legtöbbet játszott lemez a lemezlovasoknál ezen a héten” listáján is az első helyre került, ahol kezdetben csak a Chordettes verzió szerepelt, ám később itt is kialakult a Chordettes és a Four Aces verzióinak tandem rangsora.

A CHRODETTES VERZIÓJA

A Chordettes felvétele a Cadence Records kiadónál jelent meg, 78 RPM és 45 RPM formátumban is. A Cadence alapítója, Archie Bleyer volt a felvételen a zenekar karmestere, és a felvételen a térdével biztosította a ritmikus ütemet. Bleyer hangja a harmadik versszakban hallható, amikor kimondja a „Yes?” szót. A zongorán Moe Wechsler játszik. Liberace nevét „hullámos haja” miatt említik, és rögtön ezután egy glissando (a zenéjében gyakori díszítés) következik. A Pagliacci nevet a magányos szív miatt említik, ami Ruggero Leoncavallo Pagliacci című operájára utal.

Az Egyesült Államokban a Chordettes kislemeze mindhárom Billboard könnyűzenei listán az első helyig jutott, és a Cash Box „1955 Top Pop Records as Voted in the Cash Box Poll/1955 legjobb dallamai” a Honor Roll of Hits alapján” rangsorában a 9. helyen szerepelt.

2002-ben a The Chordettes 1954-es, a Cadence Records által készített felvétele bekerült a Grammy Hall of Fame-be.

A THE FOUR ACES VERZIÓJA

A Four Aces 1954-ben szintén felvett egy változatot, amelyet a Jack Pleis Orchestra kísért. A Four Aces verziója az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Flandriában is a top 10-es slágerlistán szerepelt. A Four Aces verziója feltűnően szerepelt a Vissza a jövőbe című filmben, amikor Marty először veszi észre, hogy 1955-ben van, amikor megérkezik a város főterére.

CHET ATKINS VERZIÓJA

1954. november 17-én Chet Atkins az RCA Victor nashville-i stúdiójában egy négyszámos felvétel során egy instrumentális verziót vett fel. Atkins ezen a felvételen a Ray Butts EchoSonic gitárerősítőt használta, és celesta, zongora, basszusgitár és dobok támogatták. Atkins verziója 1955 januárjában jelent meg kislemezként. 1955-ben ez volt Atkins első kislemeze, amely felkerült a Billboard country listájára, ahol a 15. helyet érte el a Billboard Country & Western Records „Best Sellers in Stores”/Billboard Country & Western Records „A boltokban legjobban fogyó” listáján, valamint a 13. helyet a Billboard Country & Western Records „Most Played by Jockeys/A Billboard Country & Western dalok „A DJ-k által legtöbbet játszott dalok” listáján” listáján.

A felvételen közreműködött:

–Chet Atkins – Gitár
–Bud Isaacs – Steel gitár
–Marvin Hughes – Zongora / Celeste
–Ernie Newton – Basszusgitár
–Buddy Harman – Dobok
–Stephen H. Sholes – Producer

BERT KAEMPFERT VERZIÓJA

1968-ban Bert Kaempfert and His Orchestra egy instrumentális változatot adott ki kislemezként a My Way of Life című albumáról. Még ebben az évben a dal a Billboard Easy Listening listáján a 12. helyig, a Record World „Top Non-Rock” listáján a 14. helyig, a Record World „Singles Coming Up” listáján a 3. helyig, míg a Cash Box Top 100-as listáján az 1. helyig jutott.

EMMYLOU HARRIS VERZIÓJA

1978 januárjában Emmylou Harris, Dolly Parton és Linda Ronstadt felvették a dal egy tervezett trióalbumra szánt változatát, amelyet végül elvetettek. (A hárman végül újra összeálltak, és közel egy évtizeddel később, 1987-ben kiadták a két trióalbum közül az elsőt). Harris a „Mr. Sandman” című triófelvételt felvette az 1981-es Evangeline című albumára, bár azzal a kikötéssel, hogy nem adják ki kislemezként (tekintettel arra, hogy Parton és Ronstadt is más lemezkiadóval állt kapcsolatban).

Amikor azonban Harris később meggondolta magát, és kislemezként akarta megjelentetni a dalt, újra felvette, mindhárom szólamot maga énekelte, és 1981-ben „Mister Sandman” címmel adta ki. A kislemez a Billboard Hot Country Singles listáján a 10., a Billboard Hot 100 listáján pedig a 37. helyet érte el, így Harris egyetlen kislemeze, amely a top 40-be jutott ezen a listán.

Harris kislemezes verziója csak az 1984-es Profile II: The Best of Emmylou Harris című válogatáslemezen jelent meg.

Az „Evangeline verzió”
A felvételen közreműködött:

–Emmylou Harris – ének és háttérvokál
–Dolly Parton – háttérvokál
–Linda Ronstadt – háttérvokál
–James Burton – elektromos gitár
–Brian Ahern – akusztikus gitár
–Glen D. Hardin – elektromos zongora
–Mike Bowden – basszusgitár
–Hal Blaine – dobok

Forrás: Wikipédia