Brian Hyland

Brian Hyland

Brian Hyland (született 1943. november 12-én) amerikai popénekes és hangmérnök, aki különösen az 1960-as évek elején volt sikeres. Az Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polkadot Bikini című számával 1960-ban első helyezést ért el a Billboard Hot 100-as listáján.

További slágerei közé tartozik a Sealed with a Kiss és a Gypsy Woman, amelyek mindegyike elérte a 3. helyet. Hyland az 1970-es években is folytatta a lemezfelvételeket. Jason Ankeny, az AllMusic újságírója szerint

„Hyland kiskutyaszerelmes popja gyakorlatilag meghatározta a rágógumi hangzását és érzékenységét a Beatles előtti korszakban.”

Bár tinibálvány státusza elhalványult, több country-hatású albumot is kiadott, és karrierje későbbi szakaszában további slágerlistás sikereket ért el.

Hyland a New York-i Queens-i Woodhavenben született. Gyermekkorában gitározni és klarinétozni tanult, és énekelt a templomi kórusban. 14 évesen társalapítója volt a Del-Fi’s nevű harmóniaegyüttesnek, amely felvett egy demót, de nem tudott lemezszerződést szerezni. Hylandet végül a Kapp Records szerződtette szólóénekesként, és 1959 végén kiadta debütáló kislemezét, a „Rosemary-t”.

A kiadó a Lee Pockriss és Paul Vance alkotta Brill Building dalszerző duót alkalmazta, hogy dolgozzanak Hylanddel a következő, „Four Little Heels (The Clickety Clack Song)” című számon, amely kisebb siker lett, és a dalszerző duó továbbra is együtt dolgozott Hylanddel.

1960 augusztusában, 16 évesen Hyland megszerezte első és legnagyobb slágerét, a Vance és Pockriss által írt „Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini„-t. Ez egy újszerű dal volt, amely a Billboard Hot 100 listán az első helyig jutott (az Egyesült Királyságban a 8. helyig), és a megjelenése első két hónapjában közel egymillió példányban kelt el, összesen pedig több mint kétmillió példányban.

Hyland az ABC-Paramount Recordshoz került, ahol Gary Geld és Peter Udell dalszerző és produceri csapatával kezdett el dolgozni, és további slágerek következtek a „Let Me Belong to You” és az „I’ll Never Stop Wanting You„.

1961-ben Hyland önmagaként szerepelt a To Tell the Truth című vetélkedő március 6-i epizódjában. Három szavazatot kapott.

Hyland másik nagy slágere ebben az időszakban az 1962-es „Sealed with a Kiss” volt, amely 1962-ben az amerikai és a brit kislemezlistán is a 3. helyig jutott. 1962-ben egy másik sláger volt a „Ginny Come Lately„, amely az amerikai listán a 21., az Egyesült Királyságban pedig az 5. helyig jutott.

Hyland 1962-es Top 30-as slágere, a „Warmed-Over Kisses (Leftover Love)” a country zene elemeit építette be munkásságába, ami folytatódott olyan kislemezekkel, mint az „I May Not Live to See Tomorrow” és az „I’m Afraid to Go Home„, valamint az 1964-es „Country Meets Folk” című album.

Ez a megközelítés nem illeszkedett a brit inváziós együttesek által hozott változásokhoz. Hyland kereskedelmi sikere korlátozott lett, de ezt a szellemiséget folytatta, és további slágereket ért el a „The Joker Went Wild” és a „Run, Run, Look and See” című dalokkal, Snuff Garrett producerrel és olyan session zenészekkel dolgozva, mint J. J. Cale és Leon Russell.

Hyland olyan országos televíziós műsorokban szerepelt, mint az American Bandstand és a The Jackie Gleason Show, és Dick Clarkkal a Caravan of Starsban nemzetközi és amerikai turnékon is részt vett. A karaván a texasi Dallasban járt 1963-ban, Kennedy elnök meggyilkolásának napján. 1963-ban Hyland az esemény emlékére megírta a „Mail Order Gun” című dalt, amelyet felvett és végül 1970-es, azonos című albumán jelentetett meg.

1963 és 1969 között Hyland számos kisebb slágert szerzett, de egyik sem jutott az amerikai poplistán a 20. helynél („The Joker Went Wild”) magasabbra. 1964-ben kiadott Here’s To Our Love c. albumán olyan számok szerepeltek, amelyek az 1950-es éveket idézték, köztük olyan slágerek, mint a „Pledging My Love” és a „Moments to Remember” – egy olyan időszakban, amikor a Beatles és más brit inváziós előadók elnyomták az amerikai művészeket.

Hyland ezután a country zene és a folk rock stílusok felvételének fázisába lépett. Az olyan dalok, mint az „I’m Afraid to Go Home” és a „Two Brothers” amerikai polgárháborús témájúak voltak. Hyland néhány számban szájharmonikán játszott.

Hyland többször próbálkozott a normálistól való eltéréssel, köztük a „Get the Message” (91. hely az amerikai poplistán) és a „Holiday for Clowns” (94. hely) című pszichedelikus kislemezdalokkal, de a korszerűbb feldolgozások ellenére sem lettek sikeresek.

A továbbiakban csak két további top 40-es sikere volt, mindkettőt feldolgozásokkal érte el: a „Gypsy Woman„, egy 1961-es Impressions sláger, amelyet Curtis Mayfield írt, és a „Lonely Teardrops„, egy 1959-es Jackie Wilson dal. Hyland mindkettőt 1970-ben vette fel, és Del Shannon volt a producerük. 1970-ben a „Gypsy Woman” a 3. helyet érte el az amerikai poplistán, ezzel karrierje második legnagyobb slágere lett, több mint egymillió példányban kelt el, és 1971 januárjában a RIAA aranylemezre minősítette.

1971-ben két korábbi slágere, az „Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polkadot Bikini” és a „Sealed with a Kiss” szintén aranylemezre került.

1975-ben a „Sealed With A Kiss” ismét sláger lett az Egyesült Királyságban (7. hely) és Hyland fellépett vele a a Top of the Pops műsorában ugyanezen év július 31-én. 1977-re családjával együtt New Orleansban telepedett le, és 1979-ben a Private Stock kiadónál megjelent az In a State of Bayou című album, amelyen Allen Toussaint-tel dolgozott együtt.

1988 júniusában a holland énekes, Albert West felkérte Hylandet, hogy vegyen fel vele néhány duettet Hyland slágereiből: „Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polkadot Bikini„, „Sealed With A Kiss” és „Ginny Come Lately„. Az utóbbi dalt West már korábban, 1973-ban feldolgozta, és hatalmas európai sláger lett, egyben a legnagyobb slágere. Az „Itsy Bitsy …” című duettjüket kislemezként adták ki, és a holland kislemezlistán a 43. helyig jutott. Hyland és West fellépett németországi és belgiumi tévéműsorokban, valamint egy holland televíziós különkiadásban Arubán.

Hyland továbbra is folytatta a nemzetközi turnézást fiával, Bodival, aki időről időre asszisztál a doboknál, és másodunokatestvére Larry Fine a The Three Stoogesból.

1960 és 1977 között Hyland összesen tizenegy albumot rögzített több különböző lemezkiadónak. A tizenkettedik album, a Young Years, egy újrakiadás volt. Ezek között volt a Leader Records, az ABC-Paramount Records, a Philips Records, a Dot Records és az Uni Records. Az évek során ezeket a lemezkiadókat összevonták, és a felvételeket ma már a Universal Music irányítja. Az Universal még nem adott ki olyan CD-összeállítást, amely Hyland összes listavezető kislemezét tartalmazza, és mindig kihagy egy maroknyi kisebb kislemezt, amely bekerült a Billboard Top 100-as (vagy a Bubbling Under) listájára.

1967 – A Leader Records („Itsy Bitsy …”) tulajdonosa, a Kapp Records eladta az MCA, Inc. részére, és az Uni Records („Gypsy Woman”) társtulajdonába került.
1974 – A Dot Records („Tragedy”) eladta az ABC Recordsnak („Sealed with a Kiss”).
1979 – Az MCA Records felvásárolja az ABC Records-ot.
1998 – Az MCA anyavállalata, a Universal Music megvásárolja a Philips Records („The Joker Went Wild”) tulajdonosát, a PolyGramot, ezzel befejeződik a katalógus konszolidációja.

Forrás: Wikipédia