Az amerikai country zene története 19. “Vér a nyergen” – Tex Ritter

Barcs Endre “Az amerikai country zene története.” c. regénye folytatásokban közölve.

Az amerikai country zene története 19. “Vér a nyergen” – Tex Ritter

Amerika legkedveltebb cowboya, Tex Ritter egyike azon kevés énekes cowboyoknak az 1940-es években, aki képes sikeres lemezkarriert fenntartani jóval azután, hogy a hollywoodi B-westernek korszaka véget ér. Az 1930-as évek elején a Broadwayn való szerepléstől az 1940-es évek során több mint hatvan hollywoodi western főszerepéig jut el. Eközben rengeteg lemezt készít, kezdetben az ARC és a Decca számára, majd 1942-ben ő az első énekes, aki az új Capitol Recordshoz szerződik. A kiadónak slágerek hosszú sorát adja és ezzel az 1940-es évek egyik legnagyobb slágerlistás countryzenészévé válik. Nincs különösebb hangja, azonban szokatlan akcentusa, furcsa szlengjei és frazeálása, valamint az őszinte őszinteség erős érzése az egyik legvonzóbbá teszi a hangját a country zene történetében.

Tex Ritter

Repertoárja változatos anyagból áll, cowboy balladákból, vallásos anyagokból, gyermekdalokból, country és western swing dallamokból és szavalatokból. Legismertebb slágerét 1952-ben aratja a “High Noon” című kísérteties dal előadásával, amely minden idők egyik leghíresebb westernfilm-témája és amelyért Oscar-díjat kap.

Egész életében a western történelmét tanulmányozza és jelentős szerepet játszik a Country Music Foundation és a Country Music Hall Of Fame létrehozásában, amelybe 1964-ben őt magát is beválasztják.

Woodward Maurice Ritter 1905. január 12-én születik a texasi Murvaulban. Családja farmján nő fel a texasi Panola megyében és a texasi Carthage-ban jár általános iskolába. A texasi Beaumontban folytatja a középiskolai tanulmányait. Miután kitüntetéssel érettségizik, 1922-ben beiratkozik az austini Texasi Egyetemre, hogy jogot tanuljon a kormányzat, politikatudomány és közgazdaságtan szakon. Egy zenei társulattal utazik Chicagóba, ahol beiratkozik a Northwestern jogi karára. Csakhogy a jognál jobban érdekli a countryzene, ezért hamarosan érdeklődni kezd a showbiznisz iránt. 1928-ban a texasi Houstonban, a KPRC-AM rádióállomáson énekel, ahol 30 perces saját programja van. Főként cowboy dalokat énekel a műsorban. Ugyanebben az évben New Yorkba költözik, ahol munkát kap a “The New Moon” (1928) című Broadway-show férfikórusában. Ugyancsak cowboyként szerepel a “Green Grow the Lilacs” (1931) című Broadway-produkcióban, ugyanakkor ő játssza a főszerepet a “The Round Up” (1932) és a “Mother Lode” (1934) című filmekben.
1932-ben főszerepet játszik New York City első western rádióműsorában, amit WOR-AM sugároz “The Lone Star Rangers” címmel, ahol énekel és mesél a (nemlétező) vadnyugatról. Ritter 1933-ban maga írja és játssza a “Cowboy Tom’s Roundup” című műsor főszerepét a WINS-AM-en, ami egy napi gyermek cowboy-műsor és amelyet három éven át két másik keleti parti állomáson is sugároznak. Emellett fellép a WHN “Barndance” című rádióműsorban és énekel az NBC rádióműsoraiban is. Több rádiójátékban is szerepel, köztük a CBS “Bobby Benson’s Adventures” című műsorában.

1936-ban Hollywoodba költözik, ahol innen kezdve mintegy hatvan filmben szerepel a Grand National, a Monogram, a Columbia, a Universal és a PRC filmstúdiókban. Korai klasszikusai közé tartozik a “Song Of The Gringo”, a “Trouble In Texas” és a “Take Me Back To Oklahoma”.

Ebben az időszakban rendszeresen készít felvételeket a Decca számára, nem túl nagy sikerrel. 1942-ben ő lesz az első country előadó, akit a Capitol Records leszerződtet és két éven belül a country top tízes listák rendszeres szereplője lesz olyan slágerekkel, mint az “I’m Wastin’ My Tears Over You”, a “Jealous Heart”, a “You Two-Timed Me One Time Too Often”, a “Have I Told You Lately That I Love You” és a “Deck Of Cards”. Ez utóbbi egy szavalat, az első a sok közül, amelyet az évek során felvesz. A “Daddy’s Last Letter” egy koreai háborúban elesett katona levelének előadása, a “The Pledge Of Allegiance” és a “The Gettysburg Address” hazafias dokumentumok erőteljes felolvasása.

1944-ben slágert ér el az „I’m Wastin’ My Tears on You„-val, amely a country listán az első, a poplistán pedig a 11. helyen szerepel.

A Billboard című szaklapban 14 évvel később megjegyzi, hogy ezzel a dallal

elértem azt a ritmikus dallamstílust, amely biztosította zenei tekintélyemet.

Màsodik No.1. sikere a “You two-timed me, one time too often” 1945-ben, amit a “You will have to pay” követ 1946-ban. Első albuma csak 1948-ban jelenik meg, „Children’s Songs and Stories” címmel.


1952-ben Ritter lemezre veszi a „The Ballad of High Noon” című dalt a “High Noon” című filmhez. A számot 1953-ban előadja az első televíziós Oscar-díjkiosztón és abban az évben meg is kapja a legjobb dalnak járó Oscar-díjat érte.

Amikor a televízió elkezd versenyezni a filmekkel az amerikai közönségért, Ritter 71 filmes szereplést követően elkezd az új médiumban szerepelni. 1953-ban fellép a “Town Hall Party”-ban, amit Los Angeles-i rádió és televízió élőben sugároz.
1957-ben társ-műsorvezetője a “Ranch Party”-nak. Országos televíziós debütálása 1955-ben az ABC-TV “Ozark Jubilee” című műsorában történik, és egyike az 1961-es NBC-TV “Five Star Jubilee” öt műsorvezetőjének.

Amikor filmes és tévés karrierje visszaesik, a turnézás felé fordul és két rendszeres rádiós sorozata mellett a lemez felvételekre koncentrál. Utolsó énekes cowboy-szerepe az 1945-ös “Lángoló golyók” című filmben van, bár az 1950-es évek elején több cameo-szerepben is visszatér a filmvászonra.
1947-ben számos country gyermekdal közül ő veszi fel az elsőt és ugyancsak nagy meglepetéssikert arat a “Pecos Bill” című dalával.

A “Melody Time” című Walt Disney-filmben szerepel, ami következő évben egy top húszas slágert hoz neki. Bár a “High Noon” 1952-ben hatalmas popslágernek bizonyul és egymillió példányban elkelt aranylemez lesz, a country slágerlistákon nem tud igazán érvényesülni, igaz 1956-ban újabb popslágert arat a “The Wayward Wind” című dallal, amely az Egyesült Királyságban is a húszas toplistán szerepel.

A kiugró country sikerek hiányának ellenére továbbra is termékenyen dolgozik, számos albumot ad ki, köztük a “Songs from the Western Screen”, a “Psalms” és a “BLOOD ON THE SADDLE” (Vér a nyergen) címűeket. Ez utóbbi sötét cowboy elbeszélő dalok gyűjteménye, a címadó dallam egy olyan dal, amelyet először még az 1930-as években vesz fel.

A countrylistákra való visszatérés 1961-ben következik be az “I Dreamed Of A Hill-Billy Heaven” című, félig szókimondó lemezzel, amely a poplistákon is nagy hatást gyakorol.

1965-ben Nashville-be költözik, ahol csatlakozik a Grand Ole Opryhoz és átveszi a WSM késő esti rádióműsorának vezetését. A “Just Beyond The Moon”, az “A Working Man’s Prayer” és a “Growin’ Up” című dalaival továbbra is rendszeresen szerepel a countrylistákon.



Régi vágyát is, hogy politikai tisztségért induljon, valóra váltja, amikor 1970-ben sikertelenül jelölteti magát az amerikai szenátusba. Tex Ritter 1973. január 2-án halt meg szívrohamot követően a nashville-i Metro Jailben, ahol épp az óvadékot intézi az egyik zenekari tagjának. Fia, John Ritter népszerű színészként viszi tovább a család nevét, aki televíziós sitcomokban és néhány hollywoodi filmben szerepel.

Tex Ritter, és fia John

A lemeziparhoz való hozzájárulásáért Ritter csillagot kap a Hollywood Walk of Fame-en, a 6631 Hollywood Boulevard-on. 1980-ban beiktatják a Western Performers Hall of Fame-be, az Oklahoma Cityben, Oklahomában található National Cowboy & Western Heritage múzeumban.1998-ban felveszik a Texas Country Music Hall of Fame alapító tagjainak csoportjába.

1986-ban Rittert posztumusz Golden Boot-díjjal tüntették ki a westernfilmekben végzett munkájáért.

(Folyt. köv.)