Az amerikai country zene története. 17. rész. A honky-tonk

Írta:Létrehozva: 2022.05.12.

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története. 17. rész. A honky-tonk

Azt követően, hogy a japánok 1941 december 7-én támadást intéztek Pearl Harbor ellen, egy csapásra megszűnt az Egyesült Államok elszigetelődése. Amerika bekapcsolódott a háborúba, katonái különböző helyszíneken harcoltak, Afrikától, Európán át Távol-Keletig. A háború gyökeres változást hozott az amerikai társadalomban. Mivel nagy szükség volt munkáskezekre, amelyek előállították a fegyvereket és lőszereket, megszűnt a munkanélküliség, a munka pedig gazdasági felvirágozást eredményezett. Ezzel együtt azonban hirtelen felerősödtek a rasszista, szexuális és generációs ellentétek. Az élettempó alaposan felgyorsult. Mindez visszatükröződött a country zenében is.

Válaszul Bob Wills és mások kezében kialakult a western swing stílusra, megszületett egy jóval keményebb stílus, a honky-tonk. A honky-tonk az 1940-es években jelent meg olyan személyiségekkel, mint Ernest Tubb és Hank Williams.

A honky-tonk stílus a hegedűsteel gitárgitár kombinációja és a nagyvárosban sodródó vidéki fehérekről szóló keserű, érzelgős szövegek, amelyek gyorsan széles körben elterjedt.

Ernest Dale Tubb becenevén a texasi trubadúr, amerikai énekes és dalszerző, a countryzene egyik úttörője. Pályafutása legnagyobb slágere, a “Walking the Floor Over You” (1941) a honky tonk zenei stílus felemelkedését jelentette.

Maga a “honky-tonk” (más néven honkatonk, honkey-tonk vagy tonk) szó egyrészt egy olyan bárt jelent, amely countryzenét szolgáltat vendégei szórakoztatására, másrészt az ilyen létesítményekben játszott zenei stílus. Az ilyen zenék lejátszására használt zongoratípusra (tack piano) is utalhat. Az ilyen jellegű bárok az Egyesült Államok déli és délnyugati részén voltak gyakoriak. Számos neves countryzenei előadó, például Jimmie Rodgers, Loretta Lynn, Patsy Cline, Ernest Tubb, Johnny Horton és Merle Haggard kezdte pályafutását honky-tonkok-ban.

Az első zenei műfaj, amelyet honky-tonk néven ismertek, a ragtime-hoz kapcsolódott, de a dallam és a harmónia helyett a ritmust hangsúlyozó zongorajáték volt: Később a stílus egy olyan környezetre adott válaszként alakult ki, amelyben a zongorákat gyakran rosszul gondozták, hajlamosak voltak elhangoltnak lenni, és néhány billentyűjük nem működött. Ez a honky-tonk zene fontos hatással volt a boogie-woogie zongorastílusra. A második világháború előtt a zeneipar a Texasból és Oklahomából a nyugati partig játszott hillbilly zenét “honky-tonk” zenének kezdte nevezni. Az 1950-es években a honky-tonkWebb Pierce, Hank Locklin, Lefty Frizzell, Ray Price, Faron Young, George Jones és Hank Williams népszerűségének köszönhetően fénykorát élte.



A honky-tonk kifejezés eredete máig vitatott. Eredetileg a régi Nyugat (Oklahoma, az indián területek és főként Texas) területein tartott, trágár varietéműsorokra és az ezeket bemutató színházakra vonatkozott.

A honky-tonk kifejezés legkorábbi ismert nyomtatott használata egy 1874. június 28-i cikk a Peoria Journalban, amely szerint:

A rendőrség ma mozgalmas napot töltött a bagniók és a Honkytonk razziájával.

A kifejezés nagybetűs írása arra utal, hogy ez lehetett a színház tulajdonneve. Nem tudni, hogy a név a kifejezés általános használatából származik-e, vagy a színház neve vált a hasonló létesítmények általános kifejezésévé.

Vannak későbbi idézetek 1890-ből a The Dallas Morning Newsban, 1892-ből a Galveston Daily Newsban (Galveston, Texas), amely a kifejezést egy Fort Worth-i felnőttek számára fenntartott nyilvános házra használta, valamint 1894-ből az oklahomai The Daily Ardmoreite című lapban. A kifejezés korai nyomtatott használata többnyire egy olyan földrajzi területen jelenik meg, amely nagyjából egybeesik a texasi Dallasból és Fort Worthből, Oklahoma középső részén húzódó marhahajtó ösvényekkel, ami arra utal, hogy a kifejezés a marhákat piacra hajtó cowboyok által volt használatos. A honky-tonk (vagy honk-a-tonk) hangzása és a honky-tonksnak nevezett helyek típusai azt sugallják, hogy a kifejezés hangutánzó utalás lehet az ilyen létesítményekben hallható hangos, harsány zenére és zajra.

Az egyik elmélet szerint a név “tonk” része a William Tonk & Bros. nagy méretű zongorákat, és pianínókat gyártó amerikai zongoragyártó cég márkanevéből származhat, amely az “Tonk” felirattal ellátott zongorát gyártotta. A Tonk testvérek, William és Max 1873-ban alapították a Tonk Bros. Manufacturing Company-t, így egy ilyen etimológia is lehetséges.


Egy korai forrás, amely állítólag megmagyarázza a kifejezés (betűzve honkatonk) származását, egy 1900-ban a New York Sunban megjelent cikk, amelyet más újságok széles körben után nyomtak. A cikk azonban inkább egy humoros városi legendára vagy mesére hasonlít, így hitelessége megkérdőjelezhető.
A Los Angeles Times 1929. július 28-i számában “‘Honky-Tonk’ Origin Told” címmel jelent meg egy cikk, amely valószínűleg Sophie TuckerHonky Tonk” (1929) című filmmusicaljére reagált:

Tudja, mi az a “honky tonk”?

Az ötvenes évek tengerészei nagyon is jól tudták, hiszen a San Francisco-i Barbary Coast-i honky-tonkok (bárok) jelentették általában eseménytelen életük talán legélénkebb színfoltjait.

Az ötvenes évek “honky-tonk” bárjai azokra az alacsony “lebujokra” vonatkozott, amelyek oly nagy részét képezték ennek a hírhedt negyednek. Ezekben a gyakran óriási méretű helyiségekben a padlót zsúfolásig megtöltő asztaloknál sok szeszes italt osztogattak, és a terem egyik végében lévő színpadon kétes színvonalú szórakoztató műsorokat adtak és persze country zenét.

A honky-tonkok durva létesítmények voltak, amelyek countryzenét szolgáltattak a mély déli és délnyugati területeken, és alkoholtartalmú italokat szolgáltak fel a munkásosztálybeli vendégkörnek. Néhány honky-tonkban zongoristák vagy kisebb zenekarok által játszott zenére táncolhattak, és egyesek a prostitúció központjai voltak.

Ahogy Chris Smith és Charles McCarron 1916-os “Down in Honky Tonk Town” című slágerükben írják:

A bár a föld alatt van, ahol minden szórakozás megtalálható.

A korabeli beszámolókban azonban ezeket “műsorokat” szinte mindig hurdy-gurdy show-knak nevezték, valószínűleg a hurdy-gurdy kifejezésből eredően, amelyet néha tévesen egy kis, hordozható orgonára alkalmaztak, amelyet gyakran orgonaművészek és utcazenészek játszottak.
Még 1913-ban Edwin Emerson ezredes, a Rough Riderek egykori parancsnoka egy honky-tonk partit rendezett New Yorkban. A Rough Ridereket Texas, Új-Mexikó, Oklahoma és az indián területek farmjairól toborozták, így a kifejezés még a spanyol-amerikai háború idején is népszerű volt.
A honky-tonk hangzás teljes ritmusszekcióval rendelkezik, amely kétütemű ritmust játszik éles backbeat-tel. A steel gitár és a hegedű a domináns hangszerek. Katrina Hazzard-Gordon zenetörténész azt írja, hogy:

a honky-tonk a klasszikus blues hangzásszerkezetével rokon, de a tempója kissé felgyorsított. Ritmikailag sok afroamerikai tánchoz illik.

A honky-tonk zene hatással volt a boogie-woogie zongorastílusra, amint azt Jelly Roll Morton 1938-as “Honky Tonk Music” című lemeze és Meade Lux LewisHonky Tonk Train Blues” című slágere is jelzi. Ez utóbbit Lewis 1927-től az 1950-es évekig sokszor rögzítette, és a dalt számos más zenész, köztük Oscar Peterson is feldolgozta.


A Bill Doggett Combo tizenkét ütemű blues instrumentális “Honky Tonk” című száma, kanyargós szaxofonvonalával és lendületes, lassú ütemével korai rock and roll sláger volt. A New Orleans-i születésű Fats Domino egyes zenetudósok szerint ugyancsak honky-tonk zongorista volt, akinek “Blueberry Hill” és “Walkin’ to New Orleans” című “honky-tonk” slágerei felkerültek a könnyűzenei listákra.

A második világháborút megelőző években a zeneipar a Texas és Oklahoma felől a nyugati partvidékig játszott honky-tonk zenét kezdte hillbilly zenének nevezni. Eredetileg a gitár, a hegedű, a vonósbőgő és a (hawaii népzenéből importált) steel gitár szerepelt benne. Az ének eredetileg durva és orrhangú volt, ahogyan azt Floyd Tillman és Hank Williams énekes-dalszerzők példázzák, de később tiszta és éles hangzássá alakult át, mint például George Jones és Faron Young esetében. A dalszövegek általában a munkásosztálybeli életre összpontosítottak, gyakran tragikus témákkal: elveszett szerelem, házasságtörés, magány, alkoholizmus és önsajnálat.

Az 1941-ben szerzői joggal ellátott és kiadott “Walking the Floor Over You“, Ernest Tubb hatodik kislemeze a Deccánál, segített megalapozni a honky-tonk stílust és Tubb karrierjét. A texasi Crispből származó Tubb rajongott Jimmie Rodgersért, és az elektromos gitárokat már évek óta használó western swinget más “country” hangzásokkal ötvözte.

Ő volt az, aki ezt a hangzást elvitte Nashville-be, ahol ő volt az első zenész, aki elektromos gitáron játszott a Grand Ole Opryban. Az 1950-es években a honky tonk aranykorát élte Webb Pierce, Hank Locklin, Lefty Frizzell, Faron Young, George Jones és Hank Williams népszerűségével. Az 1950-es évek közepén-végén a rockabilly (amely a honky-tonk country-t a rhythm and blues-zal ötvözte) és a nashville-i hangzású slick countryzene véget vetett a honky-tonk kezdeti dominanciájának.

Érdekes megfigyelni, hogy a Rolling StonesHonky Tonk Women” (1969) listavezető kislemeze és aranylemeze az 1940-es évekbeli honky-tonk előadók, például Hank Williams hangzásán és stílusán alapul és a szöveg a honky-tonk bárok prostitúciós központként való használatára utal. Az 1970-es években az outlaw country durva honky-tonk stílusát olyan előadók képviselték, mint Gary Stewart, Waylon Jennings, Willie Nelson, David Allan Coe és Billy Joe Shaver.

A stílust jól jellemzi a Johnny Horton által népszerűvé tett “Honky Tonk Hardwood floor” című számának szövege:

A hegedűk visítanak, a gitárok dalolnak, a zongora zselésen szól, Az ember a doboknál kirobban magából, a basszusgítáros a lelkét kiteszi, Az asztalok remegnek, az idegek bizseregnek, de te csak könyörögsz, játszanak tovább. Olyan jól mulatsz, te szerencsés gazember, a honky-tonk keményfa padlóján.
A pincérnő nem árul cukorkát és nem kinál üdítőt, de van egy kövér csapos, aki kiszolgál, ha totál ki akarod tombolni magad. Ha van pénzed, ott van egy kis édes, aranyos teremtés, akit imádhatsz, és tovább mulathatsz, te szerencsés gazember, a honky-tonk keményfa padlóján. A honky-tonk keményfa padlóján…

(Folyt. köv.)


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás