A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek. 43. rész. Az Etta James sztori.

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek. 43. rész. Az Etta James sztori.

A hánytatott sorsú Etta James, a Chess lemezkiadó eredeti hangú sztárja, aki legkülönbözőbb zenei stílusok mellett is a 2010-es évekig megőrzi a RandB, a blues, a jazz és a rock and roll ősi formáját.

Etta James

A rock and roll történetében méltatlanul kevés szó esik a női előadókról, pedig ők is hozzájárultak e műfaj népszerűvé tételéhez, nem is kevéssel. Közülük is talán a leginkább érdemtelenül háttérbe szorított Etta James tűnik ki, akit a kritika úgy jellemez, hogy

“földhözragadt érces hangja hidat képezett a rhythm and blues és a rock and roll között.”

Jamesetta Hawkins igencsak otthonosan mozgott a fekete könnyűzenei műfajokban, a blues, az R&B, a soul, a rock and roll, a jazz és a gospel műfajában egyaránt maradandót alkotott, miközben élte a kor fekete asszonyainak nyomorúságos életét, volt része súlyos fizikai bántalmazásban és börtönbüntetésben. E mellett erősen heroinfüggő volt. Mégis hat Grammy-díjat és 17 Blues Music Award díjat nyert. 1993-ban beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, 1999-ben a Grammy Hall of Fame-be, 2001-ben pedig a Blues Hall of Fame-be. 1993-ban a Rolling Stone magazin minden idők 100 legjobb énekesének listáján a 22. helyre sorolja Jamest; minden idők 100 legjobb művészének listáján pedig a 62. helyre került. A Billboard 2015-ös, minden idők 35 legnagyobb R&B-művészeinek listáján James szerepel, akinek

„bátor, börtönből szabaduló énekhangja csodálatos színekben értelmezett mindent a bluestól és az R&B/soultól kezdve a rock n’rollon át a jazzig és a gospelig”.

Hawkins 1938. január 25-én születik Los Angelesben, Dorothy Hawkins gyermekeként, aki akkor mindössze 14 éves. Bár az apját soha nem azonosították, James egész életében azt feltételezte, hogy Rudolf „Minnesota Fats” Wanderone biliárdjátékos lánya, akivel 1937-ben egy rövid időre kapcsolatot is tart fent.

Rudolf „Minnesota” Fats Wanderone

Édesanyja gyakran hagyta magára a Wattsban lévő lakásukban, miközben különböző férfiakkal folytat kapcsolatot, olyannyira, hogy a az ifjúságvédelmi hivatal a gyermek Jamest különböző nevelőszülőnél helyezi el, ugyanis mindenhonnan megszökik. Legtovább „Sarge” és „Mama” Lu nevű szülőknél bírja. James az édesanyjára minden riportjában csak „a titokzatos hölgy„-ként nyilatkozik.
Bármilyen nevelhetetlen gyerek, a gospelért szívesen jár a templomba. Első professzionális énekoktatását ötéves korában kapja James Earle Hines-tól, aki a los angelesi St. Paul Baptist Church Echoes of Eden kórusának zenei vezetője. Az ő felügyelete alatt folyamatos fizikai bántalmazást szenved el a formálódó gyermekévei alatt, pl. oktatója gyakran mellkason üti éneklés közben, hogy hangját zsigerből való megszólalásra kényszerítse. Ennek következtében korához képest szokatlanul erős hangja alakult ki.

Kedvenc nevelőszülője Sarge, akárcsak a kórus zenei vezetője, szintén szintén bántalmazza. A részeges Sarge az otthoni részeges pókerjátszmák során a kora reggeli órákban szokása szerint felébreszti Jamest, akit verésekkel kényszerít arra, hogy barátainak énekeljen. Az a trauma, hogy nevelőapja ilyen megalázó körülmények között kényszeríti őt éneklésre, olyan traumát okoz nála, ami egész pályafutása során elkíséri.
1950-ben Lu mama meghal, és James biológiai édesanyja elviszi őt San Francisco Fillmore negyedébe, ahol a néger közösségben elkezd doo-wopot hallgatni, és ihletet kap egy lányegyüttes, a Creolettes (a tagok világos bőrű arcbőréről kapja a nevet) megalakítására.

Élete akkor kerül normális kerékvágásba, amikor 14 éves korában találkozik Johnny Otis-szal A megismerkedésükről szóló történetek változóak. Otis verziója szerint a lány az egyik városi fellépése után elment a szállodájába, és rábeszélte, hogy hallgassa meg őt. Egy másik történet szerint Otis meglátta a Creolettes-t egy Los Angeles-i éjszakai klubban fellépni, és megkeresi őket, hogy vegyék fel Hank Ballard „Work with Me, Annie” című dalára írt „válaszdalát.”

A lényeg, hogy Otis a szárnyai alá veszi az együttest, segít nekik leszerződni a Modern Recordshoz. Ekkor változtatják meg a nevüket a Creolettesről Peaches-re. Jamesetta Hawkinsnak Johnny Otis adja az Etta James művésznevet.

A “válaszdalt” James 1954-ben”The Wallflower” címmel veszi lemezre, amelyért társszerzőként is elismerést kap. Az 1955 elején megjelenő dal eredeti címe „Roll with Me, Henry” , aminek a jelentéséről e sorozat elején már írtunk, nem véletlen, hogy a cenzúra nem engedélyezte ezen a címen a megjelenését. A dal még ugyanezen év februárjában No.1., listavezető helyet ért el a Hot Rhythm & Blues Tracks listán. A dal sikere nyomán, Otis elintézi, hogy az együttes Little Richard országos turnéján az előzenekar legyen.

Miközben James Little Richarddal turnézik, Georgia Gibbs felvesz egy verziót James dalából, amely „Dance With Me, Henry” címmel jelenik meg, és amely amolyan “crossover” sláger lesz, amelyik felkerül a Billboard Hot 100-as lista No.1. listavezető helyére, ami rémesen feldühíti Jamest.

Elhatározza, hogy ő is szólóénekes lesz és elhagyja a Peaches-t. Első szóló kísérlete , a „Good Rockin’ Daddy” újabb R&B sláger, ezt követően azonban elakad, nem találja a helyét a kiadójánál. Szerencsére a Chess testvérek felfigyelnek rá, így amikor 1960-ban lejár a szerződése a Modernnél, átszerződik a Chess Recordshoz.

Bobby Murray zenész, aki több éven át turnézik Jamesszel, azt írja a visszaemlékezésében, hogy

Jamesnek 15 éves korában volt az első sláger kislemeze, és 16 évesen már B.B. Kinggel járt. James meg volt győződve róla, hogy King „Sweet Sixteen” című slágere róla szól. 1955 elején ő és egy feltörekvő énekes, a 19 éves Elvis Presley, aki akkoriban a Sun stúdióban készített felvételeket és King lelkes rajongója volt, Memphis külvárosában ugyanabban a műsorban léptek fel. Jamest végtelenül lenyűgözte a fiatal énekes modora. Sok évvel később elmondta nekem, hogy milyen boldoggá tette őt, amikor megtudta, hogy Presley volt az, aki közeli barátját, Jackie Wilsont egy színvonaltalan lábadozó otthonból egy megfelelőbb intézménybe költöztette át, és – ahogy ő fogalmazott – minden költségét fedezte. Presley egy évvel később meghalt. Wilson még tíz évig élt abban az ápolási központban, amelyet Presley talált neki.

James átköltözik Nashville-be, ahol szerelmi kapcsolat alakul ki közte és Harvey Fuqua énekes, a Moonglows doo-wop együttes alapítója között.

Etta és Harvey Fuqua

James ebben az időben egyike annak a számtalan fekete sztárnak, akik Nashville híres R&B klubjaiban, az úgynevezett „Chitlin Circuit„-ben lépnek fel esténként.

A Chess kiadó leányvállalatánál az Argo Records (később Cadet Records) lemezkiadó számára készít felvételeket, amelyeken Harvey Fuquával énekel duettet. Kettőjük közös első slágere az „If I Can’t Have You” és a „Spoonful„.


Első szóló slágere a doo-wop stílusú rhythm-and-blues dal, az „All I Could Do Do Was Cry” volt, amely No.2. helyezést ér el az R&B slágerlistán. A Chess Records társalapítója, Leonard Chess klasszikus balladastílusú énekest szeretne Jamesből faragni, hogy a poppiacon is eladható legyen és hegedűkkel és más vonós hangszerekkel vette körül az énekesnőt.

1960 májusában James első vonós balladája a „My Dearest Darling” volt, amely az R&B lista No.5 helyét éri el.

Meg kell állapítanunk, hogy ez a stílus -bár kellemesen hallgatható- távol állt James jellemétől, aki teljes erejével a rock and roll és az RandB irányába vonzódott. Ezért szívesen vállalta a háttérénekes szerepét Chuck Berry lemezfelvételeinél. Talán érdemes itt a „Back in the U.S.A.” 1959-es felvételt megemlíteni, amelyen Etta James mellett a The New Moonglows együttes is közreműködik, Marvin Gaye vezető énekessel.

Debütáló albuma, az “At Last!” 1960 végén jelenik meg, ami egy változatos zenei válogatás a jazz standardektől a blueson át a doo-wopig és a rhythm and bluesig. Ezen az albumon szerepel a későbbi klasszikus „I Just Want to Make Love to You” és az „A Sunday Kind of Love„.


1961 elején James kiadja a később jellegzetesé váló dalát, az „At Last„-ot, amely az R&B listán a No.2., a Billboard Hot 100-on pedig a No.47. helyig jut.

Bár a lemez nem olyan sikeres, mint várták, a legtöbb bevételt mégis ez hozza. Ezt követi a „Trust in Me” c. popos dal, melyben szintén vonós hangszerek szerepelnek.

Még ugyanebben az évben kiadja második stúdióalbumát, a “The Second Time Around”-ot. Az album ugyanazt a vegyes zenei irányt követi, mint az első, jazz és pop standardeket feldolgozva, és számos dalban vonósokkal. Két sláger kislemezdal születik róla, a „Fool That I Am” és a „Don’t Cry Baby„.


Leonard Chess végre ráébred, hogy Jamesben több van mint egy egyszerű pop énekesnőben, és úgy gondolja, hogy sikert hozna, ha gospel elemeket is belevinne James zenéjébe. A gondolat nem rossz. Az ebben a szellemben készített „Something’s Got a Hold on Me” című dal a No.4. helyre fut fel az R&B listán, és Top 40-es popsláger.

Ezt a sikert követi a „Stop the Wedding„, amely a No.6. helyet éri el az R&B listán, és amely szintén gospel elemeket tartalmaz.

1963-ban újabb szép sikert arat a „Pushover„c. dallal, és megjelenik a “Rocks the House” című élő albuma amelynek az anyagát Nashville-ben, a New Era Clubban rögzítik. 1964 után a beat hullám őt is kezdi elsöpörni.

Egy rövidebb elszigetelődési időszak után 1967-ben visszatér a lemezfelvételekhez, és az alabamai Muscle Shoalsban, a legendás FAME stúdióban készített felvételeinek köszönhetően bátrabb R&B számokkal jelentkezik újra. Ezen stúdiómunkák alatt születik meg a „Tell Mama” című visszatérő slágere, amelyet Clarence Carterrel közösen ír, és amely az R&B listán No.10, és a poplistán No.23. helyezést ér el.

A „Tell Mama” kislemezének B-oldala az „I’d Rather Go Blind” , amely klasszikus blues sláger lesz, és amelyet számos más előadó is feldolgoz.

Ugyanebben az évben jelenik meg a “Tell Mama”című albuma is, amelyen Otis Redding „Security” című dalát dolgozza fel. A “Rage to Survive” (Harc a túlélésért) című önéletrajzában azt írja, hogy a dalt barátja, Ellington „Fugi” Jordan énekli el neki, amikor meglátogatja őt a börtönben. Ugyanis tíz nap börtönre ítélik amiért próbaidő alatt heroint fogyaszt. A “Security” 1968-ban No.11. helyet éri el az amerikai RandB listán.

Ezt követően keresett koncert előadó lesz, bár soha többé nem éri el az 1960-as évek elejének-közepének fénykorát. Lemezei az 1970-es évek elején továbbra is az R&B Top 40-es listáján szerepelnek, olyan kislemezekkel, mint a „Losers Weepers” (1970) és az „I Found a Love” (1972).


Bár James továbbra is a Chess számára készít felvételeket, Leonard Chess 1969-ben bekövetkezett halála mélyen lesújtja. Ekkor önmagának keres új stílust, a rock és a funk felé merészkedik. Érdekesebb albumjai a hetvenes évekből “Etta Is Betta Than Evvah!“(1976), “Deep in the Night” (1978). Ugyanebben az évben a Rolling Stones előzenekaraként lép fel, és fellépett a Montreux-i Jazz Fesztiválon. E rövid sikert követően elhagyja a Chess Recordsot, és további tíz évig nem készít lemezfelvételeket, mivel drogfüggőséggel és alkoholizmussal küzd.

Az 1980-as évek elején ismét fellép alkalmanként, a többek között 1982 decemberében kétszer is vendégszerepel a Grateful Dead koncertjein és vendégként szerepel John Mayall 1982-es New Jersey-i Blues Breakers reunion show-ján. 1984-ben felveszi a kapcsolatot David Wolperrel,aki felkéri, hogy lépjen fel az 1984-es nyári olimpiai játékok megnyitó ünnepségén, ahol a „When the Saints Go Marching In” című dalt énekeli.

1987-ben Chuck Berryvel együtt adja elő a „Rock and Roll Music„-ot a “Hail! Hail! Rock ‘n’ Roll”c. filmben.

1989-ben leszerződik az Island Recordshoz, és kiadja a “Seven Year Itch” és a “Stickin’ to My Guns” című albumokat, amelyek producere Barry Beckett és amelyeket a FAME Studiosban rögzítenek. 1989-ben James a Los Angeles-i Wiltern Theaterben ad koncertet Joe Walsh és Albert Collins társaságában, amit “Jazzvisions” című filmhez rögzítenek.

1993-ban beiktatják a Rock and Roll Hall of Fame-be.

1993-ban leszerződik a Private Music Recordshoz, és felvesz egy Billie Holiday megemlékező albumot, “Mystery Lady” címmel: Songs of Billie Holiday. Ettől kezdve zenéjébe több jazz elemet épít be. 1994-ben az albummal elnyeri első Grammy-díját, a legjobb női jazz énekes kategóriában. 1995-ben veszi fel a “Time After Time” című albumot majd 1998-ban egy karácsonyi albummal, az “Etta James Christmas” c. nagylemezzel jelentkezik.
1998-ban a ”Life, Love & the Blues” című albumán fiai, Donto és Sametto dobosként és basszusgitárosként működnek közre és továbbra is a turnézenekarának tagjai maradnak. A “Private Music”-nál folyatja felvételeit, amely 2000-ben kiadja a “Matriarch of the Blues” című blues albumot, amelyen visszatér az R&B gyökereihez. A Rolling Stone magazin azt állítja, hogy ezzel az albummal

…visszaszerezte a trónját – és dacol azzal, hogy bárki le tudja taszítani onnan.

2001-ben felveszik a Blues Hall of Fame és a Rockabilly Hall of Fame tagjai közé, ez utóbbit a rock and roll és a rockabilly fejlődéséhez való hozzájárulásáért.
2003-ban Grammy-életműdíjat kap. A 2004-es “Blue Gardenia” című lemezén visszatért a jazz stílushoz. A Private Musicnál 2005-ben megjelenő utolsó albuma, a “Let’s Roll” elnyeri a legjobb kortárs blues albumnak járó Grammy-díjat.
2004-ben a Rolling Stone magazin a No. 62. helyre sorolja őt minden idők 100 legjobb művészének listáján.
2008-ban James-t Beyoncé Knowles alakítja a “Cadillac Records” című filmben, ami egy fiktív beszámoló a Chess Records-ról és arról, hogy a kiadó alapítója és producere, Leonard Chess hogyan segítette James és mások karrierjét.
2009 áprilisában, 71 éves korában James utolsó televíziós szereplésén előadja az „At Last” című dalt a “Dancing with the Stars„című műsorban. 2009 májusában megkapja a Blues Alapítványtól az év soul/blues női előadója díjat, amit kilencedik alkalommal nyer el. Folytatta a turnézást, de 2010-ben fokozatosan romló egészségi állapota miatt le kell mondania koncertjeit, miután kiderül, hogy demenciában szenved.
2011 novemberében adja ki élete utolsó albumát, a “The Dreamer”-t, amelyet a kritikusok elismeréssel fogadnak.
Jamesnél 2011 elején leukémiát diagnosztizálnak, férjét, Artis Mills-t nevezik ki hagyatékának egyedüli gondnokává. 2012. január 20-án, öt nappal 74. születésnapja előtt hal meg a kaliforniai Riverside Community Hospitalban. A halála három nappal később következik be, mint Johnny Otisé, aki felfedezte őt.
Temetésén Stevie Wonder és Christina Aguilera tart zenei tiszteletadást. A kaliforniai Los Angeles megyei Inglewood Park temetőben temetik el.

(Folyt. köv.)