Az Igazi ELVIS 81. – A Roustabout fogadtatása

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 81. – A Roustabout fogadtatása

November 11

Elvis harmadik 1964-ben készült filmje, a Paramount Pictures gondozásában készített Roustabout (A cirkusznak mennie kell) c. filmje az amerikai mozikba kerül.

Ezt követően Elvis még négy éven át évi három filmet dob piacra. Parker ezredes meg van győződve róla, hogy Elvis csak a filmvásznon képes sikert elérni a Beatles-mánia idején, ezért nem erőlteti a filmen kívüli dalokat, pedig, ahogy a Billboard lista mutatja, a közönség nem fordult el Elvistől, a Beatles mellett az ő albumai, kislemezei is jól szerepelhettek volna.

Egyes vélekedések szerint Elvis készíthetett volna ebben az időszakban olyan felvételeket is, amelyek a Beatlest taszították volna le a trónról. Sajnos Elvis nem vonul stúdióba, hogy újabb lemezeket adjon ki, a rajongóknak be kellett érniük a sokszor igen közepes szintű filmekkel és filmdalokkal.

A Roustabout kritikai fogadtatás igen vegyes. Több neves napilap, így a filmek tekintetében az Egyesült Államokban irányt mutató The New York Times nem is foglalkozik vele. Egyes vélemények szerint a forgatókönyv írók, Anthony Lawrence és Allan Weiss banális párbeszédekre építik a filmet, míg más kritikusok éppen a film „alpári” hangnemét emelik ki, mondván, hogy az illik a vándorcirkuszosok adta környezethez. Elvis laza szlengje, amit ebben a filmben használ, jól illik a film hangulatához.

Parker ezredes évtizedekig pont ilyen vándorcirkusznál dolgozott, és őt nagyon bántja, ahogy a filmen a szereplők beszélnek, mivel, mint mondja

„ezt a világot tilos lenne lealacsonyítani, hiszen ebben a közegben olyan emberek élnek és dolgoznak, akik az egész életüket ennek szentelik, mert ez adja meg emberi tartásukat, megbecsülésüket, és ez az a világ, amire annyira büszkék.”

A kritikák azt is megemlítik, hogy a klasszikus drámai alakításokban remekelő Barbara Stanwyck, aki Elvis női partnere ebben a filmben, fölöslegesen fecséreli el a tehetségét ebben a közepes filmben.

A filmet eredetileg 1961-ben szerették volna elkezdeni forgatni, de Parker ezredes elégedetlen volt a forgatókönyvvel, ezért abban számos változtatást javasolt, a film főcímétől kezdve a szereplők nevéig. Az eredeti Right this way, folks (Ez így van rendben, emberek) cím változott Roustabout-ra, melynek igazi jelentése: alkalmi munkás. A főszereplő neve Charlie Mainről Charlie Rogersre, míg a cirkusz tulajdonosnőjének neve Maggie Moore neve Maggie Morganra változott.

Hal Wallis a film drámaiságát túl erősnek találta. Rogers eredetileg egy, a katonai bevonulás elől elszökő negatív hős lett volna, aki a hatóságok elől menekül, de Wallis azt mondta, a film túl messzire megy el ezen a területen. A forgatókönyvíró Allan Weiss szóvá is teszi Parker ezredesnél, hogy Wallis mindent „sekélyessé” kíván tenni, a film drámaiságát, nem akarja Elvist erősen drámai helyzetekbe hozni, ami megszabhatná a film igazi jellegét.

„Nem értek egyet ezzel a felvizezett változattal!” –jelenti ki Weiss.

A film forgatása sem problémamentes. A rendezőt mindenféle nyomás éri, egyrészt Wallis részéről, aki azt akarja, hogy Elvis megmaradjon a musical sablonban, míg a forgatókönyvírók azt szeretnék, hogy a film ne veszítse el igazi drámaiságát. Parker csak azt szerette volna, hogy a film ismét jó bevételt hozzon, és nem áll egyik oldal mellé sem.

A vita a drámaiság és a musical változat között odáig fajul, hogy a rendező nem engedi, hogy a Jordanaires képre kerüljön a „Hard knocks” című szám felvételénél.

„Hová a fenébe állítsam őket?” –kérdezi a rendező John Rich. „Hát ugyanarra az átkozott helyre, ahová a zenészeket!” – mondja Elvis.

A film tartalma:

A bőrdzsekiben járó, motoros, bárokban énekelő és éppen munkanélküli Charlie Rogers, egy könnyű kimenetelű baleset során ismerkedik meg egy csőd szélén álló vándorcirkuszt üzemeltető családdal. Pár napra itt kap munkát, és ez elegendő idő arra, hogy beleszeressen a csinos Maggie Morgan cirkuszi vállalkozó lányába, Cathy-be, aki szintén a vándorcirkusznál dolgozik.

Charlie helyzete azonban egyáltalán nem egyszerű, hiszen Cathy alkoholista apja ki nem állhatja, a lány pedig szintén nem nagyon bízik az örökké bajt keverő fiúban. A szerelem beteljesedését kereső Charlie jelentkezik a cirkuszba, hogy ott motoros artistaként dolgozzon. Cathy anyja hamar felfedezi Charlie zenei tehetségét, és színpadra állítja. Charlie fellépései egyre nagyobb tömeget vonzanak.

Cathy apja, Joe azonban egyre rosszabb szemmel nézi a Charlie és a lánya között kialakuló szerelmet, és keresi az alkalmat, hogy a fiútól megszabadulhassanak. Joe talál is alkalmat. Az egyik vendég elveszíti a pénztárcáját, amit Charlie megtalál. Mielőtt visszaadhatná, Joe lopással vádolja. Erre Charlie otthagyja a családot és leszerződik a sokkal gazdagabb, és őt jól megfizető konkurens karneváli producerhez, Harvey Carverhez. Itt is szép sikereket ér el fellépéseivel.

Charlie rájön, hogy Maggie tönkrement, nincs pénze, hogy vándorcirkuszát életben tartsa, így visszamegy hozzájuk, hogy fellépéseivel megmentse őket. Cathy boldogan fogadja vissza szerelmét. Csakhogy Charlie-nak fel kell adnia addigi független életét, ha ebben a családi vállalkozásban kíván maradni.

A film hitelessége kedvéért egy valóságos vándorcirkuszt bérel ki a stáb, és azt állítják fel Kaliforniában, a Thousands Oaks mezőn. A stúdió felvételek a Paramount Pictures saját stúdiójában készülnek. Három egymás melletti stúdiót kell egybenyitni, hogy a hatalmas sátor belső területét megkapják. Ezt az eljárást első ízben használta a filmvállalat.

A film rendezője, John Rich most első ízben dolgozik Elvisszel. Rich a televízió világából érkezik, számos sikeres tv show műsor és sorozat rendezésével a háta mögött. A rendezőt rendkívüli módon zavarja Elvis baráti körének, a Memphis Maffia tagjainak folyamatos viccelődése, egymás ugratása, és el akarja küldeni őket, de Elvis a védelmükre kel:

„Ha nekik menniük kell, akkor én sem maradok egy percig sem!” – jelenti ki.

Elvis azt is megengedi magának, hogy baráti bunyóba kezdjen a Maffia tagjaival. Egy ilyen bunyó alkalmával tényleg megsérül, és több karcolás esik a bal szeme mellett az arcán. A rendező nem mer szólni Wallisnak, hogy Elvis megsérült, ezért beleírja a forgatókönyve a motoros balesetet, hogy ezt követően legyen oka leragasztani a sebet. Wallisnak tetszik a jelenet és nem is sejti, hogy mi húzódik meg mögötte.

A motoros baleset 3.40-től látható.

Több magyar nyelvű forrás azt említi, hogy Elvis kaszkadőr nélkül, maga hajtja végre a motorral való bukást a filmben, ez azonban nem állja meg a helyét. Ez olyan veszélynek tette volna ki Elvist, amit a Paramount Pictures nem vállalhatott fel. Igaz, ez fel sem merült senkiben. Viszont a filmbeli verekedési jelenetekben Elvis valóban maga harcol, néhány professzionális karate mozdulatot is felhasználva.

Rich fogja rendezni az Easy come, easy go Elvis filmet is. Addigra a rendező kiábrándul Wallis filmre vonatkozó nézeteiből, és minden tekintetben Elvisnek ad majd igazat. Rich e két film után visszatér a televíziós stúdióba és több sikeres sorozat rendezője lesz.

Maggie Morgant, a vándorcirkusz tulajdonosnőjét a legendás színésznő, Barbara Stanwyck alakítja, akinek ekkor nem kevesebb, mint 90 film van már a háta mögött.

Stanwyck 1907-ben születik New York Brooklyn negyedében Ruby Stevens néven. Gyerekkorában hamar árvaságra jut, és idősebb nővére neveli fel, aki énekesnő egy kórusban. Ő is kóristaként kezdi pályafutását a Ziegfeld Follies-ban. Innen egyenesen a Broadway-ra, az USA színházi életének központjába kerül, ahol számos színdarabban szerepel. Férjével 1928-ban Hollywoodba költöznek, ettől kezdve Stevens az általa felvett Barbara Stanwyck művésznéven készít filmeket. 1944-re ő lesz az Egyesült Államok legjobban kereső színésznője. Négyszer jelölik Golden Globe díjra, de csak egyszer kapja meg.

Elvis filmbeli női partnere ezúttal Joan Freeman, aki gyerekkorában kezd filmezni.

Sue Ane Langdon Madame Mijanou-t alakítja a filmben. Ő lesz majd Mitzi Elvis 1966-os filmjében a Frankie and Johnny-ban.

Teri Garr, táncosnő ugyancsak szerepelni fog vagy már szerepelt Elvis más filmjeiben, így a Viva Las Vegas-ban, a Clambake-ben, a Kissin Cousins-ban, vagy a Fun in Acapulco-ban. Garr 1982-ben elnyeri a legjobb mellékszereplő díját a Tootsie c. filmben nyújtott alakításáért.

Marianna Hill, aki Viola-t játssza a filmben, alakítja majd Lani Kaimanat a Paradise, Hawaiian Style című Elvis filmben.

Wilda Taylor táncosnő, aki Little Egypt-et alakítja a filmben, látható lesz még a Harum Scarum és a Frankie and Johnny filmekben is.

A „Little Egypt” névvel meggyűlik a Paramount Pictures és Parker ezredes baja. Ilyen névvel ugyanis valóban létezik egy táncosnő, Catherine Devine, aki arra hivatkozva, hogy a filmvállalat és az RCA ellopta a nevét, pert indít hírnevének megsértéséért, 2,5 millió dollárt követelve, mondván, hogy nem adta nevét sem a filmhez, sem a nagylemezhez. Hosszas bírósági tárgyalások után Little Egypt, mivel nem védette le a nevét, elveszíti a pert.

Két érdekesség:

A szépségkirálynőből világhírű színésznővé váló Raquel Welch ebben a filmben szerepel életében először filmvásznon. A Mother’s Tea House jelenetekben látható.

A filmben szerepel a világ legkisebb embere, Billy Barty, és a világ legmagasabbja, Richard Kiel.

Amikor a film forgatása megkezdődik, egy Las Vegas-i napilap egy cikket közöl, ami mélyen megbántja Elvist. A cikk szerint a két kitűnő Shakespeare színész, Richard Burton és Peter O’Toole nem lenne képes eljátszani a Becket, avagy az Isten becsülete c. klasszikus filmet, ha nincsenek Elvis olcsó, másodosztályú, de sok profitot hozó filmjei. A cikk szerint Hal Wallis az Elvis filmekből nyert profitot arra használja fel, hogy ilyen klasszikus filmeket készítsen. Elvis végtelenül elkeserítette, hogy csupán másodosztályú színésznek tartja a filmszakma.

A The New York Times egy sort sem ír a filmről, míg a Variety film szaklap 1964. november 11-i számában közöl kritikát a filmről. A kritikus a történetet kritizálja elsősorban:

„ Anthony Lawrence és Alan Weiss milliószor lerágott története régimódi, már kiment a divatból. A megszámlálhatatlan klisék száma a filmben, és folyamatosan elénk tűnő. Szerencsére a filmes karakterek képesek némi izgalmat kicsikarni, annak ellenére, hogy a színészek nem a legjobbjukat adják. Stanwyck kisasszony immár négy Academy Award díjra történő jelöléssel rendelkezik, de ebben a szerepben teljesen eltűnik. Freeman kisasszonynak sincs túl sok dolga a filmen, csak az, hogy kicsavarjon egy két kezet, amikor apja és barátja egymásnak esik. De, ezt kedvesen csinálja.

A legjobb színészi alakításokat az egészen apró mellékszerepet játszók adják, így Pat Buttram a rivális vándorcirkusz tulajdonosa, vagy Steve Brodie. Mivel Elvis énekest alakít a filmben, a dalok jól illenek a történetbe és ellenpontozzák a sötét körülményeket, amiben életben kell maradnia. Az I never had it so good, a One track heart és a Hard knocks című dalok sláger gyanúsak. (Elvis soha nem énekelt I never had so good címmel dalt, itt a kritikus nagyot téved. A szerző megjegyzése). A dalok értékét tovább növeli, hogy a háttér éneket a The Jordanaires biztosítja.”

A film a Variety szerint igen szépen szerepel, a No.8. helyet tartja két héten át. Az éves filmlistán a No.25. helyre fut fel. Elvis az Egyesült Államok hatodik legjobban kereső színésze lesz 1964-ben. A film 3 millió dollár nyereséget hoz.

November 24

Befejezi a Tickle me filmjének forgatását, és hazatér Graelandbe.

November

A „Blue Christmas/Wooden Heart” listavezető No.1 lesz a karácsonyi kislemez listán.


December

Parker ezredes tárgyalásokat folytat két filmforgalmazóval is, a United Artists-szal és az MGM-mel. Parkernek sikerül elérnie a célját, a végső megállapodás értelmében Elvis 1.000.000 dollárt kap filmenként.

December 25

Elvis és Priscilla együtt tölti a karácsonyt Gracelandben.

December 31

Az újévet a hagyományos tűzijátékkal köszöntik Gracelandben, majd Elvis és kísérete Priscillával ismét a memphisi Manhattan Clubba megy bulizni.

(Folyt köv.)