Az Igazi ELVIS 131. – 1972

Written by on 2023.09.09.

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

Az Igazi ELVIS 131. – 1972

Még egy kétségbeesett kísérlet, hogy Priscillát maga mellett tartsa, majd januári Las Vegas-beli koncertsorozatán bejelenti a közönségnek, hogy válik a feleségétől. Priscilla elköltözik Gracelandből, és új életet kezd, közben elindul a válóper. Elvis magát nem kímélve dolgozik, hogy ne kelljen a magánéleti problémáival foglalkoznia. Sorra jönnek a koncertek, meghódítja New Yorkot, és újabb dokumentumfilm készül vele. Hogy jó fizikai formában legyen, erős fogyókúrába kezd, amikor e sorok írója találkozik vele Las Vegasban, meglepődve látja, hogy mennyire vékony. Újabb gospel albumot készít, He touched me címmel, amellyel elnyeri a második Grammy díjat. Egyéb stúdió albumai azonban egyre rosszabbak, és kiugró sikert ettől kezdve már csak a koncertjein előadott számaival és koncertlemezeivel ér el.

Január 8

Elvis meghívja 37. születésnapi bulijára új szerelmét, Joyce Bovát Gracelandbe, miközben az ünnepségen Priscilla is jelen van. Elvis ezzel akarja féltékennyé tenni feleségét, aki az utóbbi időben teljes mértékben elhidegül tőle.

Elvis és Joyce Bova

Elvis 1969-ben találkozik Joyce Bovával, Las Vegasban és egymásba szeretnek. Kapcsolatuk egészen 1972-ig tart. Bova a Capitol Hillen lakik, Washington mellett, ahol a köztisztviselők is, ugyanis a kormánynak dolgozik. Ráadásul az édesapja rendőr. Kapcsolatukról 1994-ben könyvet jelentet meg, Don’t ask forever: My love affair with Elvis címmel. Bovának van egy egypetéjű ikertestvére, ami éppen elegendő téma Elvis számára a kapcsolathoz.
Ott van Elvis mellett, amikor halálos fenyegetést kap. Leírja, hogy Elvist mennyire megviseli az eset, olyannyira, hogy nem bírja Elvis idegességét, és kiköltözik Elvis lakosztályából. Egyébként, mint írja, egyre nehezebb volt elviselni Elvis hangulatváltásait. Bár vele mindig tisztelettel bánt, de gyakran előfordult, hogy váratlanul dühbe jött, és szó nélkül kirohant, becsapva maga mögött az ajtót.

Amikor Priscilla elköltözik, Bova beköltözik Gracelandbe. Látja, hogy a falak tele vannak Elvis és Priscilla közös fotóival. Zavarja, hogy még nem váltak el, és ő máris elfoglalja a feleség helyét. Az élet Gracelandben azonban nem olyan romantikus, mint ahogy azt elképzeli. Meg kell tanulnia az oxigénpalackra szerelt oxigénadagolót kezelni, hogy ő adja fel a maszkot és állítsa be a kívánt mennyiséget, amikor Elvisnek oxigénre van szüksége. Ő fogja Elvis kezét, amikor glaukóma kezelése miatt, az orvos a szemébe szúrva adja be neki az injekciót.

Ott van Elvis mellett, amikor a Wonderful world of Christmas lemezanyagát felveszi a stúdióban. Elvis arra kéri, hogy írja le neki kézzel az egyik dal szövegét, mert nem tudja kívülről. A dalokról is kikéri a véleményét.

Ha hihetünk Bovanak, akkor Elvis eltűnései, ide-oda utazgatása, washingtoni látogatásai nem véletlenszerűek, ezek mögött őt kell keresni, hiszen együtt utaztak mindenfelé. Washingtonban a születésnapját is megünneplik Bova családjának körében. Gyakran mennek szórakozni hármasban, Elvis, ő, és Janice, az ikertestvére.

Bova fájó szívvel mond búcsút Elvisnek, de képtelen vele élni, képtelen azt az életmódot, amit Elvis folytat napi szinten elviselni.

Január 13

Elvis megkezdi következő Las Vegas-i koncertsorozatának próbáit.

Január

Az RCA piacra dobja Until it’s time for you to go/We can make the morning kislemezét. Katalógusszáma: RCA 74-0619.

Az Until it’s time for you to go az indián származású, kanadai énekes/dalszerzőnő/vizuális művész/ oktató/polgárjogi harcos Buffy Sainte-Marie szerzeménye. A dal olyan népszerű, hogy több mint 45 előadó dolgozza fel, többek között Paul Anka, Chet Atkins, Shirley Bassey, Glen Campbell, Cher, Bobby Darin, Bette Davis, Willie Nelson, Johnny Mathis, Nancy Sinatra. Elvis feldolgozása No.40. helyre kerül fel a Billboard 100-as kislemez listán.

A B oldali dal Jay Ramsey szerzeménye, egyetlen listára sem kerül fel. Mindkét dal megtalálható az Elvis now albumon.

Január 26

Elvis nyitó koncertje az International Hiltonban. Ez immár hatodik egy hónapos koncertsorozata a szállodában. Elvis sovány, és kipihent. A kritika szerint beletörődik a sorsába, hogy ennyi koncertet kell adnia. Teljes erejét beleadva, de gépiesen teljesíti ezt a koncertet, amelyen több új szám is szerepel a régi sikerdalok között. A számok közötti „monológ” témája ezúttal Elvis számára az elveszett szerelem. A hosszas okfejtés valószínűleg Priscillának szól, aki lent ül a nézőtéren.

International Hotel 1972 január

Február 23-ig, az éjféli koncerttel bezárólag 57 showt ad, ismét naponta kettőt, szünnap nélkül. A február 23-i éjféli show-ról igen hosszadalmasan számol be egy Evan aláírást használó kritikus. Ez az első olyan írás, amely nem Elvis megjelenését ecseteli, vagy a tini lányok rajongását írja le, hanem végre komoly beszámolót közöl magáról a koncertről, és az ott elhangzott dalok előadásmódjáról, ugyanakkor nem tagadja Elvishez kötődő szimpátiáját sem. A lap címe csak MS-sel van jelölve.

Íme a tartalma röviden összefoglalva:

Priscilla Presley az Elvis and me (Elvis és én) c. könyvében azt írja, hogy a február 23-i Las Vegas-i záró vacsora és az éjféli show között jutottak arra a közös megegyezésre, hogy végleg elválnak egymástól. Minden kívülálló mindkettőjükkel szimpatizál, megérti mindkettőjük érzelmeit és álláspontját, e fordulópont kapcsán. Én mindig csodáltam, hogy Elvis ezt képes volt bejelenteni az éjféli show-ján, amin volt szerencsém magamnak is jelen lenni a közönség soraiban. A koncert a 2001 belépőjével kezdődött, és az izgalommal teli várakozást felváltotta a jól ismert visítás, ami annyira jellemző, amikor színpadra lép, talán csak a Sweet Inspirations üdvözlő tapsa volt zavaró egy kicsit. A See see rider dal előadása igen hasonló volt, mint a nyitó koncerten, igaz, valami olyasmit énekelt, hogy „well I’m going, aarrrr way baby” a helyes „I’m goin’, goin’ goin’ away baby” (Én megyek, megyek, megyek el, kedvesem. Talán a fenti bejelentés után érthető, hogy nem akarta kiénekelni. A szerző megjegyzése). Egyébként nem úgy nézett ki, hogy Elvisen bármilyen formában is meglátszott volna, hogy a felesége épp az előbb jelentette be, hogy vége a házasságuknak.

A lányok a nézőtéren megvadultak ezen az estén. Elvis megköszöni, és máris belekezd a „Proud Mary” számba, ahol jól hallható J.D. Sumner mély basszushangjának morgása „roll on, roll on”.

A dal égén meg sem várva a taps elhalását, belekezd a Never been to Spain számba. Az estről készült felvételen némi visszhangot hallani az első két versszak alatt. Elvis szövegmondása is igen különös, elüt a szokásostól. Ugyanakkor több erő van benne. Igaz, itt még igen ügyel a helyes prozódiára, míg majd áprilistól, kevésbé koncentrál erre, amikor énekli ezeket a dalokat. A Never been to Spain végén James Burton ragadja magához a kezdeményezést, néhány remek gitárfutammal zárva a számot. Egy hölgy, aki éppen mellettem ült ezen az estén odaszól a szomszédjához: „Jé, Elvisen női karkötő van. Talán Priscilláé?”. Nincs idő ezen elgondolkodni, máris jön a You gave me a mountain dal, ami szinte semmiben sem különbözik a lemezen megjelent verziótól, csak Elvis már bátrabban adja elő. Elvis ügyesen átsiklik a következő szövegrészeken: „Belefáradt abba, hogy a feleségem legyen, elvitte magával egyetlen napsugaramat, elvitte bébi gyermekünket”. A közönség is érzi, hogy ez a dal ezen az estén igen mély érzéseket kavar fel benne, ami erősen érződik az énekén.

Ezért gyorsan belekezd az Until it’s time for you to go. dalba, ami semmi különös, csak a termet betöltő atmoszférát érezzük, hiszen Elvis és hallgatósága egy mikrokozmoszban egyesül a koncert alatt. Szerintem az Until it’s time nem egy jó nóta, de most jött ki ez a kislemeze, természetesen reklámoznia kell. Elvis most hagyja a tapsot „kifutni” és csak ezután int Jerry Scheffnek, hogy kezdjen bele a Polk salad Annie bevezető vempjébe. Igen dögös ez a feldolgozás, látszik, hogy ez így, ebben a formában tetszik Elvisnek.

A fináléban előadott Love me egészen lázba hozza a közönséget. Valaki összetör egy poharat, valaki hangosan felnevet. Látom, hogy Elvis tudja, mi történik, de nem zavartatja magát, énekel tovább. Annál a sornál, hogy „szomorú vagyok és letört” elcsuklik a hangja és azt mondja „Nem egy könnyű munka ez, emberek!”
Az All shook upot szuperszonikus gyorsaságban énekli el. Jól érezni, ahogy a kvartett kapkodva tapsolja ki a ritmust, a dal mindössze 59 másodpercig tart. A Teddy bear és a Don’t be cruel hatalmas sikert arat, ami sikításban csúcsosodik ki. A két számot a Hound dog zárja le, amit blúzosan elhúzva ad elő, „ Youuuuuuu aiiiiiinnnnnttttttt nuthin’ buttttttta hound dawg”.

A Big hunk of loveot szinte visítja. Óriási a hatás, sokkal jobb előadás, mint ennek a szezonnak a nyitó koncertjén. A zenekar „magasra csavarja a gázt” ebben a dalban. James Burton néhány új futammal bővítette szólóját. Ez a verzió olyan gyors, mint a Hard headed woman.
A Help me make it through the night dal kísértetiesen hasonló a lemez verzióhoz. Talán erősebb itt a fúvós szekció. A koncerten ülők szerencséjére Elvis most a teljes verziót elénekli, ami hosszabb, mint két perc.

A Bridge over troubled water zongora felvezetése némileg átdolgozott. A dalba ismét zavaró körülmény játszik közre, egy hölgy megy a színpad szélére és kiabálni kezd, mígnem egy férfihang hangosan elüvölti: „Csend legyen!” Elvis ezen elneveti magát, majd hozzáteszi: ”Igen, mi itt megpróbáljuk előadni ezt a dalt, kérem, maradjanak csendben, amennyire lehetséges!” Máris folytatódik a dal, Jerry basszus szólója remegteti meg a koncerttermet, és a szép fuvola dallam is kihallatszik a nagyzenekarból. Véleményem szerint ennek a dalnak a legjobb előadása 1972. április 4-én hangzik el Greensboroban, ez kilenc a tízhez, ha mérni lehet a Greensboro verzióhoz.

A Suspicious minds előadását zavaró kattogások zavarják meg, ugyanis a rajongók hatvan perces kazettákat használnak, és épp itt, 30 percnél kell megfordítani a kazettát. (Egyébként tilos volt hangfelvételeket készíteni, de a sok magánfelvétel megjelenése azt bizonyítja, hogy ezt senki nem tartotta be. A szerző megjegyzése). Elvis ezt arra használja ki, hogy enged egy nagy dobszólót Tuttnak, míg ő néhány karate mozdulatot mutat be.

A szám után mutatja be a zenekart, és egy színészt, aki a nézőtéren ül, de nem voltam képes megjegyezni a nevét. Ekkor Elvis tovább beszél és ezt mondja: „ Szeretném bejelenteni, hogy ez a legkellemesebb koncertem, amit itt Las Vegasban valaha is adtam. (Taps.) És itt van édesapám is, nagymamámmal együtt. Na, és itt van Parker ezredes is, és hmm, hmm, Priscilla, a feleségem. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy eljöttek megnézni ezt a showt. És szeretném megköszönni azoknak a pufók angyaloknak odafent a falon.” (Abban az időben egy éktelen giccses kép volt a rendezői baloldalon, fent a falon a koncert teremben. Csak személyesen láttam, hiába keresem azóta fotókon, sehol nem köszön vissza. Olyan három méter magas két figura, egy cilinderes úr, és egy rokokó ruhás, napernyős hölgy sétál karon fogva, és körülöttük pufók angyalok tüll fátylat lebegtetnek. A giccs tipikus amerikai példája. A szerző megjegyzése). Elvis folytatja a bemutatást, de nagyon nehéz megérteni, hogy mit mond. Mintha olyasmit mondana, hogy „Rambos, a gospel ének együttes. Felállnának? Hölgyeim és uraim, a Rambos”.

Ezt követően, ahogy a taps elhalkul, belekezd az American trilogy-ba. A The Stamps éneke szép sikert arat a rajongók körében, Elvis remek hanggal folytatja, ahogy a He gave me a mountain c. dalt is, hangja sokkal erőteljesebb és magabiztosabb, mint e koncertsorozat korábbi show-iban. Elvis nem fogja vissza magát, elereszti a hangját a magasabb régiókban is. A fuvola szólót a terem fala is visszaveri. Végül a megszokott Can’t help falling in love, ami mindig ugyanolyan.
A koncert mindössze 50 perces, Elvis fantasztikusan professzionális, ennek ellenére úgy érzem, a koncertet kicsit elsiette. Talán sokkal kevésbé fontos számára ez a koncert, mint az, hogy minél előbb rohanhasson kibékülni a feleségével.
Evan”

Erről a Las Vegasbeli koncertsorozatról is jelennek meg kalózlemezek:
Január 26, vacsora koncert Opening night 72, The talk of the town
Január 26, éjféli koncert Rock and blues
Február 17, éjféli koncert Hilton Showroom Vol.7.
Február 19, vacsora koncert To live and die in Dixie
Február 19, éjféli koncert To live and die in Dixie
Február 21, éjféli koncert Living the pain
Február 23, vacsora koncert Stronger than pride

(Folyt. köv)


[There are no radio stations in the database]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás