Az Igazi ELVIS 114. – International Hotel

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 114. – International Hotel

 

Július 18

Folynak az International hotel koncertsorozatának próbái. Charlie Hodge rengeteget segít a hangszerelésben. Elvis őt bízza meg, hogy döntsön, mely dalok maradjanak, és melyeket kell a koncertből kihagyni. Hodge mindig mosolygós személyiségével oldja a feszültséget és jó hangulatot teremt a próbákon. Harminc dalt gyakorolnak be, Elvis összeállít egy koncertlistát, amelyhez nagyjából tartja magát.

Július 25

Felavatják a hotel színháztermét. Az avató esten Barbra Streisand ad koncertet. Streisand és a hotel vezetőségének a meghívására Elvis és a Maffia tagjai jelen vannak a koncerten.

Július 31

Elérkezik a nagy nap, nyolc év elteltével ismét közönség elé lép. Parker ezredes nem bíz semmit a véletlenre, a színház előtere tele van Elvis poszterekkel és léggömbökkel, az asztalokon egy floridai nyomdából frissen érkezett Elvis kalendáriumok, Elvis katalógusok, Elvis emlék könyvecske, Elvis kitűző. Mindegyik kétszázötvenezer példányban. Az emléktárgyakat az RCA reklámköltségére nyomtatják, Parker ezredes megrendelésére.

Elvis délután, fellépő ruhájában teljes egészében végig próbálja a koncertet, de olyan ideges, hogy este 20:15-kor, amikor színpadra lép, már izzadt, a homlokát törölgeti. Az esti bemutató koncert zárt körű, csak a speciálisan összeállított lista alapján meghívott vendégek lehetnek jelen. Olyan hírességek szerepelnek a listán, mint Cary Grant, Pat Boone, Paul Anka, Shirley Bessey, de ott van Dick Clark is, és Elvis külön meghívására Sam Phillips. Parker ezredes természetesen a befolyásos üzletembereket, lemezkiadó igazgatókat, független film producereket hívja meg.

Az esti bemutató koncertről az ausztrál Elvis Klub hivatalos honlapja így számol be:

„Az International Hotel hatalmas, Las Vegasban a legnagyobb, 2000 nézőt befogadó színháztermének színpada mögött Elvis úgy járkál fel és alá, mint egy párduc. Még néhány perc, és fellép a színpadra. Nyolc éve nem érezte az elektromossággal megtelő, tömött nézőtér hangulatát. Mi, akik ott állunk körülötte, biztosak vagyunk benne, hogy sokkal nagyobb sikere lesz, mint valaha. Talán mélyen magában, Elvis is hisz ebben. De ebben a pillanatban izzad fekete moher fellépő öltönyében. Ahogy indulunk felfelé a színpadra, Elvis teljesen néma. Szemében látszik, hogy már a koncertre koncentrál, magában átfut a dalok listáján. Szinte szétrobban a feszültségtől. Az idegessége mindnyájunkra ráragad. Sammy Shore komikus befejezi a számát, és a világítás lemegy a színházteremben. A nézők halkan suttognak. A Bobby Morris zenekar belekezd az első dalba, és bemutatásra már nincs is szükség. Ahogy belép a színpadra, a terem megtelik feszültséggel. Elvis visszatért oda ahová tartozik. Félelme, természetesen, teljesen fölösleges volt. Briliáns 90 perces koncertet ad a közönség teljes megelégedésére.”

Maga a koncert:


Rögtön a Blue Suede Shoes számmal nyit. Ezzel azonnal leveszi a lábáról a közönséget, amelynek soraiban számos neves művész, producer és lemezlovas ül, közöttük Sam Phillips, a SUN Stúdió tulajdonosa, azé a stúdióé, ahonnan Elvis karrierje elindult.

Parker ezredes a siker láttán meg sem várja a koncert végét, a hotel kávézójában, egy rózsaszín abrosszal leterített kávézó asztalon nyomban megköti a szerződést a hotel vezetőjével, amelynek alapján Elvisnek egymillió dollár jár fellépéseiért évente, 1974-ig. Elvisnek ezért az összegért két hónapon át kell koncertet adnia egy évben, igaz, naponta kettőt. A szerződés lehetőséget nyújt számára, hogy máshol, más városokban is színpadra lépjen.

James D. Kingsley, a Billboard magazin tudósítója a következőkben számol be a bemutatkozó koncertről a lap 1969. augusztus 9-i számában:

„A 2 000 néző nagy többsége 30 év feletti, vagyis a régi Elvisre kíváncsiak elsősorban, és nem is csalódnak, mert egymás után sorban elénekli a Jailhouse rock, Don’t be cruel, All shook up, Hound dog című számokat. Sok hihetetlen dolgot állítanak Elvisről, de a leginkább hihetetlen vele kapcsolatban az, hogy ezekben az időkben, amikor a sztárok meteorszerűen hullanak sorban alá, ő megmaradt állócsillagnak. Az Elvis imázs fenntartása elsősorban igen ügyes és ravasz menedzserének, Tom Parkernek köszönhető. Elvis nem csak a régi dalaira épít, az újakkal képes magának újabb és újabb tinédzser rajongókat szerezni, sőt az In the ghetto című számmal a fekete rock piacot is megcélozta. Az If I can dream dalával még közelebb megy ehhez a piachoz, azzal, hogy ez egy Martin Luther King ihlette gospel. A rock nagypapa egyébként is igyekszik lépést tartani a korral, mert mint mondja: „ a zene folyamatosan fejlődik, és nekünk is vele együtt fejlődnünk kell, mert a Hound dog című számot képtelenség lenne a Yesterday-vel összehasonlítani.”

Érdekes módon ezzel a koncerttel még hónapokon keresztül foglalkoznak a lapok. A The Lawton Constitutions augusztus 26-i számában számol be róla részletesen. Bill Crawford kritikus lelkendezik, hogy Elvis még mindig No.1., és könnyedén lepipálta Barbra Streisandot, aki a Las Vegasbeli szezont indította. A kritikus szerint a fantasztikus és torokpróbáló Suspicious mind és a Yesterday azt bizonyítja, hogy egy új Elvis áll előttünk. Elcsodálkozik azon, hogy koncert közben, énekelve ad csókokat elaléló hölgy rajongóinak, és fog kezet férfi rajongóival. Leírja, hogy többen asztalokon másznak keresztül, hogy a közelébe kerülhessenek, és ha valakinek sikerül a nyakából a nézők közé dobott sálakból egyet is megszereznie, az féltett kincsként őrzi azt.

Több hónapi késéssel, október 26-án a Billing Gazette napilapban ír a koncertről Mary Campbell. A hölgy kritikusnak –rögtön az első mondatban – Elvis színpadi reflektorfényben csodás, és színes fénycsíkokat vető gyémánt gyűrűje tűnik fel. Ezt követően megjegyzi, hogy noha Elvis semmit nem változott, a hallgatóság nagyon is. Kezdetekben csak a fiatalok rajongtak érte, az idősebbek megvetették vulgárisan, érthetetlenül és hamisan előadott dalaiért. De hogyan lettek az Elvis ellenes felnőttekből Elvis rajongók? –teszi fel a kérdést. Szerinte a válasz az, hogy Elvis nem forradalmár többé, nem csatlakozott a hippy mozgalomhoz, nincsenek zűrös ügyei, nem drogozik, és az is jót tett neki, hogy megállapodott, és feleségül vette a „kicsi, kék szemű, barna hajú” Priscillát.

Augusztus 1, hajnali 12:30h

A sajtó kiválasztott képviselői előtt sajtótájékoztatót tart. A tájékoztatón Parker ezredes mellett ott van édesapja, Vernon is. A tájékoztatón elhangzottak szó szerint:

Kérdés: Miért vár ilyen sokáig a visszatéréssel? Azért vállalta el ismét a koncertezést, mert a walesi tigrisnek, Tom Jonesnak és az angol szép hangú Engelbert Humperdincknek fenomenális sikere van?
Elvis: Úgy gondolom, ők nagyszerűek, de én már 1965-ben elhatároztam a visszatérést, és már alig vártam, hogy sor kerüljön rá. Előbb azonban teljesítenem kellett a filmszerződéseimben foglaltakat, mielőtt ennek nekifoghattam volna. Hiányzott az élő közönséggel való kapcsolat. Napról napra nehezebbé vált csak a kamerának énekelni.
Kérdés: Emlékszik, hogy mikor lépett fel első ízben Las Vegasban?
Elvis: Persze, 19 éves voltam akkor. (Elvis téved, 21 éves volt. A szerző megjegyzése). Senki sem ismert itt engem. Ki vagy, te fiú? – kérdezgették.
Kérdés: Milyen érzés apának lenni?
Elvis: Élvezem!
Kérdés: Tervezik, hogy Prsicillával közösen tovább növelik a családot?
Elvis: Ha így lesz, maga lesz az első, aki erről értesülni fog.
Kérdés: Mivel foglakozik otthon Gracelandben?
Elvis: Lovagolok, úszom, és beszélgetek a turistákkal, akik ott őgyelegnek a kapu előtt.
Kérdés: Mit gondol a felesége arról, hogy ön ismét szex szimbólum lett?
Elvis: Nem tudom…kérdezzék meg őt!
Kérdés: Felesége és leánya Lisa Marie elkísérte ön ide?
Elvis: Priscilla itt van velem, de a lányom Los Angelesben maradt a dadusával. Ő még ezt nem bírná.
Kérdés: Hogy csinálja, hogy ilyen fiatal marad?
Elvis: Fogalmam sincs, egy napon talán majd darabokra hullok, de eddig szerencsém volt.
Kérdés: Azt mondja belefáradt az utóbbi filmjeibe. Azért, mert a mostani forgatókönyvek, amiket kap unalmasak?
Elvis: Igen, legszívesebben megváltoztatnám a kézhez kapott forgatókönyveket.
Kérdés: Milyen forgatókönyvet szeretne kapni?
Elvis: Olyant, aminek van jelentése. Komolyabb anyagot szeretnék. Elegem volt abból, hogy mindig a jófiút kell játszanom, aki folyton verekedésbe bonyolódik, majd a következő pillanatban dalolni kezd annak, akit összever.
Kérdés:Úgy gondolja hiba volt ennyi filmzene albumot készítenie?
Elvis: Igen, így gondolom. Amikor egy filmben tíz dal van, annak mindegyike nem lehet jó. Mindegy, elegem lett abból, hogy teknősöknek énekeljek.
Kérdés: Amikor találkozott a Beatlesszel, nem engedték oda a sajtót. Miért volt ez így?
Elvis: Mert így jobban elereszthettük magunkat, és sokkal őszintébben beszélgethettünk egymással.
Kérdés: Szeret bőrszerkóban fellépni, olyanban, mint amilyent a Comeback Specialben hordott?
Elvis: Nem, egyáltalán nem. Gyűlölöm, mert túl meleg, amikor dolgozom.
Kérdés: Honnan vette a fellépőruháinak az ötletét?
Elvis: A karate öltözetről.
Kérdés: Mennyit próbált a mostani műsorára?
Elvis: Körülbelül három hónapot. Ma például három teljes műsort próbáltam végig az előadás előtt. Vagyis a negyedik teljes próba maga az előadás volt. Igazán odateszem magam.
Kérdés: Hogyan választja ki a dalokat, amelyeket a koncertjein előad?
Elvis: A kedvenceimet éneklem.
Kérdés: Szeretne még több élő koncertet adni?
Elvis: Ez minden vágyam. Szeretnék fellépni a világ minden részén. Azért választottam Las Vegast kezdésnek, mert ide az emberek a világ minden részéből jönnek.
Kérdés: Szeretné a magáról kialakult képet olyan dalokkal megváltoztatni, mint az In the ghetto?
Elvis: Ó, nem. Az In the ghetto nagyszerű nóta, nem tudtam elmenni mellette, miután meghallottam. De számos olyan új dal van, amelyek pont úgy hangzanak, mint azok, amelyek akkor voltak divatban, amikor a pályámat kezdtem. Csak ezek a mostaniak még azoknál is jobbak. Igaz, nem lehet összehasonlítani őket. Hogy lehet összehasonlítani a Yesterday-t a Hound dog-gal? Ugye?
Kérdés: Hogy tudott eddig ilyen visszavonultan élni?
Elvis: Nem éltem visszavonultan, csak trükkösen.
Kérdés: Igaz, hogy festi a haját?
Elvis: Persze. Erre szükség volt a filmek miatt.
Kérdés: Élvezi, hogy ismét Las Vegasban lép fel?
Elvis: Ó, igen. Ez volt életem legizgalmasabb estéje.
Kérdés: Ideges volt a show alatt?
Elvis: Az első három szám alatt igen. Nem nyugodtam meg a Love me tender előadása utánig. De ekkor azt mondtam magamnak, a pokolba is, csináld végig, ember. Különben holnap ki leszel rúgva az állásodból.
Kérdés: Van részesedése az International Hotelben?
Elvis: Nincs.
Kérdés: Miért választott magának néger háttérénekeseket?
Elvis: Segítenek nekem kihozni magamból az igazi érzést és megérintik a lelkemet.
Kérdés: Találkozott valaha is az angol pop énekessel, Cliff Richraddal?
Elvis: Valamikor régen találkoztam vele Németországban. (Elvis téved, Cliff valóban ellátogat hozzá, de Elvis nincs otthon, amikor bekopog az ajtón, így Cliff dolgavégezetlenül távozik. A szerző megjegyzése.)
Kérdés: Én a Lord Sutch Enterprise-tól vagyok. Az a megbízatásom, hogy ajánljak fel önnek egymillió angol fontot két koncertért, amit Londonban, a Wembley labdarúgó stadionban kellene adnia. Az összegben benne foglaltatik egy film is, ami a koncertekről készülne. 24 óra alatt teljesíthetné az egészet.
Elvis: (Parker ezredesre mutat) Ez ügyben ő az illetékes.
Parker: Tegyék le a teljes összeget előre letétben!
Elvis: Általában mennyit fizetnek egy ilyen koncertért?
Parker: Ha leteszik az összeget, akkor részemről rendben. Elvis rendelkezésre áll.
Kérdés: Igaz az, hogy önöket az International azért fizeti, hogy a szálloda különböző berendezését használják?
Parker: Természetesen nem. Mindenért fizetnünk kell. Az egyetlen dolog, amit ingyen kapunk, a szobai krikett.
Kérdés: Igaz, hogy tíz autója van?
Elvis: Nem, soha nem volt egyszerre ennyi autóm! Négy vagy öt a legtöbb.
Kérdés: Létezik olyan személy, akinek a helyében szeretne lenni?
Elvis: Viccel?

(Folyt. köv.)