Az igazi Elvis 5. rész. Sam Philips, J.D. Sumner, és az RCA rövid története

Barcs Endre “Az igazi ELVIS” c. regénye folytatásokban közölve.

AZ IGAZI ELVIS 5. RÉSZ

(Elvis Presley élete és karrierje évekre, hónapokra és napokra lebontva)

Sam Philips, J.D. Sumner, és az RCA rövid története

1919
Az RCA rövid története

1919-ben, a Massachusetts állambeli Bostonban székelő General Electric leányvállalataként megalakul a Radio Corporation of America (RCA) elektronikai vállalat. A vállalat elsősorban rádiókészülékeket gyárt, de készít hűtőszekrényeket és porszívókat is. Hogy a rádióban műsor is legyen, amiért érdemes készülékeket vásárolni, létrehozzák az Egyesült Államok első országos műsorszóró rádió hálózatát, a National Broadcasting Company-t (NBC).
A vállalat úttörő szerepet játszik a fekete-fehér televíziós készülékek, majd később a színes készülékek gyártása és terjesztése területén is.
Az RCA 1926-ban megvásárolja a Victor Talking Machine vállalatot, amely lemezgyártással foglalkozik. A lemezkiadás területén átveszi a Victor már országosan ismert logóját is, a „His master’s voice” felirattal együtt. Az RCA-nak a lemezkiadással foglalkozó szekciója az RCA Victor elnevezést kapja, amit egészen 1968-ig használ. Az RCA lemezkiadási részlege jelenleg a japán Sony vállalat birtokában van.

1923
Január 5
Sam Phillips

Sam Philips

Az Alabama állambeli Florence egyik farmján, egy nyolcgyermekes család legfiatalabb gyermekeként megszületik Samuel Cornelius Phillips. Phillips gyerekkora azzal telik, hogy szüleivel a gyapotföldeken dolgozik a néger alkalmazottak mellett. A négerek munka közben folyton énekelnek, ami felkelti a gyermek Phillips érdeklődését. Családjával 1939-ben Memphisbe költözik. Az ifjú Phillips a Beale Streeten érzi igazán otthon magát, ahol a különféle zenészek adnak műsort a bárokban, éjszakai klubokban.

Phillips a Coffee High School középiskolába jár, és védőügyvédnek készül. Apja a nagy gazdasági válság idején teljesen tönkremegy, így kénytelen tanulmányait abbahagyni és munkába állni, hogy a családját segítse. Mindenféle munkát vállal, hol egy fűszerüzletben eladó, hol egy temetkezési vállalatnál, felkészítve a temetésre, halottakat öltöztet.

1940-ben végre olyan munkát talál, amit mindig szeretett volna, lemezlovas és műsorvezető lesz a WLAY rádióállomásnál, az alabamai Muscle Shoalsban. Ezt követően négy éven át hangmérnök és bemondó a WREC rádióállomásnál, Memphisben. 1950. január 3-án elindítja saját lemezkiadó vállalatát, a SUN Recordsot. 1955. október 29-én elindítja saját rádióállomását, a WHER-t. Az Egyesült Államokban ő alkalmaz első ízben női bemondót, addig nők ilyen munkát nem vállalhattak.

Miután Elvist 35 000 dollárért eladja az RCA-nek, befektet a Holiday Inn Hotel láncba és vagyonát megsokszorozza. Itt is hű önmagához, létrehozza a Holiday Inn Records lemezkiadó vállalatot. Egyben a SUN Studio Café presszó tulajdonosa Memphisben. Családjával létrehozza a Big River Broadcasting Corporationt, a cég számos rádióállomásnak a tulajdonosa lesz.

1986-ban az elsők között beválasztják a Rock and Roll Hall of Fame halhatatlanok múzeumába, és a Rockabilly Hall of Fame-be is.
2003. július 30-án éri a halál Memphisben, a St. Francis kórházban.

Bob Dylan Krónikák című önéletrajzi könyvében így emlékezik meg Phillipsről:

Mindig is úgy vélekedtem, hogy a Sun Records és maga Sam Phillips készítette minden idők legfontosabb, legerőteljesebb, korszakalkotó lemezeit. Sam lemezeihez képest minden más olyan volt, mint a málnaszörp. A Sun-lemezeken a művészek az életükért énekeltek, és úgy hangzottak, mint akik a bolygó valamelyik titkos zugából keveredtek elő. Nem kapták meg a méltó elismerést. Akkora erő volt bennük, hogy a falra is fel tudták volna hajtani az embert. Aki távolodóban visszatekintett rájuk, az menten kővé vált.

1924
November 19
J.D. Sumner

J.D. Sumner

Megszületik John Daniel „J. D.” Sumner gospel énekes, dalszerző, aki tevékenységével nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a keresztény countryzene és a gospel felkerüljön az Egyesült Államok zenei térképére. Születési „rendellenessége” folytán a világon neki van a leghosszabb hangszála, aminek következtében olyan mély hangokat is képes kiénekelni, amilyeneket egyetlen operaházi basszista sem. A Guinness World Records gyűjteményben a mai napig a világ legmélyebb hangú énekeseként szerepel.

Pályafutását a The Sunny South Quartetben kezdi, majd a Dixie Lily Harmoneers énekegyüttes tagja. Ezt követően kisebb kitérőt tesz Hollywoodba, ahol western filmekben vállal énekesi szerepeket.

1954. június 30-án a Blackwood Brothers gospel kvartett repülőgépe, amivel az országot járják, szerencsétlenséget szenved, és a kvartett két tagja, R.W. Blackwood zenekarvezető és Bill Lyles basszista életét veszti a balesetben. Ekkor csatlakozik a kvartetthez Sumner, aki létrehozza a National Quartet Conventiont, azt nemzeti kvartett versenyt, amelyen az Egyesült Államok déli államaiban működő kvartett együttesek indulhatnak. Az első ilyen versenyt 1957-ben rendezik, és azon nézőként Elvis is részt vesz.

1962-ben Sumner – miközben a Blackwood Brothers kvartettben is énekel, – a Stamps kvartett vezetője lesz. A kvartett hivatalos neve ekkor J. D. Sumner and the Stamps.

1965-ben Sumner és a Stamps különválik a Blackwood Brotherstől és a maga útját kezdi járni. 1966-ban J. D. Sumner unokaöccse, Donnie Sumner is a kvartett tagja lesz.

Az együttes népszerűsége akkor ugrik hatalmasat, amikor Elvis, kilenc év filmezés után visszatér a koncert színpadra, és Las Vegasban, a Hilton International hotelben ad hosszú koncertsorozatokat. Ekkor Elvis keres magának egy gospel együttest, egy részt azért, mert minden fellépés előtt gospel dalokkal „melegít be” a koncertre, másrészt azért, hogy legyen egy professzionális férfi kvartett a háta mögött a koncerten előadott számainál.

Elvis annyira megkedveli az együttest, hogy koncertjein lehetőséget ad számukra, hogy elénekeljék kedvenc gospel dalukat, és természetesen Elvis kedvenc gospel dalát a Sweet Sweet Spirit-et. Elvis ezen alkalmakkor csendre inti a nézőket, és arra kéri őket, hogy lélegzet-visszafojtva hallgassák a Stamps együttest. Elvis annyira szerette Sumner hangját, hogy kiemelte szóló énekesnek, és mást bízott meg basszistaként.

Elvis 1977-ben bekövetkezett halála után az együttes nem találja a helyét igazán, tagjai gyakran cserélődnek. Ebben az időszakban számos énekes felvételén szerepelnek, valamint koncertjeiken működnek közre. Csak néhány név: Tammy Wynette, Loretta Lynn, Willie Nelson, Jerry Lee Lewis, Conway Twitty, Jerry Reed, B. J. Thomas, Brenda Lee, Neil Sedaka. Nem csak keresztény country dalokat énekelnek ekkor, hanem világi pop dalokat is.

1987-ben Mike Eldred tenor énekes újjáalakítja a Stamps együttest, amelynek Sumner továbbra is a tagja. Az együttes újra sikeres lesz, és két további tagja is visszatér. A kvartett hivatalos neve J. D. Sumner and the Stamps marad, így adják ki lemezeiket a kilencvenes években.

Sumner 1998. november 16-án hal meg.

J.D. Sumner és Elvis találkozása

J. D. Sumner első ízben még a SUN szerződése előtt találkozik Elvisszel, amikor Elvis próbaéneklésre érkezik a Blackwood Brothers Qartethez. Elvis ugyanis a gospel kvartett tagja kíván lenni. Maga Sumner az, aki Elvist ekkor eltanácsolja, mondván, egyénisége elüt a déli gospeleket éneklő kvartettekétől, őt személyisége és énekstílusa más műfajra predesztinálja.

Elvis nem sértődik meg, továbbra is látogatja a kvartett koncertjeit. 1958-ban, édesanyja, Gladys temetésén – magának Elvisnek a felkérésére – a Blackwood Brothers Quartet énekel gospel dalokat.

Sumner és kvartettje, a The Stamps Elvis temetésén is jelen van, ők szolgáltatják a zenét a temetési szertartáson, természetesen gospel dalokat adnak elő.

(Folyt. köv.)