Good Rocking Tonight

Good Rocking Tonight

A „Good Rocking Tonight” egy jump blues dal, amelyet eredetileg 1947-ben adott ki az írója, Roy Brown, és számos előadóművész feldolgozta (néha Good Rockin’ Tonight néven). A dal tartalmazza az emlékezetes refrént: „Well I heard the news, there’s good rocking tonight!/Nos, hallottam a híreket, ma este jót rokizunk…”. A dal már tartalmazta, és megelőlegezte a Rock&Roll zene elemeit.

RoyBrown

Egyes kritikusok szerint Roy Brown verziója, vagy Wynonie Harrisé (forrástól függően), az egyik esélyes az „első Rock&Roll felvétel” címre. 2022-ben Brown 45 RPM-es lemezének címkéjén a „Rocking blues” felirat szerepelt. 2022-ben Roy Brown felvételét bevezették a Blues Hall of Fame-be a „Classics of Blues Recording – Singles” kategóriában.

Roy Brown először Wynonie Harrisnek ajánlotta fel a dalát, aki elutasította. Ezután még aznap este megkereste Cecil Gantet, de miután meghallgatta Brownt énekelni, Gant hajnali fél háromkor telefonon felhívta Jules Braunt, a De Luxe Records elnökét. Miután Brown elénekelte a dalát a telefonban, Braun megkérte Brownt, hogy énekelje el másodszor is. Ezután azt mondta Gantnek:

Adj neki ötven dollárt, és ne veszítsd szem elől!

A Paul McCartney Project szerint:

„Harris verziója a fekete gospel stílusú tapsolással még energikusabb volt, mint Brown eredeti verziója.

Wynonie Harris

Öt héttel később Brown felvette a dalt a De Luxe Records számára. Miután Roy Brown felvétele New Orleansban befutott, Wynonie Harris úgy döntött, hogy ő is feldolgozza a dalt. Harris energikusabb verziója hozzájárult ahhoz, hogy a szerzemény nagyobb sikerré váljon az országos R&B listán. Roy Brown eredeti felvétele a Billboard R&B lista 13. helyére került, de Harris felvétele #1 R&B sláger lett, és fél évig maradt fent a listán. 1949-ben Brown kislemeze újra felkerült a listára, és a 11. helyen végzett. Harris hírhedt volt arról, hogy sokat tivornyázott, és néha elfelejtette a dalszövegeket. A „Good Rockin’” feldolgozása is nagyrészt Roy Brown eredeti szövegét követte, de a végére az utolsó részt egy sor lármás „hoy hoy hoy hoy!” közbeszólással helyettesítette. Ez a korabeli jump blues dallamokban gyakran használt kifejezés volt, és Joe Liggins 1945-ös „The Honeydripper”-jében volt hallható először.

A dal egyfajta alapmű a korszak népszerű fekete zenéjében. Szövegében utal a Sweet Lorraine-re, a Sioux City Sue-ra, a Sweet Georgia Brownra, a Caldoniára, az Elder Brownra és a Deacon Jonesra. Mindezek a karakterek már korábbi slágerekben is feltűntek. A dalnak tulajdonítják azt is, hogy ez volt az addig legsikeresebb lemez, amely a „rock” szót nem a szex eufemizmusaként, hanem a zenei stílus leírásaként használta, és ez a kapcsolat még világosabbá vált 1954-ben, amikor a „Good Rockin’ Tonight” egy változata Elvis Presley második kislemeze lett.

Bár Roy Brown lemaradt a dalának legnagyobb sikert hozó verziójáról, ám ez elindította saját karrierjét, amely két #1 R&B slágert is magába foglalt. 1949-ben kiadta a „Rockin’ at Midnight”-ot, a „Good Rockin’ Tonight” folytatását. A dal az R&B lista 2. helyéig jutott, ahol egy hónapig maradt.

ELVIS VÁLTOZATA

1954-ben a „Good Rockin’ Tonight” volt Elvis Presley második Sun Records kiadványa, az „I Don’t Care if the Sun Don’t Shine” című számmal a kislemez hátoldalán. Presley verziója szinte szóról szóra Harris verziójának a feldolgozása, de kihagyták belőle az akkorra már elavult „hoy hoy hoy hoy!” kiáltásokat, és az egyszerűbb, energikusabb „We’re gonna rock-kal/Rokizni fogunkkal” helyettesítették. Későbbi jelentősége ellenére Elvis kislemeze nem fogyott túl jól, amikor megjelent.

Wynonie Harris 1948-as verziójához képest Elvis még nagyobb „túláradást és lendületet” adott a „rockabilly” dalnak, de az 1954-es változat nem bizonyult olyan sikeresnek.

A dalt felhasználták a 1990-es Elvis-életrajzi minisorozathoz, amelyben Michael St. Gerard alakította Presley-t.

EGYÉB VERZIÓK

–Pat Boone verziója 1959 februárjában a Billboard Hot 100-as listáján a 49. helyig jutott.
-A dal Bruce Springsteen és az E Street Band 1978-as Darkness turnéjának egyik fő száma volt. Az 1978. szeptember 20-án, a New Jersey állambeli Passaicban, a Capitol Theaterben előadott dal felvétele szerepel a koncert hivatalos élő hangfelvételén.  A dal alkalmanként szerepelt a későbbi Springsteen-koncerteken is, legutóbb 2012. szeptember 2-án, a Wrecking Ball World Tour során a philadelphiai Citizens Bank Parkban (Pennsylvania). A
–Montrose 1973-as debütáló albumán feldolgozta a dalt.

Forrás: Wikipédia