RICKY NELSON

RICKY NELSON

A popénekes-dalszerző hosszú és sikeres karrierje az 1950-es években kezdődött, és több top tízes slágert is tartalmazott.

Ricky Nelson fiatalon indult, a pálya jó oldalán kezdte, magas, sötét, kék szemű és jóképű volt; felvételei 50 alkalommal ékesítették a Billboard listáját. Apja zenekarvezető volt, anyja énekesnő, így természetes volt, hogy ő is a szakmában helyezkedett el. Bár előnnyel indult a szakmában, ugyanolyan keményen dolgozott a karrierje építésén, mint bárki más, és valóban érdemben jutott oda. Lemezeinek minőségéhez nem férhet kétség, különösen, hogy számos b-oldalas száma is jól szerepelt a slágerlistákon.

Rick édesapja, a szaxofonon játszó Ozzie Nelson New Jerseyben nőtt fel. Az 1930-as években alapította meg big bandjét, amellyel megnyert egy zenei versenyt  New York City legnépszerűbb zenekarának vetélkedőjén, ezzel pedig még, ha szűken is, de legyőzte Paul Whitemant. Számos slágerfelvétele volt, köztük az „And Then Some„, című, mellyel a slágerlisták első helyére került. 1932-ben Harriet Hilliard énekesnő csatlakozott a zenekarához. 1935 októberében adták ki az ‘If I Had A Million Dollars‘ című duett dalukat. A szám nagy slágerré vált. Ozzie, és Harriet ugyanebben a hónapban össze is házasodtak. Az 1940-es évekre Ozzie Nelson és zenekara úgynevezett „soundie-kban„-ban szerepeltek, azaz olyan zenés rövidfilmekben, amelyeket a „filmjukeboxokban” vetítettek. Az itteni szerepléseik nagyban hozzájárultak a zenekar ismertségének és népszerűségének növeléséhez.

1944-re Ozzie kifejlesztette és elkészítette saját rádiósorozatot, az Ozzie és Harriet kalandjait. Hét évvel később a show átköltözött a televízió képernyőjére, és még nagyobb sikert aratott.

Ricky Nelson 1940. május 8-án született a New Jersey-i állambeli Teaneck városában. Igen hamar szerepelni kezdett szülei rádióműsoraiban. Kezdetben még egy színész alakította őt. 1949-ben csatlakozott Ricky és testvére, David a rádióműsor szereplőihez. Később, amikor a műsorból tévéműsor lett, hétről hétre jelen voltak. A tizenhat éves Ricky zenei áttörését az hozta meg, amikor a szülei TV műsorának „Ricky the Drummer” című epizódjában előadta az „I’m Walkin” című Fats Domino-dal feldolgozását. A számot lemezre vették, és a „A Teenager’s Romance” c. balladával a B oldalon, 1957 nyarán kiadták. A kislemez a Top 10-be került, és egymillió példányban kelt el.


Eredetileg az ‘I’m Walkin‘ lett volna az A-oldal, főleg a The Ozzie and Harriett Show-ban való szereplés miatt. Hamarosan a rádióállomások elkezdték megfordítani, és helyette a David Gillam által írt ‘A Teenager’s Romance‘-ét játszották; ez a dal magasabbra emelkedett a listán, és a 2. helyig jutott. Pat Boone ‘Love Letters in the Sand‘-je tartotta távol az első helytől.

„Tizenhat éves koromban randira vittem egy lányt, aki azt mondta, hogy szerelmes egy énekesbe, ezért elhatároztam, hogy én is megpróbálok egy lemezt készíteni.” – Ricky Nelson

Ricky második kislemeze, akárcsak a debütáló, Barney Kessel zenekarával készült; a ‘You’re My One and Only Love‘ Gloria Wood közreműködésével került felvételre, és a Billboard listán a 14. helyig jutott.

Ricky a következő kislemezét már az Imperial kiadónál adta ki. Egy Rockabilly stílusú számot, a ‘Be-Bop Baby-t’ vette fel. A dal a slágerlista 3. helyig jutott, és csak az Everly Brothers és Elvis állt az útjába. Nem sokkal ezután Ricky összehozta saját zenekarát, amelyben James Burton gitározott, aki később hosszú évekig játszott Presley-vel. Elvis később azt mondta Burtonnak, hogy soha nem hagyott ki egy epizódot sem a The Ozzie and Harriet Show-ból, és szerette Ricky éneklését. A show általában Ricky egyik dalával zárult, ami sok korai felvételének népszerűsítésében segítette az előadót.

Ez volt a helyzet a ‘Stood Up‘ című számmal, amely 1958 elején a Nr.2 helyet érte el, a ‘Waitin’ in School‘ Nr.18.


A ‘Believe What You Say‘, a No.4-ig jutott, a ‘My Bucket’s Got A Hole In It‘ No.12 című számmal.


Danny és a Juniors klasszikusa, az „At The Hop” volt az, ami megakadályozta, hogy a „Stood Up” az első helyre kerüljön; ez lett azonban az első slágere Nagy-Britanniában, ahol éppen csak bekúszott a Top 30-ba. Ricky következő kislemeze 1958 júliusában jelent meg, nem sokkal azután, hogy betöltötte 18. életévét, és végül a slágerlisták élére került. A ‘Poor Little Fool‘ augusztus 4-én került az első helyre, kiszorítva Elvis Presley ‘Hard Headed Woman‘-jét. A kislemez több, mint 2 millió példányban kelt el. A ‘Poor Little Fool‘-t a 17 éves Sharon Sheeley írta, aki hamarosan Eddie Cochran barátnője lett.

A „Poor Little Fool” lett a Billboard újonnan bevezetett Hot 100 kislemezlistájának legelső Nr.1 kislemeze. Érdekes módon az USA-ban képborító nélkül adták ki, mert Rickynek vétójoga volt az ilyen döntések felett, és nem tetszett neki az Imperial által választott fénykép; ez lett az egyetlen olyan 45-ös, amelyet sima tasakban adtak ki. Sheeley dala az énekessel, Don Everlyvel való rövid kapcsolatán alapul.

1958 és 1959 folyamán Nelson tizenkét slágerrel szerepelt a slágerlistákon, szemben Elvis Presley tizenegy slágerével. Ez alatt a két év alatt Presley csak a King Creole című filmhez vett fel zenét, 1958 januárjában és februárjában, mielőtt bevonult volna az amerikai fegyveres erőkhöz, és négy hónappal később egy rövid (öt dalból álló) felvételt készített. 1958 nyarán Nelson lebonyolította első teljes körű turnéját, átlagosan 5000 dolláros esti bevétellel. 1960-ra a Ricky Nelson International Fan Clubnak 9000 tagozata volt világszerte.

Karrierem talán legkínosabb pillanata az volt, amikor hat lány próbált a kocsim alá vetni magát, és rám kiabáltak, hogy gázoljam el őket. Az ilyesmi nagyon ijesztő tud lenni! – NME – 1960. május

Nelson kijelentette:

Aki a rock&rollt szidja, az vagy nem érti, vagy előítéletes vele szemben, vagy egyszerűen csak szögletes. – NME – 1958. november

Az 1959-es év – sikeres kislemezek egész sorával – Ricky Nelson számára egészen mozgalmasnak bizonyult. A kis képernyőről a nagy vászonra is átkerült, amikor első nagyjátékfilmjében önállóan szerepelt. Tizenkét évesen már szerepelt az Ozzie and Harriet Show egyik spin-off filmjében, valamint egy másikban Ethel Barrymore-ral és Leslie Caronnal. Howard Hawks Rio Bravo című filmjében John Wayne és Dean Martin játszotta a főszerepet. Ricky a filmben énekelt néhány dalt, köztük a My Rifle, My Pony And Me-t Dean Martinnal, valamint a Cindy-t és a Rio Bravót egyedül. Ez utóbbit a zárójelenetben.

A következő évben Ricky Nelson Jack Lemmon oldalán szerepelt a The Wackiest Ship in the Army című filmben.

Az It’s Late c. dala 1959. februárjában kislemezen lett elsőként kiadva, majd a Ricky Sings Again c. nagylemezére is felkerült. Bár a Hot 100-as listán csak a 9. helyig jutott, a brit listán a 3. helyre került, és azóta is Ricky Nelson egyik legmaradandóbb dala. A Dorsey Burnette által írt dal egyike volt azoknak, amelyeket Dorsey és testvére, Johnny írtak Ricky számára, akik Memphisből indultak el, hogy Kaliforniában keressék a szerencséjüket.

Johnny Burnette & The Rock&Roll Trio

A hatvanas évek kezdetén úgy tűnt, hogy Ricky zenéje kiesik a lemezvásárlók kegyeiből. Még mindig voltak slágerei, de az új évtized első évében egyszer sem tudott bejutni a top 10-be. A „Young Emotions„, kúszott fel a legmagasabbra, és az is csak a 12. helyig.

Néhány anyag egyértelműen hibás volt.

Gene Austin 1925-ös dalának feldolgozása, a ‘Yes Sir That’s My Baby‘ nem tartozott a Rock&Roll élvonalába. Ozzie Nelson, Ricky apja állítólag komoly hibákat vétett fia karrierjének egyengetése közben. Pl.: megvétózta, hogy fia más tévéműsorokban is szerepeljen. Ugyanakkor bármilyen anyagot is választottak, Ricky zenekarának játéka mindig elsőrangú volt, és Ricky is mindig nagyszerűen énekelt.

A Travelin’ Man című számban még mindig Rickyként szerepelt, és azon a napon, amikor 21 éves lett, a dal a Hot 100-as lista 18. helyére került. A dalt Jerry Fuller, egy texasi dalszerző írta, akinek magának is volt néhány kisebb slágere ebben az időben, de Rick szerint a dal majdnem máshoz került:

„A ‘Travelin’ Man’-t eredetileg Sam Cooke-hoz vittem, és nem sokkal Sam halála előtt találkoztam vele. Sam azt mondta, nagyon sajnálja, hogy nem ő vette fel ezt a dalt”.

Ricky második number one-ja egybeesett azzal, hogy huszonegy éves lett, ez egyben fordulópontot is jelentett az életében, az Y kikerült a nevéből – a szó minden értelmében felnőtté vált. Ettől kezdve ő volt Rick Nelson. A Travelin’ Man volt a 25. slágere 4 év alatt a Billboard listán; ez figyelemre méltó teljesítmény.

„Gene Pitney körülbelül másfél évvel azelőtt vette fel a ‘Hello Mary Lou’-t, hogy nekem adta volna, amikor sok demót készített, Aaron Schroeder számára”.

Micsoda ajándék! Bár csak a ‘Travelin Man‘ B-oldalaként került a 9. helyre, ez talán Rick legemlékezetesebb dala. James Burton csodálatos gitárszólójával egyike azoknak a tökéletes jukebox daloknak, amelyek azonnal a boldog napok auráját idézik fel. Nagy-Britanniában a 2. helyig jutott, és ez lett a legnagyobb slágere.

Rick első lemeze az új „felnőtt” nevével az „A Wonder Like You” volt, a B-oldalon az „Everlovin„-nal; egyik dal sem került be a Top 10-be.

Nem úgy a folytatás, a „Young World” az 5. helyig jutott, ugyanoda, ahová a következő kislemeze, a „Teen Age Idol„.


Egy másik Jerry Fuller-dal 1963 elején visszavitte Ricket a Top 10-be – ez volt az az év, amikor a brit invázió elkezdődött, és a Rickhez hasonló sztárok hamarosan visszavonulót fújtak. Az év hátralévő részében Rick kislemezei nehezen tudtak érvényesülni a slágerlistán. A ‘Fools Rush In‘ 1963 őszén a 12. helyig jutott, és 1964 kezdetén Rick megkapta utolsó nagy slágerét Rock&Roll karrierje során. A ‘For You‘ a Glen Gray zenekarvezető által népszerűvé tett régi 1930-as évekbeli dal a 6. helyig jutott. Ezután az ember, aki egyszer azt mondta, hogy „a karrier a visszatérések sorozata„, nehezen tudott visszatérni. Zeneileg elvesztette az útját. A régi, 1930-as évekbeli dalok feldolgozása furcsa dolog volt egy olyan ember számára, aki az ő származásával rendelkezett.

Lehet, hogy a „Fools Rush In” régi dal, hiszen Glenn Millertől Frank Sinatra-ig mindenki előadta az 1930-as években, de Rick átdolgozásával, ami igazán működött, két és fél perc tökéletes popdal, egy újabb csodálatos James Burton gitárszólóval (megismételte a szólót, amikor Elvis feldolgozta – bár Presley verziója közel sem olyan jó, mint Rické).

Mindenki ismerte a nevemet, de senki sem hallotta a zenét – nem úgy néztem ki, mint régen. – Rick Nelson

1966-ra Rick befejezte a Rock&Rollt és a popzenét. Figyelme a country zene felé fordult, és Willie Nelson, Tim Hardin, Harry Nelson dalait kezdte el énekelni, valamint saját anyagokat írt; albumai között van a kiváló Bright Lights – Country Music. 1969-ben feldolgozta Dylan ‘She Belongs To Me‘ című dalát, és az út során a két férfi összebarátkozott; Rick halála után Dylan koncerten énekelte a ‘Lonesome Town‘-t.

1969-ben megalakította a Stone Canyon Bandet, és a country-rock irányába indult el, és számos nagyon jó, de mára már nagyrészt elfeledett albumot készített. Egy Madison Square Gardenben tartott koncertje után, ahol úgy gondolta, hogy a közönség egy része kifütyülte, mert nem a régi dalait énekelte, felvett egy csodálatos, ‘Garden Party‘ című számot, amely a 6. helyig jutott a slágerlistán. 9 év után ez volt az első nagy slágere.

Ironikus módon a tömeg a rendőrséget fütyülte ki, de Rick nem tudott erről. A Stone Canyon Band 1974-ben feloszlott, de Rick folytatta a turnézást és a lemezfelvételt.

Rick mindig is ideges volt a repüléstől, és mindig ragaszkodott a kereskedelmi légitársaságok használatához, aztán mégis csak megvásárolta Jerry Lee Lewis régi, kétmotoros DC-3-asát. A gépet „repülő busznak” nevezték el, és Rick ezzel járta az országot, hogy évente több mint 200 koncertet adjon.

Rick Nelson „Repülő busza”

1985 szilveszterén éppen egy koncertre repült a texasi Dallasba, amikor a gép lezuhant egy mezőn a texasi DeKalb közelében. A gép kigyulladt, és mindenki bent rekedt, kivéve a pilótát és a másodpilótát, akik a pilótafülke ablakán keresztül menekültek ki; Rick, a zenekara és a menyasszonya mind tragikusan meghaltak.

Rick Nelson igazi tinibálvány volt, aki a későbbiekben soha nem kapta meg a megérdemelt elismerést; valószínűleg ezzel fizette meg az árát annak, hogy túl korán lett híres. Valahogy nem tudta elérni, hogy az emberek felismerjék valódi tehetségét, pedig a baleset nélkül valószínűleg még csodálatos karriert futott volna be.

Források: udiscovermusic.com, wikipédia