„Honky Tonk Time Machine”: George Strait Country mesterkurzusa

„Honky Tonk Time Machine”: George Strait Country mesterkurzusa

Strait 30. stúdióalbumán a mércét a dalok tekintetében olyan magasra tette, mint még soha, és amelyek éppen megfelelnek annak a gazdag baritonnak.

Nem túl sokszor fordul elő egy évben, hogy egy album olyan látszólag könnyed stílusban szólaljon meg, hogy az ember tudja, hogy egy mestert hallgat. George Strait évtizedek óta ezt a hatást gyakorolja imádott közönségére.

De ahogy megérkezett a 2019. március 29-én megjelenő 30. stúdiókiadványához, a Honky Tonk Time Machine-hez, minden eddiginél jobban éreztük, hogy egy visszafogott, régi vágású, egyre inkább veszélyeztetetté váló mesterséget képvisel.

Már három és fél év telt el azóta, hogy a legendás texasi sármőr finom varázserejével egy új dalgyűjteményen dolgozott volna .  A 2016-os Cold Beer Conversation immáron a 26. No.1-es countryalbuma lett. Mindezt egy olyan ember hozta létre, aki telefonszám-statisztikákat gyűjt a csillagászati eredményeiről, és 60 – No.1 kislemezt tudhat a magáénak a zenei listán.

Strait nem szokott saját slágereket írni, ami érthető is, hiszen a nashville-i dalszerzői közösség krémjét bármikor segítségül hívhatja. Közülük az egyiket 2019 januárjában elvesztettük. Sanger D „Whitey” Shafer-t, aki társszerzője volt George két, 80-as évekbeli klasszikusának, a „Does Fort Worth Cross Your Mind„-nak és az „All My Ex’s Live In Texas„-nak. De a Honky Tonk Time Machine jelentősége abban volt, hogy a nagylemez dalainak jelentős része Strait saját dalszerzői munkáját dicséri. A 13 felvételből nyolcon a fiával, George Jr-ral (alias Bubba) és régi bizalmasával, Dean Dillonnal közösen munkálkodtak.

Egy új Strait-klasszikus

Itt a a minőségellenőrzésben a legkisebb hígulás sem volt tapasztalható, a lécet ugyanolyan magasra tették, mint a régi daloknál, amelyek éppen megfelelőek voltak ehhez a gazdag baritonhoz. A 2018 decemberében a beharangozó kislemezként megjelent „Código” egy szándékosan könnyed belépő volt, valamint egy dicshimnusz a prémium tequilának, amelyben az énekes történetesen befektető.

A „God And Country Music” egy sokkal súlyosabb dolog volt, és – merjük feltételezni – egy új Strait-klasszikus, amelynek dallamát és érzésvilágát a Luke Laird, Barry Dean és Lori McKenna alkotta A-csapat csiszolta tökéletessé. A dalszövegben a spiritualitás és a világiasság ügyes egybekelése, a Johnny Cashre és az „I Saw The Light„-ra való utalásokkal, ellenállhatatlan.

Hasonlóan vonzó volt az a szám is, amelyik már az album megjelenése előtt úgy hatott, hogy Strait-et ismét visszarántotta a country rádiók játszási listájára. Az „Every Little Honky Tonk Bar„, pontosan az a fajta Strait, Strait és Dillon alkotta félelmetes, „a kevesebb több” partidallam, igényes, sláger-gyári termék , amely tényleg olyan, mint egy utazás a címadó időgéppel. Meghatároz egy helyszínt, és leír egy helyet, ahová az ember szívesen ellátogatna – és ami még ennél is örömtelibb, hogy még egy hegedűszólót is megengedett magának a számban.

Eltekintve a produkció néhány, a modernitásra hajló könnyed ecsetvonásától, a Honky Tonk Time Machine egy olyan albummá épült fel, amely lényegében bármikor megjelenhetett volna George király uralkodása idején. Voltak elgondolkodtató pillanatai, mint a „Sometimes Love” valamint a „What Goes Up„, és két jól megválasztott feldolgozás: Jim Lauderdale „Two More Wishes” és Johnny Paycheck „Old Violin” című száma. Aztán a lemez dicsfénybe burkolózva ér véget, miközben az egyik country legenda találkozik a másikkal, és Willie Nelson is felkapaszkodik rá a „Sing One With Willie” című dallal.

Hogy kölcsönvegyem az egyik időtálló dalcímét, ez volt Strait új albuma… valahol a kék neonon túl, a country hagyományok tiszta levegőjét szívva, amely oly régóta az élete és lélegzete.

Forrás: udiscovermusic.com