A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek. 40. rész. Johnny Burnette, a keserű sorsú rock and roll előadó.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek. 40. rész. Johnny Burnette, a keserű sorsú rock and roll előadó.

Volt a Liberty lemeztársaságnak egy rock and roll, rockabilly sztárja, akit méltatlanul alábecsülünk, akiről csak ritkán esik szó, pedig zenéjével és az általa szerzett dalokkal méltán beírta magát a műfaj történetébe. John Joseph Burnetteről van szó.

Johnny Burnette

Johnny Burnette Willie May és Dorsey Burnett Sr. gyermekeként Memphisben látja meg a napvilágot. Johnny a szüleivel és testvéréve Dorsey Jr.-ral együtt nő fel a Lauderdale Courts negyedben. Ugyanabban az állami bérlakásprojektben, ugyanabban a negyedben jutnak lakáshoz, amely 1948-tól 1954-ig Gladys és Vernon Presley és fiuk, Elvis otthona is.

Korabeli fotó Memphis „Lauderdale Courts” nevű negyedéről.

Johnny a Blessed Sacrament Schoolba jár általános iskolába, majd a nyolcadik osztály elvégzése után a Memphis-i Catholic High Schoolba megy. A korai, 1956-os sajtóhírek tévesen azt állítják, hogy Johnny Presley-vel együtt járt a Humes High Schoolba. Ennek nincs valóságalapja.
A sporthoz való hajlama hamar megmutatkozik, tagja az iskolai baseballcsapatnak és az iskolai amerikai focicsapatnak is. Ő és Dorsey is lelkes amatőr bokszoló, később Golden Gloves, azaz arany kesztyűs bajnokok lesznek. A középiskola elvégzése után Burnette megpróbálkozik a profi bokszoló pályafutással, de hatvan dolláros pénzdíjért folytatott mérkőzései és egy törött orral végződő vereség, illetve egy Norris Rayjel való találkozás után, 150 dolláros csúcsfizetés után, úgy dönt, hogy abbahagyja a bokszolást.

Ekkor a Mississippi folyón áthaladó uszályokra megy dolgozni kirakodóként, ahova testvére, Dorsey is követi. Johnny később előlép fedélzeti segédmunkásnak, Dorsey pedig olajozó lesz. A zene sem hiányzik az életükből. Munka után visszamennek Memphisbe, és helyi bárokban adnak elő dalokat, változatos kísérőkkel, köztük egy másik korábbi aranykesztyűs bajnokkal, Paul Burlisonnal,akit Dorsey 1949-ben egy memphisi amatőr bokszversenyen ismer meg.
1952-ben a Burnette testvérek és Burlison megalakítják a Rhythm Rangers nevű triót. Johnny énekel és akusztikus gitáron játszik, Dorsey basszusgitározik, Paul Burlison pedig szólógitározik. 1956-ban mindhárman New Yorkba költöznek, és sikerült meghallgatást nyerniük a Ted Mack’s Original Amateur Hour című műsorban. 1956-ban háromszor egymás után megnyerik a versenyt, így bejutnak a döntőbe és lemezszerződést kapnak a Coral Recordsnál. Ekkor új nevet választanbak maguknak, átnevezték magukat Rock and Roll Triónak. Menedzsert is szereznek maguknak, a zenekarvezető Henry Jerome-ot és egy dobost is, aki nem egyéb, mint Tony Austin, aki Carl Perkins unokatestvére.

A Rock and Roll Trió

Bekerülnek a Dick Clark American Bandstand című műsorba, a Steve Allen Tonight Showjába és Perry Como Kraft Music Halljába, valamint egy nyári turnéra is leszerződnek Carl Perkinsszel és Gene Vincenttel. 1956. szeptember 9-én, vasárnap a Madison Square Gardenben az Original Amateur Hour döntőjeként lépnek fel.

Hiába minden az ebben az időszakban kiadott két kislemezük egyike sem kerül fel az országos slágerlistákra. Ezek a Tear it up/ You’re undecided (Coral 93086) valamint a Lonesome train/ I just found out (Coral 9-61758)



Hogy fedezni tudják megélhetési költségeiket, a trió kénytelen folyamatosan turnézni. Az ezzel járó egyéjszakás kalandok végtelennek tűnő sorozata, valamint a kimerítő fellépéssorozat összeveszésekhez vezet. 1956 őszén a Niagara Falls-i fellépést követően Dorsey kilép a csapatból egy héttel azelőtt, hogy Alan Freed Rock, Rock, Rock című filmjében szerepeltek volna.

Gyorsan kellett találniuk egy basszusgitárost. Johnny Blackre, Elvis basszusgitárosának, Bill Blacknek a testvérére esik a választása, akit gyorsan beszerveznek Dorsey helyére. A filmben a “Lonesome train (On a lonesome track) c. dalt adják elő. A dal felkerül a film dalait összesítő nagylemezre, ami sikertelen marad. Ugyancsak sikertelenek a további kislemezeik is, így az ugyancsak a Coralnál megjelenő Eager beaver baby/ Touch me valamint a Rock Billy Boogie/ If you want it enough. A Rock and Roll Trio 1957 őszén feloszlik.



Johnny azonban hisz magában és úgy dönt, hogy Kaliforniában próbál szerencsét. Egy barátjával, Joe Campbellel stoppal mennek a nyugati partra, ahol csatlakoznak a hűtlen testvérhez Dorsey-hoz. A múltbeli nézeteltéréseiket elfelejtve a testvérek megpróbálják feltámasztani a Rock and Roll Triót, és Paul Burlisonért küldenek. Ő rövid időre csatlakozik is hozzájuk, de úgy dönt, hogy visszatér Memphisbe, és az elektromos üzletére koncentrál. Dorsey és Johnny folytatják a dalszerzést, de Dorsey megtartja villanyszerelői állását, hogy a családi kiadásokat fizetni tudja.

Los Angelesbe érkezve Joe Campbell vásárol egy példányt az „A Map to the Stars” című könyvből, amely megmutatja, hol laknak a sztárok Beverly Hillsen. A könyvben ott van a tinibálvány Ricky Nelson házának pontos címe is. Annak érdekében, hogy dalaikat eljuttassák hozzá, a Burnettes és Campbell úgy döntenek, hogy addig ülnek a háza lépcsőjén, amíg nem tudnak találkozni vele. Kitartásuk meghozza a kívánt gyümölcsöt, és Nelsont eléggé lenyűgözi a munkájuk, olyannyira, hogy több szerzeményüket is lemezre veszi, így a „Believe What You Say„, „It’s Late„, „Waitin’ in School” és a „Just a Little Too Much” című dalokat.




Más Imperial Records művészek, például Roy Brown is profitál a dalszerzésükből. A testvérek „Hip Shakin’ Baby” című felvételének sikere vezet ahhoz, hogy duóként szerződést tudnak kötni az Imperial Records-szal. Kaliforniában találkoznak Doyle Hollyval, aki rövid ideig basszusgitározik a zenekarban. Holly később a Buck Owens and the Buckaroos basszusgitárosa lesz, és szólóelőadóként is készít felvételeket.

1958. május 5-én Burnette Brothers kiadnak egy kislemezt az Imperial Records-nál, ez a „Warm Love„/”My Honey” (Imperial X5509). Ez a kislemezük sem kerül fel a slágerlistákra. A kudarc ellenére továbbra is együtt dolgoztak dalszerzőként, de előadóművészként immár külön karriert kezdenek el követni.


1958 őszén Johnny Burnette szólóelőadóként lemezszerződést kap a Freedom Records-tól, a Liberty Records egyik leányvállalatánál. Három kislemezt ad ki itt, ezek: „Kiss Me„/ „I’m Restless” (44001), 1958. szeptember 11-én; „Gumbo” /”Me and the Bear” (44011), 1959. március 6-án”Sweet Baby Doll” / „I’ll Never Love Again” (44017), 1959. június 24-én. A „Sweet Baby Doll” kivételével valamennyi dal szerzője Burnette. Egyik kislemez sem lesz sláger.





1959 közepén a Freedom lemezkiadó csődbe megy, ezért Burnette átszerződik az anyacéghez, a Liberty kiadóhoz, ahol Snuff Garrett producer irányítása alá kerül.

A Liberty sokkal jobb promóciós képességekkel rendelkezik, mint a Freedom, így Johnny Liberty számára készített kislemezei nagyobb eséllyel lesznek sikeresek. A Liberty első két kislemeze, a „Settin’ the Woods on Fire” „Kentucky Waltz” (Liberty F-55222), amely 1959. november 10-én jelenik meg,


és a „Patrick Henry„/ „Don’t Do It„-al (Liberty F-55243), amely 1960. március 4-én jelenik meg, regionálisan jól fogy, de ugyancsak nem lesz országos sláger.


A harmadik kislemeze, a „Dreamin’„/Cincinnati Fireball” (Liberty F-55285), amely 1960. május 4-én jelent meg, a Billboard Hot 100-as listáján a No.11., Nagy-Britanniában pedig a No. 5. helyet éri el. Több mint egymillió példányban kelt el, és az RIAA aranylemezzel tünteti ki.



Negyedik Liberty kislemeze, az 1960. október 5-én megjelenő „You’re Sixteen” Sherman Brothers szerzemény) /”I Beg Your Pardon” (Liberty F-55285) még jobban sikerült, a Hot 100-as listán a No. 8. helyig fut fel, az angol kislemezlistán pedig a No.3. helyig jut és újabb aranylemez .


1961. január 3-ánSnuff Garrett irányításával felvesz a „Little Boy Sad” című dalt , a kislemez B oldalán az „(I Go) Down to the River” c. szerzeménnyel (Liberty F-55298) . Nem sokkal a lemez megjelenése után Burnette megrepedt vakbéllel kórházba kerül és több hétig ágyhoz van kötve, így nem tud személyes fellépést vállalni az új lemez népszerűsítésére, és a lemez csak a No. 17. helyet éri el a Billboard Hot 100-as listáján és a No. 12. helyet Nagy-Britanniában.


A hosszan tartó tétlenség miatt frusztráltan túl korán próbált visszatérni a munkába, és azonnal összeesik. Ez azt jelenti, hogy az 1961. március 30-án megjelenő ötödik Liberty kislemeze, a „Big Big Big World” /”Ballad of the One Eyed Jacks” (Liberty F-55318) egyáltalán nem kap reklámot, és csak a No.58. helyet éri el a Hot 100-as listán.


1961-ben Johnny és Dorsey két instrumentális kislemezt ad ki két kis lemezkiadónál, az Infinity-nél és a Gothic-nél: az egyik a „Green Grass of Texas„/ „Bloody River (Infinity INX-001), a másik ami 1961. február 20-án jelenik meg a „Rockin’ Johnny Home„/”Ole Reb„(Gothic GOX-001), 1961. május 29-én.


Ezeket újabb instrumentális kislemez követi, a „Lonely Island„/”Green Hills” (Liberty 55460), amelyet néhányan tévesen a Shamrocksnak tulajdonítottak, 1962. június 6-án jelent meg a Liberty Recordsnál. A „Green Grass of Texas”-t és a „Bloody River”-t 1965 februárjában újra kiadják a Vee Jay kiadónál (VJ 658).


Hatodik Liberty kislemezét, az 1961. június 14-én az „I’ve Got a Lot of Things to Do„/ „Girls” (Liberty F-55345) immár másként kezelik, mint az előző lemezeit. Nagy-Britanniában a „Girls” című, B oldalt népszerűsítik, így a dal 1961 szeptemberében a No. 23. helyet érti el a brit slágerlistán. Az Egyesült Államokban viszont az „I’ve Got a Lot of Things to Do” című A oldali számra fordítják a reklámköltséget. Az erős támogatás ellenére sem lesz sláger a dalból, amely csak a No. 109. helyen tetőzik, a Hot 100-as listán.


Miután felépül a betegségéből, Burnette ismét turnézni kezd. E turnésorozat csúcspontja a brooklyni Paramount Színházban töltött évad. Ezt követően Connie Francisszel ausztráliai turnéra utazik. Visszatérve az USA-ba a következő kiadványa egy Carl Perkins-dal, a „Fools Like Me” a „Honestly I Do„-val a B oldalon(Liberty 55377), amely 1961. szeptember 27-én jelenik meg. A kislemez a Hot 100-as lista No.18. helyig fut fel. Egyben ez Burnette utolsó nagy amerikai slágere.


A rock and roll kifutásával, mint annyi előadó Burnette is Angliában igyekszik karrierjét fenntartani. 1962-ben turnézik először Nagy-Britanniában Gary U.S. Bonds és Gene McDaniels társaságában, ahol fellép a New Musical Express Poll Winners’ Concert című műsorában, és többször szerepel az angol televízióban is. Következő kislemeze, a „Clown Shoes” / „The Way I Am” (Liberty 55416) kíséretében 1962. január 26-án jelenik meg, de nem kerül fel az amerikai Hot 100-as listára. Sikeresebb Nagy-Britanniában, ahol a No.35. helyig jutt. A „Clown Shoes” c. dal szerzője P. J. Proby.

Burnettenek még két kislemeze jelenik meg a Liberty Recordsnál. Ezek a „The Fool of the Year” /”The Poorest Boy in Town” (Liberty 55448) amely 1962. április 13-án , valamint a „Damn the Defiant” /”Lonesome Waters” (Liberty 55489) k 1962. július 30-án. Egyik kislemez sem sláger, de a „Damn the Defiant”, egy Johnny Horton-stílusú tengerészszagú dal Burnette első saját szerzeménye amit a Liberty számára ír, és egyben az utolsó kislemeze is a kiadónál.
Burnette a Chancellor Recordshoz szerződik, amely olyan tinibálványokkal arat sikert, mint Fabian és Frankie Avalon. A Chancellor 1962-ben három kislemezt ad ki Burnette-től: „I Wanna Thank Your Folks” / „The Giant” (Chancellor C-1116), „Tag Along” / „Party Girl” (Chancellor C-1123) és „Remember Me (I’m the One Who Loves You)” / „Time Is Not Enough” (Chancellor C-1129) Ezek közül egyik kislemez sem lesz sláger.
A sikertelenséget látva átszerződik a Reprise Records-hoz, ahol testvére Dorsey is szerződésben van. Egyetlen kislemezt ad ki, a „Hey Sue” / „It Don’t Take Much” (20153) dalokkal, mielőtt 1963 nyarán egyéves szerződést köt a Capitol Records-zal. Johnny első lemezfelvétele1963. július 23-án a Capitol Towerben, Jim Economides és Jimmie Haskell felügyelete mellett zajlik . Több számot is felvesz, így: „It Isn’t There„, „Wish It Were Saturday Night„, „I’ll Give You Three Guesses„, „All Week Long” és „Congratulations, You’ve Hurt Me Again„. Ezek közül az „It Isn’t There„/ „Wish It Were Saturday Night„(Capitol 5023) a 1963. augusztus 19-én jelenik meg. Nagy-Britanniában a B-oldali dalt”All Week Long„-ra cseréli, de egyik kislemez sem kerül fel a slágerlistákra. 1963. december 13-án egy második felvételre került sor. Még négy dalt vesz fel, amelyek közül a „You Taught Me the Way to Love You” / „The Opposite” (Capitol 5114) 1964. január 20-án jelenik meg.

A kislemez ismét sikertelen marad. 1964. február 14-én négy dalt vesz lemezre, ezek: „Aunt Marie„, „Two Feet in Front of Me„, „If I Were An Artist” és „And Her Name Is Scarlett„. Ezek közül egyik dalt sem tartja a kiadó alkalmasnak a kiadásra, és ezek a felvételek harminc évig a dobozban maradnak.
1964. március 16-án David Gates lemezproducerrel, aki később a Bread nevű zenekarral válik híressé, a következő dalokat veszi fel :”Sweet Suzie, I Think She Knows” és az „It All Depends on Linda„, amelyet Bobby Bare ír. Ezek közül a „Sweet Suzie” és a „Walkin’ Talkin’ Doll” című dalok, amelyek az 1963. decemberi sessionről maradnak vissza, 1964. április 5-én Capitol kislemezként (Capitol 5176) jelennek meg. Ez a kislemeze is sikertelen marad.
Amikor lejár a Capitol szerződése, úgy döntött, hogy a saját ügyeit a saját feltételei szerint intézi. Megalapítja a saját Sahara kiadóját, és 1964 júliusában kiadja a „Fountain of Love” című kislemezét a „What a Summer Day” (Sahara 512) kíséretében. Amikor közik vele, hogy a Sahara név már foglalt, átnevezi a kiadót Magic Lamp-re, és kiad egy másik kislemezt, a „Bigger Man” / „Less Than a Heartbeat” (Magic Lamp 515)
A további kísérletekre nem marad ideje, mert közbeszól az értelmetlen halál. Burnette, akárcsak Johnny Horton nagyon szeret horgászni. 1964. augusztus 14-én szerencsétlenség éri, kivilágítatlan horgászcsónakját a kaliforniai Clear Lake-ben elüti egy figyelmetlen kabinos kishajó. Az ütközés kidobja a hajóból, és hiába igyekszik kapaszkodót keresni, a csónakja elsűllyed, a balesetet okozó hajó megllás nélkül tovább halad, így úszik, amíg tud, de kimerül és megfullad. A Forest Lawn Memorial Park temetőjében helyezik örök nyugalomra a kaliforniai Glendale-ben.