WERLY FAIRBURN – az éneklő fodrász, az elfeledett rockabilly úttörő

WERLY FAIRBURN – az éneklő fodrász, az elfeledett rockabilly úttörő

SZÜLETETT: 1924. NOVEMBER 27, FOLSOM, LOUISIANA
MEHALT: 1985. JANUÁR 18, GLENDORA, CALIFORNIA

Werly Fairburn hivatalosan Folsomban született, valójában a szülei a város környéki farmvilágban éltek. Valódi louisianai volt, mert cherokee indián, skót, ír és angolok is vannak az őseik között.

Fairburn úgy nőtt fel, hogy szombat esténként a szüleivel együtt hallgatta a Grand Ole Opry műsorát. Mikor 13 éves volt, apja vásárolt számára egy gitárt, amin saját maga, autodidakta módon tanult meg játszani. Édesapja hamarosan meghalt. A gitártanulásban versenytársra akadt a saját bátyja személyében. A Fairburn gyerekek, azon versenyeztek, ki tud jobban gitáron játszani. Mikor már eljutottak egy bizonyos szintig , egy színes bőrű farm – szomszédtól megtanultak blues zenét játszani gitáron. Ez a tudás a későbbiekben igen hasznosnak bizonyult számukra. Sikerült ugyanis a saját, hillbilly zenéjükbe a blues gitárjáték egyes elemeit beiktatni, ami új utakra vezette őket.

Werly Fairburn 17 éves korában megnősült, elhagyta a szülői házat, majd New Orleansba költözött családjával, ahol egy hajógyárban kapott munkát. Amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba, Fairburn is jelentkezett katonának, ahol a tengerészetnél szolgált, mint a hajókarbantartó. Katonai szolgálatát Honoluluban, a Hawaii-szigeteken töltötte. Ez idő alatt merült fel benne először az az ötlet, hogy megpróbálja a gitártudását és éneklést is életvitelszerűen gyakorolni. Fairburn óvatos volt, és biztos ami biztos, kitanulta a fodrász mesterséget is, de a zenei pálya továbbra is erősen vonzotta.

Visszatérve New Orleansba, fodrászként helyezkedett el. A hajnyírás mellett sem vesztette el a zene iránti lelkesedését. Nagy kedvence volt Jimmie Rodgers és Hank Williams. Szívesen hallgatta a New Orleansban virágzó Rhythm&Blues zenéket is.

Két hajnyírás közben énekelt a vendégeinek, így becenevét, az „éneklő fodrászt” váltotta ismertté a környéken. Ez az extra szórakoztatás olyannyira elterjedt, hogy még a WJBW rádió is vendégül látta a hajnyírásához, és felajánlották neki, hogy élőben adnak neki időt az éneklésre a rádiójukban, amit Fairburn elfogadott. Az esemény különlegessége az volt, hogy a rádióadó mozgó stúdióval érkezett a fodrászathoz, és a mikrofont a fodrászatban állították fel, így Fairburn vidáman énekelhetett élőben, miközben nyírta a vendégek haját.

Ez az élő adás a hajnyírással kombinálva olyannyira sikeres lett, hogy a közvetítés napján reggel már sorban álltak a vendégek, akik bár nem szólalhattak meg, így is bekerültek a rádió műsorába.

1948 év végétől újabb rádióadó – a WWEZ rádió, ami New Orleans határain túl is fogható volt – ajánlotta fel számára a hasonló élő adások lehetőségét. A hajnyírás és éneklés annyira népszerűvé vált a tömegek körében, hogy fel kellett adnia a hajnyírást. A rádióadó állandó műsorvezetői állást ajánlott Felburnnak. 1948-ban úgy döntött, hogy zenei tudását jobban fejleszti, ezért a helyi zeneiskolában továbbképzést kapott, ami diplomával járt. Ebben az időben már az „éneklő DJ” néven szerepelt a rádióban. Főleg countryt és hillbilly zenét játszott, mellette otthonosan mozgott a blues és a jump blues (később a jump blues a rhythm&blues néven volt jelölve) területén is. Egyre népszerűbb rádióműsoraihoz a környék számos szponzora jelentkezett. A rádiós sikerei odavezettek, hogy egy zenekar verbuválódott köré, akik a műsor ideje alatt kísérték. Felburn és a Delta Boys zenekar a műsor mellett már élő show-műsorokat is elvállat. Táncházakban és szórakozóhelyeken léptek fel.

Az 1950-es évek elején a Trumpet Records meghívta a zenekart meghallgatásra, de ez inkább csak formalitás volt, mert a lemezkiadó tulajdonosa, Lillian Murry, a rádióból már ismerte a csapatot. Így az első meghallgatás azzal végződött, hogy lemezre került a „Camping With Marie” és a „Let’s Think Over„.


A lemezcímkén pedig a Werley Fairburn And The Delta Balladeers felirat volt olvasható. A kislemez 1953 májusában került kiadásra. A zenekar júliusban újabb kislemezzel jelentkezett, ekkor már a Werley Fairburn név került a lemez címkéjére, a lemezre pedig a „I Feel Like Cryin‘” és a „Baby Call On Me” számok. Mindkét kislemez anyagában már érezhető, hogy stílusváltáshoz ért Werley Fairburn. Még mindig a hegedű és az steel-gitár volt a domináns hangszer – valamint a kritika country zenének nevezte a zenéjüket – de ami a lényeges, hogy a ritmus már a rockabilly stílusjegyeit hordozta.


Werley Fairburnt 1954-ben megkörnyékezte a Capitol Records kiadó. Az első, a a Capitol által kiadott kislemeze, a „Good Deal, Lucille” és „Baby He’s A Wolf” volt.


Ezt a kislemezt több kevésbé sikeres követte, e miatt 1955-ben átigazolt a Columbia Records-hoz. A zenéjében erősen érezhető volt a rhythm&blues zene hatása. Fairburn szívesen játszotta a saját feldolgozásában pl. Fats Domino „All By Myself” c. dalát.

1955-ben a Columbia Records kiadta Fairburn „I Guess I’m Crazy (For Loving You)” és a „That Sweet Love Of Mine” c. dalait tartalmazó kislemezét.


Az „I Guess I’m Crazy (For Loving You)” a kiadáskor nem okozott túl nagy feltűnést. 1956-ban felmondott a Columbia Recordsnál, és a főleg rhythm&blues zenére specializálódott Savoy Records-hoz került, ahol három kislemezt adott ki, erőteljes ritmusú rockabilly zenével. Werley Fairburn 1957-ben újra elkezdett show műsorokban szerepelni, így a Grand Ole Opry és a Louisiana Hayride műsoraiban is többször megfordult. Itt találkozott Jim Reeves-szel, akinek megtetszett több Fairburn szerzemény is.

1964-ben a Louisiana Hayride show-ban Jim Reeves is az előadók között volt. Fellépését megelőzően Werly Fairburn az „I Guess I’m Crazy (For Loving You)” című számát énekelte. A műsort követően Jim Reeves felkereste Fairburnt, és megkérte, hogy felvehetné-e lemezre ezt a számot, mert neki különösen is tetszik. Jim Reeves az engedélyt megkapta, és a dalból készült felvétele igen sikeressé is vált. Sajnos ezt ő már soha nem tudhatta meg, hiszen 1964. július 31-én repülőszerencsétlenség áldozatává vált.

A repülőszerencsétlenség is közrejátszott abban, hogy Werly Fairburn ezt követően Kaliforniába költözött. Zenei szerencséje nem követte őt. A stúdiókban már ritkán fordult meg, így a koncertjeire összpontosított.

1985. január 18-án a glendora-i házában érte a halál, a körülményekről nincs adat.

Halálát megelőzően is úgy emlegették őt a különféle zenei szaklapok, mint „az elfeledett rockabilly úttörőt„. A Bear Family Records 1994-ben egy válogatásalbum kiadásával emlékezett rá.

Forrás: Ed Beres, Melbourne, Ausztrália