Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 11. A nem is annyira vad Marty Wilde és az ő vadmacskái

Barcs Endre: Cliff Richard és az árnyékai | 11. A nem is annyira vad Marty Wilde és az ő vadmacskái

Megfigyelhető, hogy hiába az igyekezet, az angol Rock&Roll nyomába sem jöhet az amerikainak. Kár volt a hatóságoknak és a hivatalos médiának rémüldöznie, valahogy az angol lélekből hiányzik az a vadság és robbanékonyság, ami az amerikaiban meg van. Ennek következtében az angol Rock&Roll sokkal lágyabb, talán a fekete zenei háttér hiánya, vagy tényleg az angol kékvérűség okán.

Cliff Richard mellett Marty Wilde az, aki képes tartós hírnevet kivívni magának. Néhány évig szorosan együtt is dolgoznak Cliff-fel, aztán Cliff „elszipkázza” a legjobb zenészeit, a basszusgitáros Brian Locking-ot, és a dobos Brian Bennett-et, akik csatlakoznak a Shadows-hoz majd a maradékkal Billy Fury teszi ugyanezt. Marty azonban kitart a mai napig is.

Marty Wilde

Marty Wilde 1939. április 15-én Reginald Leonard Smith néven születik, hol máshol, mint egy idős otthonban, Reginald és Jessica Smith egyetlen fiaként. Nem azért születik itt, mintha a szülei olyan öregek lettek volna, hanem azért, mert édesanyja itt dolgozik.

Marty egy ideig Greenwichben él, majd édesanyjával az ország különböző részeire kénytelen költözni, hogy kövesse édesapját, idősebb Reg-et, aki kiképző őrmester, és akit hol Devonba, hol Észak-Walesbe, hol Capel Curigbe helyezik, hogy segítsen a hadsereg újoncainak kiképzésében a háborús időkben. Marty-t hidegen hagyja a katonaság, sokkal inkább élvezi a gyönyörű walesi tájat, innen ered a természet iránti oltatlan szeretete.

Marty Wilde

Amikor a háború véget ér, Marty és családja ismét visszaköltözik Greenwichbe, ahol a Halstow Road Általános Iskolában kezdi meg tanulmányait. Néhány évig bírja a tantestületi szigorú fegyelmezését, aztán alig 15 évesen, saját szavaival élve „teljesen képzetlenül” otthagyja az iskolát és futárfiú lesz Londonban az Eastcheap-i Rood Lane-i brókercégnél. Abban az időben ezek a fiúk szállítják a tőzsdei híreket, Marty is irodáról irodára rohangál a bors és a gumi legfrissebb piaci áraival, miközben folyton csak arról álmodozik, hogy gazdag lesz. A drága szabóságok kirakatait bámulja, remélve, hogy hátha valami izgalmas dolog történik vele, és egy nap talán megengedheti magának, hogy ilyen számára készített öltönyökben járjon. Kétségbeesetten énekes sztár akart lenni, mert úgy gondolja, vágyai ekkor teljesülhetnek be igazán.

Szerencséje, hogy már fiatalon megtanul ukulelén játszani. Mivel az ukulele többféle tekintetbe véve hasonló a gitárhoz, így könnyen tovább tud lépni, és a tinédzserek kedvenc hangszerén játszani. Néhány helyi barátjával „Reg Smith and the Hound dogs” néven együttest alapít, és estéről, estére dél-angliai kocsmákban zenél, ahol jó kedvre tudja deríteni a sör mellett búsan üldögélőket. Apránként híre megy a zenekarának, olyannyira, hogy felfigyelnek rájuk Londonban is. Egy nap megtörténik a csoda, amire Marty mindig is vágyik, az egyik kocsmakoncerten eléje áll Joe Brunnely, egy zenei kiadó vezetője és szerződést ajánl neki. Csak neki, a zenekar többi tagjára Brunelly-nek nincs szüksége.

Marty Wilde

Marty két hétig önmagát kísérve gitáron, szólóban dolgozik a londoni West Enden, az egyik héten a Blue Angel éjszakai klubban, a második héten pedig a Condor klubban, ami a Sohoban működött. A Condor Club sok akkori személyiséget és sztárt vonz, például Sterling Moss-t, és a pletykák szerint Margaret hercegnőt is, aki igencsak odavolt a Rock&Rollért. Miközben éjszakánként 1 fontot és egy tál spagettit keres, ami messze nem elég vágyai kielégítéséhez, felfigyel fel rá Larry Parnes, Tommy Steele menedzsere. Parnes ebben az időben a legbefolyásosabb menedzser az Egyesült Királyságban. A történet szerint, amikor Larry meg akarja keresni Marty-t, hogy szerződést ajánljon neki, közlik vele, hogy Marty hazament, mivel el kellett érnie az utolsó buszt hazafelé Greenwichbe.

Larry Parnes és Marty Wilde

Martynak fogalma sincs arról, hogy az ország első számú menedzsere kiszúrta őt. Larry azonban, aki mindig is vérbeli üzletember hírében állt, megszerzi Marty címét a klub tulajdonosától, és másnap egy szerződéssel a zsebében elindul Greenwichbe, hogy felkeresse Marty szüleit, ugyanis Marty még kiskorú így nem írhatja alá a szerződést.

Parney leköti őt a Philips kiadóhoz, ahol 1957-től kezdve jelennek meg kislemezei. Első felvételei nem keltenek feltűnést, nem kerülnek fel az Egyesült Királyság slágerlistáira. A nagy áttörést az „Endless Sleep” című szám hozza meg számára, ami 1958 júniusában a No. 4. helyig fut fel a kislemez listán és tizennégy hétig a listán marad.

Hiba próbálkozik Rock&Roll dalokkal, ez a komor, halálvágy hangulatú dal az, amivel képes megfogni a közönséget, ugyanis a dal valahogy illik ahhoz a hangulathoz, amit Marty a színpadon és a televízióban mutat be, és bármilyen hihetetlen, ez a bánatos dal teszi szexszimbólummá ezt a nagydarab, lakli fiút egész Nagy-Britanniában.

Következő slágere a „Donna” feldolgozása. A Ritchie Valens által írt dallal még egy helyet javít a slágerlistán, 1959 elején a No.3. helyre kerül fel vele, és a kislemez négy hónapig marad a top ötvenben. A dal sikeréhez sajnálatos módon az is hozzájárul, hogy a dal eredeti előadója, Ritchie Valens a legendás Big Bopperrel és Buddy Hollyval együtt tragikus repülőgép-szerencsétlenségben meghal.

A sikert „A Teenager in Love” című számmal folytatja, amellyel ismét egy hellyel előbbre jut, és eléri a No.2. helyet a kislemezlistán.

Következő nagy sikere a „Sea of Love”, amit végre Rock&Roll. Ezt azon kevés Rock&Roll felvételei között tartjuk számon, amelyekkel sikerült felkelteni az érdeklődést. Teljesen azért nem lehetünk elégedettek, hiszen a felvételen a gitár helyett hárfa játssza a főszerepet. Ez is aláhúzza azt, amit korábban írtam, hogy a kékvérű angoloktól valójában igen távol állt a dögös Rock&Roll.

Marty Wilde és a televízió

Mivel az angol BBC televízió nem közvetített amerikai show műsorokat, ezért az angoloknak fogalmuk sincs róla, hogyan mozognak a színpadon a Rock&Roll nagyjai, semmit nem tudtak Chuck Berry kacsa táncáról, vagy Elvis szexis mozgásáról. Ők csak Marty Wilde toronymagas megjelenését és domináns színpadi jelenlétét tapasztalhatják meg, ami a sztárság felé vezető útjának korai szakaszában igencsak kifizetődő számára.

Marty menedzsere, Larry Parnes a londoni Winston’s Clubba köti le, itt találkozik Josephine Douglassal, aki maga is televíziós személyiség, és egyben igen befolyásos televíziós producer. Douglas úgy dönt, hogy fellépteti őt az 1957-ben induló Saturday Night TV-sorozatban, az „Oh, Boy!” -ban.
A zseniális Jack Good által szerkesztett és rendezett „Oh Boy!” TV show az egyetlen, ami felveszi a versenyt az amerikai Rock&Roll show-műsorokkal, sőt, bátran állíthatjuk, hogy túltesz bármelyiken.

A műsorok élőben mennek, egy pillanatnyi megállás nélkül megy át az egyik szám a másikba, az egyik stílus a másikba, az átváltás fénnyel oldják meg, sötétből fényre kerül az, aki éppen énekel vagy zenél, majd elúszik a sötétében, míg más ponton, más előadó kap megvilágítást. Emeli a műsor fényét az is, hogy gyakran hívnak népszerű amerikai előadót a műsorba, például Brenda Lee-t, akinek a dalait itt teljesen áthangszerelve és más zenei megoldásokkal, más háttér énekesekkel halljuk.

Marty igazán ragyog ebben a környezetben, ahol a hangsúly az élő Rock&Roll hangulatának megragadásán van. A kamerák zseniális ötlettel „követik” az akciót, nem statikusan „befogják”, mint manapság oly sok TV show-ban. Marty azt mondja, hogy többet tanult ebből a műsorból és Jack Goodtól, mint bármely más műsorból, amelyben később szerepel.

Az ezt követő tévéműsor, a „Boy Meets Girl” óriási nyilvánosságot biztosít Martynak, és először adja meg a lehetőséget számára, hogy megmutassa, mit is tud valójában, nemcsak énekesként, hanem műsorvezetőként is.

A „Bad Boy” 1959-ben ismét listás felvétel. A dalt Amerikában Robin Luke is feldolgozza, de Marty eredetije hatalmas sikert ér el, és felkerül az amerikai Billboard-listára. Ez igazi áttörés. Most fordul elő először, hogy egy angol Rock&Roll dalnak sikerül felkerülni a tengeren túli hitlistára.

Mivel saját szerzeménye, ez hozza meg számára a slágerírói elismerést is, ami tovább növeli az önbizalmát. Szerzeményeivel fontos szerepet játszik sok más előadó karrierjének kiépítésében. Olyan előadóknak ír siker dalokat, mint a Status Quo, Lulu, a The Casuals, és természetesen lánya, Kim.

Kim Wilde

A „Jezebel” 1962 közepén kerül fel a Top Twentybe, ami egy nagyon jó feldolgozása Frankie Laine hatalmas világslágerének. Szintén ebben az évben az „Ever Since You Said Goodbye” is sláger lesz.

Itt hagyjuk félbe Wilde karrierjének ismertetését, hiszen e könyvben még több alkalommal is találkozhat majd a kedves olvasó a nevével.

(Folyt. köv.)