A nyomok a rock and roll-hoz vezetnek. 23. rész. Az RCA lemeztársaság története 2. rész

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A gazdájának hangja
Az RCA lemeztársaság története
2. rész

A Wireless Telegraph and Signal Company

Az RCA hosszú és kalandos története onnan indul, hogy Guglielmo Marconi elektromérnök feltalálja a rádiókommunikációt. Találmányának népszerűsítésére 1897. július 20-án Londonban létrehozzák a Wireless Telegraph and Signal Company-t. A cég világszerte igyekszik elterjeszteni a találmányt, így leányvállalatok sorát hozza létre, amelyek mind a Marconi-szabadalmak regionális jogait birtokolják. Természetesen az elsődleges célpont Amerika. A Marconi Wireless Telegraph Company of America-t 1899. november 8-án alapítják meg New Jerseyben. Ez a cég kapja meg a Marconi-szabadalmak használatának és hasznosításának kizárólagos jogát az Amerikai Egyesült Államokban, a Hawaii-szigeteken, a Fülöp-szigeteken, Kubában, Porto Ricóban, Alaszkában és az Aleut-szigeteken.

A Marconi-társaságok a számos leányvállalat miatt folyamatosan vitatják, hogy melyikük rendelkezik a kizárólagos joggal. A jogviták miatt a hajóállomások – vészhelyzeteket kivéve – megtagadták a kommunikációt más cégek által gyártott rádióberendezéseket használó hajókkal. Erre jó példa, amikor az RMS Carpathia megtagadja, hogy a Titanic elsüllyedése után segítséget ajánló SS Birma számára információkat szolgáltasson, mert a Birma nem használt Marconi rádiót.

RMS Carpathia

Amikor 1917 áprilisában az Egyesült Államok belép az első világháborúba, a kormány államosítja a legtöbb polgári rádióállomást, hogy a háborúban való kommunikációban kizárólag a hadsereg használhassa azokat. Bár a kormány azt tervezte, hogy a háború befejezése után visszaállítja a rádióállomások polgári tulajdonjogát, az Egyesült Államok haditengerészetének számos tisztviselője abban reménykedik, hogy a háború után is megmarad a rádiózás monopóliuma a hadsereg kezében. Szerencsére a háború végét követően, a kongresszus elutasítja a haditengerészet azon törekvését, hogy békeidőben is ellenőrzése alá vonja a rádióipart.

A haditengerészet azonban nem szeretné teljes egészében kiengedni a kezéből a háború alatt olyan sok jó szolgálatot tett rádiókommunikációt, ezért a General Electric (GE) által gyártott nagy teljesítményű Alexanderson generátort telepít az egyik amerikai Marconi adóállomásra New Brunswickban (New Jersey). Ez a generátor a transzatlanti adások esetében jobban működik a Marconi társaságok által hagyományosan használt Spark-gap adóknál. A Marconi tisztviselőit annyira lenyűgözik az Alexanderson generátorok képességei, hogy megkezdik az előkészületeket, hogy a nemzetközi kommunikációban szabványos adóként alkalmazzák őket.

A General Electric az amerikai hadsereg támogatásával és pénzéből megvásárolja az amerikai Marconit, és a Marconi vagyontárgyakból hozza létre saját rádiótávközlési leányvállalatát, így az American Marconit 1919. november 20-i hatállyal Radio Corporation of Amerikává alakítják át. 1930-ban az RCA New Yorkban elfoglalja a Rockefeller Center komplexum még megépítésre váró, 30 Rockefeller Plaza nevű épületét, amely 1933-ban RCA Building néven válik ismertté.

A rádiós műsorszolgáltatás elindulása

A szervezett rádiós műsorszórás bevezetése az 1920-as évek elején az RCA üzleti tevékenységének drámai átrendeződését és bővülését eredményezi. A vákuumcsöves rádióadók kifejlesztése a hangátvitelt praktikussá tette, szemben a korábbi adókkal, amelyek a Morse-jelek dits-and-dah-jának küldésére korlátozódtak. David Sarnoff már legalább 1916 óta, amikor még az amerikai Marconinál dolgozott, javasolta műsorszóró állomások létrehozását, de a vezetőségnek írt feljegyzései, amelyekben a „rádió zenélő doboz” értékesítésének ötletét népszerűsítette, akkoriban nem kaptak támogatást.

Az első rádióállomások 1920 körül kezdenek el működni New York körzetében, ám hamarosan országszerte elterjed az érdeklődés az újítás iránt. 1921 nyarán a Madison Square Garden egyik alkalmazottja, Julius Hopp kitalál egy tervet, hogy a New Jersey Cityben (New Jersey) 1921. július 2-án megrendezésre kerülő, Dempsey-Carpentier nehézsúlyú bajnoki mérkőzés helyszíni élő közvetítésére jótékonysági adományokat gyűjtsön. Hopp színházakat és csarnokokat toboroz hallgatási helyszínként, amelyek belépődíjat szedtek és a bevételt jótékonysági adományként használták fel.

Kapcsolatba lépett az RCA J. Andrew White-tal is, aki a Nemzeti Amatőr Vezeték nélküli Szövetség (National Amateur Wireless Association, NAWA) megbízott elnökével, aki elintézi, hogy RCA engedélyt kapjon egy ideiglenes hosszúhullámú rádióállomás felállítására, amely a mérkőzés helyszínétől nem messze, Hobokenben helyezkedett el, és WJY hívójel alatt működött. A mérkőzést White és Sarnoff telefonon kommentálta a ring mellől, amit J. Owen Smith gépelt le, majd olvasott fel az adásban. A bemutató technikai sikert aratott, és az északkeleti országrészben állítólag 300 000 hallgatót ért el.
A siker hatására az RCA hamarosan kiterjeszti műsorszóró tevékenységét. 1921 őszén állítja fel első teljes munkaidős műsorszóró állomását, a WDY-t a vállalat Roselle Park-i (New Jersey) üzemében. 1923-ra az RCA három állomást működtet: WJZ (ma WABC) és WJY New Yorkban, valamint WRC (ma WTEM) Washingtonban. 1923-ban az AT&T által a szabadalmi keresztlicenc-megállapodások által előírt korlátozás megkövetelik, hogy az RCA állomások műsorai közcélúak maradjanak, és a műsorok sugárzását a rádióberendezések eladásából származó nyereségből finanszírozták.

A fonográf és a lemezipar

Az 1920-as évek elején a rádiózás gyors térhódítása, ami korlátlan ingyenes otthoni szórakozást biztosít, károsan hat az amerikai hanglemeziparra. Ugyanakkor az RCA lehetőséget lát a lemezhallgatás elterjesztésére is. Ebből a meggondolásból vásárolja fel 1929-ben a Victor Talking Machine Company-t, amely akkoriban a világ legnagyobb hanglemez és gramofon gyártója, beleértve a népszerű „Victrola” lemez termékcsaládot is. A felvásárlás után az RCA saját lemez és gramofon üzemágat hoz létre RCA Victor néven. Ezért olvasható az RCA lemezeken a Victor név.

A Victor megvásárlásával az RCA megszerezi a nyugati félteke jogait a híres Nipper/”His Master’s Voice” védjegyre is. Ettől kezdve RCA Victor népszerűsíti a kombinált rádióvevő-fonográfokat, amelyekkel rádióműsort lehet hallgatni, egyben lemezek lejátszására is alkalmasak. A népszerűsítés ekkor még korai, a lemezkiadás felfutására így még várni kell, ezért közvetlenül a Victor megvásárlását követően az RCA elkezdi a rádiókészülékek és alkatrészek gyártását a Victor camdeni összeszerelő sorain, miközben csökkenti a hanglemezek gyártását.

Az RCA Victor kivárja a megfelelő időt és csak 1930-ban kezdi meg az első teljesen elektromos Victrola gramofon forgalmazását. 1931-ben az RCA Victor bevezeti a 33⅓ percenkénti fordulatszámú (rpm) lemezeket, amelyek a nagy gazdasági világválság idején kereskedelmi kudarcot vallanak, részben azért, mert a lejátszó berendezés nagyon drága, részben azért is, mert az új lemezek hangteljesítménye általában gyenge, ugyanis az új formátum ugyanazt a barázdaméretet használja, mint a meglévő 78 rpm-es lemezek. Ráadásul az új lemezeket egy Victrolac nevű, hajlékony vinil alapú anyagból préselik, amely gyorsan elhasználódik az akkoriban használatos rendkívül nehéz tűtartó kar alatt.

Az 1929-es tőzsdekrachot követő nagy gazdasági világválságban az egész amerikai fonográf-lemezipar majdnem tönkremegy. A lemezgyártás mélypontján, az 1930-as évek elején a fonográfgyártás szinte teljesen megszűnik, a még meglévő és működőképes régebbi fonográfok már elavultak, a hosszú lejátszású lemez, kudarcot vall, úgy tűnik, a lemeziparból nem lesz semmi.

1932-ben az RCA Victor piacra dobja a Duo Jr.-t, ami egy olcsó, kis méretű, egyszerű elektromos lemezjátszót, amit úgy terveztek, hogy a rádiókészülékekhez lehessen csatlakoztatni. Az RCA Victor a Duo Jr.-t önköltségi áron árulja, gyakorlatilag bizonyos számú Victor-lemez megvásárlásával ajándékba adják. A stratégia igen sikeres, a lemezeladás kezd fellendülni, olyannyira, hogy az RCA Victor piacra dob egy John Vassos által tervezett, polírozott alumíniumból készült hordozható lemezjátszót is, ami az 1930-as évek amerikai ipari formatervezésének egyik ikonjává válik.

A lemezeladás felfutása megköveteli, hogy az RCA maga állítson elő zenei tartalmakat, ehhez zenészekre, előadókra és stúdiókra van szükség.

Folytatása következik!