Az Igazi ELVIS 115. – Suspicious minds
Written by Horváth Ede on 2023.05.25.
Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.
Az Igazi ELVIS 115. – Suspicious minds
Augusztus 3 – augusztus 28
A koncertsorozat Las Vegasban, az International hotelben augusztus 3-tól, augusztus 28-ig tart, napi két show-val.
Augusztus 21
Felton Jarvis megkezdi Elvis éjféli show-műsorainak a felvételét egy későbbi koncert albumhoz. Öt show-t rögzít összesen.
Augusztus 23
A Rolling Stones zenei magazin e napon megjelent számának címoldalán Elvis látható. Belül külön cikk foglalkozik a From Elvis in Memphis albummal. A cikk szerint, amit Peter Guralnick jegyez, a lemez
„egészen fantasztikus, nincs párja, a legjobb lemeze, amit eddig kiadott”. Hozzáteszi: „Elvis minden tőle telhetőt megtesz, hogy kedvünkben járjon, rászolgál hát figyelmünkre. Elvis soha nem énekelt jobban, és a számok válogatása is tökéletes. Elvis számos változáson ment keresztül. Ez a mostani sikerült a legtökéletesebben”
Augusztus 26
Ezen a koncertjén születik meg az úgynevezett „nevetős” Are You Lonesome Tonight?– változat. Elvis szórakozásból más szöveget mond, a
feszülten figyeled a küszöbödet és odaképzelsz engem
helyett a tökéletesen rímelő
feszülten figyeled a kopasz fejedet és azt kívánod, bárcsak lenne hajad
szöveget rögtönözi és kitör belőle a nevetés, amit képtelen abbahagyni. Amikor végre befejezi a számot, ennyit mondd:
Na, tizennégy évnyi karrier most ment a levesbe!
Ugyanezen a napon dobja piacra az RCA a Suspicious minds/You’ll think of me kislemezét. Katalógusszáma: RCA 47-9764
A felvételek Memphisben, az American stúdióban készülnek. Az A oldali dalé 1969. január 23-án, a B oldalié pedig 1969. január 14-én.
Az A oldali dal Mark James szerzeménye. Egyébként ő a társszerzője az Always on my mind dalnak is, amit Elvis majd később vesz lemezre. Első ízben maga James énekli lemezre a dalt, és adja ki 1968-ban. Miután a lemez megbukik, Chip Moman producer felajánlja Elvisnek, hogy dolgozza át a kedve szerint. Elvis olyan sikerrel nyúl hozzá, hogy a dal nemcsak hitlista vezető No.1. lesz, hanem az 1968-as visszatérését követő korszakának, mintegy névjegye.
Január 23-án maga a szerző, Mark James is ott van a stúdióban, de kerüli, hogy Elvisszel személyesen találkozzon, mert úgy érzi, Elvis nem nézi jó szemmel a jelenlétét. James nem akarja, hogy a felvétel e miatt ne sikerüljön jól, ezért elmegy. Amikor először hallja a dalt, szinte a levegőbe repül örömében, nem akar hinni a fülének, hogy Elvis mit csinált belőle. Elvis pedig hálás Jamesnek a dalért, akárhányszor a későbbiekben találkoznak, maga Elvis siet James üdvözlésére.
A felvétel pedig nem megy könnyen. Elvis kiadója, a Hill and Range Song Inc. magának követeli Moman kiadói jogának az 50%-át, amit Moman egyszerűen rablásnak nevez. Le akarja állítani a dal felvételét. Elvis megkéri Harry Jenkinst, az RCA-től, hogy intézze el az ügyet. Jenkins arra hivatkozva, hogy a dal nagy sláger lesz, és sok pénzt fog hozni, és arra, hogy ez újabb sikerszámokat termel ki, amiből a Hill and Range is részesedik majd, a kiadó belemegy a szokásos jogdíjba.
A felvételt Felton Jarvis, Elvis zenei producere úgy keverteti, hogy 3:36-nál lehalkítja “fédeli” a számot, majd 15 másodperc múlva visszahangosítja, majd a végén ismét lassan halkítja, míg a dal el nem hal. Moman rendkívül dühös ezért. Szerinte ennek a kis játéknak semmi értelme.
Jarvis talán maga sem tudja, hogy miért csinálta. Olyan ez, mintha karcolást ejtett volna a megjelent lemezen, de teljesen mindegy, a sikert nem tudta elrontani. – jegyzi meg Moman keserűen.
Elvisnek ez a felvétele a 18. és egyben utolsó listavezető kislemez dala az Egyesült Államokban. 1969. október 28-án aranylemez, 1992. március 27-én platina lemez lesz. Dél Afrikában az év lemeze. A Rolling Stones zenei magazin, a minden idők 500 legjobb felvétele sorában a No.91. helyre sorolja a dalt 2004-ben.
A felvétel érdekessége az is, hogy Mark James és Elvis felvételén egyaránt a stúdió gitáros, Reggie Young gitározik. A felvételen a háttér énekesnő Donna Jean Godchaux, aki majd a Greatful Dead együttesnek lesz a vokalistája.
A B oldali dal, a You’ll think of me, ugyancsak a From Memphis to Vegas/From Vegas to Memphis albumról való. Mort Shuman szerzeménye. A kritika szerint a dal túl hosszú, 4 perces, a tartalomhoz képest, de Elvis egyben tudja tartani. A dal nem kerül fel a hitlistákra.
Augusztus 28
Ezen az éjjelen ér véget nagy visszatérését követő első Las Vegasbeli, egy hónapon át tartó koncertsorozata az International hotelben. A siker leírhatatlan. Elvisnek sikerül az, ami addig még senkinek, egy hónapon át, naponta két alkalommal megtölti a 2 000 férőhelyes színházat. Az 57 koncertet 101 509 fizető néző látja, ami abszolút rekord Las Vegasban. Ez alatt az egy hónap alatt Elvis 1 522 635 dollárt keres.
A koncertről, kicsit megkésve a neves amerikai politikai heti magazin, a Newsweek 1969. augusztus 11-i számában „A csípőcsavaró Elvis visszatérése” címmel számol be a koncertsorozatról. A cikk szerzője arról ír, hogy
Elvis megjelenése fantasztikus. Modern megjelenésétől eltekintve Elvis semmit sem változott utolsó koncertje óta. Kék színű, testhezálló fellépő ruhájában, hosszú, fekete hajával, bájával egyszerűen hódító. Rázza, csavarja, remegteti magát, így ismét rászolgál régi becenevére „Elvis a csípőcsavaró”. Igaz, idegességében elrontja legismertebb dalát, és azt énekli, hogy „love my me tender” a „love me tender” helyett, de nyomban bedobja jól olajozott, elbájoló vonzerejét, és remek munkát végez a 30 tagú nagyzenekarral, az ötfős kombóval, és a héttagú háttér énekegyüttessel a háta mögött. Lassan adagolja szexuális vonzerejét, amivel megőrjítette Amerikát az ötvenes években, ahogyan belekezd a rock and roll egyvelegbe, ami a Jailhouse rock, Don’t be cruel, Heartbreak hotel, All shook up, és végül a Hound dog című számokból áll. Vagyonát úgy becsülik, hogy 5 millió dollárt keres évente, amit könnyedén szór szét. E költekezései között van egy palotája, Graceland, Memphisben. A házat foszforeszkáló festékkel kékre és aranyra festette, így világít éjjel a sötétben. A ház odabent tele van kitömött állatokkal, és autóparkjában található egy tiszta arany Cadillac.
(Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy még egy ilyen neves politikai hetilap is milyen hamis tényeket képes közölni Elvisről. Akkor el lehet képzelni, hogy a pletykalapokban miket írnak össze róla. A szerző megjegyzése).
A cikk ezt követően Parker ezredessel foglalkozik.
Menedzsere, Thomas Andrew Parker 15 éve felügyeli Elvis pénzügyeit, és vigyázz arra, hogy a legtöbb bevételt kapja. A bemutató koncert másnapján tartott sajtótájékoztatón egy angol koncertszervező egymillió angol fontot ajánlott Elvisnek egy angliai fellépésért, Parker csak ennyit mondott: „Akkor hozza nekem az előleget már holnap!”
A koncertsorozat kalózlemezei
Új jelenséggel állunk szemben. Mivel Parker ezredes parancsára Elvis valamennyi koncertjét rögzítik a keverőasztalnál, hirtelenben kalózlemezek tucatjai jelennek meg a piacon, amelyeken egy-egy teljes koncert, sok esetben több koncert teljes anyaga hallható. Volt idő, amikor sokan úgy gondolták, hogy a technikus „nyúlta le” ezeket a felvételeket, és adta el jó pénzért, névtelen lemezkiadóknak, erre azonban semmi bizonyíték nincs. Ugyanis, ha a technikus így járt volna el, annak komoly jogi következményei lettek volna, de ilyenről nem hallottunk.
Arra viszont van bizonyíték, hogy maga az RCA adja ki ezeket a lemezeket különféle néven. Hivatalosan nem jelentetheti meg, hiszen a felvétel nem professzionális módon történik, e mellett maguk a koncertek, megszerkesztetlenül csak a megszállott gyűjtőknek érnek sokat. Mivel egyik koncert szinte olyan, mint a másik, esetleg két dal különbséggel, vagy más-más hangulattal, így valóban csak a legelszántabb Elvis rajongók vásárolják ezeket a kalózlemezeket meg, de ők nagyobb összeget is hajlandóak megadni érte. Nem tudjuk bizonyosan, de az ötlet mögött feltehetően ismét maga Parker ezredes áll. A nagy lemezgyűjtőknek ugyanis megéri akár ötszörös árat is fizetni, ha abban hiszemben vannak, hogy az adott anyaghoz „kerülő úton”, csak igen kevesen jutnak hozzá.
Így ezeket az eleinte mindenféle névvel megjelenő a kalózlemezeket maga az RCA állítja elő. Bizonyíték erre, hogy egyrészt e sorok írója 1982-ben Antwerpenben részt vett egy európai Elvis találkozón, ahova egyszer csak megérkezett az RCA hivatalos furgonja, ahonnan ezeket a kalózlemezeket pakolták ki. A másik, hogy a „kalózkiadásokat” később a Follow That Dream kezdi kiadni. Eleinte mindenki arra gondol, hogy ez egy kalózkiadó. Azonban a Sony kiadó, amely az RCA-nal kiadott Elvis lemezek jogait átveszi, 1999-ben a Follow That Dream kiadót a hivatalosan is, Elvis gyűjtő lemezmárkává teszi (Official Elvis Presley Collectors label), és napjainkig is sorra jelenteti meg a „nem hivatalos” változatokat, az élő koncertek anyagait, eleinte CD-ken, majd az új formátumú bakelitlemezeken is.
Ezek a kalózfelvételek azonban nem tévesztendők össze a nézők által, engedély nélkül rögzített anyagokkal, amelyekből ugyancsak készültek kalózlemezek, ezek minősége azonban majdnem minden esetben, szinte használhatatlan.
A kalózlemezeket nem egyszerre, hanem hosszú éveken keresztül, bizonyos ütemezésben dobják a piacra, nagy részük 1969 és 1984 között kerül kiadásra, a CD térhódításával ugyanezeket a felvételeket ebben a formátumban is megjelenítik.
Az első International hotelbeli koncertsorozatról a következő kalózlemezek jelennek meg:
Augusztus 3, nyitó vacsora koncert Opening night 1969, valamint érdekes módon Elvis meets The Beatles, és Return of the prodigy (A zseni visszatérése)
Augusztus 6, vacsora koncert The return of the tiger man (A tigrisember visszatérése),Vegas variety Vol.2
Augusztus 7, vacsora koncert Live in Las Vegas
Augusztus 12, vacsora koncert Vegas memories, Bright light city
Augusztus 14, vacsora koncert The winner back in Vegas és Raising his on bar
Augusztus 15, éjféli show Rock is back
Augusztus 16, éjféli show Such night
Augusztus 21, éjféli show Viva Las Vegas
Augusztus 22, vacsora show Elvis in person
Augusztus 23, éjféli show Elvis at the International
Augusztus 24, vacsora show Live in Las Vegas 1969
Augusztus 24, éjféli show Here I go again, valamint Drownen in sound
Augusztus 25, éjféli show Midnight resurrection at International, és Hot august night
Augusztus 26, vacsora show Live in Las Vegas
Augusztus 26, éjféli show Elvis all shook up
Ezeknek a kalózlemezeknek a borítója igen jó minőségű, és meglepő módon néha ugyanaz, mint a hivatalos RCA kiadásé, csak más szöveggel, vagy szöveg nélkül, csak maga a fotó.
(Folyt. köv.)