A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 19. rész. A Billboard magazin.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

A Billboard magazin

A második világháborút követő amerikai zene alakulásában média szempontjából két magazin játszott döntő szerepet, a Billboard és a Cash Box. E két magazin nemcsak népszerűsítette és elfogadhatóvá tette a fehér amerikai középosztály számára a fekete zenét, hanem még a stílusokhoz kapcsolódó kifejezéseket is e két magazin alkotta meg oly módon, ahogyan azt ma is használjuk.

E két magazin magába foglalja az RandB, a country és a rock and roll teljes történetét, a megjelenő példányokat olvasva napról napra tudjuk követni a zenei stílusok alakulását, a Billboardot tekintve még napjainkban is.

E két magazin készítette azokat a hitlistákat, amelyeket a rádióállomások olyan nagy szeretettel vettek át és sugároztak már a negyvenes évek elejétől. A listák felkeltették az érdeklődést az adott dalok iránt, így megugrott a lemezeladások száma, ugyanakkor ezek a listák heti szinten fenntartották a lemezvásárlók érdeklődését, akik kíváncsiak voltak arra, kedvenc daluk és előadójuk hogyan szerepel, hányadik helyen van az adott héten.

A listák kialakítása igen nagy felelősséggel és alapos körültekintéssel járt, és igen sok munkatársat igényelt. Volt időszak az ötvenes évek elején, közepén, amikor a Billboard magazinnak több mint száz alkalmazottja hívogatta telefonon a független lemezkiadókat érdeklődve a lemezeladásokról.

De menjünk sorjában, nézzük előbb a Billboard magazin történetét

A lap alapítóknak, William Donaldsonnak és James Hennegannak, amikor 1894-ben létrehozzák a havonta megjelenő, nyolcoldalas újságjukat, fogalmuk sincs arról, hogy ez a lépésük milyen döntő szerepet játszik majd a rock and roll kialakulásában és világméretű sikerében. A lap első száma 1894. november 1-jén jelenik meg az ohiói Cincinnatiban és kizárólag hirdetéseket tartalmaz. Az ekkor még Billboard Advertising névre hallgató újság egészen egyedi a maga nevében, hiszen ebben az időben még az USA-ban is teljesen ismeretlennek számít az újságban közzétett hirdetés, a hirdetéseket utcai hirdetőtáblákon, közterületeken elhelyezett plakátokon lehet csak olvasni. Donaldson vállalta a lap a szerkesztését és a hirdetések kezelését, míg Hennegan, aki a Hennegan Printing Co. tulajdonosa, a magazin gyártását, a nyomdai előkészületeket és a nyomtatást. Nem telik bele sok idő, az alapítók rájönnek, hogy a reklámot eseményekkel kell összekötni. Így 1896-ban létrehoznak egy mezőgazdasági vásárokkal foglalkozó részleget. A lap így bővül, hiszen nemcsak reklámot tesznek közzé, hanem ismertetik az adott eseményt is, amelynek kezdetekben semmi köze a zenéhez. 1897-ben a lap címe The Billboard-ra változik.

A szerkesztőségi nézeteltérések miatti összetűzéseket követően Donaldson 1900-ban 500 dollárért (ami ma 13 000 dollárnak felel meg) megvásárolja Hennegan érdekeltségét az üzletben, hogy megmentse a lapot a csődtől. Donaldson haviról hetire változtatja a lapot, nagyobb hangsúlyt fektetve a friss hírekre. Új irodákat nyit New Yorkban, Chicagóban, San Franciscóban, Londonban és Párizsban. Hogy lapját érdekesebbe tegye, külön hírekkel szolgál a szabadtéri szórakozásokról, vásárokról, karneválokról, cirkusz műsorokról, vaudeville és burleszk show műsorokról. Lesz egy „színpadi pletyka” rovata is, amely a előadóművészek magánéletével foglalkozik. E tekintetben a lap ugyancsak világelső, hiszen innen ered a bulvárlapok születése.

Ahogy a vasút egyre fejlettebbé válik, a turnézó előadóművészek számára a Billboard postai továbbító rendszert hoz létre. Nyomon követi az előadóművészek tartózkodási helyét, majd a Billboard a sztár nevében átveszi a „post restand” vagyis a postahivatalokban lévő bokszokban elhelyezett hivatalos leveleket, és azokat „Letter-Box” rovatában leközli. 1904-ben vezetik be először ezt a szolgáltatást, ami olyan népszerű lesz, hogy a lap legnagyobb bevételét biztosítja. Ekkor forr össze a lap véglegesen az előadóművészekkel. Ez a szolgáltatás olyan sikeres, hogy 1914-re már 42 000 előadóművész veszi igénybe. Amikor a szolgáltatás az 1960-as években megszűnik, még mindig heti 1500 levelet dolgoznak fel.

1920-ban Donaldson újabb váratlan döntést hoz, felveszi James Albert Jackson afro-amerikai újságírót, akinek az a feladata, hogy hogy heti rovatot nyisson az afro-amerikai előadóknak. A lap e tekintetben is világelső, korábban még soha, egyetlen lap sem népszerűsítette a fekete előadókat. Egyben Jackson az első fekete kritikus egy országos magazinnál, amelynek túlnyomórészt fehér az olvasó közönsége.

A lap az 1900-es évektől a modern technológia fejlődésével is foglalkozik, így beszámol a fonográfia és a vezeték nélküli rádiók megjelenéséről és fejlődéséről. Már 1899-ben elkezdenek foglalkozni a pénzérmés szórakoztató gépekkel, és 1932 márciusában külön rovatot indítanak „Szórakoztató gépek” címmel. 1907-ben a Billboard elkezd foglalkozni a mozgóképiparral, de a Variety c. filmújsággal nem tudja felvenni a versenyt, ezért egyre inkább a zenére összpontosít. A lap az 1920-as években saját rádióműsort is létrehoz.

William Donaldson 1925-ben bekövetkező halála után az újság ismét nehéz helyzetbe kerül, a csőd felé tart. 1928-ban Donaldson veje, Roger Littleford veszi át az irányítást, aki visszahozza a kiadványt a „halál torkából.”

A nagy gazdasági világválság idején a zenegépipar tovább növekedik, a fonográf és a rádió elterjedése nagyban hozzájárul az amerikai folk, blues, vountry és RandB zene fejlődéséhez. 1936. január 4-én a Billboard közzé teszi első zenei slágerlistát. A lista ekkor még találomra alakul. Littleford felvásárol kislemezeket és azokat tetszése szerint rangsorolja. Rájön, hogy amennyiben a rangsort hozzáköti az eladáshoz, ezzel megnövelheti néhány előadó népszerűségét.

Keddenként a szerkesztőség beosztottjai sorban hívogatják a független lemezkiadókat azokban a városokban, ahol a lapnak irodája van. Az eladási listákat összesítik, ebből születik meg 1939 januárjában a „Record Buying Guide” (Lemezvásárlási útmutató) című kiadvány, ami a lap melléklete lesz. A melléklet olyan sikeres, hogy kedden esténként a stúdiótulajdonosok maguk viszik a legújabb felvételeket a szerkesztőségbe. 1943-ban a Billboardnak több mint 100 alkalmazottja van, a szerkesztők reggelig hallgatják a kislemezeket, és nemcsak sorrendet alakítanak ki, hanem kritikát is írnak a dalokról.

1940-es évek elején a Billboard már egyértelműen zeneipari szaklap. A második világháború után gazdasági fellendülés lehetővé teszi, hogy a déli államokban élő szegényebbek és fekete bőrűek is vásároljanak maguknak rádiót. A rádió hihetetlen mértékben járul hozzá a különböző zenei műfajok elterjesztéséhez. A lap ekkor már műfajokra lebontva készíti a sikerlistáit.

Érdemes ide idézni Marty Ostrow visszaemlékezését az RandB elnevezés megszületéséről. Ostrow a negyvenes évek végétől több évtizeden át a lap főszerkesztője:

A negyvenes évek elején létrehoztuk a Hot RandB hitlistát. A lista az 1942-ben alapított „Harlem Hit Parade” listának az új változata volt. 1948-ra négyféle „Hot” listánk volt már, külön városokra bontva, így „Hot New Orleans”, „Hot Chicahgo South’s Side”, „Hot Central Ave. in Los Angeles” és a „Hot in Harlem”. Az összesítést a new yorki irodából végeztük. Abban az időben körülbelül 50 000 lemezt adtak el hetente, és mi folyamatosan telefonálgattunk valamennyi irodánkból érdeklődve a lemezeladások iránt. Iszonyatosan magas volt a telefonszámlánk, de a lapeladás folyamatosan emelkedett. Voltak független kiadók, akik maguk jöttek be a szerkesztőségbe és hozták el azokat a lemezeket, amelyeket szerepeltetni szerettek volna ezeken a listákon. Így ismerkedtem meg Sam Phillips-szel is, aki számos alkalommal jelent meg a new yorki irodában, hóna alatt egy köteg kislemezzel.

1949-ben külön listát indítottunk a „folk”-nak, a „country and western”-nek, a „hillbilly”-nek és a „rassz”-nek. Eleinte így neveztük a fekete zenét. A „rassz” abban az időben kitüntető szónak számított, a feketék büszkék voltak arra, hogy ők, a „rassz”-hoz tartoznak. Így sokáig ez is volt a neve a fekete zenének, de egy alkalommal az egyik kollágám azt mondta, meg kellene ezt a kifejezést változtatni. Gondolkodtunk, a „negro”, „coloured” „balck”, „Afro/American” kifejezéseken, de egyik sem tetszett. Ekkor az egyik helyettesem, Paul Ackerman előállt az ötlettel, hogy ezt a stílust nevezzük „rhythm and blues”-nak. Így született meg ez a kifejezés, ami azután elterjedt az egész világon, és a mai napig ezt használják a rock and roll korszakot megelőző fekete zenére.

1946-ban a magazin az irodáit Cincinnatiból áthelyezi az ohiói Brightonba, majd 1948-ban New Yorkba. 1950 novemberében ötoszlopos tabloid formátumot vezettek be, 1963 januárjában pedig a világon első ízben használnak bevonatos papírt a Billboard nyomtatott számaiban, ami lehetővé teszi, hogy a fotók sokkal jobban érvényesüljenek, ezzel magasabb szintre emelik fotóriporteri munkát.

A Billboard Publications Inc. folyamatosan terjeszkedik, ellőbb felvásárolnak egy havi szaklapot az édesség – és cigarettaautomata-forgalmazók számára , amit Vend néven jelentetnek meg, az 1950-es években felvásárolják a Tide nevű reklámszakmai kiadványt. 1969-re a Billboard Publications Inc. tulajdonában tizenegy kereskedelmi és fogyasztói kiadvány van, valamint négy televíziós franchise. Megvásárolják a Photo Weekly című hetilapot is.

Az ötvenes években megszületik a lap kanadai, angol és ausztrál változata is, ezeket helyben szerkesztik, a helyi lemezeladásokat követve, helyi hitlistákkal.

1961 januárjában a Billboardot Billboard Music Week névre keresztelik át, ezzel is hangsúlyozva, hogy a lap az amerikai zenére koncentrál, de két évvel később a lap visszakapja eredeti nevét. 1984-re a Billboard a zeneipari hírek „vitathatatlan vezetőjévé” válik, az 1990-es évek elején a Billboard bevezeti a Billboard Airplay Monitors című kiadványt, amely a lemezlovasok és zenei programozók számára készül. Az 1990-es évek végére a Billboard a hanglemezipar „bibliájának” titulálta magát. A lap napjainkban erősebb, mint valaha, számos, a zenétől távol eső vállalkozás kötődik hozzá, de ez az időszak már kívül esik vizsgálódásunkon.

A hitlistákkal a következőkben majd részletesen is foglalkozunk, előlegben néhány érdekesség:

1940. július 27: Elindul a kislemez hitlista, a „Top10 singles” . A lista első listavezető dala Tommy Dorsey „I’ll never smile again” c. száma. A felvételen Frank Sinatra énekel.

1942. október 24: Elindul a „Harlem Hit Parade”, az RandB lista elődje, a lista számos névváltozáson megy keresztül az évek során.

1944. január 8: Elindul a „Most Played Juke Box Folk Records” hitlista, azaz a zenegépek által legtöbbet játszott country zene listája.

1945. március 24: Elindul a Billboard első nagylemez listája, „Best Selling Popular Record Albums” címmel, ez gészen 1956-ig fut, heti megjelenéssel

1955. november 12: Elindul a „Top 100 singles” a százas kislemez lista. Az első listavezető a Four Aces “Love Is a Many Splendored Thing” c. száma

1956. március 24: Elindul a heti rendszerességgel megjelenő „Billboard 200” lista, amely a legjobb kétszáz nagylemezt veszi számba.

1958. augusztus 4: Elindul a”Billboard Hot 100″ a legjobb száz kislemez listája. A Billboard Hot 100 első listavezetője Ricky Nelson „Poor Little Fool” című dala 1958. augusztus 4-én. A 2021. július 3-án véget érő hét kiadásáig a Billboard Hot 100-ban 1125 különböző első helyezett dal szerepel.

1959 május 25: A nagylemez lista ketté válik, külön listája lesz a mono és külön a sztereo nagylemezeknek. Ez a lista 1963. augusztus 10-ig él.

1961. július 17: Elindul az „Easy Listening”, a könnyű dallamok listája.

1963. augusztus 17-én a mono és sztereo lista egyesül és elindul a „Top LP” lista. A listán a legjobb 150 nagylemez szerepel. A lista 1967. március 30-án kétszázasra bővül.

1964. január 11: Elindul a „Top Country Albums” a country nagylemezek listája.

1965. január 30: Elindul a „Top RandB” nagylemezek listája

Folytatása következik!