Az Igazi ELVIS 119. – 1970

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 119. – 1970

1970

Ami zenei karrierjét illeti, minden visszaszökken a normális kerékvágásba. Remek zenészeivel és háttér énekeseivel sorra adja a koncertjeit, mindenekelőtt Las Vegasban, ahol hosszabb távra leköti magát a Hilton International szállodához. E mellett beindul országos stadion/sportcsarnok turnésorozata is. Lemezei jól szerepelnek, egy dokumentumfilm is kézül róla. Ő mégsem érzi jól magát a bőrében, úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Az év vége felé a külső szemlélő számára érthetetlen módon utazgat össze-vissza az országban, mígnem az egyik repülőn, egy szentorral találkozva elhatározza, hogy meglátogatja Washingtonban, a Fehér Házban, Nixon amerikai elnököt, és látogatást tesz az FBI főhadiszállásán is, ahol úgy mutatja be magát, mint egy drogkereskedelem ellen küzdő tiszteletbeli rendőrt.

Rendkívül szokatlan, hogy a világ leghíresebb előadóművésze az igazságszolgáltatás területén igyekezzen képességeit kamatoztatni. Ettől az évtől kezdve kezd egyre furcsábban viselkedni és egyre jobban szembetűnik majd az a hatás, amit az általa egyre korlátlanabb mértékben szedett gyógyszerek okoznak.

Január 5

Elvis kibérli Memphisben a Memphian mozit, hogy újból, mint annyiszor, egész éjjel filmeket nézzen Priscillával és a Memphis Maffia tagjaival. Ezen az estén az akkor még mozikban be nem mutatott Patton c. filmet nézi meg, George C. Scott főszereplésével. Ez a film kiüti a korábbi No.1.-t, a Dr. Strangelove-ot. Ezentúl ez a film lesz a kedvence. Elvisnél megszokott, hogy azokat a filmeket, amelyeket kedvelt, addig nézte, míg minden egyes dialógust kívülről nem tudott. A Patton olyan hatással volt rá, hogy a Maffia tagjainak többször mondta el fennhangon azt a beszédet, amit a film elején Scott, mint Patton tábornok a katonáihoz intéz.


Január 10

Hollywoodban, a Sunset Boulevardon található RCA stúdióban, Elvis és zenészei a következő Las Vegas-i koncertsorozatra készülnek. Ronnie Tutt időközben felmondja a szerződését, mert nem sikerül megegyeznie a fizetését illetően az ezredesessel, helyét Bob Lanning veszi át. Larry Muhoberac zongorista sem tud a csapattal tartani, ezért a TCB Band vezetője, James Burton barátját, Glen D. Hardint kéri fel, hogy csatlakozzon hozzájuk. Hardin annak idején Buddy Holly kísérőzenekarának, a The Crickets tagjaként kezdte pályafutását. Cissy Houston sem tudja vállalni a koncertsorozatot, az ő helyét Ann Williams veszi át.

Január 26

Elvis megkezdi egy hónapos koncertsorozatát az International hotelben. Ezúttal kizárólag meghívott vendégek számára. Most első ízben használja azt az egybeszabott fehér kosztüm-ruhát, amit karate öltözete inspirált, és amit neki terveztek erre az alkalomra. Elvis ki is használja a ruha adta lehetőséget és koncert közben több karate mozdulatot mutat be, a közönség nagy ovációját kiváltva vele. Ezen a koncertsorozaton olyanok neves művészek vannak jelen nézőként, mint Fats Domino, vagy Zsazsa Gabor.

A koncertsorozat Las Vegasban, az International hotelben ezúttal január 26-án, az éjféli koncerttel kezdődik. Ettől kezdve február 23.-ig minden este, szünnap nélkül két koncertet ad, az elsőt 20:30-kor, majd az éjféli showt.

Erről a koncertsorozatról Albert Goldman ír a Life magazinba cikket.

Albert Goldman

Albert Goldman, aki az igen ellentmondásos, sokak szerint elviselhetetlenül hazug Elvis életrajzot írja, ami magyarul is megjelenik, sajnos több kiadásban is. A Life magazin március 20-i számában Goldman így foglalja össze véleményét:

„Pazar! – vagy ehhez hasonló legfelső minősítő szó az, amivel le lehet írni legutóbbi Las Vegas-i újjászületését. Marlene Dietrich óta nem volt a Földön olyan személy, aki a lábával így el tudta volna kápráztatni a közönségét, ahogy Elvis a derekától lefelé, a bokájáig, aki megjelenésével elektromos töltéssel telítette meg ezt a megcsömörlött várost. Még csak fel sem hangzott a zene, még nem búgott el egyetlen hangot sem, nem mozgatta meg híres csípőjét, máris őrjöngött a nézőtér. Már azzal elvarázsolta a bemutató koncert közönségét, hogy az év fellépő ruhájában jelent meg előttük. Na, de mit is vett fel? Nos, semmi pompázatost, csak egy egyszerű fehér karate ruhát, amely remekül passzolt az alakjához, rátapadt vállaira, középen kiemelte a pocakját, keskeny csípőjét, nos, meg kell adni, jó kis ruhadarab volt.

Na, és ott vannak a gyöngyei, nagyadag fénylő gyöngyei, amelyek körbe ragyogják a nyakát, ezek a gyöngyök nem a ruhájára vannak varrva, hanem mintegy testékszer ékesítik. Nagy adagokban hullnak alá a nyakáról, körbefonják a derekát, híres karate öve körül, aranyzsinóron futnak körbe, körbe, a bal térdére is jut a gyöngyökből. Lila és rózsaszín fényben ragyogva hatalmas gyémántkövek fénylenek ujjain, miközben kisfiús mosolya igyekszik mindezt túlragyogni, hollófekete szexuális hormonnal dúsított haja alól. Elvis úgy nézett ki, mint egy férfi sajttorta darab, ami az operai távcsövén keresztül őt bámuló sok ezer női szempár tüzében érlelődött.

Makulátlan nárcizmusa olyannyira lenyűgözte közönségét, hogy észre sem lehetett venni, hogy 38-tagú zenekar kíséri, mintha maguk a Las Vegas-i filharmonikusok lennének, miközben elől felsorakozva a maffia tagok, felszerelkezve gitárokkal és dobokkal, valamint egy nyolctagú háttérének együttessel (a Sweet Inspirations és a The Imperials tagjaival). Elvis James Brown stílusban indította a show-t, galléron ragadva a mikrofont és belekezdve az All shook up című dalba, miközben a nagyzenekar hatalmas testét ringatta az ütemre.

A gitárszólónál a nyakában lógó gitárt, a hangszeren játszani nem tudók begyakorolt lezserségével pengette. Az est további része nyugodtan telt, ahogy előadta régi, jól ismert dalait, meg néhány újat. A dalok közötti szünetben bedobta száraz humorát: „Olyan száraz a szám, mintha Bob Dylan aludt volna benne egész éjjel.” Kiválasztottságát azzal bizonyította, hogy alkalmanként odacsalogatott egy kék hajú nőszemélyt a színpad szélére, és szájon csókolta, miközben a nézőtéren a többi nő úgy bámulta, mint a lazacok, amikor ívás közben felfelé úszva a sebes patakon egy zuhataghoz érnek. Ez valóban a show legviccesebb részei közé tartozott.”

Január 29

Az RCA piacra dobja Kentucky rain/My little friend kislemezét. Katalógusszáma: RCA 47 9791. A felvételek Memphisben, az American Sound stúdióban készülnek 1969. január 16-án és február 19-én.

A Kentucky rain című dal Eddie Rabbitt és Dick Heard szerzeménye. Érdekessége, hogy a zongorán Ronnie Lee Milsap amerikai countryénekes működik közre. Milsap ebben az időben igen népszerű, hat Grammy díjat tudhat magáénak. A dal egyik sorlemezére sem kerül fel. A Billboard 100-as kislemez listán No.16. helyet foglalja el, ugyanakkor Kanadában No.1. listavezető lesz az ottani country listán. A szám aranylemez lesz. A Worldwide 50 gold award hits Vol.1. válogatás lemezére kerül majd fel.

A My little friend szerzője Shirl Milette, amerikai dalszerző, énekes és gitáros. A dal nem kerül fel egyetlen listára sem. Ez a szerzemény majd az Almost in love címmel megjelenő Camden albumára kerül fel.

Február 16

Falton Jarvis felügyeletével az RCA dalokat rögzít következő koncertalbumára, amelynek címe, On Stage: February 1970. Ezen az albumon lesz majd hallható Elvis kislemez világsikere, a Billboard kislemez listán No.1. The wonder of you.

Február 18

Mivel Elvis elégedetlen a felvett anyaggal, a koncerten a felvétel kedvéért elénekli a See See Ridert, a Release Met és még egy alkalommal a The Wonder Of Yout. Ez utóbbi felvétel lesz nagy siker a slágerlistán, míg a See See Rider később a koncertek kezdő dala lesz.

Február 23

Elvis fantasztikus éjféli show-val búcsúzik a Las Vegas International Hiltonban adott januári-februári koncertsorozattól. Egy hónapi megfeszített munka, napi két show után is friss, egyáltalán nem érzi fáradtnak magát. Reggel 3 óráig tart a koncert, számos ráadást énekel. Több jelenlévő szerint Elvis életének legjobb koncertjét adja ezen az éjszakán.

Elvis második International hotelbeli koncertsorozatáról is szép számmal készülnek kalózlemezek. Ezek:

Január 23, nyitó show True love travels on a gravel road, Walk a mile in my shoes, Opening night January 1970, Rock in black, Rebooken at the International
Február 3,vacsora show Have some fun tonight!, A new decade a new sound
Február 5, vacsora show International earthquake (Nemzetközi földrengés), Sheik of the desert (A sivatag sejkje – Las Vegas sivatagban fekszik. A szerző megjegyzése), C.C.rider
Február 15, éjféli koncert Polk salad Annie
Február 21, éjféli koncert Let it be me
Feburár 22, vacsora koncert Moving forward
Február 22, éjféli koncert Rock in black
Február 23, éjféli zárókoncert őt nagylemezen is napvilágot lát, ezek címei: True love travels on a gravel road, kétféle borítóval, valamint Electrifying, Closing night, Closing night February, On the stage season.

(Folyt. köv.)