A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek 58. A „The Clovers”

Heti rendszerességgel, folytatásokban közöljük Barcs Endre “A nyomok a Rock and Roll-hoz vezetnek” c. korábban eddig még ki nem adott rocktörténeti könyvét.

Barcs Endre

A nyomok a rock ‘n’ roll-hoz vezetnek 58.

A Négylevelű lóhere együttes és szerencséje a 9. számú szerelmi bájital

Az együttes 1946-ban alakult a washingtoni Armstrong High Schoolban Harold Lucas (bariton), Billy Shelton és Thomas Woods által. 1946-ban kezdték el a triót, majd John „Buddy” Bailey (szólógitáros) csatlakozásával kvartetté bővültek, és The Four Clovers néven kezdték magukat nevezni. Billy Sheltont 1948-ban Matthew McQuater (tenor) váltotta fel.

The Four Clovers néven az együttes helyi amatőr zenei műsorokban kezdett fellépni, köztük a Jack Lowe Endler által vezetett WWDC rádióállomás  amatőr előadóknak lehetőséget nyújtó műsorban, a Republic Színházban, ahonnan a programot élőben közvetítették. Ezáltal szélesebb közönség is felfigyelt rájuk, köztük Harold Winley (basszusgitáros), aki, miután meghallotta őket a WWDC-ben, úgy döntött, hogy bemutatkozik az együttesnek.

1948 végére Woods helyét Winley veszi át. Bemutatkozásuk Lou Krefetz lemezforgalmazónak olyan sikeres, hogy a menedzserük lessz. Legelső felvételüket a New York-i Rainbow Records számára készítik 1950 novemberében. A kislemez a „Yes Sir, That’s My Baby” / „When You Come Back to Me” dalokat tartalmazza.

1950 végére Bill Harris (sz.: 1925. április 14., Nashville, Tennessee) csatlakozott hozzájuk gitárosként az ő blues és jazz hatású játéka a hangzásuk szerves részévé válik. Krefetz ezután felhívta az Atlantic Records figyelmét rájuk, s a lemezcég 1951 februárjában le is szerződteti őket. A Clovers-t a Shaw Artists ügynökség azonnal lefoglalja a harlemi Apollo Theater számára, ami egy időre az otthonuk lesz. 1951. február 22-én stúdióba vonulnak, hogy az Atlantic számára elkészítsék első felvételüket, amely Ahmet Ertegun „Don’t You Know I Love You” című szerzeménye. Ez a dal, a „Skylark” című standarddal megtámogatva a kiadó első top tízes R&B slágere, és öt hónapig marad az R&B listán.

A második felvételi munkájuk eredményeként 1951 augusztusában megjelenik a „Fool, Fool, Fool” c. kislemez, amely szeptemberre az R&B lista élére, a No.1. helyre kerül. 1951 augusztusának végén a Clovers énekesét, Buddy Bailey-t behívják a hadseregbe, és John Phillip-et hívták be a helyére. Philipet hamarosan Charlie White (sz.: 1930, Washington, DC) váltja fel, aki korábban a The Dominoes és a The Checkers énekegyüttesekben játszott.

1952 májusában a „One Mint Julep” és az ugyancsak Ertegun-szerzemény „Middle of the Night” egyaránt az R&B lista első tíz helyezettje lesz.


Következő kiadványuk, a „Ting-A-Ling” (nem a Chuck Berry féle) a Billboard R&B lista No. 2. helyén végez 1952 szeptemberében, és a Billboard Juke Box R&B charton is a No. 1. helyet érti el.

Ezt a korai sikert egy sor R&B sláger követi, köztük a „Hey Miss Fannie” / „I Played The Fool” (1952 októberében),

„Good Lovin’” (top 10-es R&B sláger 1953 novemberében) és a „Lovey Dovey” / „Little Mama” (felvétele 1953 szeptemberében Charlie White énekével).
1953 végére White-ot Billy Mitchell váltja fel. 1954 májusában Buddy Bailey leszerelt a hadseregből és újra csatlakozik a csapathoz. Az „I’ve Got My Eyes on You” és a „Your Cash Ain’t Nothin’ But Trash” (Billy Mitchell énekével) című dalok 1954-ben a 30 legkelendőbb R&B lemez között szerepelnek, a „Lovey Dovey” pedig a legsikeresebb Clovers kiadványnak bizonyul az adott évben.




A csoport 1957-ben.

A The Clovers olyan módon folytatja a lemezfelvételeket, hogy Bailey és Mitchell megosztva énekelnek. A „Blue Velvet” / „If You Love Me” című kislemez 1955 februárjában jelenik meg. 1955 áprilisában az együttes négy számot vesz fel, kettő ebből, a „Nip Sip” / „If I Could Be Loved By You” augusztusban jelent meg, és 1955 szeptemberében az R&B lista Top 20 helyére kerül. 1956 januárjában jelent meg a „Devil or Angel” és februárban az R&B lista Top 5 helyére kerül.

Következő kiadványuk, a „Love, Love, Love” (felvétele 1956 márciusában készül) júniusban az R&B Top 10-be kerül, augusztusban pedig az országos lista Top 50 helyezettje lesz. 1957 áprilisában Quincy Jones öt számot hangszerel az együttesnek, amelyek közül kettő, a „So Young” és az „I I I Love You” – dupla A oldalas kislemezként jelenik meg (Atlantic 1139), míg a „Pretty Pretty Eyes„, a „Baby Darling” és a „Shakin’” nem kerül kiadásra.

1957 júniusában Krefetz elhagyja az Atlanticot és megalapítja a Poplar Recordsot, ugyanis a The Clovers Atlantic szerződése ekkor jár le. Krefetz szeptemberben leszerződteti Mitchellt szólóelőadóként a Poplar kiadójához. 1958 februárjában Krefetz megerősíti, hogy Mitchell folytatja a felvételeket a The Clovers-szel, valamint –ezzel párhuzamosan – folytatja szólókarrierjét a Poplaron. 1958 májusában Krefetz a The Clovers-t is leszerződteti a Poplar Records-hoz. 1959-ben a Poplar-t megvásárolja a sokkal erősebb United Artists Records. 1959 júniusában a The Clovers, amely már a United Artists listájához tartozva vonul stúdióba az első UA felvételükre, amelynek eredményeként júliusban megjelenik a „Love Potion No. 9„, amelyen Billy Mitchell énekel. A „Love Potion No. 9” (Szerelmi bàjital No.9) Jerry Leiber és Mike Stoller szerzeménye. A No.23. helyig viszik az amerikai, valamint az R&B listákon.

A dalt majd a a Searchers teszi igazán sikeressé 1964-ben.  Az ő verziójuk 1965 telén az amerikai Billboard Hot 100-as listán a No.3., a Cash Boxon pedig a No.2.


Herb Alpert and The Tijuana Brass 1965-ös “Whipped Cream and Other Delights” című albumán instrumentális verziót készít belőle.

A The Coasters 1971 decemberében kiad egy verziót, ami a Billboard Pop chart 76. helyét éri el, a Cash Box  listán pedig No. 96.
A dal egy férfit ír le, aki egy cigányasszony segítségét kéri, aki a tenyérjóslás segítségével megállapítja, hogy „9-es számú szerelmi bájitalra” van szüksége. A bájital, ami egy afrodiziákum, a hatására a férfi mindenbe beleszeret, amit lát, megcsókol mindent, ami előtte van, végül megcsókol egy rendőrt az utcasarkon, aki erre összetöri a szerelmi bájital üvegét.

1961-ben lejárt a United Artists szerződésük, és a Winley Recordshoz költöznek. 1956-ban Paul Winley, a The Clovers basszusgitárosának, Harold Winley-nek a testvére, zenekiadót hoz létre. Paul Winley írja a dalokat az együttesnek (mielőtt a kiadójához költöztek volna), ahogy Big Joe Turnernek és Ruth Brownnak is. A Winley Records olyan dalokat is kiad, amelyekben a Clovers egykori énekese, Charlie White is közreműködött: „Nobody’s Fault But Mine” / „Dearest To Me” (1958).

A Winley Recordsnál való tartózkodásuk azonban nem bizonyult sikeresnek, és 1961-ben feloszlanak.

A szétválás két új csoport létrejöttét eredményezi. John „Buddy” Bailey folytatja a felvételeket a Winley Recordsnál, és 1961-ben kiadta a „They’re Rockin Down the Street„/”Be My Baby” című lemezt, amelyet a “The Fabulous Clovers” jegyez, Bailey közreműködésével. Harold Lucas és Billy Mitchell James „Toy” Waltonnal és Robert Russell-lel új kvartettet alakítanak és 1961 októberében négy számot vesznek fel az Atlantic számára, aminek eredményeként decemberben megjelent a „Drive It Home” / „The Bootie Green” című dupla A oldalas kislemez, The Clovers névvel.
1962-ben Mitchell kilép, helyére Roosevelt „Tippie” Hubbard kerüt. Hubbarddal az énekesi poszton a Lucas együttes „Tippie and the Clovermen” és „Tippie and the Clovers” néven vesz fel és ad ki lemezeket a Tiger Records, a Rust Records leányvállalata számára. 1962 decemberében jelenik meg a „Bossa Nova Baby” ( ugyancsak Leiber és Stoller szerzemény) / „The Bossa Nova„, a Tippie and the Clovers nevén.

1962-ben a Stenton Recordsnál megjelenik a „Please Mr Sun” / „Gimme Gimme Gimme Gimme„, szintén a Tippie and the Clovermen nevén. John Bailey együttese, amely ekkor már Nathaniel Bouknightból, Peggy Winley Millsből (Paul és Harold Winley húga) és Ann Winleyből ( aki Paul Winley felesége) állt, a Porwin Recordsnál, egy másik Winley kiadónál készített felvételeket. 1963 júniusában kiadják a „One More time” / „Stop Pretending” című számot The Clovers néven Buddy Bailey közreműködésével. 1963 végére Harold Lucas, John Bailey és Harold Winley megreformálják a The Clovers-t. A trió alig több mint egy évig marad együtt, Harold Winley 1965. január 1-jén, az Apollo Theaterben való fellépésük után távozik.
A Winley és Porwin katalógusából származó számok közül a „Love Potion No. 9” újrafeldolgozott változatát Buddy Bailey-vel az élen a Pickwick International Records olcsó brit lemezkiadónál ismét megjelenik. 1965 áprilisában Bailey és Lucas stúdióba vonult Robert Russell-lel (basszusgitár) és Jimmy Taylorral (tenor), a Port Recordsnál megjelentet a „He Sure Could Hypnotize” / „Poor Baby” dalokat. A lemez kevés sikert arat, ezért Lucas és Bailey még abban az évben feloszlatja a projektet.

John Bailey ismét együttest alapít, újra felveszik a „Devil or Angel” és a „Love Potion No. 9” című dalokat, mindkettő 1965-ben jelenik meg kislemezként a Lana Recordsnál, The Clovers néven. Lucas és Russell visszahozza Tippie Hubbardot és Toy Waltont, és egy ötödik taggal, Al Fox-szal bővülnek. 1966-ban a csapat négy számot vesz fel „Tippie and The Wisemen” néven a Shrine Records számára. Ugyanebben az évben a Tippie and The Wisemen megváltoztatja a nevét The Clovers-re.

Robert Russell 1969-ben meghal, Lucas meghívja John Bowie-t, hogy csatlakozzon a csapathoz. 1975 októberében Lucas, Tippie Hubbard, Toy Walton és Bowie kiad egy diszkószámot, a „Bump Jive„-ot az Aladdin Recordsnál, ugyancsak The Clovers néven. Nem sokkal a felvétel után Walton meghal, és ekkor Johnny Masont hívják meg, hogy csatlakozzon Lucas együtteséhez. Harold Winley 1976-ban kilép, csatlakozik az Ink Spots együtteshez és 2009-ig, a Harold Winley-t is tartalmazó The Original Clovers megalakulásáig velük marad. 1978-ban Steve Charles is csatlakozik a Lucas-csoporthoz. 1981 októberében Harold Lucas, John Bowie, Johnny Mason és Steve Charles beadja a The Clovers védjegyet. 1982 novemberében bejegyezik (sorszám: 73333530). Roosevelt „Tippie” Hubbard 1982-ben meghal.
1988 májusában a Lucas-csoport (Steve Charles, Johnny Mason, Harold Lucas és John Bowie) újra felveszik a „Drive It Home” című dalt (hivatalosan The Clovers néven) a Ripete Records számára, amely egy kis független kiadó Elliottban.
John Bailey, Harold Lucas, Matthew McQuater és Harold Winley 1988 októberében együtt léptek fel a Rhythm and Blues Foundation (egy washingtoni székhelyű szervezet, amely 1988-ban indult a művészek népszerűsítésére és támogatására) koncertjén Austinban, TX-ban, hogy pénzt gyűjtsenek a megbetegedett Bill Harris számára. 1988. december 6-án Bill Harris (gitár) 63 éves korában meghal Washingtonban.
Steve Charles 1990 végére visszavonul, és Chuck Battle-t hívják meg Lucas együttesébe. Lucas 1993-ban megbetegedik és abbahagyta a turnézást, helyére Richie Merrittet hívák meg. Harold Lucas 61 éves korában, 1994. január 6-án hal meg Washingtonban. 1994. február 3-án hal meg John „Buddy” Bailey Las Vegasban,. 2000. december 19-én Matthew McQuater 73 éves korában meghal Dallasban, Texasban.
2001 októberében Johnny Mason beadja a The Clovers védjegy használatára vonatkozó kérelmet. 2002-ben John Bowie is meghal. Billy Mitchell, aki a „Love Potion No. 9” című dalban énekelte a lead-et, 71 éves korában, 2002. november 5-én hal meg Washingtonban. Mason jelenleg egy új csoportot vezet, amelyben a The Flamingoes egykori tagja, Ron Reace, William Rawlings és Antwan Drayton énekel. 2009-ben King Raymond Green kérelmet nyújtott be a The Original Clovers featuring Harold Winley védjegyre, amit nem kap meg.
Díjak
– 1989-ben Rhythm and Blues Foundation Pioneer Award.
– 1991 United in Group Harmony (UGHA) Hall of Fame.
– 2002 Vocal Group Hall of Fame.
– 2003 Doo Wop Hall of Fame.
– 2013 R&B Music Hall of Fame.

(Folyt. köv.)