A spirituálétól a gospelig 9. rész. Robert Anderson és a “The Caravans”

Írta:Létrehozva: 2022.05.29.

Barcs Endre “A spirituálétól a gospelig” c. regénye folytatásokban közölve.

A spirituálétól a gospelig 9. rész.

Robert Anderson és a “The Caravans”

A szakirodalom szerint a gospel zene történetében egyetlen együttes sem termelt több sztárt, mint Robert Anderson énekegyüttese, a The Caravans. Az 1950-es és ’60-as években többek között Bessie Griffin, James Cleveland, Cassietta George, Inez Andrews, Dorothy Norwood, Shirley Caesar és Loleatta Holloway is megfordult a chicagói gospel csoportban. Mindannyian fontos (és a legtöbb esetben jelentős) gospel-művészek lettek.

A The Caravans nagyszerűsége a csapatmunkában rejlett – írja Anthony Heilbut a “Good News and Bad Times” című könyvében. Olyannyira jól ismerték egymást, hogy könnyen meg tudták jósolni egymás improvizációit . . . A Caravans voltak a gospel legmenőbb hölgyei.

A The Caravans-t 1947-ben Robert Anderson and his Gospel Caravan néven hozza létre Robert Anderson az Illinois állambeli Chicagóban, hogy a csapat háttérénekesként szolgáljon.

Robert Anderson

Robert Anderson (1919. március 21) amerikai gospelénekes és zeneszerző. Kenan Heise újságíró a Chicago Tribune-ban azt állította, hogy a gospel aranykorában, az 1940-es és 1950-es években Anderson a legelismertebb férfi énekes, aki az öröm és a megváltás üzenetét képes sugározni. Bariton hanggal rendelkezik, amit gyakran Bing Crosby vagy Billy Eckstine stílusához hasonlítanak. Sok chicagói gospel kortársával ellentétben Anderson nem a a színpadi bohóckodásról, kiabálásról ismert vagy más mozgásokról éneklés közben. Stílusa nagyon kevés fizikai mozgást tartalmaz, ugyanakkor nagy figyelmet fordít a frazeálásra, a hangszínre és a dinamikus stílusra.

Robert Anderson gyermekkorában hallás után tanul meg zongorázni és segít Roberta Martinnak az Ebenezer Missziós Baptista Templom vasárnapi iskolai kórusának. 1933-ban Anderson az eredeti Roberta Martin Singers (RMS) tagja less, a következő hat évben a csoporttal maradt. a Chicagói Konzervatóriumban tanult zenét.

1939-ben Anderson elhagyja az RMS-t, hogy R. L. Knowles-szal együtt megalapítsa a Knowles and Anderson Singers-t; ez az együttes, amellyel szólistaként lép fel 1941-ig, amikor visszatért az RMS-hez. A következő néhány évben az RMS-szel lépett fel, de végül kilépett az együtteshez kapcsolódó utazási nehézségek miatt. 1942-ben megalapítja a Good Shepherd Music House-t az Indiana állambeli Garyben. A Good Shepherd Music House adja ki a szerzeményeit, mint például az “Prayer Changes Things“, a “Why Should I Worry” és az “Oh Lord, Is It I?”. 1943-ban a National Baptist Convention-en a “Something Within” című szerzeményét adja elő.

1947-ben megalakítja a “Robert Anderson and his Gospel Caravan” nevű együttest. A csoportot ekkor Ora Lee Hopkins, Elyse Yancey, Irma Gwynn, Edward Robinson zongorista és Louise Overall Weaver orgonista alkotja. 1949 augusztusában készülnek Anderson és a The Caravans első felvételei, amelyeket 1949 szeptemberében jelennek meg a Miracle Records kiadónál. Az 1949 és 1951 közötti felvételeik Robert Anderson and Choir, Anderson Singers with Robert Anderson, Anderson Singers, Anderson Singers és Robert Anderson and his Gospel Caravan néven kerülnek kiadásra.
1951-ben Anderson és a The Caravans csatlakozik a United Records lemezkiadóhoz. 1952. április 18-án egy felvétel során összekülönböznek és Anderson valamint a The Caravans útjai szétválnak. 1951-ben a szakítás után Anderson egy új énekescsoporttal, The Robert Anderson Singers-szel folytatja a felvételeket.

1952-ben Irma Gwynn elhagyja az együttest, az együttes nevét kissé megváltoztatják Robert Anderson and The Caravans-ra. Ekkor Nellie Grace Daniels és Albertina Walker csatlakozik az együtteshez. A Walkerrel és Danielsszel új nevükön fellépő együttes 1952. április 18-án készítteti el első és egyetlen felvételét. Ezen a felvételen egy olyan eseménysorozat történik, amelynek eredményeképpen Robert Anderson és háttérénekesnői útjai elválnak. Walker, Hopkins, Yancey és Daniels, valamint a New Jersey-i Lelia M. Davidson csatlakozik a csoporthoz. Felveszik a fennmaradó számokat, és egyben a The Caravans nevet, egyszerűen úgy, hogy Robert Anderson nevét kihagyják a csoport nevéből. Walker lesz a vezető énekesnő azokon a lemezeken, amelyeket az újonnan emancipált Caravans első változata készít, és amelyeken a Roberta Martin által befolyásolt művészekre jellemző kimért stílus hallható.
Ez azonban megváltozik, amikor más énekesek is csatlakoznak a csoporthoz, amely megtartja az eredeti együttes szoros harmóniáit és precíz ritmusát, de most már minden tagnak lehetőséget ad arra, hogy váltakozva szólózzon. Az 1950-es évek végén a Caravans fénykorában Shirley Caesar energikus, mozgékony altját hallani olyan dalokban, mint a “Swing Low, Sweet Chariot“, Inez Andrews erőteljes altját a “Mary Don’t You Weep“-ben, Delores Washington drámai szopránjával és Eddie Williams, Washington barátjának frenetikus orgonastílusával ötvözve.


Bessie Griffin 1953-ban csatlakozik az együtteshez, de egy év után kilép. Cassietta George szintén 1953-ban csatlakozott, és két évig marad, de 1960-ban visszatért, hogy még egy évet maradjon, majd 1962-ben újra csatlakozik és további négy évig marad. Norwood 1955-ben csatlakozik, majd 1957-ben távozik, és saját csoportot alapít, a Norwood Singers-t. Inez Andrews James Cleveland, a zongorista és hangszerelő javaslatára 1957-ben csatlakozik, majd 1962-ben távozott, hogy megalakítsa saját együttesét, az Andrewettes-t (más néven: The Gospel Challengers of Jamaica, New York). Andrews 1966-ban visszatér, hogy aztán 1967-ben ismét távozzon és szólóban lépjen fel. Shirley Caesar 1958-ban csatlakozik a Caravanshoz, majd 1966-ban távozik, hogy szólókarrierbe kezdjen.

A Caravans tizenhárom kislemezét a chicagói States kiadó adja ki, mielőtt 1958-ban leszerződnek a Savoy Recordshoz. A Newark-i, New Jersey állambeli cég megszerzi a States összes kiadott és kiadatlan felvételének jogait is és számos dalt kiad albumokon is, amelyek a Savoy leányvállalatánál, a Gospel kiadónál jelennek meg.

Az első újonnan felvett dalok a Gospel lemezcég számára 1958 októberében készülnek Walker, Inez Andrews, Shirley Caesar és Delores Washington énekesekből álló felállásban, Eddie Williams énekes-zongoristával. 1960-ra George és Davis visszatért a csapatba, James Herndon pedig zongoristaként és énekesként szolgált. Az együttes nagy Gospel-slágerei közé tartozott az 1958-as “Mary Don’t You Weep“, amelyben Andrews és az 1962-es “I Won’t Be Back” (más néven Sweeping Through the City), amelyben Caesar is közreműködik.

1966-ra az együttes népszerűsége kezd csökkenni, amikor Shirley Caesar és Cassietta George távozik, hogy szólókarrierbe kezdjen. 1967-ben Josephine Howard, James Herndon és Delores Washington, akik régóta tagok, mind elhagyják az együttest, hogy szólókarriert folytassanak vagy saját együtteseket alapítsanak, kivéve Albertina Walkert, aki 1966-ban szólóalbumot ad ki anélkül, hogy elhagyta volna az együttest. Ez idő alatt a korábbi tagok, akik közül néhányan az 1950-es évek közepe óta nem készítettek felvételeket a csoporttal, visszatérnek, köztük Inez Andrews 1966-ban, és James Cleveland tiszteletes, valamint Dorothy Norwood egy 1967-es felvétel során.

Loleatta Holloway és Julia Mae Price is csatlakozik a csoporthoz az 1967-es lemezfelvételek során, melyeken Cleveland tiszteletes és Norwood is részt vesz. 1968-ra az átállás befejeződik, és a Walker, Loleatta Holloway, Willie James McPhatter, Julia Mae Price, Doris Willingham és Gwen Morgan alkotta Caravans teljesen új formáció kezdi meg a felvételeket a HOB Records számára 1971 körül. Az 1970-es évek elején a The Caravans felvesz néhány Donny Hathaway által komponált dalt a kis chicagói Caritas lemezkiadó számára. A dalok egy 45 rpm-es albumon jelennek meg.
A lemez sikere ellenére 1972-re az együttes feloszlik. 1976-ban a Caravans tagjai, Albertina Walker, Cassietta George, Josephine Howard és Delores Washington újra összeállnak, hogy a Birthright Records kiadónál felvegyenek egy albumot, amely teljesen új anyagot tartalmaz “Share” címmel és amelyen különleges vendégként Isaiah Jones, Jr. zongorázik.

1976 után a csoport tagjai még alkalmanként újraegyesítő koncerteket adnak. Az említésre méltó újraegyesülési koncertek közé tartozik egy 1988-as Stellar Awards előadás Albertina Walker, Inez Andrews, Shirley Caesar, Delores Washington és James Cleveland tiszteletes részvételével, egy 1994-es újraegyesülés Dorothy Norwood albumán Albertina Walker, Dorothy Norwood, Delores Washington és Cassietta George részvételével, valamint egy 2004-es újraegyesülés a Malaco RecordsGospel Legends” DVD-je számára Albertina Walker, Dorothy Norwood, Inez Andrews, Shirley Caesar és Delores Washington részvételével. 2008-ban a csoport Walkerrel, Norwooddal, Washingtonnal, Caesarral és Andrews-szal turnézik.

Albertina Walker nemrégiben újraegyesítő albumot vesz fel a The Caravans nevű együttesével “Paved The Way” címmel, amely 2006. szeptember 5-én jelenik meg a Malaco Records gondozásában.

Ez az együttes első új felvétele 1976 óta. Az együttes felállása:  Walker, Norwood, Andrews, Washington és a különleges vendég Evelyn Turrentine-Agee. Az albumot a Billboard magazin 2006 egyik legemlékezetesebb kiadványának titulálja (Deborah Evans Price, 2006. december 9.), és a Billboard slágerlistáján a top tízbe kerül és tizenhat héten keresztül a top negyvenben marad. A “Paved the Way“-t nemrég Grammy, Dove és Soul Train Music Awardra jelölték. Albertina Walker 2010. október 8-án légzési elégtelenségben hal meg.

(Folyt. köv.)


Olvass tovább!

Következő bejegyzés

Elhunyt Ronnie Hawkins


Thumbnail
Előző bejegyzés

JÓ HÍR 2022.05.29.


Thumbnail
[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás