Little Miss Dynamite, aki elfoglalta a női rock and roll előadók trónját

Barcs Endre fordítása

Little Miss Dynamite, aki elfoglalta a női rock and roll előadók trónját

Ma 77 éve született Brenda Mae Tarpley, akit az egész világ Brenda Lee néven ismer. A az alacsony növésű rock and roll, rockabilly, pop és country énekesnő eddig 47 slágert tudhat magáénak, napjainkban a negyedik helyen áll a pop/rock előadók népszerűségi listáján, csak Elvis Presley, a Beatles és Ray Charles előzi meg. Névjegye az 1960-as „I’m Sorry” című slágerér, valamint az 1958-as „Rockin’ Around the Christmas Tree” című dal, amely az idők folyamán karácsonyi standarddá vált.

Több mint 100 millió lemezt adott el világszerte. Tagja a Rock and Roll, a Country Music és a Rockabilly Hírességek Csarnokának. Emellett Grammy-életműdíjjal is kitüntették. Lee az egyetlen nő, akit mind a Rock and Roll, mind a Country Music Hall of Fame-be beiktattak.

A The New York Times Magazine 2019. június 25-én Brenda Lee-t azon több száz művész közé sorolta, akiknek teljes anyaga állítólag megsemmisült a 2008-as Universal-tűzben.

A 2019. december 21-én a Billboard Hot 100 listán a „Rockin’ Around the Christmas Tree” 37,1 millió megosztással és 5000 eladott digitális felvétellel új csúcsot ért el, No 2, helyezett lett az Egyesült Államokban.

Karrierje úgy indult, hogy mivel édesapja üzemi balesetben életét vesztette, neki kellett tízévesen kenyérkeresőnek előlépnie. Énekelt az utcán, kávéházakban, mindenütt, ahol pénz tudott gyűjteni.

1955 februárjában az a megtiszteltetés éri, hogy swainsborói rádióállomás 30 dolláros fellépti díjat ígér neki, amit visszautasít azért, hogy megnézhesse Red Foley-t és az ABC televízió Ozark Jubilee című műsorában. Egy augsustai lemezlovas rábeszéli Foleyt, hogy hallgassa meg őt énekelni a műsor előtt. Foley megfogadja a tanácsot és el van bűvölve attól, amit hall. Olyannyira, hogy beleegyezik abba, hogy Brenda aznap este a „Jambalaya” című dalt próbálatlanul adja elő a színpadon. A hatás lenyűgöző!

Brenda Lee és Elvis Presley

Lee az 1950-es évek végétől az 1960-as évek közepéig rockabilly és rock and roll stílusú dalokkal éri el legnagyobb sikereit a poplistákon, ezek közé tartozik a „Jambalaya„, a „Sweet Nothin’s” (No.4. hely, szerzője a country zenész Ronnie Self), az „I Want to Be Wanted” (No.1. listavezető), az „All Alone Am I” (No.3. hely) és a „Fool #1” (No. 3. hely). A pop-alapúbb dalokkal is sikeres „That’s All You Gotta Do” (No.6. hely), „Emotions” (No.7. hely), „You Can Depend on Me” (No.6. hely), „Dum Dum” (No.4. hely), az 1962-es „Break It to Me Gently” (No. 2. hely), „Everybody Loves Me But You” (No.6. hely) és az „As Usual” (No.12. hely). Lee összesen kilenc egymást követő top 10-es Billboard Hot 100-as sláger sorozatával a „That’s All You Gotta Do„-tól 1960-ban az „All Alone Am I„-ig 1962-ben, olyan rekordot állít fel női szólóénekesnő esetében, amelyet 1986-ig, Madonna sorozatáig senki nem tudott elérni.

Lee karrierjének legnagyobb példányszámban eladott száma egy karácsonyi dal . 1958-ban, amikor 13 éves, Owen Bradley producer felkéri, hogy vegyen fel egy új dalt Johnny Marks-tól, aki sikeresen ír karácsonyi dallamokat country énekeseknek. Leginkább a „Rudolph the Red-Nosed Reindeer” című karácsonyi dala ismert. Brenda júliusban vesz fel a „Rockin’ Around the Christmas Tree” című dalt, amelyet Hank Garland kiemelkedő, csavaros gitárszólójával és a Nashville ikon Boots Randolph fergeteges szaxofonszólójával rögzít. A Decca már jó előre, novemberben kiadja kislemezként, de csak 5000 példányban kelt el, és nem teljesít sokkal jobban, amikor 1959-ben újra megjelenik. „Rockin’ Around the Christmas Tree” végül a harmadik évben figyeltek fel rá, és az eladások hóviharszerűen megugranak; a dal továbbra is örök kedvenc minden decemberben, és ez az a lemez, amellyel a mai közönség leginkább azonosítja őt. A dal azóta több mint ötmillió példányban kelt el.

1960-ban vesz fel legismertebb dalát, az „I’m Sorry„-t, amely a Billboard poplistájának élére került. 1960-ban ez az első aranylemeze, és Grammy-díjra is jelölik. 1960-ban az első nagy slágerek között volt, amelyekben a később nashvillei hangzásként elhíresült stílust használják, – vonószenekar és legato, harmonizált háttérvokál hallható a felvételen.

Utolsó top tízes kislemeze az Egyesült Államok poplistáin az 1963-as „Losing You” (No.6. hely) bár továbbra is vannak más slágerei, mint például az 1964-es „As Usual” (amely az USA-ban a No. 12. helyig jut, az Egyesült Királyságban pedig az No.5. helyig), az 1966-os „Coming on Strong” (amely az USA-ban No. 11. és az „Is It True„, no.17. hely az USA-ban és az Egyesült Királyságban egyaránt.

Lee karrierje korai szakaszától kezdve népszerű az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Királyságban 1959-ben lép fel első ízben a televízióban, még mielőtt az Egyesült Államokban komolyabb pop elismerést ért volna el. 1959 áprilisában érkezik Angliába három napra, az „Oh Boy!” televíziós show-műsorba.

Először 1962 márciusában és áprilisában turnézik az Egyesült Királyságban Gene Vincenttel és a Sounds Incorporateddel, mint kísérőzenekarával. Első sláger kislemeze az Egyesült Királyságban a „Sweet Nothin’s” volt, amely 1960 tavaszán a No. 4. helyig jut a brit kislemezlistán. Ezt követően további brit slágerei (1961-ben) a „Let’s Jump the Broomstick” , a „Speak to Me Pretty” (1962 májusában No. 3.) „Here Comes That Feeling” ( 1962 nyarán No. 5.)

1962-ben Nyugat-Németországban turnézik, fellép a híres hamburgi Star-Clubban, ahol a Beatles az előzenekara. 1963 márciusában másodszor turnézik a szigetországban, ezúttal a Bachelors, a Sounds Incorporated, Tony Sheridan és Mike Berry társaságában. Eljut Írországba is, ugyanezen év áprilisában a Spotlight című ír tánc- és szórakoztató magazin címlapján szerepel.

1964. november 2-án fellép a London Palladiumban az éves Royal Variety Performance-on II. Erzsébet királynő előtt, 1964 novemberében és decemberében Brenda ismét Nagy-Britanniában turnézik Manfred Mann, Johnny Kidd & the Pirates, a John Barry Seven, Wayne Fontana & the Mindbenders, Marty Wilde, a Tornados és Heinz Burt társaságában.

Az 1970-es években country előadóként szerepel,s egy sor top tízes slágert ér el az Egyesült Államokban a country slágerlistákon. Az első az 1973-as „Nobody Wins” , amely bekerül a top és az utolsó Top 100-as popslágere. Az ezt követő Mark James szerzemény, a „Sunday Sunrise” a Billboard magazin Hot Country Singles listájának No. 6. helyét éri el októberben. További nagy country slágerei a „Wrong Ideas” és a „Big Four Poster Bed” (1974); valamint a „Rock on Baby” és a „He’s My Rock” (1975).

Néhány évnyi gyengébb sláger után Lee az 1979-es „Tell Me What It’s Like” című dallal kerül ismét a top tízbe. Két folytatás dala is eléri a Top 10-et 1980-ban: „The Cowgirl and the Dandy” és a „Broken Trust” (az utóbbin az Oak Ridge Boys énekel). Az 1982-es “The Winning Hand“ című album, amelyen Lee Dolly Partonnal, Kris Kristoffersonnal és Willie Nelsonnal együtt szerepel, meglepetéssiker. az amerikai country albumok top tízébe került. Utolsó ismert slágere az 1984-es „Hallelujah, I Love Her So” volt, amelyet George Jones-szal duettben ad elő.

Négy különböző nyelven készít lemezeket. 1992-ben felvesz egy duettet („You’ll Never Know„) Willy DeVille-lel a Loup Garou című albumán.

2000. október 4-én beiktatják a Country Music Hall of Fame-be.

2017. december 13-án Lee „Rockin’ Around the Christmas Tree” című dala a Billboard Hot 100-as listáján a 37. helyen tűnik fel. Ez a dal 1961 óta nem szerepelt az Egyesült Államokban a toplistákon, bár az Egyesült Királyságban az utóbbi időben rendszeresen visszatért a top 40-be.

Önéletrajza, a Little Miss Dynamite: The Life and Times of Brenda Lee című könyve 2002-ben jelent meg a Hyperion kiadónál (ISBN 0-7868-6644-6).