Créoles de la Louisiane
Written by Horváth Ede on 2021.06.20.
Barcs Endre írása
Créoles de la Louisiane
Kiegészítés „Az Imperial” c. cikkhez.
Fats Domino kapcsán sokan kérdezik, hogy milyen keverék is a kreol. Nos, a louisianai kreol egy külön népcsoport, egyben egy kultúra, ezért érdemes szólni róla néhány szót.
A louisianai kreolok (franciául: Créoles de la Louisiane, spanyolul: Criollos de Luisiana) a a francia és a spanyol gyarmati uralom idején Louisiana államban élő lakosok leszármazottait jelenti. Etnikai csoportként felmenőik főként afrikai, francia, spanyol és indián eredetűek. Német, ír és olasz bevándorlók is beházasodtak ezekbe a csoportokba. A louisianai kreolokat olyan kulturális kötelékek kötik össze, mint a francia, a spanyol és a louisianai kreol nyelv hagyományos használata és a katolicizmus gyakorlása.
A „créole„ kifejezést eredetileg a francia telepesek használták a Louisianában született emberek megkülönböztetésére az anyaországban vagy máshol születettektől. Eleinte „bennszülöttek” megjelölésére szolgált, így téve különbséget az Óvilágban született európaiak (például a franciák és spanyolok) és afrikaiak között, valamint az Újvilágban született kreol leszármazottaik között. A szó nem csupán faji megjelölés, és a teljesen európai származású, teljesen afrikai származású vagy ezek bármilyen keverékéből (beleértve az indián keverékeket is) származó emberek lehetnek kreolok. A 19. század végén és a 20. században azonban a louisianai szabad színes bőrűekhez egyre inkább a kreol kifejezés társul, és a 20. század két világháború közötti időszakban további azonosulás történt a vegyes fajjal. Egy történész ezt az időszakot a kreolok „amerikanizálódásának” nevezte, beleértve az amerikai bináris faji rendszer elfogadását, amely a kreolokat olyanokra osztotta, akik többnyire fehérként, mások pedig többnyire feketeként azonosították magukat.
A 19. század legelejétől kezdve Louisianában, miután az Egyesült Államok a Louisiana Purchase során megszerezte ezt a területet, a „kreol” kifejezés politikai jelentést és identitást kezdett kapni, különösen a latin kultúrájú emberek esetében. Ugyanis a katolikus francia anyanyelvűek kultúrája éles ellentétben állt a déli és északi területekről érkezett új amerikai telepesek protestáns angol nyelvű és angol kultúrájával.
A 19. század elején, a haiti forradalom közepette menekültek ezrei érkeztek New Orleansba, mind európaiak, mind Saint-Domingue-ból származó szabad afrikaiak, akik gyakran rabszolgasorban élő afrikaiakat hoztak magukkal. Olyan sok menekült érkezett, hogy a város lakossága megduplázódott. Ahogy egyre több menekültet engedtek Louisianába, úgy érkeztek a haiti emigránsok is, akik először Kubába mentek. Ezek a csoportok nagy hatással voltak a városra és annak kultúrájára. A haiti fehér emigráns lakosság fele Louisianában telepedett le, különösen New Orleans környékén. A későbbi, 19. századi New Orleans-i bevándorlók, például írek, németek és olaszok is beházasodtak a kreol csoportokba. Az új bevándorlók többsége szintén katolikus volt.
Volt egy jelentős, teljes mértékben német származású német kreol csoport is, amelynek központja a Szent Károly és a Keresztelő Szent János plébániák voltak. (Ezekről a telepesekről kapta nevét a Côte des Allemands, szó szerint „A német part”). Idővel e csoportok közül sokan részben vagy teljesen asszimilálódtak az uralkodó francia kreol kultúrába, gyakran átvéve a francia nyelvet és szokásokat.
A louisianai kreol csoportnak egyedi kultúrája, irodalma, és zenéje alakult ki. Ez a „cajun„. A cajun zene (franciául: Musique cadienne), Louisiana emblematikus zenéje, amelyet a louisianai kreolok játszanak, a francia nyelvű kanadaiak balladáiban gyökerezik. A cajun zenét gyakran említik együtt a kreol alapú zydeco zenével, mindkettő acadianai eredetű, és mindkettő sokféleképpen hatott a másikra. Ezek a francia louisianai hangzások sok évtizeden át befolyásolták az amerikai könnyűzenét, különösen a countryzenét, és a tömegmédián, például a televíziós reklámokon keresztül a popkultúrára is hatással voltak.
Az afrikai származású kreolok erős hatást gyakoroltak a cajun kultúrára (és fordítva), befolyásolva a cajunok zenéjét, étkezési szokásait, vallási szokásait és így tovább. Végső soron azonban a kreol szó továbbra is homályos marad, mivel egyesek (feketék, fehérek és vegyes fajúak) hiába követelik a kizárólagos használat jogát. Ők nem tévesztendők össze a haiti kreolul beszélő haitiakkal.
A francia származású kreolok, beleértve a québécois vagy akadiai származásúakat is, történelmileg a fehér kreolok többségét alkották Louisiana-ban. A 19. században a legtöbb kreol beszélt franciául, és erősen kötődött a francia gyarmati kultúrához.
Míg New Orleans kifinomult kreol társadalma, amelynek középpontjában főként francia kreolok álltak, történelmileg nagy figyelmet kapott, a Louisiana északnyugati részén fekvő Cane River területén, amelyet főként színes bőrű kreolok népesítettek be, szintén kialakult a maga erős kreol kultúrája. A kreol kultúra egyéb enklávéi Louisiana déli és délnyugati részén helyezkedtek el: Frilot Cove, Bois Mallet, Grand Marais, Palmetto, Lawtell, Soileau és mások. Ezek a közösségek hosszú kulturális függetlenséggel rendelkeztek.