Willie Dixon – A legnagyobb blues dalszerző

Willie Dixon – A legnagyobb blues dalszerző

Willie Dixon hangszerelő, tehetségkutató, bokszoló, előadóművész és dalszerző volt, aki mindenkinél többet tett a háború utáni chicagói blues hangzásának kialakításáért.

Willie Dixon

Willie Dixon 1915. július 1-jén született Vicksburgben, a Mississippi-delta szívében, 1915-ben. Willie Dixon hangszerelő, tehetségkutató, bokszoló, előadóművész és dalszerző volt, aki minden más személynél többet tett a háború utáni chicagói blues hangzásának kialakításáért. Dixon, aki éles ritmusérzéket kapott édesanyjától, aki verseket írt és szavalt is, négyéves korában a springfieldi baptista templomban énekelt, és a bluest akkor ismerte meg, amikor fiatal tinédzserként egy börtönfarmon ült. Később, tizenévesen basszusgitározott egy gospel kvintettben, a Union Jubilee Singersben, amely rendszeresen fellépett a vicksburgi WQBC rádióállomáson.

Jammelés Muddyval

21 éves korában Chicagóba költözött, bokszolni kezdett – nagydarab ember volt -, és 1940-ben már a Five Breezes basszusgitárosaként játszott, és felvételeket készített a Bluebird számára. Miután ellenállt a behívónak, arra hivatkozva, hogy Amerika rasszista ország, 10 hónapra bebörtönözték. 1948-ban már a The Big Three nevű zenekarban játszott, és a Bullet Recordsnál készített felvételeket, majd a Columbia lemezkiadóhoz szerződött.

Szintén 1948-ban kezdett el dolgozni a Chess testvéreknek, részmunkaidőben, akkor ismerkedett meg velük, amikor Muddy Watersszel jammelt a fivérek klubjában. 1953-ra Eddie Boyd felvette Dixon néhány dalát, míg ő maga saját anyagot vágott.

Willie Dixon és Muddy Waters

Az áttörést jelentő év

1954 volt az áttörés éve, Muddy felvette a „Hoochie Coochie Man„-t és Howlin Wolf „Evil” című számát.


Ezzel egy időben Dixon a Chess házi zenekarában basszusgitározott, gyakorlatilag minden neves chicagói előadóval felvételt készített, és átnyergelt a rock ‘n’ rollra, hogy Chuck Berry néhány slágerén játszhasson.

Miután összeveszett a Chess-szel, Dixon átment az újonnan alapított Cobra kiadóhoz; ahol közreműködött Otis Rushs első kislemezén, az „I Can’t Quit You Baby„-n.

A 60-as évek elején visszatért a Chesshez, és az évtized során végig ott maradt. Kulcsfontosságú szerepet játszott az American Folk Blues Festival európai turnéinak megszervezésében. Megalakította a Chicago Blues All-Stars nevű zenekart is, amely turnézott és lemezeket készített.

„A blues a gyökerek, a többi zene pedig a gyümölcs. Jobb, ha a gyökereket életben tartjuk, mert ez jobb gyümölcsöket jelent a továbbiakban. A blues az összes amerikai zene gyökere. Amíg az amerikai zene fennmarad, addig a blues is fennmarad”. – Willie Dixon.

Ő volt a blues

Dixon 1971-ben hagyta el a Chess-t, és az évtizedet vándor lemezlovasként töltötte. A blues egyik legelismertebb nagykövetévé vált. 1982-ben megalapította a Blues Heaven Alapítványt, amely a dalszerzői jogdíjakat jó célra fordította. 1988-ban felvett egy kritikusok által is elismert albumot, 1989-ben pedig megjelentette önéletrajzát I Am the Blues címmel.

A Chess és a Cobra előadóinak írt dalai olyanok, mint a blues „soundtrackje”, de ezeknek a daloknak a feldolgozásaival a szélesebb közönség is felfigyelt. Eric Clapton karrierje során Dixon dalai közül többet is feldolgozott, többek között a „Evil„-t, a „Spoonful„-t és a „Hoochie Coochie Man„-t.

2015-ben Clapton csatlakozott a Rolling Stoneshoz a stúdióban, és feldolgozta az „I Can’t Quit You Baby„-t a Blue and Lonesome albumon.

A Stones maga Dixon „Little Red Rooster„-jét vitte az Egyesült Királyság slágerlistájának első helyére, és számos dalát feldolgozta pályafutása elején.

Mások, például a Led Zeppelin, a Doors, Stevie Ray Vaughan, a Grateful Dead, a Savoy Brown, a The Who és a Humble Pie is hasznosították dalszerzői tehetségét.

1992. január 29-én, 77 éves korában szívbetegségben halt meg a kaliforniai Burbankben.

Forrás: UDiscoverMusic